(H) Reinstall

A falióra nagymutatója végtelen lassúsággal kúszott a hatos szám felé. Daemon lezárta az utolsó processzt is, aminek az este és az éjszaka folyamán, távollétében nem feltétlenül kell majd futnia a gépen. Még öt percet kell kibírni ebből az újabb, álmosítóan unalmas napból, aztán haza mehet lazítani és elfelejteni az egész napos időpocsékolást.
- Srácok, egy élmény volt veletek ez a nap is, de most eljött a könnyes búcsú ideje. - mondta székéről felállva. - Remélem, hogy a holnapi napot, amikor nélkülöznötök kell majd értékes társaságomat, valahogy csak túlélitek.
- Ugye nem baj, ha most nem zuhanunk mély depresszióba a holnapi távolmaradásod miatt. - vágott vissza megjátszott fanyalgással Wotan.
- Ne erőltesd magadat. Tudom, hogy nyomaszt a tudásbeli fölényem és ezért örülsz, ha nem vagyok itt. - vágott vissza ugratással Daemon.
- Szerintem te most nem mész sehová. És lehet, hogy holnap is itt fogsz ülni. - csattant fel hirtelen Ideg hangja. - Ülj vissza és vedd át a vonalkövetést tőlem. Valaki piszkálgatja a Kereskedelmi Bank központi szerverét.
- Nem kell pánikolni, biztosan valami siheder hacker próbálgatja a szárnyait megint. - mondta Wotan nyugodtan és elkezdte a szokásos hálózati rutinok lefuttatását.
- Szárnypróbálgatásnak kissé erős. Harminc másodperc után már átjutott az első védelmi vonalon.
- Na majd mindjárt ráncba szedem. - huppant vissza a székébe Daemon. - Ez se tudott öt perccel később belekezdeni, amikor már kívül lettem volna... Mellesleg nem hiszem, hogy ez a holnapi szabadnapomat befolyásolni fogja. Három perc alatt letudom, aztán már itt sem vagyok.
- Akkor pörögjél öcsém, mert már az adminisztrátori jogoknál tart. - vetette oda a szája sarkából Ideg, miközben a szemét a képernyőre szegezve küzdött a láthatatlan ellenféllel.
- Bocsánat, hogy a tanonc közbeszól, de a hálózati figyelő szerint valaki rácuppant az OTP-re is. Egyszerre négy vonalon igyekszik bejutni. - szólalt meg Malacpofa a háttréből.
- Azt bízzátok rám. - mondta Wotan. - Minimum feltartom, amíg a másikkal végeztek.
- Ha nem ő végez velünk előbb. - szúrta oda Ideg. - Átkozottul ügyes és még annál is gyorsabb.
- Valami fronthatás van ma este, hogy az összes idétlen hacker kölyök a bankok felé kezdett hirtelen kacsingatni? Vagy ennyire hónapvége van és nem futja már sörre meg anyagra? - dohogott Daemon.
- Hallgass már el ezzel a hülyeséggel. Nem hiszem el, hogy nem vágod, aki így hasít keresztül egy ilyen biztonsági rendszeren, az nem egy hétvégi hobbi-hacker. - intette le Ideg.
- Nem akarom fokozni az egyébként is a tetőfokán lévő hangulatot, de időközben még három másik bankot ért támadás, köztük van a Nemzeti Bank is. - szólalt meg ismét Malacpofa.
- A Magyar Nemzeti Bank? - kérdezte Wotan elképedve.
- Nem, a tadzsik. - jött a pikírt válasz.
- Nagyon feldob minket a humorod, meg az is, hogy ilyen lelkesen közvetíted nekünk a történéseket, de nem lennél kedves esetleg csinálni is valamit, hogy segíts nekünk? - fakadt ki Ideg.
- Nem tudtam, hogy szabad. - mondta Malacpofa valós bizonytalansággal a hangjában. - És melyik vonallal foglalkozzak?
- Én magamra húzom a Nemzeti Bankos vonalat, az nagyon gáz lenne, ha ott áttörnének. - mondta Daemon. - Ideg, Te lődd le a Kereskedelmi Bank rendszerét, még egy üzemkiesés is jobb, minta ha ez a behatoló valamit végleg hazavág, vagy kirámol ott. Wotan, te próbáld lelassítani a többi behatolási kísérletet, ha másként nem megy akkor támadj túlterheléssel, az kihat az szerverek elérhetőségére is. Vagy nyúlj bele a szolgáltatók szerverparkjába és vedd vissza országszerte a valós sávszélességet. Nem kell félteni őket, úgyis kimagyarázzák majd a dolgot, mint mindig. Malacpofa, te pedig próbáld lekövetni a legaktívabb támadókat. Jó lenne lokalizálni, hogy kik és honnan indították ezt az ámokfutást.
- Hé öregem, nem zavar, hogy ebben a kócerájban én vagyok a parancsnokhelyettes és nem mellesleg ennek a részlegnek a vezetője? - reagált Ideg. - Mire fel jött ez az ötlet, hogy Te osztod ki a feladatokat.
- Nem, egyáltalán nem zavar. A feladatokat meg mindenképpen ki kellett osztani gyorsan, úgyhogy nem volt kedvem rád várni vele.
- Pofám leszakad...
- Azzal majd később foglalkozunk. - mondta Daemon. - Kerbankot kiütötted már?
- Fekszik, szunnyad. - jött a magabiztos válasz. - A többi vonalon mi a helyzet?

- OTP belassítva, de azért a behatoló araszolgat előre. Nem tudom kicsukni, annak ellenére, hogy szerintem számára is világos már, hogy észrevették. - mondta Wotan. - Bár azt valószínűleg nem tudja, hogy kivel birkózik. Jó esetben azt hiszi, hogy a bank IT védelme akadt rá.
- Szerintem akár fel is adhatjuk. - szólalt meg rezignáltan Malacpofa. - A hálózati adatok szerint minden jelentősebb bank, összesen talán egy tucat, hálózata támadás alatt van jelen pillanatban.
- És mi van a támadókkal? - kérdezte Ideg. - Belőtted már őket? Hányan vannak és honnan tolják?
- Eléggé szétszórták a vonalaikat. Olyan elágazásokat iktattak be a hálózati elérési útvonalaikba, hogy az agyam elszáll. De ha jól követem a dolgot, akkor talán csak ketten, vagy hárman vannak az egésznek a másik végén.
- Na ne marháskodj. - akadt ki Daemon. - Nem túl hihető, hogy két-három figura támad egyszerre egy tucat bankot, ilyen eredményességgel.
- Ha akarod elhiszed, ha nem, nem az én dolgom. De nem szoktam én nagyokat téved ilyen ügyekben.
- Majd kiderül ha a helyet is belőtted, ahonnan csatlakoznak. - jegyezte meg Wotan.
- Na ez az a része a dolognak, ami a számomra is kevéssé hihető. Minden kapcsolat utolsó visszavezethető állomása Budapesten van. Valahol a Várnegyedben, Közelebbit nem tudok kibogozni.
- Akkor itt az ideje, hogy városunk egyik büszkesége, legszebb látványossága, a Budai Vár és környéke sötétbe boruljon néhány percre. - mondta Ideg és máris munkához látott. - Szépen rávesszük az elektromos művek rendszerét, hogy most egy ideig ne szolgáltasson az első kerület eme kiemelkedő fogyasztási körzetének.
- Már megint a kínai trükköt sütöd el? - mosolygott Daemon.
- Tudsz jobbat? Na már meg is van. Hogy állunk a támadókkal?
- Az OTP felszabadult. - mondta Wotan.
- A Nemzeti Bank is nyugalomra lelt.
- Malacpofa, mit mutat az általános forgalom figyelés? - kérdezte Ideg az újonctól.
- Minden elcsendesedett hirtelen. Ezek szerint mégis igaz lehet, hogy ezt az egész felfordulást egyetlen társaság csinálta, akik furcsa módon a Budai Várban, vagy annak a környékén tanyáznak.
- Több mint érdekes. - morfondírozott a parancsnokhelyettes. - Minden esetre mielőtt visszakapják az áramot szabályozzuk le az általános sávszélességet olyan szintre, hogy még egy egyszerű email is csak fél óra alatt tudjanak letöltődni a körzetben. Én meg értesítem a drága főnökünket, hogy a szabadnapjára való tekintet nélkül szeretettel várjuk a körünkben.




- Szóval azt állítjátok, hogy két, maximum három ember alig tíz perc leforgása alatt kis híján letarolta a teljes magyar banki szférát. - összegezte Vicces a végighallgatott jelentést. - És ti szinte tehetetlenek voltatok.
- Nem a teljes magyar banki szférát, de a jelentősebb bankokat igen. Viszont tehetetlenek nem voltunk. A legfontosabb helyeken lelassítottuk, illetve feltartottuk őket. - ellenkezett Daemon.
- Kiderült már, hogy hozzájutottak-e valamilyen fontos információhoz és ha igen, akkor mihez? Fel vette már valaki a kapcsolatot az érintett bankokkal?
- Nem. Vártunk rád és az utasításaidra. - felelte Ideg.
- Ezért kár volt egy órát elvesztegetnetek. A támadás félbeszakítása előtt sikerült pontosítani a támadók tartózkodási helyére vonatkozó adatokat?
- Egyenlőre annyit tudok mondani, hogy a Várnegyed, valószínűleg a váron magán belül valahol. Jelenleg is dolgozom a rögzített adatok elemzésén és a szolgáltatón keresztüli visszakeresésén. Wotan segít benne. - mondta Malacpofa.
- Rendben, de igyekezzetek, minden perc sorsdöntő lehet az elkövetők megtalálása és lefülelése szempontjából.

- Rajta vagyunk főnök. - mondta Wotan. - Hamarosan eredmény lesz.
- Remélem is. Addig is felküldöm az operatívokat két kocsival a Várba, hogy kéznél legyenek, ha valami kiderül.
- Akkor ezek szerint a bankokkal is te fogsz beszélni? - kérdezett rá Ideg.
- Ha eddig vártunk vele, akkor most már nem kell elsietni a dolgot. Előbb próbáljátok belső segítség nélkül kibogozni amit lehet, aztán meglátjuk, hogy mikor és miről kell beszélnünk velük.
- Annyit leszedtem a tracerből, hogy a behatoló gépeken francia nyelvű operációs rendszer volt, de olasz billentyűzetkiosztással. - osztotta meg az információt Daemon.
- Mindegyiken? - kérdezett vissza Vicces.
- Ha hinni lehet a rögzített adatoknak, akkor igen. Négy gép, teljesen azonos konfigurációval és beállításokkal. A hardware specifikáció alapján én négy spéci laptopra tippelek.
- Francia operációs rendszer, olasz kezelőkkel? - gondolkodott hangosan Ideg. - Nem túl tipikus.
- Nem, de egy kézenfekvő lehetőség mutatkozik. - élénkült fel Vicces. - Az pedig az, ha a gépek is és a kezelőik is Svájcból származnak. De mit keres négy svájci hacker Budapesten a Várban?
- Mondjuk ott laknak... - vetette fel az ésszerű megoldást Wotan.
- Nem tudok róla, hogy nagyobb lélekszámú svájci kolónia élne a Budai Várban. - rázta a fejét Ideg.
- Nem kell folyamatosan ott élniük, elég ha most éppen ott laknak. - erősködött Wotan. - Mondjuk egy szállodában...
- Ez az, megvan. - kiáltott fel ekkor Malacpofa. - A négy gép a kimenő IP címek alapján a várban lévő Hilton hotelben csatlakozott a hálózatra.
- Egyes és kettes egység, azonnal hajtsatok a a Hiltonhoz és tartsátok szemmel a főportát és a személyzeti bejáratot is. - adta ki Vicces a rádió keresztül az utasításait. - Az elkövetőink valószínűleg négyen vannak és, ha szerencsénk van még nem hagyták el az épületet.
- Vettem. - jött a válasz kisvártatva Alfától, majd utána Kiképzőtől is.




