Amikor Vicces belépett a rendkívül biztonságos irodába, Hajnal tábornok már ott kortyolgatta a kávéját, bár láthatólag nem volt szüksége a koffein jótékony hatására, hiszen éppen eléggé felajzott idegállapotban volt. A szoba távolabbi végében a főnöki fotel magas háttámlája fölött az ismerős kopasz fejbúb is ott csillogott, bár tulajdonosának idegállapotáról nem sokat árult el.
- Örülök, hogy megérkezett őrnagy. - szólalt meg A Szem. - Foglaljon helyet, töltsön egy kávét magának, azt hiszem szüksége van rá, aztán halljuk, hogy mire jutottak a kis csapatával az üggyel kapcsolatban.
- Köszönöm, de már több liternyi kávé van bennem, nem akarok szívrohamot kapni. - mondta Vicces miközben az egyik székhez lépett. Mielőtt leült volna, a táskájából elővette a hírszerzéstől kapott laptopot és a tábornoknak nyújtotta. - Tessék tábornok úr, a kölcsön eszközt ezennel visszaszolgáltatom.
- Rendben köszönöm. - nyugtázta Hajnal a gesztust, majd izgatott türelmetlenséggel egyből fel is tette a számára legfontosabb kérdést. - Mit találtak?
- Nos, beazonosítottuk az hozzáférést eszközölő gép titkosító csipjének a kódját és megtaláltuk azt a két fájlt, amelyeket letöltöttek az adatbázisból. - Vicces átnyújtotta a jegyzetlapot, amit az operátoroktól kapott. - Itt van minden ezen a papíron.
- Tábornok úr, ennek az alapján meg tudja nekünk mondani, hogy ki és milyen információk érintettek ebben az ügyben? - kérdezte A Szem olyan hangon, amitől a kérdés inkább parancsnak hatott.
- Itt és most azonnal nem tudok választ adni az érintett személy és a kérdéses információk tekintetében. - szögezte le a megszólított. - De egy órán belül felhívom a titkosított vonalunkon és beszámolok. Most pedig, ha megengedik, távozom.
- Rendben, menjen csak. - mondta A Szem beleegyezően. - És várom a mielőbbi hívását.
- Gondolja főnök, hogy az IVO közreműködésére továbbra is szüksége lesz a hírszerzésnek? - kérdezte Vicces amikor a tábornok mögött becsukódott az ajtó.
- Azt nem tudom, hogy a hírszerzés igényt tart-e a maguk további együttműködésére, de én mindenképpen. - jött a válasz. - Azoknak az információknak a megszerzése a hírszerzés feladata és kizárólagos belügye volt. Viszont a kiszivárgásuknak a megakadályozása már egyértelműen az elhárítás prioritása.
- Értem.
- Mondja csak, ha már a tábornok úr ilyen sebtében elviharzott, maga esetleg el tudja nekem mondani, hogy mit lehet tudni a a lemásolt fájlokról?
- Sok mindent nem tudtunk róluk kideríteni, lévén, hogy meg lett tiltva a számunkra, hogy megnyissuk őket, de az biztos, hogy a délszláv háború ideje alatt keletkezett anyagokról van szó. - mondta Vicces. - Puszta logikával arra gondolok, hogy valamilyen háborús hírszerzői jelentések lehetnek bennük.
- Nem hangzik túl biztatóan. - szögezte le A Szem. - Azt szeretném kérni, hogy maradjon itt velem, amíg a tábornok úr hívása befut. Nem szeretnék újabb időveszteséget szenvedni amíg elérem magát a további utasításokkal.
- Parancs, értettem.
- Azért nem kell ilyen sarkosan, hiszen tudja. - dörmögte A Szem egy kis adag derűvel a hangjában. - Akár bóbiskolhat is egy kicsit ott ültében, nem fogom zavarni amíg a telefon nem csörög.
Vicces még akkor is maga elé meredve ült az asztalánál, amikor az emberei lassan, egyenként beszivárogtak a szobájába. Végül kisvártatva, mintegy a széktologatások zajára való reakció ként felnézett magábafordultságából.
- Tudom, hogy későre jár már, de ezt az eligazítást most sajnos haladéktalanul meg kell tartanom. - kezdte mintegy mentegetőzve a mondanivalóját. - A helyzet, ami eddig is különlegesen kényes és bonyolult volt, most igazán meredekké vált és nekünk sürgősen cselekednünk kell.
