Vicces röviden kopogott a fehér ajtón, aztán szinte azonnal, válaszra sem várva lenyomta a kilincset és belépett az apró, egyágyas kórterembe.
- Jó reggelt Szabó úr! - köszöntötte az ágyán ülve olvasgató férfit.
- Jó reggelt! - nézett rá a férfi a szemüvege felett. - Szabó úr? Ezek szerint ez egy hivatalos látogatás?
- Félig-meddig. Privát látogatókat nem hiszem, hogy mostanában beengednek magához.
- Ami azt illeti, azelőtt se sok privát látogatóm volt, a lányomat kivéve. Ő viszont egy ideje nem jelentkezik, gondolom történt vele valami. De ezek itt semmit sem hajlandóak elárulni. - intett Szabó fejével az ajtón túli folyosó felé. - Maga esetleg tud valami információval szolgálni egy szegény, beteg, öregembernek?
- Sajnálom, hogy én közlöm a rossz hírt magával, de a nevelt lánya meghalt. Többet azonban sajnos nem mondhatok.
- Gondoltam. - mormogta maga elé az egykor volt alezredes, elfelhősödő tekintettel. - Én igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ez ne következzen be, de az én lehetőségeim eléggé korlátozottak voltak. Most pedig még annál is sokkal korlátozottabbak.
- Tudjuk. És senki sem hibáztatja magát a történtek miatt.
- Ennek örülök, de gyakorlatilag nem sokat számít. Hibáztatnak engem éppen elég más miatt. - futott át egy keserű mosoly a férfi arcán. - Nem akarok udvariatlan lenni, de csak azért jött, hogy ezt elmondja?
- Egyáltalán nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez a maga számára nagyon fontos információ, de azt kell, hogy mondjam, hogy ennél sokkal fontosabb ügyben jöttem.
- Nocsak, mi történt hirtelen, hogy egy magamfajta fekete báránnyal fontos ügyben akar valaki beszélni?
- Történni éppenséggel sok minden történt a közelmúltban, de ezekről egyenlőre nem áll módomban beszámolni magának. Viszont amiről beszélni szeretnék az közvetlenül magát érinti leginkább, ezért máshoz nem is fordulhatnék vele. - mondta Vicces, miközben letelepedett az ablak melletti karosszékbe, szemben a férfival. - Legalábbis így az első körben.
- Kezdek kíváncsi lenni.
- Nos, arról van szó, hogy szeretném felkérni egy az IVO-val való aktív együttműködésre. Vagyis arra, hogy dolgozzon nekem.
- Ez azt jelenti, hogy rehabilitálnak. - kérdezte Szabó nehezen leplezett izgatottsággal.
- Erre nem sok esélye van. De már az is egy nagy szó, ha futni hagyják.
- Futni? Amilyen egészségi állapotban vagyok, a futkosás szóba sem jöhet. - zökkent vissza magabiztos érdektelenségébe az egykori alezredes. - Azt az öt-tíz évet ami még hátravan nekem, itt is egészen jól el tudom tölteni. A kiszolgálásra egy szavam sem lehet és még vigyáznak is rám.
- Ezt maga sem gondolja komolyan. Gyakorlatilag börtönbe van zárva. Semmi kapcsolata a külvilággal, még látogatót se nagyon fogadhat. Megöli az unalom és a kinti világ iránti kíváncsiság. És öt-tíz éven belül legfeljebb a mélabú végezhet magával, mert az egészségi állapota nem indokolna egy ilyen korai elhalálozást. Az egyetlen esélye, hogy kikerüljön innen az, ha igent mond a felkérésemre.
- Igazán magabiztos. De mi a biztosíték arra, hogy valóban ki tud juttatni innen? És még inkább mi a biztosíték arra, hogy azután nem kerülök ide vissza rövid időn belül?