- Akkor talán összegezzük, amit az elmúlt órák folyamán sikerült megtudnunk. - tett javaslatot Vicces az egybegyűlt teljes állomány előtt úgy éjfél tájban. - Ma, vagy inkább már tegnap, a délutáni órákban külföldi, egészen pontosan svájci állampolgárok, nagy volumenű, jól szervezett cyber-támadást indítottak szinte minden jelentősebbnek nevezhető magyar bank ellen. Támadásuk elsődleges célpontja minden érintett intézménynél a értékpapír forgalomra vonatkozó adatbázis volt. Több helyen sikeresen be is jutottak és megszerezték a keresett információkat. Legalábbis az általunk a rendszerekből kinyert adatok ezt látszanak alátámasztani.
- Kivétel a még idejében lelőtt Kereskedelmi Bank és a körmünk szakadtáig védett Nemzeti Bank, ezenkívül az OTP esetében a lassítással annyit tudtunk elérni, hogy nem tudták a teljes anyagot áthúzni a gépeikre mielőtt kihúztuk volna alóluk az elektromosságot. - fűzte hozzá Ideg.
- És mindezt, ha helytállóak az információink, akkor két ember hajtotta végre, összesen négy laptop segítségével egy szállodai szobából. - zárta le az összegzést Vicces.
- A szállodaportás azt a felvilágosítást adta nekem, mint rendőr-nyomozó főhadnagynak, hogy két svájci útlevéllel rendelkező férfi lakott előzőleg a szállodában, akik az én megjelenésem előtt negyven-negyvenöt perccel jelentkeztek ki és távoztak. - mondta Alfa. - Átnéztük a vendégkönyvet és a személyzeti listát is, de ki lehet zárni, hogy bárki más rajtuk kívül közvetlenül részt vett volna ebben az akcióban.
- Őket viszont egy óra múltán már természetesen a föld nyelte el. Mostanra már könnyedén elhagyhatták az országot, vagy alaposan elrejtőzhettek. Elvileg a világon bárhol lehetnek jelen pillanatban. Nem sok fogódzkodónk van, ha a keresésükhöz akarunk látni. - fűzte hozzá Kiképző.
- Én csak egyet nem értek; két ember, összesen négy géppel és alig valamivel az átlag feletti internet kapcsolattal hogyan volt képes egy negyed óra alatt egy tucatnyi bank rendszerét két vállra fektetni. - dünnyögött Wotan félig magában.
- Nem tudok mást elképzelni mint, hogy írtak egy programot külön erre a célra, amely bizonyos lépéseket automatikusan megtett a behatoláshoz. Egy csomó subrutin a hackerek aktív részvétele nélkül is megfelelően futott, így csak akkor kellett a folyamatba belenyúlniuk, ha valami előre nem látott nehézség adódott. - fejtette ki az álláspontját Daemon.
- Ez magyarázat lehet a dologra. - mondta Vicces elgondolkodva. - Viszont ez azt is jelenti egyben, hogy ez a támadás nem egy hirtelen jött ötletből indult ki, hanem előre, alaposan ki lett tervelve és meglehetősen sok munkát öltek bele az előkészítésébe is. Hiszen egy ilyen bonyolult program megírása nem egy-két napba telik és ha biztosra akartak menni, akkor előzetesen le is kellett tesztelniük, hogy ne éles helyzetben jöjjenek ki az esetleges hibák. Tehát profik dolgozta, profi módon, nem csekély befektetett energiával és valószínűleg pénzzel is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a megszerzendő és részben meg is szerzett információk valakinek, valahol nagyon sokat érnek.
- Ez mind szép és jó. De hogyan fogjuk kideríteni, hogy kinek, hol és miért? - vetette közbe Béta. - Arról nem is beszélve, hogy hogyan szerezzük vissza tőlük ami a kezükben van, ha még azt sem tudjuk, hogy a világ melyik sarkában is vannak.
- Azt hiszem jelenleg nem kínálkozik más lehetőség, mint amit A Szem tanácsolt ilyen esetekre, együttműködni a hírszerzéssel, azon belül is régi, de el nem feledett atyaistenünkkel, Hajnal tábornok úrral. Máris felhívom az irodámból. És mivel ez valószínűleg nem megy majd egyik pillanatról a másikra, aki nincs ügyeletben az haza mehet. Viszont holnap reggel mindenkit visszavárok. Az ügyeleti beosztásban szereplő szabadnapok további intézkedésig felfüggesztve, mindenki folyamatos, huszonnégy órás szolgálatra készüljön fel. - búcsúzott Vicces a kollégáitól és elindult az irodája felé.



A reggeli eligazításra már jó időben elkezdtek gyülekezni az IVO munkatársai. Sokan még félálomban pislogtak egymásra a természetes világosságot nélkülöző teremben, míg az éjszaka ügyeletben lévők már erősen kókadoztak a fáradtságtól. Vicces energikus, friss léptekkel érkezett, mintha nem töltötte volna maga is ébren az elmúlt éjszaka nagy részét.
- Jó reggelt mindenkinek. - köszöntötte az összegyűlteket, közben egy kisebb dossziét az asztalra téve. - Hajnal tábornok úr emberei nem tétlenkedtek, miközben közülünk a legtöbben aludtak. Így most már rendelkezünk némi konkrét információval a tegnapi hálózati támadóinkkal kapcsolatban. Természetesen a tábornok úrban azonnal felmerült gondolat, hogy az ügyet, annak fontosságára való tekintettel a hírszerzés átvegye tőlünk, de szerencsére némi felsőbb vezetői segítséggel sikerült meggyőznöm róla, hogy ez az ügy nálunk indult, tehát mi is kell, hogy végigvigyük.
- Még szép. - bólintott rá önérzetesen Alfa.
- Amint az ebből a dossziéból kiderül, embereink valójában nem svájciak, hanem olaszok. Legalábbis Olaszország északi részéből származnak. Viszont amióta a nemzetközi hírszerző és elhárító körök felfigyeltek rájuk, több különböző európai cyber bűnüggyel kapcsolatban merült fel a nevük. Azonban rájuk bizonyítani eddig soha semmit sem sikerült. Mindig kicsúsztak a hatóságok kezei közül. Az elmúlt fél évben egy svájci állampolgárságú, de szerb származású multimilliomos, bizonyos Vidor Orbacsics közelében tűntek fel. Úgy tűnik neki dolgoznak. Alapos okunk van feltételezni, hogy a tegnapi támadást is az ő megbízásából hajtották végre és ő az, akinek a megszerzett adatok mostanra már minden bizonnyal, a birtokában vannak.
- Akkor nosza, pattanjunk repülőgépre és kopogtassunk be az úriemberhez egy kis beszélgetésre. - javasolta Ideg.
- Nem hinném, hogy ez ilyen egyszerű lenne. - mondott ellent a főnöke. - A mi illetőségünk nagyjából az országunk határáig terjed. Egyes különleges esetekben, ha együttműködünk valamelyik szomszédos ország megfelelő testületével, akkor egy kicsit tovább. De Svájc messze van innen. És jelenleg nincsenek a birtokunkban olyan egyértelmű, meggyőző bizonyítékok, amelyek alapján a svájci hatóságok hajlandóak lennének együttműködni velünk.
- De akkor mit tudunk csinálni? - kérdezte Daemon bizonytalanul.
- Sajnos nem túl sokat. - válaszolt Vicces. - Legalábbis hivatalosan. Az egyik lehetőségünk, hogy on-line megpróbálunk az ellopott adatok nyomára bukkanni, amire szerintem eleve nincs sok esélyünk, mivel senki sem olyan hülye, hogy ilyesmit hálózaton keresztül felderíthető gépen, vagy adathordozón tárolna, ha egyszer sikerült valahogyan megszereznie. A másik lehetőség, hogy valaki, illetve valakik odamennek közülünk és személyesen próbálnak az anyag nyomára bukkanni. Ez viszont kétszeres kockázattal jár. Először is Orbacsics és számos embere nem vár majd ölbe tett kézzel arra, hogy valaki hozzájusson a féltett kincshez, másodszor egy esetleges lebukás esetén a svájci állammal jelentős diplomáciai bonyodalomra számíthatunk, amiért az ő területünkön, de a tudtuk nélkül indítottunk akciót.
- Ha ennyire rázós az ügy, akkor minek erőltetjük? Bízzuk a hírszerzésre, vagy bánom is én, hogy kire, aztán oldják meg ők. Vagy csak hagyjuk simán a fenébe az egészet. - vetette fel Tomcat.
- Sajnos egyiket sem igazán tehetjük. - válaszolt Vicces. - Először is ha már kibumliztam, hogy nálunk maradjon az ügy, akkor most meghátrálni nem csak szégyenteljes lenne, de veszélyes is a hivatalos megítélésünk szempontjából. Az pedig, hogy egyszerűen csak ejtsük az ügyet, azért nem megoldható, mert az Orbacsics által megszerzett információk természetéből az következik, hogy valamilyen általános és jelentős mértékű manipulációra készül a magyar, illetve a régiós gazdasággal kapcsolatban, ami valószínűleg a forint alapú viszonylatokat fogja leginkább érinteni. Tehát ha sikerrel jár, akkor kétféle módon is rajtunk csattan az ostor. A főnökeink nem fogják méltányolni, hogy mi csesztük el, plusz ha bedől a forint, akkor oda az álomfizetésünk reálértéke is.
- Azannya... - képedt el Malacpofa. - Na nem mintha az én próbaidős fizetésem az egeket verné, de akkor is.
- Tehát lépnünk kell. - szögezte le Ideg. - De kit, vagy kiket küldjünk oda? Operatív szakember, vagy IT guru a megfelelőbb ehhez a küldetéshez?
- Talán egyik sem. Vagy mindkettő. - mérlegelt Vicces. - Az a baj, hogy az operatív részlegből nincs olyan, akiről ne rína le első látásra, hogy nem egy egyszerű turista. Márpedig itt most azt kellene eljátszani. Egyéb fedősztori kidolgozására és felépítésére nincs elég időnk ugyanis. Az operátorok közül pedig a többség éppen a különcségével hívná fel magára a figyelmet.
- Kár, pedig a svájci csokira bukok. Betermelnék pár táblával turistáskodás közben. - jegyezte meg Malacpofa.
- Az most sajnos el fog maradni. Különben is, mint próbaidőst nem engedhetlek ilyen messzire. Különös tekintettel arra, hogy objektum-fogságban vagy a saját érdekedben. - hűtötte le a főnöke. - De mi lenne ha... Wotan, lenne kedved Svájcba menni nászúra?
- Kivel? - kérdezte zavartan Wotan a szemüvege mögül pislogva.
- Természetesen Mayával.
- Hát az nagyon jó lenne. Csak egy bibi van, nem vagyunk még összeházasodva.
- De tudtommal a kezét már megkérted. - verte hátba Ideg vigyorogva az ifjú kollégát.
- Igen, már hónapokkal ezelőtt. De nem akarjuk elsiet.
- Akkor most az IVO érdekében feláldozzátok a várakozási időt. Legalábbis névlegesen. Még a mai nap folyamán kézhez kapjátok a házassági anyakönyvi kivonatot, ami neked természetesen az álnevedre lesz kitöltve. - mondta Vicces ellentmondást nem tűrő hangon. - Így aztán ha nem válik be, akkor még elválnotok sem kell.
- Nem kellene erről előbb azért Mayát is megkérdezni? - kérdezte Wotan még mindig kissé bizonytalanul.
- Természetesen vele is beszélek mindjárt telefonon, de biztos vagyok benne, hogy erre is igent fog mondani, ha egyszer már igent mondott neked. - mosolyodott el Vicces. - Holnap az esti géppel már indulhattok is, úgyhogy kezdj el időben csomagolni. És úgy számolj, hogy lehet, hogy hosszú ideig fogtok maradni. Orbacsicsnak Aigle mellett van egy villája, közel a francia határhoz. Nektek a városban fogunk majd egy szobát foglalni, első körben két hétre, a többit majd meglátjuk.
- És mit fogunk mi ott csinálni?
- Sétálgattok kézen fogva, gyönyörködtök a csodás tájban és élvezitek nagyszerű vendéglátást, meg persze egymást. - vigyorgott Alfa.
- És közben igyekeztek minél közelebb kerülni Orbacsicshoz és a sleppjéhez, akik szintén gyakori vendégek a városban. - fordította komolyra a szót megint a főnökasszony. - Mi közben itthonról próbálunk minél több információt összegyűjteni, ami segíthet titeket, hogy az ellopott adatok nyomára jussatok.
- Azért azt meg kell, hogy mondjam, hogy kicsit félek. - szögezte le Wotan.
- Ugyan mitől? Csak nem a nászéjszakától? - zrikálta tovább Alfa.
- Nem attól te izomagy, hanem a főbelövéstől. Halottnak még túl fiatal vagyok. Főleg így, hogy éppen csak most nősülök meg.
- Nem aggódj, mindent megteszünk majd, hogy biztosítsuk a hátatokat.- igyekezett őt megnyugtatni Vicces.
- Nem tudom mi az a minden, de nagyon remélem, hogy ha arra kerül a sor, elég lesz majd.