- Nyugtass meg, hogy nem a harmadik világháború készül kitörni. - reagált Véráldozat valódi aggodalommal a hangjában.
- Nem, szerencsére arról szó sincs, de az IVO számára nem sokkal könnyebb a helyzet jelenleg annál, mintha háborús körülmények állnának fent.
- Tehát a hírszerzői anyagok megszerzése mögött valamilyen más, valószínűsíthetően ellenséges ország áll? - kérdezett rá Ideg.
- Ezt még nem tudjuk, de egyenlőre nem is ez a lényeg. - válaszolt Vicces fáradt hangon. - Az általunk megszerzett információk alapján a tábornok kiderítette, hogy a letöltött állományok mind Ante Gotovinával a horvát hadsereg nyugalmazott vezérezredesével kapcsolatosak. Azt ugyan nem osztotta meg velünk Hajnal úr, hogy ezek a hírszerzői jelentések valójában mit is tartalmaznak Gotovinával kapcsolatban, de keletkezési idejük alapján egyértelmű, hogy a délszláv háború alatti tevékenységével kell, hogy szoros összefüggésben legyenek.
- A hágai Nemzetközi bíróság alaposan kitárgyalta ennek a fickónak a ténykedését, méghozzá két menetben. - jegyezte meg Kiképző. - Gondolod, hogy a magyar hírszerzésnek olyan információk vannak a birtokában amik ezeken a tárgyalásokon nem lettek ismertetve?
- Akár még az is előfordulhat. - bólintott rá Vicces. - Minden esetre biztosak nem lehetünk benne, ugyanis Hajnaltábornok úr további információkat nem osztott meg velünk. Sőt megköszönte a közreműködésünket és azt mondta innentől tovább majd a hírszerzés göngyölíti az ügyet.
- Nagyszerű. Akkor ez azt jelenti, hogy mi akár mehetünk is haza csicsikálni, ami ennyi éjszakázás után nagyon is esedékes. - örvendezett Wotan.
- Sajnálom, hogy elrontom az örömödet, de egyenlőre nincs csicsikálás, ugyanis A Szem nem ért egyet a hírszerzés vezérével abban, hogy nekünk le kellene állni erről az ügyről. Éppen ellenkezőleg, azt várja tőlünk, hogy akár Hajnal tábornok úrnak a határozott akarata ellenére is göngyölítsük fel a dolgokat.
- Micsoda? - emelte fel a hangját vészjóslóan Ideg. - Az a főnöki ukáz, hogy a saját kémeink után kémkedjünk?
- Valami olyasmi. Azt mondta nekem, hogy az információk visszaszerzése, illetve az, hogy semmiképpen se kerülhessenek nyilvánosságra, az elhárítás becsületbeli kötelessége.
- Szép gondolat, csak ott a bibi, hogy ha erre a hírszerzők rájönnek, akkor tutira kicsinálnak minket. - mondta Alfa. - Az még hagyján, hogy a tábornok ismer minket arcról, de nem hiszem, hogy ez igaz lenne minden egyes emberére. Azok egyébként is inkább lőnek mint kérdeznek, ha valami félrecsúszik.
- Gondolom A Szem csak szól nekik, hogy benne maradtunk a partiba, akkor meg talán nem lyuggatják ki a bőrünket. - vetette ellen Béta.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak, de rajta és rajtunk kívül senki sem tudja, hogy ezen az ügyön tovább dolgozunk. - világosította fel Vicces. - Természetesen a parancs amit kaptunk hivatalos, tehát nem illegális amit csinálunk, de ugyanakkor sehol sincs rögzített nyoma annak, hogy mi ebbe az akcióba belekezdtünk, tehát hacsak ki nem borul a bili, senki nem tudja meg soha.
- Szóval a szürke zónában vagyunk. - bólogatott Kiképző. - Sem tiltva, sem támogatva. És ha szerencsénk van, akkor rejtve tudunk maradni, mint szürke szamár a ködben.
- Így van. És ehhez a rejtve maradáshoz az is hozzá tud segíteni, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban mostantól csak élőszóban értekezünk. Tehát se telefon hívás, se SMS, se email, csak személyesen. A rendelkezésre álló szürke háttérre szürke betűkkel írunk, így remélhetőleg csak mi tudjuk majd elolvasni. - fűzte tovább a metaforát Vicces.