- Biztosítékokat nem tudok nyújtani, kénytelen lesz beérni a szavammal, ha az jelent valamit önnek. - vonta meg a vállát Vicces. - Az pedig, hogy valaha vissza kerül-e ide, vagy egyéb hasonló helyre, leginkább magán múlik.
- És mégis mi az amire én ennyire kellek magának? Főleg azután, hogy az Agoge dosszié Karola halálával végleg lezárult...
- Ennek az ügynek a múlthoz nem sok köze van és az Agogehoz pedig végkép semmi. A Hacktion Kft. utód cégének a vezetésére szeretném felkérni. Pontosabb információkat azonban csak akkor kaphat, ha már igent mondott.
- Ezt nem igazán értem. Nem vagyok, sohasem voltam, kimagaslóan jó IT szakember és az üzlethez sem értek különösebben. Biztosan könnyen találna nálam megfelelőbb embert is erre a feladatra.
- Ami a számítástechnikai és üzleti részét illeti a dolognak, valóban nem lenne túl nehéz találni egy megfelelő embert. De mivel a Hacktion Kft.-nek sem a látványos szakmai és üzleti sikerek elérése volt az elsődleges feladata és az új cég sem elsősorban ezért lett létrehozva, így ezek a szempontok mellékesek. Sokkal fontosabb, hogy olyan embereket és olyan vezetőt alkalmazzunk, akikben feltétel nélkül megbízhatunk, hogy szükség esetén minden eszközzel segítenek és fedeznek minket IVO-sokat. - magyarázta Vicces. Mielőtt azonban folytathatta volna elképzeléseinek további kifejtését, a mobiltelefonja csipogott kettőt. - Egy pillanat, megnézem, hátha fontos üzenet.
Zsebéből elővéve a készüléket, gyorsan megnyitotta a friss SMS-t. „Délben találkozunk a Planetárium bejáratánál. Öltözzön sportosan. A Szem”, ennyi állt benne. Vicces az órájára nézett, majd felállt a karosszékből.
- Most sajnos mennem kell sürgős ügyben. De hamarosan visszajövök a válaszáért. Addig is minden jót.
- Rendben. Örülök, hogy benézett. Viszont látásra.
Vicces egy gyors átöltözést követően valamivel tizenkettő előtt érkezett a Népliget sarkánál álló épülethez. Hétköznap ilyen időtájt nem sok emberrel találkozott a rövidke úton a metróállomástól idáig sétálva. Még a forgalom is gyérebb volt az ilyenkor megszokottnál. Talán, mert mások is, hozzá hasonlóan inkább a tömegközlekedést választották a kellemes tavaszi napsütésben. Kisvártatva egy szépen csillogó fekete Pannónia P20-as kanyarodott a kerékpárúton keresztül a bejárathoz vezető útra és megállt Viccestől alig néhány méternyire. A motoros jobb kezével a nő felé nyújtott egy sisakot, ami addig a karjára volt fűzve és bal kézzel intett felé hívogatólag. Vicces ugyan nem látta a motoros arcát a sötétített sisak-plexin keresztül, de a bal kéz mozdulata nagyon ismerősnek tetszett a számára. Elvette a felkínált sisakot és felcsatolta a fejére, aztán felszállt a várakozó motoros mögé a nyeregbe.
- Remélem nincs ellenére egy kis motorozás ebben a szép napsütésben. - szólalt meg A Szem hangja a sisakba épített hangszóróban. - Én szeretek kimozdulni az irodámból, amikor csak lehetséges.
- Egy motorkerékpár a budapesti forgalomban, eléggé érdekes hely egy beszélgetéshez, de a modern technika segítségével már ez sem kivitelezhetetlen. - adott némileg kitérő választ Vicces, főnöke költőinek mondható kérdésére.
- Igen, ezek a Bluetooth intercomok már sokkal kényelmesebbek, mint a régi drótos változatok voltak néhány évvel ezelőtt. - mondta a szem, miközben kikanyarodott a Hungária körúti forgalomba. - De talán térjünk a lényegre, hacsak nem akar velem motorozgatni egész délután. Hogyan halad az állomány feltöltésével?