- Te biztos vagy abban, hogy ez az az izgalom és kihívás, amiről Vicces beszélt, amikor kvázi rákényszerített, hogy belépjek a testületben. - kérdezte Daemon a mellette lévő munkaállomásnál ülő Idegtől.
- Tessék? - kérdezett vissza az értetlenül.
- Hát ez az, hogy nem nagyon tetszik. Már egy hete csak bámulunk bele a nagy semmibe és várjuk, hogy történjen végre valami. Az, hogy néha rácsapok a kezére pár felbátorodott kezdő hackernek, akik mondjuk a nemzeti bank szerverét próbálgatják törni, az nem az a kihívás, mitől borsódzni kezdene a hátam és megremegne a kezem a billentyűzet fölött.
- Neked már az is baj, ha egy hétig senki sem támadja meg komolyan szegény kis hazán informatikai infrastruktúráját? - csóválta a fejét rosszallóan Ideg. - Szerintem te valahogy fordítva vagy bekötve. Mindenki a helyedben röpködne a boldogságtól. Itt vagyok például én...
- Ne is mondd, látom. Csak nehogy belealudj a végén a nagy röpködésbe. Esküszöm ennél még az IT-tkok-nál is izgalmasabb dolgok történnek mostanában.
- Na az biztos. - vigyorodott el a kis-főnök. - Igénytelen biztosan el van olvadva a régi-új főnökétől és attól, hogy újra a keze alatt dolgozhat. Biztosan alig tudták abbahagyni egymás kezének szorongatását amikor hosszú idő után szerencsésen viszontlátták egymást.
- Nem vagy te egy kicsit rosszindulatú véletlenül?
- Ugyan már. Maximum realista. - röhögött most már teli szájjal Ideg. - Mit nem adnék érte, ha láthatnám, mi folyik ott most. Bár ha jobban belegondolok, ez nem is olyan lehetetlen kívánság.
- Csak nem akarsz beállítani oda váratlanul, hívatlanul és minden különösebb ésszerű ok nélkül?
- Nem venném magamra, hogy a személyes jelenlétemmel megzavarjam az éppen csak alakulóban lévő érzelmi viszonyokat. Viszont amióta az internetet és a web-kamerát kitalálták, azóta nem is kell az embernek a lábát koptatnia ilyen ügyekben.
- Rosszat sejtek... - egyenesedett fel a székében Daemon. - Csak nem akarod feltörni a saját fedőcégünk rendszerét a saját központunkból?
- Miért ne? Sehol sem olvastam a szabályzatban, hogy nem ellenőrizhetjük a saját külső egységeinket az interneten keresztül.
- Először is ez nem ellenőrzés, hanem kíváncsiskodás. Másodszor egy be nem jelentett ellenőrzés általában a bizalmatlanság érzését kelti az ellenőrzöttekben.
- Hogy te milyen aggályos és erkölcsös hacker vagy... Nem is értem, hogy ilyen magas szintű morállal hogyan vetemedhettél olyasmire anno, amiért elkaptunk.
- Ha most velem is elkezdesz személyeskedni, akkor bokán rúglak. És a Blackbox-ért ígért összeget is leverem rajtad.
- Jaj de megizmosodtál ebben a nagy tespedésben itt. - képedt el Ideg. - Esetleg eljött az idő, hogy tartanom kell tőled? Egyébként pedig, amint azt már többször is tisztáztuk, az a pénz nem jár neked, lévén, hogy az eszközt nem kaptuk kézhez használható állapotban. Mert te szépen össze törted az utolsó pillanatban.
- Ha esetleg egyedül nem lennék elég fenyegetés neked, majd megkérem a srácokat az operatív részlegből, hogy segítsenek egy kicsit. Alfa úgyis beígért neked nemrég némi ingyenes arcplasztikát, ha esetleg elfelejtetted volna. A gépet pedig igenis megkaptad. Az más kérdés, hogy nem tarthattad meg.- vágott vissza Daemon.
- Jól van na, nem kell mindent véresen komolyan venni. - fintorodott el Ideg. - Inkább nézzük meg, hogy mit is csinálnak a mi kis szorgos munkatársaink az ország legmenőbb informatikai kft-jénél. Jó kis ujjgyakorlat lesz neked is, nehogy elrozsdásodj.
- És azt honnan veszed, hogy én ebben segíteni fogok neked? - húzta fel meglepetten a szemöldökét Daemon. - Ha Ariel nem is, de Igénytelen simán kiszúrhatja, hogy valami nem stimmel. És ha lebukunk, akkor a főnök lekap minket a tíz körmünkről.
- Ne siránkozz már annyit, úgyis tudom, hogy a becsvágy fűt téged eléggé ahhoz, hogy segíts. Különben is majd megöl az unalom, alig várod, hogy csinálhass végre valamit.

Vicces behúzta a cipzárt a kézitáskáján és felállt a székéről. Rámosolyodott az asztal másik oldalán ülő férfire és kezet nyújtott neki.
- Nagyon köszönöm Szabó úr, hogy időt tudott rám szakítani, de most sajnos mennem kell. Amint valami fontos adódik, jelentkezni fogok megint.
- Én örülök, hogy be tudott nézni hozzánk. - mondta a férfi miközben a szeme az előtte lévő monitorra tévedt. - Várjon csak egy pillanatot legyen kedves.
- Mi történt?
- Semmi rendkívüli, de erre szánnom kell egy percet, ha megengedi. - mondta az egykor volt alezredes, miközben géppuskaropogásnak ható billentyűzet nyomkodást produkált. - Azután természetesen kikísérem.
- Lenyűgözően gyorsan tud gépelni. - jegyezte meg Vicces.
- Ezt bóknak veszem. Bár kétségtelenül az egyik legjobb voltam az alosztályon annak idején, még a hivatásos gépírónők sem tudtak versenyre kelni velem. De a szanatóriumban töltött idő ennek a képességemnek sem kedvezett. Nem tudtam gyakorolni, mert persze nem engedtek gép közelébe. Még írógép közelébe sem. Biztos attól tartottak, hogy hirtelen felindulásból megírom a memoárjaimat.
- Ilyen veszélyesek lennének az emlékei?
- Veszélyesnek talán nem veszélyesek, de sokaknak esetleg kényelmetlenek lehetnek. - futott át egy fanyar mosoly a férfi arcán. - De hagyjuk. Ezzel már meg is vagyok. Mehetünk.
Kisétáltak az irodából, keresztül a ügyfél-téren és a recepción a bejárathoz. Út közben Ariel és Igénytelen elköszönt Viccestől, ahogyan egy ilyen helyen az ügyfelektől szoktak, annak ellenére, hogy most éppen senki sem volt jelen, aki ne lett volna ebbe a kis játékba beavatva. Sohasem lehet tudni, hogy ki, honnan és hogyan figyel éppen. A bejáratnál Vicces és Szabó még egyszer kezet ráztak.
- Mielőtt elfelejteném, legyen kedves megmondani az egykori első-helyettesemnek, hogy meglátásom szerint a munkaidejét hasznosabban is eltölthetné és, hogy én elméleti vonalon még a szanatóriumban is továbbképeztem magamat. - súgta Szabó a nőnek, majd jól hallhatóan, hangosan annyit mondott. - Köszönjük, hogy hozzánk fordult és remélem máskor is állhatunk szolgálatára. Viszont látásra!
- Nem tudom mire gondol a volt beosztottjával kapcsolatban, de átadom az üzenetét. - súgta vissza Vicces, aztán jól hallhatóan ő is a szerepe szerint válaszolt. - Nagyon köszönöm. Viszont látásra!