- Vagy még mi sem. - röhögött teleszájjal Malacpofa.
- Na jó, de miből induljunk ki az ügy felgöngyölítésénél, ha egyszer a hírszerzés elzárta az információk csapját? - tette fel a kérdést Wotan.
- Szerintem az egyetlen szál amin el tudunk indulni, az maga a laptop, illetve a hozzá tartozó személy, akinek a tudtával, vagy a tudtán kívül használták az adott eszközt a fájlok megszerzésére. - ismertette Vicces az elképzelését. - Annyi a bökkenő vele, hogy Hajnal tábornok szerint egy rendkívül fontos személyről van szó, akivel kapcsolatban a gyanú árnyéka sem jöhet szóba, illetve elképzelhetetlen bármiféle nyomozás vele kapcsolatban. Így semmiféle információt sem adott ki vele kapcsolatban sem.
- Akkor tiszta szerencse, hogy lecsekkoltam a hozzáférési útvonal és az IP cím alapján, hogy fizikailag hol tartózkodott a laptop amikor a hozzáférést eszközölték. - morogta félhangosan Malacpofa.
- Erre ugyan nem adtam utasítást, de most nagyon örülök, hogy megtetted. - ismerte be a parancsnok. - Ez azt jelenti, hogy megvan a cím?
- Igen, odakint van a fiókomban egy cetlin. Volt egy olyan érzésem, hogy még hasznát vehetjük.
- Nagyszerű. Alfa, Béta menjetek vele, nézzétek meg a papírt, tanuljátok meg a címet, aztán menjen a papír megsemmisítőbe. Még ma este menjetek ki a címre és nézzetek körül. Minden információ fontos lehet. De legyetek óvatosak, ne felejtsétek, nem csak ti figyeltek, de esetleg titeket is figyelnek.
- Parancs értettem. - mondta minkét érintett szinte egyszerre, aztán felálltak és távoztak Malacpofa társaságában.
- Rendben van, akkor mára végeztünk. Az ügyelet kivételével mindenki hazamehet. Holnap korán reggel találkozunk újra itt. - mondta Vicces. Lassan mindenki kászálódni kezdett és fáradt sóhajtozások közepette sorjázott az ajtó felé, amikor a parancsnok újra megszólalt. - Ideg, Te maradj még egy percet.
- Tessék, mit parancsolsz? - kérdezte a férfi amikor az utolsó távozó behúzta maga mögött az ajtót.
- Tudom, hogy fáradt vagy, nem különben én is. De mi lenne, ha ma éjszaka nálam aludnál, vagy én nálad, ha az neked jobban megfelel?
- Nem is tudom. Kecsegtető ajánlat és már régen kaptam tőled ilyet, de vannak bizonyos aggályaim.
- Éspedig? Ki vele!
- Mielőtt beleegyezem, szeretném tudni, hogy az ágyban is Viccesnek és Idegnek kell szólítanunk egymást, mint az új időkben mindenhol máshol? - kérdezte vigyorogva a férfi. - És civilben végzendő közös tevékenységünket is a ranglétrán elfoglalt helyünk szerint kell lebonyolítanunk, vagy az ágyban esetleg lehetek én a parancsnok?
- Nem igazán tudom eldönteni, hogy ízléstelen vagy-e, vagy éppen humoros. - mondta a nő mosolyogva. - De túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezen törjem a fejemet. Úgyhogy egye fene, az ágyban nyugodtan suttoghatod a fülembe a keresztnevemet, de csak nagyon halkan, hogy más meg ne hallja. A parancsnoklásról viszont le kell mondanod, maximum szépen kérhetsz és akkor talán teljesül a vágyad.
- Rendben, ilyen feltételek mellett elfogadom ezt az egyébként is visszautasíthatatlan ajánlatot.
- Nos akkor hozzád, vagy hozzám?
- Menjünk hozzád. - válaszolt Ideg rövid töprengés után. - És mivel fogadnék rá, hogy az elmúlt huszonnégy-negyvennyolc órában nem sok időd volt főzni, álljunk meg valahol menet közben és vegyünk egy jó nagy, dupla-sajtos pizzát.
- Kínai. - mondta Vicces ellentmondást nem tűrően, miközben a dzsekijét a vállára dobta és elindult az ajtó felé.
- Jó, akkor kínai. - rántotta meg a vállát Ideg és követte szívszerelmét.