- Sajnos kissé lassan. Nehéz olyan embereket találni, akik kellően megbízhatóak, szakmailag megfelelő szinten vannak és nem kompromittálták még magukat semmilyen egyenruhás, fegyveres testülettel.
- Azt remélem tudja, hogy a határidő, amit tőlem kapott, már lejárt. Természetesen, ha sürgetem,, vagy szankcionálom, az nem segít megoldani a valós problémát, de ezt a fajta késlekedést nagyon nem kedvelem.
- Ebben az esetben bátorkodom előhozakodni két olyan jelölttel, akiknek a bevonása kizárólag önön múlik. - mondta Vicces miközben átsuhantak a Lágymányosi-hídon.
- Kik lennének azok?
- Az ön által delegált kiképzővel együtt az osztály operatív részlege elérhetné a teljes létszámot.
- Már értem, hogy miért áll össze olyan nehezen az osztály állománya, ha maga ilyen magasra teszi a mércét. - mondta A Szem kicsit csipkelődő hangnemben. - Gondolom nem zavarja, hogy az elhárítás legjobb kiképzőjét akarja éppen elhappolni mások elől.
- Nekem a saját csapatom szempontjait kell elsősorban szemelőt tartanom és nem mások igényeit. - válaszolt Vicces szemtelenül magabiztosan.
- Kétségtelenül igaza van. - hagyta rá a főnöke. - És ki lenne a másik, akivel én hozzájárulhatnék a állománylista feltöltéséhez?
- Az IVO egykori parancsnokát, Helczinger, alias Szabó Mátyást szeretném az új kft. vezetésére alkalmazni.
A Szem keze megcsúszott egy pillanatra a gáz markolatán és a szépen restaurált P20-as hirtelen megtorpant egyenletes futásában. Még szerencse, hogy a külső Budafoki út csekély forgalmában ez nem hozott létre semmiféle veszélyhelyzetet, csak egy taxis dudált rájuk, miközben a belső sávba kivágódva elhúzott mellettük hetvennel.
- Nem tudom, hogy maga most csak a tűzzel játszik, vagy kifejezetten engem akar felidegesíteni. - mondta A Szem a pillanatnyi megtorpanás után újra lendületet adva a motornak. - Az az ember egy hazaáruló és csak a különösen kényes helyzetnek köszönheti, hogy nem állították hadbíróság elé és nem csücsül börtönben élete végéig. És maga most az szeretné, hogy szabadon elsétálhasson, sőt újra bizalmi munkakörben dolgozhasson a cégen belül?
- Ön nálam is jobban tudja, hogy ebben a szakmában nincs fekete és fehér csak különböző árnyalatú szürke. Amikor Helczinger elveszítette a józan ítélőképességét a Blackbox-ügy kapcsán, nagyon sötétszürkébe váltott a megítélése. De azóta tett egyet s mást, amitől az az árnyalat a számomra sokat világosodott. Nem mellesleg a gépezet része volt nemcsak az IVO megalakulásától a leváltásáig, de sok szempontból még az után is. Kevesen vannak akik ennyire ismerik a dörgést mint ő. És végül, de nem utolsósorban a neki szánt pozíció egyáltalán nem egy klasszikus belső, bizalmi munkakör. Ő csak a kirakati bábu szerepét kapja meg miközben arról nem lesznek információi, hogy mi folyik mögötte, az üzlet belsejében.
- És miből gondolja, hogy ő hajlandó ezt a szerepet eljátszani?
- Ma reggel beszéltem vele és bár egyenlőre nem mondott igent rá, de láttam rajta, hogy bele fog egyezni.