- Történt valami a távollétemben? - kérdezte Vicces a munkatérben tartózkodóktól, valamivel később, amikor megérkezett a központba.
- Semmi. - felelte Daemon.
- Az ég világon semmi. Agyon untuk magunkat. - toldotta meg Ideg a rövid választ. - Malacpofa és Véráldozat a kiképzést gyűrik a lőtéren, Wotannak szabadnapja van, úgyhogy mi ketten unatkozunk itt duóban. Valahol lent a pihenőben megtalálod Tomcatet és Alfát is, ha látni akarsz még néhány unatkozó IVOst.
- Köszönöm, de nem vágyom rá. Viszont veled szeretnék beszélni, úgyhogy légy kedves kísérj el az irodámba.
- Parancs, értettem főnökasszony, máris repülök.
- Elég ha lépdelsz, de azt szaporán.
- Mi a probléma? - kérdezte Ideg amikor behúzta maga mögött a főnöki iroda ajtaját.
- Nem tudom. De remélem, hogy Te majd elmondod nekem.
- Én? De nekem semmilyen problémám sincs. Legalábbis ami a munkát vagy a szolgálatot illeti. A magánéleti dolgokat meg munkaidőben hanyagolnom kell, azt mondta legutóbb is.
- Ez nem is változott, azóta sem. Viszont most jövök a kft-től és Szabó a búcsúzáskor diszkréten megkért, hogy adjak át neked egy üzenetet, miszerint hasznosabb dolgokkal is tölthetnéd a munkaidődet. Viszont azt nem mondta, hogy mit tart haszontalannak. Nem hiszem, hogy mélyreható információi lennének arról, hogy Ti itt éppen unatkoztok. Hacsak nem beszéltél vele anélkül, hogy azt velem előre egyeztetted volna. - húzta fel a szemöldökét kérdően Vicces.
- Dehogy beszéltem vele, eszem ágában sem volt. Azt hittem levetted már, hogy én addig vagyok boldog amíg nem kell vele semmilyen formában sem érintkeznem. - fintorgott Ideg. - Mást nem mondott neked?
- Sokat nem, csak még annyit, hogy elméleti vonalon még a szanatóriumban is képezte magát. Bár nem egészen értem, hogy pontosan milyen elméleti vonalra utalhatott.
- Biztosan nem marxista-leninista szabadegyetemre... - vigyorgott Ideg. - Mondjuk az, hogy elméleti vonalon képezte magát, nem lep meg, mert gyakorlatra nem nagyon adtak neki ott lehetőséget, bármiről is legyen szó.
- Ne próbáld nekem elviccelődni a dolgot. Továbbra is felvilágosítást várok tőled arra nézvést, hogy mi történt köztetek és mikor.
- Hát a legutóbbi, amire tisztán emlékszem az az volt, amikor úgy egy éve berongyolt a régi központunkba és mindenféle idétlen tornagyakorlatokat végeztetett többek között velem is, mint például a térdepelés. Az után meg amikor legközelebb beszéltem vele, akkor már Te is ott voltál és úgy gondolom, hogy legalább annyira jól emlékszel rá, hogy mi történt, mint én.
- Látom, hogy hülyére akarsz venni és még a szavaimat is kiforgatod. - mondta Vicces kissé ingerülten. - De nem hagyom, hogy kihozz a sodromból. Ha se ő, se te nem vagytok hajlandóak konkrét információval szolgálni arról, hogy mi folyik köztetek, akkor nem erőltetem a dolgot. De amennyiben az összeférhetetlenségetek veszélybe sodorja az osztály biztonságos működését, akkor valamelyikőtök repülni fog. És közel sem biztos, hogy ő lesz az...
- Ne csináld már. Nincs itt semmi gond és nem is lesz. Igaz, hogy bizonyos érthető okokból nem lelkesedet érte és valószínűleg ő sem tartozik az én legodaadóbb rajongóim közé, de nem fogjuk kitörni egymás nyakát. És eszünk ágában sincs bárki mást a csapatból bajba sodorni. - ütött meg békülékeny hangot Ideg. - Rólam egyébként is tudod már, hogy olyan vagyok mint egy sündisznó. Kívül kemény, szúrós, de belül puha és meleg.
- Akkor ideje lenne mielőbb kifordítani magadat, mert a környezeted egyre kevésbé tolerálja a kemény szurkálódásaidat, ha eddig még nem vetted volna észre.
- Lehet, hogy igazad van, de mint parancsnokhelyettesnek, célszerű keménynek mutatkoznom, hogy az állomány előtt tekintélyem legyen. Különben nehéz lenne a fegyelmet fenntartanom. - adta elő az indoklását Ideg komoly képpel.
- Olyan érzésem van, hogy te nem tudod miről beszélsz. - válaszolt a főnöke. - Ebben az egységben semmi probléma sincs a fegyelem fenntartásával, az egy szem parancsnokhelyettest, vagyis téged, kivéve.
- Na ez azért már túlzás. - dohogott a férfi. - Egy jó szavad nincs ma hozzám.
- Adj rá okot és majd lesz.
- Majd igyekszem. Viszont most kérek engedélyt lelépni. - Ideg válaszra sem várva sarkon fordult és kisietett az ajtón.

- A mai, rendkívüli állománygyűlést azért tartjuk, mivel a csapatunk a mai nappal kiegészült és az újonnan érkezett, illetve a frissen visszatért három emberrel az állománytáblánk immár teljes. - kezdte mondandóját Vicces a székéről felemelkedve. - Legalábbis ami a központot illeti. A kft. helyzetére majd később visszatérek egy kisebb létszámú megbeszélésen. Nagyon örülök, hogy régi kolleginánkat újra a körünkben üdvözölhetem és remélem, hogy az IVO iránti önfeláldozó magatartásában a továbbiakban is bízhatunk.
- Én meg remélem, hogy a Kiképzővel töltött két hét után, legközelebb nem önfeláldozza magát, hanem lepuffantja a rossz-fiúkat mielőtt azok észbe kaphatnának. - jegyezte meg Wotan.
- A szándék eddig is megvolt, remélem mostanra a képesség is a helyére került. - mosolyodott el Véráldozat.
- A tudást a legjobb forrásból meríthetted az elmúlt két hétben. - mosolygott rá vissza Vicces. - Méghozzá egy olyan forrásból, ami mostantól, meghatározatlan ideig, csak nekünk áll majd rendelkezésünkre, mivel a kiképzőnk, Kiképző fedőnéven, mostantól szintén az IVO állományába tartozik.
- Így van. - biccentett a férfi barátságosan.
- És végül, egyenlőre ugyan csak jelölt ként, de szintén hozzánk került a nem olyan régen általunk begyűjtött Malacpofa, aki egyenlőre ugyan csak az ellenfeleink oldalán bizonyította tudását, de remélem, hogy a mi alkalmazásunkban is ugyanúgy, vagy még jobban helyt fog állni.
- Ez igazából az ő érdeke is, mert ha itt nem válik be, akkor olyan helyre fog kerülni, ahol sem ez a fene nagy barátságos légkör, sem a bőséges étel-ital ellátmány nem lesz jellemző, úgy mint itt. - szúrt oda egyet Ideg a túlsúlyos hackernek. - És akkor majd nicket módosíthat Malacpofáról, mondjuk Zörgőcsontra.
- Én már most, így az elején szeretném javasolni, hogy az étkezési szokásaimmal való viccelődést a jövőben inkább mellőzzük. Én sem foglalkozok azzal, hogy a többiek mit és mennyit esznek, jó lenne, ha ők sem foglalkoznának az én ilyen irányú viszonylataimmal. - szívta fel a vizet Malacpofa.
- Ígérem, hogy a jövőben nem fog előfordulni. - nyugtatta meg Vicces. - Csak a parancsnokhelyettes úrnak még nem sikerül kellően kifordítania magát. De ha nem boldogul vele hamarosan, akkor majd én besegítek neki.
- Hoppá... - reagált a hallottakra Alfa félhangosan.
- Talán akkor haladjunk tovább a gyűlés anyagával. - mondta Ideg, aki láthatóan kissé zavarban volt.
- Helyes. - hagyta rá Vicces. - Tehát, mivel az operátorok munkaterületén összesen négy munkaállomás van kialakítva és ez a négy bőven elégséges is minden lehetségesen felmerülő feladat ellátására, ezért az öt operátor közül mindig csak négy dolgozik, az ötödiknek huszonnégy órás szabadidő van biztosítva, amennyiben semmiféle rendkívüli esemény sem történik. Ettől csak Malacpofa beosztása tér el, aki az elkövetkező két és fél hónapban gyakorlatilag napi huszonnégy órában, heti hét napot dolgozik, vagyis tartózkodik a bázison, mivel számára az a legbiztonságosabb, ha most egy hosszabb időszakra teljesen eltűnik mindenki szeme elől, kivéve persze a miénket. Az éjszakai és hétvégi ügyeletet két operátor adja normál esetben. Természetesen rendkívüli helyzetben ez is módosulhat.
- És mi a helyzet az operatív részleggel. - kérdezett rá Béta.
- Az operatívoknak házon belül nem sok tennivalójuk akad, ezért munkaidőben hárman, ügyeletben csak ketten kell, hogy bent tartózkodjanak. Természetesen amennyiben akciót hajtunk végre akkor könnyen előfordulhat, hogy mind az öten csak álmodozni tudunk az otthoni, kényelmes ágyikónkról hosszú napokon keresztül. De azt hiszem egyikőtöknek sem újdonság, hogy ez egy ilyen szakma.
- Na tessék a végén még azt is megértem, hogy szakmám lett. - csóválta meg a fejét Tomcat. - És méghozzá ilyen...
- Legyél nyugodtan büszke rá öregem. - lapogatta meg a hátát Alfa. - Esélyed van rá, hogy úgy kikupálódsz, hogy már senki meg nem tudja majd mondani, mekkora csirkefogó voltál előtte.
- Gondolod? - kérdezte Tomcat, aztán egymásra vigyorogtak Alfával.
- Örülök, hogy kellően oldott hangulat kezd kialakulni az állomány körében .- mondta Vicces elégedetten. - Azt hiszem ezzel le is zárhatjuk az állománygyűlést. Mindkét csoport beosztását kifüggesztem a pihenőkben. Akinek éppen szabadnapja van az most azonnal el is mehet. Viszont mindig mindenki legyen kész rendkívüli riasztásra, nem szeretném, ha szükség esetén nem jönne össze a megfelelő létszám egy komoly akcióhoz.

        Az ajtót résnyire nyitva kukucskált be a laborba Maya. Erre ugyan semmi szüksége nem volt, hiszen bármikor örömmel fogadták az itt dolgozók, de mostani céljának elérése érdekében szüksége volt rá, hogy még az átlagosnál is aranyosabbnak, cukibbnak hasson, ha az esetleges gyanút el akarja altatni, még mielőtt az egyáltalán felébredhetne.

- Üdvözlet a nagy fehér tudósoknak! - köszönt kisvártatva, még mindig az ajtórésből befelé pislogva. - Esetleg jelentéktelen, de mégis szerénytelen személyem beléphet ebbe a szentélybe?

- Jajj, ki tisztelt meg minket a látogatásával?! Nem is merem elhinni. - örvendezett az ajtóhoz legközelebb álló, harminc év körüli szemüveges férfi munkájából felnézve.

- Vigyázat kollégák, berepült egy méhecske! Nehogy megcsípjen valakit! - viccelődött egy másik, fiatalon kopaszodó, fehér-köpenyes kollégája egy plafonig érő berendezés mögül kikukucskálva.

- Hát téged mi szél fújt erre, matematikusok gyöngye? - kérdezte a laborvezető aki ebben a percben lépett be a még mindig nyitva lévő ajtón.

- Hallottam, hogy Ti itt nagy dolgokat visztek végbe, szégyenszemre teljesen nélkülem. - mondta Maya látványosan mű-durcásnak mutatva magát.
- A grafén áttörésre gondolsz?
- Igen, pontosan arra. Állítólag egy halom új elméletet kreáltatok, szaftos kis matematikai problémákkal megfűszerezve és én ebből a jó kis buliból maradtam ki. Méghozzá önhibámon kívül.
- Igazán ne haragudj kérlek, amiért ezt most kivételesen házon belül oldottuk meg és nem rohantunk a matematika élő istennőjének a lába elé borulni, hogy segítségéért könyörögjünk. - szúrt oda játékosan a laborvezető. - De most, hogy itt vagy, kérdezz bátran és mi elmondjuk, hogy hogyan lettünk ennyire zseniálisak. Csak aztán ki ne fecsegd amit hallasz, mert ez a nagyvilág számára még le nem leplezett titok.
- Ha ekkora titkokat őriztek, akkor nem kellene ide néhány marcona, állig felfegyverzett őr a teljes biztonság kedvéért? - kérdezte Maya tettetett csodálkozással.
- Nekünk bőven elég, ha Te magadtól lakatot teszel a szádra. - mondta a szemüveges kolléga, játékosan nyelvet öltve a lányra.
- Azt hiszem azt mindenki tudja rólam itt, hogy nem vagyok egy pletykás típus. - mosolygott Maya. - De ezt azért komolyan gondolom, hogy a kutatási eredményeteknek komoly értéke van és biztosan nem árt vigyázni rá, nehogy valaki megdobbantsa és aztán világgá kürtölje, mint saját szerzeményt.
- E miatt nem aggódunk. A tudás nagy része úgyis a fejünkben van. Amit lejegyeztünk az itt van merevlemezeken és egyéb adattárolási formátumokban. - nyugtatta meg a laborvezető. - Senki semmit ki nem vihet a laborból. Illetve idegen nem léphet be a laborba, még a takarító személyzet sem. Inkább magunk takarítunk. Hosszú idő óta Te vagy az egyetlen aki bejött, de majd rajtad tartjuk a szemünket.
- Kössz... - fanyalgott egy kicsit Maya a látszat kedvéért.

- Azért ha gondolod, takarítani segíthetsz. - szállt be az ugratásba a kopaszodó ifjú tudós is. - Seprűt, lapátot ott találsz a szekrény mellett.
- Te csak nyugodtan matassál tovább a spektrométereden, én meg majd szólok, ha takaríthatnékom támad. - feleselt Maya, belemenve a kölcsönös ugratásba. - És egyébként is mi van ha olyankor jön be valaki amikor Ti nem vagytok itt? Én munkaidőben jöttem, egyértelmű, hogy nem vezethet hátsó szándék.
- Az ajtó dupla vastag acél- és ólomlemezzel bélelt. Csipkártyás ajtózár, tizenkét jegyű PIN kóddal és ujjlenyomat leolvasóval. Ez védi a labort amikor éppen egyikünk sincs itt. Természetesen a riasztórendszer jelez illetéktelen behatolás esetén és kint a folyosó végén éjjel nappal egy fegyveres biztonsági őr posztol. - summázta a laborvezető. - Ha sikeresen megnyugtattalak a biztonságunkkal kapcsolatban és az is érdekel, hogy mit hoztunk össze grafén ügyben, akkor gyere be velem az irodámba, megmutatom a legérdekesebb részleteket.
- Naná, hiszen ezért jöttem. - mosolygott lány és követte a házigazdáját.

… ezért úgy gondolom, hogy bárki legyen is az, aki meg akarja szerezni a kutatási dokumentációt, személyesen, a maga fizikai valójában kell, hogy odamenjen érte. - összegezte Maya a tapasztalatait alig másfél órával később az IVO központban a többiek számára. - Más járható út nem látszik.

- Igen, eddig is ez volt az elképzelésünk, de Te most megerősítetted a feltevésünket. - bólintott rá Vicces. - A dolog természetéből kifolyólag azt is kizárhatjuk, hogy valamilyen erőszakos akció keretében próbálna valaki, vagy valakik behatolni a laborba, ez a tudományos-ipari kémkedés területén egyébként sem jellemző megoldás. Tehát marad a beszivárgás, vagy az észrevétlen behatolás.
- A beszivárgást felejtsétek el. A kutató csapat összeszokott társaság. Csakúgy nem lehet hozzájuk csatlakozni, maximum, ha ők kérnek fel rá valakit. Megkérdeztem Leventét, de azt mondta, hogy erre már nem fog sor kerülni, mivel a munka nehezén már túl vannak és jelenleg nincs olyan részfeladat amit maguk ne tudnának megoldani. Egyébként is ha felkérnének valakit, az mindenképpen olyan kaliberű tudós lenne, aki nem hiszem, hogy akár gondolna a dokumentáció ellopására.
- Ebben az esetben valami trükkös, lehetőleg észrevétlen behatolás az egyetlen út amivel a rossz fiúk megpróbálkozhatnak. - vonta le a következtetést Ideg.
- Akárhogyan is legyen az egyetlen lehetőségünk, hogy nyakon csípjük őket az, ha ott vagyunk beavatkozásra készen. - mondta Vicces. - Maya, te igyekezz minél több időt tölteni az intézetben, találj ki valamit, hogy ésszerűnek tűnjön a jelenléted és amikor teheted nézz be a laborba is, de vigyázz ne vidd túlzásba a jelenlétet, nehogy akárki gyanút fogjon. Lehet, hogy már jó ideje figyelik a labort akik be akarnak hatolni, nem lenne jó ha megzavarnánk őket és kicsúsznának a markunkból.
- Rendben, nem lesz gond.
- Daemon, Wotan, ti a álljatok rá az intézet biztonsági rendszerére, ha lehet kövessük figyelemmel a mozgást az egész épületben. Ahol nincsenek biztonsági kameráik oda majd mi csempészünk be néhány rejtett kamerát.
- Máris kezdjük a munkát. - válaszolta Daemon és kisietett az irodából, nyomában Wotannal.
- Alfa, te takarítani fogsz és ezt most nem lőcsölheted rá Wotanra, ugyanis, holnaptól a MTA által hivatalosan alkalmazott takarító személyzet tagja vagy, az adminisztrációt a megbeszélés után megejtem. A padlósikálás mellett a legfontosabb feladatod a rejtett kamerák elhelyezése lesz, ezen felül pedig szemed, füled nyitva tartod és azonnal jelentesz, ha a legkisebb gyanús jelet észleled.
- Parancs, értettem. - jött a rövid, katonás válasz.
- Ideg, te pályát módosítasz és elhelyezkedsz, papíron, a biztonsági cégnél, aki az épületet felügyeli. Természetesen azt a posztot fogod állandóra megkapni, ami a laborhoz a legközelebb esik. Remélem nem esik majd nehezedre a laza, linkeskedő, fél-profi biztonsági őrt eljátszani.
- Úgy ismersz főnök? - vigyorgott kajánul a megszólított. - ha akarod még le is ittasodom szolgálatban.
- Arra semmi szükség, józanul is elég idétlen tudsz lenni. A tiszta fejre egyébként is szükséged lesz, mert ha valami fontos dolog elkerüli a figyelmedet, akkor kitekerem a nyakadat. - öltött szigorú arckifejezést Vicces. - Maya mit gondolsz mennyi ideig kell majd pesztrálnunk a labort, mire értelmét veszíti bármilyen behatolási kísérlet?
- Ha arra gondolsz, hogy mikor fogják az anyagot hivatalosan, a maga teljességében publikálni, nem tudok semmi biztosat mondani. Minden estre a srácok úgy gondolják, hogy talán harminc-negyven nap kell még mire mindent lezárnak.
- Nos akkor a legjobb ha úgy kalkulálunk, hogy egy nagyon hosszú hónap elébe nézünk. Munkára mindenki és folyamatos jelentést kérek mindenről.

- Nos, hogy haladtok a feladat megoldásával? - állt meg Vicces Daemon mellett, aki elmerülten tanulmányozta a képernyőjén futó adatokat.
- A biztonsági rendszerben már bent vagyunk. Az össze riasztó és tűzjelző jeleit nyomon tudjuk követni. Itt vannak a biztonsági kamerák képei is. Sajnos olyan kamera nincs ami direkt a labor ajtajára irányulna, de olyan van ami nagyjából elfogadható betekintést enged arra a folyosóra. Azért ha biztosra akarunk menni, akkor legjobb ha felteszünk egy saját kamerát az ajtóra irányítva.
- Nem gond, Alfa ezzel fogja kezdeni holnap. - bólintott a főnökasszony. - Mi a helyzet a bejáratokkal?
- Az épületnek két nagyobb bejárata van, úgy is mondhatjuk két főbejárat, az egyik az északi, a másik a keleti oldalon, de az északit szinte állandóan zárva, gondolom nem akarnak két recepciót fenntartani egy intézményen belül. Ezen kívül van még néhány kisebb közvetlen bejárat egyes műszaki részlegekhez. A főbejáratok jól be vannak kamerázva. A műszaki bejáratok pedig vagy mágneskártyával, vagy chipkártyával működnek és rá vannak kötve a központi riasztórendszerre. - referált Wotan. - Folyamatosan figyelünk minden bejutási lehetőséget. Szerencsére az épület körüli parkolók miatt kívül is elég sok biztonsági kamera van, így szinte mindent látunk.
- Nagyszerű. Akkor már csak az a fontos, hogy éberek legyetek. Osszátok be úgy az időtöket, hogy mindig legyen valamelyikőtök a monitor előtt, ne maradjon a rendszer őrizetlenül egy pillanatra sem.
- Rendben főnök, úgy lesz. - mondta Daemon.
- Ha pedig bármi rendkívülit tapasztaltok, azonnal hívjatok. Nem számít, hogy mennyire apróság, nyugodtan ébresszetek fel akár az éjszaka közepén is. Világos?
- Mint a nap. - darálta Wotan a választ.

Reggel hét óra múlott néhány perccel, az épület lassan elkezdett ébredezni. Az emberek sűrű egymásutánban érkeztek munkába, gyakran még álmos tekintettel pislogva az erős reggeli napfényben és tűntek el különböző különböző ajtók mögött, hogy megkezdjék a napi tevékenységüket. Ajtók nyíltak és csukódtak, néha csendesen, néha hangosabban, a rajtuk keresztül sietők egyéni habitusától függően.