- Ha ő nem mondott rá igent egyenlőre, akkor nekem is van időm még gondolkodni rajta, hogy megéri-e nekem azt a kemény csatározást amivel ez járhat. Mindamellett, hogy személy szerint én magam sem vagyok biztos abban, hogy ez nem egy hibás elgondolás a maga részéről. És ne feledje a régi nagy igazságot, miszerint a hírszerzők és a kémelhárítók mások hibáiból élnek és a sajátjukba halnak bele.
- Nem túl sok lehetőség közül választhatok. Az mégsem működik, hogy az utcán szembejövő emberek közül találomra próbáljak kiszúrni potenciális leendő munkatársakat, aztán tucatjával kérjek C típusú átvilágítást, hogy hátha lesz valaki aki nem akad fent a rostán.
- Ne profanizálja el a dolgokat. - mondta A Szem kissé rendreutasítóan. - Most viszont, mivel nemsokára utunk végéhez érünk, térjünk rá a lényegre, ami miatt valójában ilyen hirtelen találkoznunk kellett.
- Hallgatom főnök.
- Talán már hallott róla, hogy a közelmúltban magyar kutatóknak sikerült grafén szuperrácsot létrehozni. A kutatási anyagaikat még nem publikálták teljes részletességgel, ugyanakkor mi kaptunk több figyelmeztetést nemzetközi forrásokból, hogy a forradalmi technológia felkeltette sokak érdeklődését. Olyanokét is, akik nem haboznak illegális módszereket bevetni a dokumentáció megszerzésére.
- Ipari kémkedés? - próbálta Vicces kicsit konkretizálni a dolgot.
- Kémkedés, hackelés, ha kell emberrablás, vagy gyilkosság. Tehát mondhatjuk, hogy bármi áron.
- Akkor miért nem rendelnek ki néhány ügynököt, hogy napi huszonnégy órában őrizzék a kutatókat és az eredményeiket?
- Illetékes helyről megkeresték a kutatás vezetőjét, de ő mereven elzárkózott ettől. Azt mondta, hogy ez csak fokozná a rájuk nehezedő, egyébként is nagy nyomást és a stressz miatt visszaesne a munka hatékonysága. Azt is mondta, hogy szerinte ez az egész csak a külföldi kutatópartnereik által felfújt szakmai konkurenciaharc és, hogy az amerikaiak minden árnyékos szegletben rejtőzködő terroristát látnak a paranoiájuk miatt. Tehát a nyílt, kooperatív védelem ki van zárva. Magának és a csapatának, mondhatni akaratuk ellenére kell megvédeni ezeket a tudósokat és az általuk elért, nemzetgazdaságilag is fontos eredményt.
- Értem. Valami egyéb fontos információ, amit ismernem kell az üggyel kapcsolatban?
- Sajnos semmi egyéb amivel segíteni tudnék. De maga amint megtud bármi újat, azonnal jelentse nekem.
- Úgy lesz. - mondta Vicces. - Már amennyiben elárulja, hogy milyen módon tudok kapcsolatba lépni önnel.
- A telefonszám, amiről az SMS-t küldtem ma délelőtt, kizárólag a mi kettőnk egymás közötti kommunikációjára van fenntartva. De ne hívjon fel semmiképpen, csak szöveges üzenetet, vagy MMS-hez csatolt szöveget küldjön. Választ is ugyanígy kap majd tőlem.
- Értettem.
- Itt most elválnak útjaink. - mondta A Szem, miközben megállt egy buszmegállónál. - Innen, 10 perc alatt be tud sétálni a bázisra. Minden jót a következő találkozásunkig. És mihamarabb olvasni szeretném az első jelentését az ügyben.
- Rendben. És köszönöm a motoros túrát. - búcsúzott Vicces. Levette a sisakot és a főnöke kezébe nyomta, majd könnyed mozdulattal búcsút intett és ruganyos léptekkel elindult az egykori szovjet laktanya távoli sziluettje felé.
- Daemon, Wotan! Kezdjetek kiterjesztett hálózatfigyelésbe és próbáljatok kiszűrni olyan felhasználókat akik fokozottan érdeklődnek grafén szuperrács témában. Email forgalom, fórumok, chatek, szocilás hálózatok, minden érdekes lehet. - adta ki az utasítást Vicces, amint belépett a bázisra.
- Neked is szervusz kedves főnökasszony. - élcelődött Ideg a belépőn. - Örülünk, hogy megjöttél.
- A hullámokban rád törő örömmámor közepette Te is segíthetsz nekik, ha van időd. - válaszolt a parancsnok kutyafuttában, útban az irodája felé. Amint betette maga után az ajtót, máris a telefonhoz lépett és tárcsázott.
- Szia, itt a vicces főnököd beszél. Be tudnál jönni a kft.-hez mondjuk egy óra múlva? Fontos ügyben kellene beszélnünk.
- Persze, nem probléma, ott leszek. - hallatszott Maya hangja a vonal túloldaláról.
- Köszönöm, akkor viszlát egy óra múlva.
- Viszlát. - és a beszélgetőpartner kilépett a vonalból. Vicces nyújtózkodott egyet a székén és az órájára nézett. Úgy döntött lazít egy kicsit és összeszedi a gondolatait, mielőtt elindulna a belvárosba. Végül is ideje van bőven, az út pedig nem túl hosszú.
- Mennyire ismered a magyar grafénkutatás legfrissebb eredményeit? - szögezte neki a kérdést a beosztottjának Vicces, amikor leültek kettesben az új kft. egyik irodájában.
- Hallottam, hogy a srácoknak sikerült áttörést elérni technológiai vonalon. Például rájöttek, hogy hogyan lehet hullámosítani az anyagot.
- Ezek szerint mondhatni naprakész vagy a témában.
- Az talán túlzás, de igyekszem a legfrissebb tudományos információk terén képben lenni, hiszen a matematika, ami az én fő területem, szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen szinten. - mosolygott a matematikusok gyöngye. - Ebben az esetben meg kifejezetten könnyű dolgom volt, mert Levente csoportjában van egy-két régi barátom, akikkel néha szoktunk dumálgatni róla, hogy éppen milyen problémák megoldásán dolgoznak. Ehhez az új, hullámos anyagszerkezethez például olyan elméletek kidolgozására volt szükség, amik még számomra is érdekes kihívást jelentettek volna, de végül is én kimaradtam ebből a munkából.
- Most viszont valahogyan bele kellene folynod. Egy kicsit legalább. Ugyanis ezek a hullámok és a szuperrács az érdeklődés nagy hullámait váltotta ki világszerte. És nem csak pozitív értelemben. Úgy néz ki, hogy sem a kutatás eredményei, sem a kutatók maguk nincsenek biztonságban.
- És ők tudnak erről?
- Igen, de nem veszik komolyan a dolgot, sőt a hivatalos szervek által felajánlott védelmet is elutasították. Ezért van rá szükség, hogy számukra észrevétlenül tudjuk megfigyelni, hogy mi folyik körülöttük és ha kell, akkor be tudjunk avatkozni.
- Értem. Tehát valami olyasmire gondolsz, hogy épüljek be közéjük? - kérdezte Maya elgondolkozva.
- Így is mondhatjuk. Szörfözz egy kicsit a hullámaikon, ha téged is odaengednek.
- Rendben, megpróbálom. Még ma bemegyek a kutatóintézetbe és igyekszem beszélni a srácokkal.
- Akkor este várom majd a beszámolódat. Nem probléma ha későn hívsz, a központban leszek, mert egyéb vonalon is dolgozunk az ügy felderítésén.
- Ha visszamész a bázisra, mond meg az én szerelmetes lovagomnak, hogy hiányzik nekem. - mondta Maya mosolyogva, az irodából kifelé menet. - Már legalább két órája nem beszéltünk telefonon.
- Átadom az üzenetedet. - ígérte Vicces nevetve.