A főfolyosó egyik kereszteződésében álló biztonsági őr mellett egy takarító sietett el, kézikocsin tolva a kellékeit, igyekezett, hogy még időben letudja a reggeli reszortját. Siettében a biztonsági őr hangja állította meg.
- Cimbora, figyelhetnél kicsit jobban is. Majdnem áttoltad a lábamon azt a batárt.
- Elnézést, nem volt szándékos, csak el voltam gondolkozva. - válaszolt kelletlenül a széles vállú takarító.
- Gondolkozás helyett inkább nézz az orrod elé, mert a végén még elgázolsz valakit azzal az egylovas kocsival. - poénkodott az egyenruhás.
- Csak legyen vége ennek az egésznek, majd jól kicsipkézem a szád szélét. Nem érdekel, hogy a főnököm vagy. - morogta maga elé a tisztasági felelős távoztában.
- Hallottam ám. - szólalt meg a fülében a mini adó-vevőn Ideg. - Nem szép dolog az elöljáródat fenyegetni.
- Nem érdekel. Baromira unom már ezt az egészet. Két hete esz itt minket a penész és semmi sem történik. Lehet, hogy vaklárma volt az egész. Én meg az MTA legjobban fizetett takarítója vagyok, a nagy semmire. Egyébként sem kifejezetten vágytam takarítói karrierre.
- Én sem azért jelentkeztem hírszerző tisztnek, mert egyenruhás díszpinty akartam lenni. Arra a célra a díszszázad sokkal megfelelőbb lett volna. Most mégis itt feszítek élére vasalva, mint valami kirakati próbababa. Úgyhogy száj becsuk, szem kinyit.
- Ne privát-beszélgessetek a rádión, mert valakinek még feltűnik és a jobbik eset, ha csak azt hiszi, hogy meg vagytok zakkanva és magatokban beszéltek. - reccsent bele Vicces hangja a fiúk társalgásába.
- Bocs főnök, de rohadtul unjuk már magunkat. - mondta Ideg kedvetlenül.
- Az a ti bajotok. De ha elszúrtok valamit és bukik az akció az meg mindannyiunk komoly baja lesz. Szóval rádiócsend mindaddig amíg valami valóban fontos dolog nem történik. - mondta Vicces ellentmondást nem tűrő hangon. - És ha Maya megérkezik, jelezzétek neki, hogy ne felejtse el szokás szerint átnézni a mai napra várt látogatók listáját. Ideg, csak bólints ha hallottad, látlak a monitoron.

Ideg bólintott, aztán egy gyors körbepillantás után nyelvet öltött a biztonsági kamerára és elégedett vigyorral az arcán arrébb sétált.
- Gyerekes vagy, mint mindig. - szögezte le Vicces. - Én most kiszállok, beszélünk, ha van valami.

Az ebédidő közeledtével egyre többen jelentek meg a büfé-étkezde környékén. Néhányan kezükben az otthonról hozott, vagy reggel menet közben vásárolt étellel kerestek helyet maguknak az asztaloknál, míg mások beálltak a lassan növekvő sorba, hogy helyben vásároljanak valami harapnivalót. Az egyre növekvő forgalomra való tekintettel valaki kitámasztotta az ajtót, hogy ne kelljen folyamatosan nyitogatni. A nyár eleji kellemes melegben egyébként is jólesett némi extra légmozgás a bent tartózkodóknak.

A recepciónál posztoló biztonsági őr is úgy érezte, hogy ideje lenne előszedni a hazait a táskából, ebédidőben úgysincs soha semmi dolga, a kutya se zavarja. Egész nap sincs túl nagy jövés-menés, de ilyenkor délidőben mindenki eszik, vagy sziesztázik, nem érkezik vendég sem. Éppen kicsomagolta volna a szalámis zsömlét a szalvétából, amikor két, festékfoltos kezeslábasba öltözött alak lépett be a főbejáraton egyikük vállán egy kétágú létrával, kezében festő szerszámokkal, és egyenesen a pultjához siettek.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte kissé kelletlenül, a szendvicset letéve.
- A központi karbantartástól jöttünk. Tegnap ránk telefonáltak, hogy a száztizenhármas irodában elszállt a kávéfőző és kávé került a falra, azt jöttünk felülfesteni. - mondta a nagyobbik darab munkásember, miközben igazolványt és lepecsételt munkalapot tett a biztonsági őr elé a pultra.
- Rendben. - vetett egy pillantást az a dokumentumokra. - Itt jobbra a lifttel fel az első emeletre és ott az „A” folyosón balra a második ajtó a száztizenhármas. Gondolom nem lesz gond megtalálniuk.
- Ne aggódjon, kiismerjük magunkat. - morogta a nagydarab festő szakmunkás miközben hatalmas kezével besöpörte a pulton heverő papírjait, majd döngő léptekkel elindult a lift felé, nyomában a létrát cipelő társával.
- Gondolom a létrára nem te mászol fel apukám, mert utána már csak tűzifának lenne jó. - morogta az őr a távozó húshegy után, aztán figyelmét újra a szalámis zsemle felé fordította, jóízűen enni kezdett.

Daemon egy tálcát egyensúlyozva érkezett vissza a konyha irányából. Kistányéron egy szendvicset és egy nagy csésze kávét tett a billentyűzet mellé az asztalra, miközben letelepedett a helyére.
- Tessék, hoztam neked egy csésze forrócsokit. - nyújtotta át az italt Wotannak. - Történt valami amíg távol voltam?
- Semmi különös. Mindenki tömi a fejét. Két fószer érkezett egy perce, valami karbantartónak nézem őket. Rendben becsekkoltak a portán, úgy tűnik, hogy rendben vannak. Éppen most szálltak be a liftbe. Az első emeletre mennek, ha igaz amit a gép mond.
- Csak a biztonság kedvéért kövessük őket a videó hálózaton keresztül. Egyébként úgyis csak unatkoznánk. - mondta Daemon és begépelt néhány parancsot a terminálba. Aztán félretolta a billentyűzetet és maga elé húzta a tányért. Kényelmesen hátradőlt és beleharapott a szendvicsébe. Közben a monitoron egymást váltva villantak fel a az általa meghatározott szekciót mutató kamerák képei. Daemon szájában hirtelen megállt a falat. Előre dőlt a székén és szokatlanul közelről vizslatta a képernyőt, aztán letette a szendvicset és a telefonért nyúlt.
- Főnök, ide kellene jönnöd sürgősen. - mondta amikor a hívására válasz érkezett.

 A legújabb trendeket követő, legmodernebb eszközöket és velük együtt a legfelfutottabb operációs rendszereket használó emberek már nem igazán találkoznak a nem is olyan régen még közismert „kék halál” jelenségével. Hiszen a Mac OS, vagy iOS, az Android, a Windows 7 (vagy a már születésekor elátkozott Windows 8) nem produkálja a jelenséget. Sőt a ma még viszonylag sokak által használt Windows XP operációs rendszer is egyre kevésbé hajlamos ezt a típusú hibát véteni futásában, különösen ha a legfrissebb szervízcsomagok is telepítve vannak.
  De 5-10 évvel ezelőtt még mindennapos, de legalábbis hetenként ismétlődő jelenség volt a legtöbb Windows operációs-rendszert futtató számítógépen az, amikor hirtelen, egyik pillanatról a másikra az egész képernyő jellegzetes kék színbe váltott, rajta rövidke sárgásfehér felirattal. Ami a legtöbbször valamilyen memóriacímzési hibára hivatkozott, és néhány meglehetősen hosszú számot is tartalmazott a címzési tartomány meghatározása végett. Ilyenkor nem volt más lehetősége a felhasználónak, mint a Ctrl+Alt+Del billentyűkombináció kétszer egymás utáni lenyomásával újraindítani a gépet, esetleg a beépített reset gombot, vagy power gombot is használhatta alternatíva ként. De semmi egyebet, mert a gép teljesen „halott” volt, semmire sem reagált. Hiába átkozódott az ember, ha éppen egy nehezen elért játékállásnál tartott a kedvenc játékában, vagy két oldalnyi gépelt szöveg mentését akarta éppen megoldani amikor elszállt a gép, esetleg éppen egy rendkívül érdekfeszítő csevejben volt része a Gyalogló IRC-n.
  És, hogy miért írom le mindezt itt most? Azért, mert ez, az általam vezetett blog most nagyon ilyesmi szituációba került. Hiába, hogy az általam írt történet szálai éppen csak kezdenek egy izgalmas távlat felé futni és hiába, hogy van kedvem és ötletem írni és közölni a nyilvánosság felé, de a rendszer mégis lefagyni látszik. Ugyanis a fogadó oldal oly mértékben beszűkült, hogy gyakorlatilag talán már meg is szűnt. Egyre több olyan nap van, amikor a statisztikák szerint egyetlen látogató sem néz be a blogra és már a hétfőnkénti új fejezet sem hoz számottevő érdeklődést. Nem érzem úgy, hogy a történet laposodott volna el ennyire, de lehetséges. Az is lehetséges, hogy én írok hétről-hétre rosszabbul, de akkor szólhatott volna valaki már hamarabb is, hogy jobb lenne, ha nem erőltetném a dolgot. Mindenesetre bármiféle visszajelzés hiányában csak a bizonytalanságom tud határok nélkül fokozódni. 
  Mindezek okán úgy döntöttem, hogy bár folytatódik a történet, viszont egyenlőre csak a számomra, mert az írásával nem álltam le. De a következő hétfőn este nem teszek ki újabb fejezetet a blogra. Valószínűleg végleg lezárom ezt a rövid és nem túlságosan dicsőséges életű blogot. Természetesen ha az eddig visszafogott és csendes rajongók tömegei követelik a folytatást, akkor talán befolyásolható leszek a döntésemben, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy ennek az esélye erősen a nullához konvergál.

 Végül köszönöm mindazoknak aki eddig többé-kevésbé figyelemmel kísérték ezt a nem hétköznapi blog-kísérletet. További, izgalmas történetekben bővelkedő olvasmányokat és televíziós-, film élményeket kívánok mindenkinek.

Vicces röviden kopogott a fehér ajtón, aztán szinte azonnal, válaszra sem várva lenyomta a kilincset és belépett az apró, egyágyas kórterembe.
- Jó reggelt Szabó úr! - köszöntötte az ágyán ülve olvasgató férfit.
- Jó reggelt! - nézett rá a férfi a szemüvege felett. - Szabó úr? Ezek szerint ez egy hivatalos látogatás?
- Félig-meddig. Privát látogatókat nem hiszem, hogy mostanában beengednek magához.
- Ami azt illeti, azelőtt se sok privát látogatóm volt, a lányomat kivéve. Ő viszont egy ideje nem jelentkezik, gondolom történt vele valami. De ezek itt semmit sem hajlandóak elárulni. - intett Szabó fejével az ajtón túli folyosó felé. - Maga esetleg tud valami információval szolgálni egy szegény, beteg, öregembernek?
- Sajnálom, hogy én közlöm a rossz hírt magával, de a nevelt lánya meghalt. Többet azonban sajnos nem mondhatok.
- Gondoltam. - mormogta maga elé az egykor volt alezredes, elfelhősödő tekintettel. - Én igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ez ne következzen be, de az én lehetőségeim eléggé korlátozottak voltak. Most pedig még annál is sokkal korlátozottabbak.
- Tudjuk. És senki sem hibáztatja magát a történtek miatt.
- Ennek örülök, de gyakorlatilag nem sokat számít. Hibáztatnak engem éppen elég más miatt. - futott át egy keserű mosoly a férfi arcán. - Nem akarok udvariatlan lenni, de csak azért jött, hogy ezt elmondja?
- Egyáltalán nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez a maga számára nagyon fontos információ, de azt kell, hogy mondjam, hogy ennél sokkal fontosabb ügyben jöttem.
- Nocsak, mi történt hirtelen, hogy egy magamfajta fekete báránnyal fontos ügyben akar valaki beszélni?
- Történni éppenséggel sok minden történt a közelmúltban, de ezekről egyenlőre nem áll módomban beszámolni magának. Viszont amiről beszélni szeretnék az közvetlenül magát érinti leginkább, ezért máshoz nem is fordulhatnék vele. - mondta Vicces, miközben letelepedett az ablak melletti karosszékbe, szemben a férfival. - Legalábbis így az első körben.
- Kezdek kíváncsi lenni.
- Nos, arról van szó, hogy szeretném felkérni egy az IVO-val való aktív együttműködésre. Vagyis arra, hogy dolgozzon nekem.
- Ez azt jelenti, hogy rehabilitálnak. - kérdezte Szabó nehezen leplezett izgatottsággal.
- Erre nem sok esélye van. De már az is egy nagy szó, ha futni hagyják.
- Futni? Amilyen egészségi állapotban vagyok, a futkosás szóba sem jöhet. - zökkent vissza magabiztos érdektelenségébe az egykori alezredes. - Azt az öt-tíz évet ami még hátravan nekem, itt is egészen jól el tudom tölteni. A kiszolgálásra egy szavam sem lehet és még vigyáznak is rám.
- Ezt maga sem gondolja komolyan. Gyakorlatilag börtönbe van zárva. Semmi kapcsolata a külvilággal, még látogatót se nagyon fogadhat. Megöli az unalom és a kinti világ iránti kíváncsiság. És öt-tíz éven belül legfeljebb a mélabú végezhet magával, mert az egészségi állapota nem indokolna egy ilyen korai elhalálozást. Az egyetlen esélye, hogy kikerüljön innen az, ha igent mond a felkérésemre.
- Igazán magabiztos. De mi a biztosíték arra, hogy valóban ki tud juttatni innen? És még inkább mi a biztosíték arra, hogy azután nem kerülök ide vissza rövid időn belül?
- Biztosítékokat nem tudok nyújtani, kénytelen lesz beérni a szavammal, ha az jelent valamit önnek. - vonta meg a vállát Vicces. - Az pedig, hogy valaha vissza kerül-e ide, vagy egyéb hasonló helyre, leginkább magán múlik.
- És mégis mi az amire én ennyire kellek magának? Főleg azután, hogy az Agoge dosszié Karola halálával végleg lezárult...
- Ennek az ügynek a múlthoz nem sok köze van és az Agogehoz pedig végkép semmi. A Hacktion Kft. utód cégének a vezetésére szeretném felkérni. Pontosabb információkat azonban csak akkor kaphat, ha már igent mondott.
- Ezt nem igazán értem. Nem vagyok, sohasem voltam, kimagaslóan jó IT szakember és az üzlethez sem értek különösebben. Biztosan könnyen találna nálam megfelelőbb embert is erre a feladatra.
- Ami a számítástechnikai és üzleti részét illeti a dolognak, valóban nem lenne túl nehéz találni egy megfelelő embert. De mivel a Hacktion Kft.-nek sem a látványos szakmai és üzleti sikerek elérése volt az elsődleges feladata és az új cég sem elsősorban ezért lett létrehozva, így ezek a szempontok mellékesek. Sokkal fontosabb, hogy olyan embereket és olyan vezetőt alkalmazzunk, akikben feltétel nélkül megbízhatunk, hogy szükség esetén minden eszközzel segítenek és fedeznek minket IVO-sokat. - magyarázta Vicces. Mielőtt azonban folytathatta volna elképzeléseinek további kifejtését, a mobiltelefonja csipogott kettőt. - Egy pillanat, megnézem, hátha fontos üzenet.

Zsebéből elővéve a készüléket, gyorsan megnyitotta a friss SMS-t. „Délben találkozunk a Planetárium bejáratánál. Öltözzön sportosan. A Szem”, ennyi állt benne. Vicces az órájára nézett, majd felállt a karosszékből.
- Most sajnos mennem kell sürgős ügyben. De hamarosan visszajövök a válaszáért. Addig is minden jót.
- Rendben. Örülök, hogy benézett. Viszont látásra.

Vicces egy gyors átöltözést követően valamivel tizenkettő előtt érkezett a Népliget sarkánál álló épülethez. Hétköznap ilyen időtájt nem sok emberrel találkozott a rövidke úton a metróállomástól idáig sétálva. Még a forgalom is gyérebb volt az ilyenkor megszokottnál. Talán, mert mások is, hozzá hasonlóan inkább a tömegközlekedést választották a kellemes tavaszi napsütésben. Kisvártatva egy szépen csillogó fekete Pannónia P20-as kanyarodott a kerékpárúton keresztül a bejárathoz vezető útra és megállt Viccestől alig néhány méternyire. A motoros jobb kezével a nő felé nyújtott egy sisakot, ami addig a karjára volt fűzve és bal kézzel intett felé hívogatólag. Vicces ugyan nem látta a motoros arcát a sötétített sisak-plexin keresztül, de a bal kéz mozdulata nagyon ismerősnek tetszett a számára. Elvette a felkínált sisakot és felcsatolta a fejére, aztán felszállt a várakozó motoros mögé a nyeregbe.
- Remélem nincs ellenére egy kis motorozás ebben a szép napsütésben. - szólalt meg A Szem hangja a sisakba épített hangszóróban. - Én szeretek kimozdulni az irodámból, amikor csak lehetséges.
- Egy motorkerékpár a budapesti forgalomban, eléggé érdekes hely egy beszélgetéshez, de a modern technika segítségével már ez sem kivitelezhetetlen. - adott némileg kitérő választ Vicces, főnöke költőinek mondható kérdésére.
- Igen, ezek a Bluetooth intercomok már sokkal kényelmesebbek, mint a régi drótos változatok voltak néhány évvel ezelőtt. - mondta a szem, miközben kikanyarodott a Hungária körúti forgalomba. - De talán térjünk a lényegre, hacsak nem akar velem motorozgatni egész délután. Hogyan halad az állomány feltöltésével?
- Sajnos kissé lassan. Nehéz olyan embereket találni, akik kellően megbízhatóak, szakmailag megfelelő szinten vannak és nem kompromittálták még magukat semmilyen egyenruhás, fegyveres testülettel.
- Azt remélem tudja, hogy a határidő, amit tőlem kapott, már lejárt. Természetesen, ha sürgetem,, vagy szankcionálom, az nem segít megoldani a valós problémát, de ezt a fajta késlekedést nagyon nem kedvelem.
- Ebben az esetben bátorkodom előhozakodni két olyan jelölttel, akiknek a bevonása kizárólag önön múlik. - mondta Vicces miközben átsuhantak a Lágymányosi-hídon.
- Kik lennének azok?
- Az ön által delegált kiképzővel együtt az osztály operatív részlege elérhetné a teljes létszámot.
- Már értem, hogy miért áll össze olyan nehezen az osztály állománya, ha maga ilyen magasra teszi a mércét. - mondta A Szem kicsit csipkelődő hangnemben. - Gondolom nem zavarja, hogy az elhárítás legjobb kiképzőjét akarja éppen elhappolni mások elől.
- Nekem a saját csapatom szempontjait kell elsősorban szemelőt tartanom és nem mások igényeit. - válaszolt Vicces szemtelenül magabiztosan.
- Kétségtelenül igaza van. - hagyta rá a főnöke. - És ki lenne a másik, akivel én hozzájárulhatnék a állománylista feltöltéséhez?
- Az IVO egykori parancsnokát, Helczinger, alias Szabó Mátyást szeretném az új kft. vezetésére alkalmazni.

A Szem keze megcsúszott egy pillanatra a gáz markolatán és a szépen restaurált P20-as hirtelen megtorpant egyenletes futásában. Még szerencse, hogy a külső Budafoki út csekély forgalmában ez nem hozott létre semmiféle veszélyhelyzetet, csak egy taxis dudált rájuk, miközben a belső sávba kivágódva elhúzott mellettük hetvennel.
- Nem tudom, hogy maga most csak a tűzzel játszik, vagy kifejezetten engem akar felidegesíteni. - mondta A Szem a pillanatnyi megtorpanás után újra lendületet adva a motornak. - Az az ember egy hazaáruló és csak a különösen kényes helyzetnek köszönheti, hogy nem állították hadbíróság elé és nem csücsül börtönben élete végéig. És maga most az szeretné, hogy szabadon elsétálhasson, sőt újra bizalmi munkakörben dolgozhasson a cégen belül?
- Ön nálam is jobban tudja, hogy ebben a szakmában nincs fekete és fehér csak különböző árnyalatú szürke. Amikor Helczinger elveszítette a józan ítélőképességét a Blackbox-ügy kapcsán, nagyon sötétszürkébe váltott a megítélése. De azóta tett egyet s mást, amitől az az árnyalat a számomra sokat világosodott. Nem mellesleg a gépezet része volt nemcsak az IVO megalakulásától a leváltásáig, de sok szempontból még az után is. Kevesen vannak akik ennyire ismerik a dörgést mint ő. És végül, de nem utolsósorban a neki szánt pozíció egyáltalán nem egy klasszikus belső, bizalmi munkakör. Ő csak a kirakati bábu szerepét kapja meg miközben arról nem lesznek információi, hogy mi folyik mögötte, az üzlet belsejében.
- És miből gondolja, hogy ő hajlandó ezt a szerepet eljátszani?
- Ma reggel beszéltem vele és bár egyenlőre nem mondott igent rá, de láttam rajta, hogy bele fog egyezni.
- Ha ő nem mondott rá igent egyenlőre, akkor nekem is van időm még gondolkodni rajta, hogy megéri-e nekem azt a kemény csatározást amivel ez járhat. Mindamellett, hogy személy szerint én magam sem vagyok biztos abban, hogy ez nem egy hibás elgondolás a maga részéről. És ne feledje a régi nagy igazságot, miszerint a hírszerzők és a kémelhárítók mások hibáiból élnek és a sajátjukba halnak bele.
- Nem túl sok lehetőség közül választhatok. Az mégsem működik, hogy az utcán szembejövő emberek közül találomra próbáljak kiszúrni potenciális leendő munkatársakat, aztán tucatjával kérjek C típusú átvilágítást, hogy hátha lesz valaki aki nem akad fent a rostán.
- Ne profanizálja el a dolgokat. - mondta A Szem kissé rendreutasítóan. - Most viszont, mivel nemsokára utunk végéhez érünk, térjünk rá a lényegre, ami miatt valójában ilyen hirtelen találkoznunk kellett.
- Hallgatom főnök.
- Talán már hallott róla, hogy a közelmúltban magyar kutatóknak sikerült grafén szuperrácsot létrehozni. A kutatási anyagaikat még nem publikálták teljes részletességgel, ugyanakkor mi kaptunk több figyelmeztetést nemzetközi forrásokból, hogy a forradalmi technológia felkeltette sokak érdeklődését. Olyanokét is, akik nem haboznak illegális módszereket bevetni a dokumentáció megszerzésére.
- Ipari kémkedés? - próbálta Vicces kicsit konkretizálni a dolgot.
- Kémkedés, hackelés, ha kell emberrablás, vagy gyilkosság. Tehát mondhatjuk, hogy bármi áron.
- Akkor miért nem rendelnek ki néhány ügynököt, hogy napi huszonnégy órában őrizzék a kutatókat és az eredményeiket?
- Illetékes helyről megkeresték a kutatás vezetőjét, de ő mereven elzárkózott ettől. Azt mondta, hogy ez csak fokozná a rájuk nehezedő, egyébként is nagy nyomást és a stressz miatt visszaesne a munka hatékonysága. Azt is mondta, hogy szerinte ez az egész csak a külföldi kutatópartnereik által felfújt szakmai konkurenciaharc és, hogy az amerikaiak minden árnyékos szegletben rejtőzködő terroristát látnak a paranoiájuk miatt. Tehát a nyílt, kooperatív védelem ki van zárva. Magának és a csapatának, mondhatni akaratuk ellenére kell megvédeni ezeket a tudósokat és az általuk elért, nemzetgazdaságilag is fontos eredményt.
- Értem. Valami egyéb fontos információ, amit ismernem kell az üggyel kapcsolatban?
- Sajnos semmi egyéb amivel segíteni tudnék. De maga amint megtud bármi újat, azonnal jelentse nekem.
- Úgy lesz. - mondta Vicces. - Már amennyiben elárulja, hogy milyen módon tudok kapcsolatba lépni önnel.
- A telefonszám, amiről az SMS-t küldtem ma délelőtt, kizárólag a mi kettőnk egymás közötti kommunikációjára van fenntartva. De ne hívjon fel semmiképpen, csak szöveges üzenetet, vagy MMS-hez csatolt szöveget küldjön. Választ is ugyanígy kap majd tőlem.
- Értettem.
- Itt most elválnak útjaink. - mondta A Szem, miközben megállt egy buszmegállónál. - Innen, 10 perc alatt be tud sétálni a bázisra. Minden jót a következő találkozásunkig. És mihamarabb olvasni szeretném az első jelentését az ügyben.
- Rendben. És köszönöm a motoros túrát. - búcsúzott Vicces. Levette a sisakot és a főnöke kezébe nyomta, majd könnyed mozdulattal búcsút intett és ruganyos léptekkel elindult az egykori szovjet laktanya távoli sziluettje felé.

- Daemon, Wotan! Kezdjetek kiterjesztett hálózatfigyelésbe és próbáljatok kiszűrni olyan felhasználókat akik fokozottan érdeklődnek grafén szuperrács témában. Email forgalom, fórumok, chatek, szocilás hálózatok, minden érdekes lehet. - adta ki az utasítást Vicces, amint belépett a bázisra.
- Neked is szervusz kedves főnökasszony. - élcelődött Ideg a belépőn. - Örülünk, hogy megjöttél.
- A hullámokban rád törő örömmámor közepette Te is segíthetsz nekik, ha van időd. - válaszolt a parancsnok kutyafuttában, útban az irodája felé. Amint betette maga után az ajtót, máris a telefonhoz lépett és tárcsázott.
- Szia, itt a vicces főnököd beszél. Be tudnál jönni a kft.-hez mondjuk egy óra múlva? Fontos ügyben kellene beszélnünk.
- Persze, nem probléma, ott leszek. - hallatszott Maya hangja a vonal túloldaláról.
- Köszönöm, akkor viszlát egy óra múlva.
- Viszlát. - és a beszélgetőpartner kilépett a vonalból. Vicces nyújtózkodott egyet a székén és az órájára nézett. Úgy döntött lazít egy kicsit és összeszedi a gondolatait, mielőtt elindulna a belvárosba. Végül is ideje van bőven, az út pedig nem túl hosszú.

- Mennyire ismered a magyar grafénkutatás legfrissebb eredményeit? - szögezte neki a kérdést a beosztottjának Vicces, amikor leültek kettesben az új kft. egyik irodájában.
- Hallottam, hogy a srácoknak sikerült áttörést elérni technológiai vonalon. Például rájöttek, hogy hogyan lehet hullámosítani az anyagot.
- Ezek szerint mondhatni naprakész vagy a témában.
- Az talán túlzás, de igyekszem a legfrissebb tudományos információk terén képben lenni, hiszen a matematika, ami az én fő területem, szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen szinten. - mosolygott a matematikusok gyöngye. - Ebben az esetben meg kifejezetten könnyű dolgom volt, mert Levente csoportjában van egy-két régi barátom, akikkel néha szoktunk dumálgatni róla, hogy éppen milyen problémák megoldásán dolgoznak. Ehhez az új, hullámos anyagszerkezethez például olyan elméletek kidolgozására volt szükség, amik még számomra is érdekes kihívást jelentettek volna, de végül is én kimaradtam ebből a munkából.
- Most viszont valahogyan bele kellene folynod. Egy kicsit legalább. Ugyanis ezek a hullámok és a szuperrács az érdeklődés nagy hullámait váltotta ki világszerte. És nem csak pozitív értelemben. Úgy néz ki, hogy sem a kutatás eredményei, sem a kutatók maguk nincsenek biztonságban.
- És ők tudnak erről?
- Igen, de nem veszik komolyan a dolgot, sőt a hivatalos szervek által felajánlott védelmet is elutasították. Ezért van rá szükség, hogy számukra észrevétlenül tudjuk megfigyelni, hogy mi folyik körülöttük és ha kell, akkor be tudjunk avatkozni.
- Értem. Tehát valami olyasmire gondolsz, hogy épüljek be közéjük? - kérdezte Maya elgondolkozva.
- Így is mondhatjuk. Szörfözz egy kicsit a hullámaikon, ha téged is odaengednek.
- Rendben, megpróbálom. Még ma bemegyek a kutatóintézetbe és igyekszem beszélni a srácokkal.
- Akkor este várom majd a beszámolódat. Nem probléma ha későn hívsz, a központban leszek, mert egyéb vonalon is dolgozunk az ügy felderítésén.
- Ha visszamész a bázisra, mond meg az én szerelmetes lovagomnak, hogy hiányzik nekem. - mondta Maya mosolyogva, az irodából kifelé menet. - Már legalább két órája nem beszéltünk telefonon.
- Átadom az üzenetedet. - ígérte Vicces nevetve.

Az őrparancsnok ellenőrizte a nyílt-parancsot, amit Vicces átnyújtott neki, majd intett hogy nyissák fel a sorompót. A mikrobusz átgördült a felnyitott sorompó alatt és nagyjából ötven méter megtétele után leparkolt az alumínium hullámlemezzel borított raktár mellett. Éppen csak, hogy elkezdtek kikászálódni a kocsiból, a részben még félálomban lévő IVO tagok, amikor az épület mögül előballagott egy férfi, szürke munkásruhában, zsebre tett kézzel. A csapat tagjai nem igazán figyeltek fel rá, és aki mégis, az meg volt róla győződve, hogy valami polgári alkalmazott, aki karbantartóként dolgozik a lőtér létesítményein.
- Jó reggelt! - mondta a férfi, amikor a kocsi mellé ért, a toporogva várakozó csoport közelébe. De a jelenlevők előzetes várakozása ellenére nem sétált tovább, hanem továbbra is zsebre tett kezekkel megállt Vicces előtt.
- Jó reggelt! Miben segíthetek? - kérdezte a nő kissé zavartan.
- Momentán nem hiszem, hogy bármiben is tudna segíteni, de értékelem a jó szándékát. - mondta a férfi elnéző mosollyal az arcán. - Viszont én kifejezetten azért vagyok itt, hogy segítsek maguknak. Én vagyok a kiképzőjük.
- Bocsánat. - pirult el Vicces a helyzetet újraértékelve. - Tudja a ruházata megtévesztett. Nem hat túlságosan katonásan.
- Nem véletlenül. Egyébként nem is biztos, hogy katona vagyok. - kacsintott a kiképző szemtelenül. - Viszont akkor éppen az lenne jó álcázás, ha katonának lennék öltözve. Micsoda paradoxon. Nem igaz?
- De, minden bizonnyal. - hagyta rá Ideg unottan. - De ha nem filozófiai kiképzőnek küldték hozzánk, akkor talán tovább is léphetnénk innen. Mármint hogy a raktár mellől. Mert gondolom nem itt a parkolóban akarja elkezdeni a speciális kiképzésünket.
- Türelem barátom, türelem. Ha jól értesültem az ön szakmájához feltétlenül szükséges egy nagy adag türelem. Tehát annak a gyakorlását máris elkezdheti, akár itt helyben is.
- Legmélyebb sajnálatomra nem tudok róla, hogy jelen pillanatban a maga barátja lennék. - jött elő a szokásos feszültség az IVO parancsnokhelyetteséből. - Igaz szerencsére azt sem gondolom, hogy az ellensége kellene, hogy legyek. Viszont ameddig sem a nevét, sem a rangját nem ismerem, addig nemhogy barátságra, de a köztünk lévő függési viszony tisztázására sincs esély.
- Nem örülök neki, hogy a napot azzal kell kezdenem, hogy elkedvetlenítem magát, de sem a nevemet, sem a rangomat nem áll módomban megosztani önnel. Ezért annyiban tudunk maradni, hogy én vagyok az önök kiképzője és mint ilyen, a kiképzés ideje alatt, rangtól függetlenül mindannyiuknak én parancsolok. - jött a határozott válasz.
- Rendben. Akkor javaslom, hogy ne is húzzuk tovább az időt, hanem kezdjünk bele. - javasolta Vicces a további szópárbajt megelőzendő.
- Kövessenek. - válaszolt a kiképző beleegyezőleg, majd sarkon fordult és hátra sem nézve elindult a lőállások irányába. Az IVO kis csapata szó nélkül követte, még ha nem is egekbe törő lelkesedéssel. A lőtér közepéhez képest kissé félreeső, speciális gyakorló területre igyekeztek, ahol többek között az épületeken belüli tűzharcot szokták gyakorolni a különleges egységek tagjai.
- Ennek megvan az az előnye, hogy be tudjuk csukni az ajtót és így jobbára magunk között vagyunk. - mondta a kiképző, amikor mindannyian belül kerültek a kulissza szerűen megépített, kétemeletes ház bejáratán. És a nyomaték kedvéért már nyúlt is a kilincs után és becsukta az ajtót.
- Nem mindennapi lehetőség, hogy ilyen jó társaságba került a kiképző úr. - jegyezte meg erre Alfa, kissé kötekedően.
- Majd igyekszem megbecsülni magamat. - vette a lapot a kiképző. - Bár egyenlőre nem igazán rendelkezem közvetlen információkkal arról, hogy milyen jó ez a társaság. Közös főnökünk ugyanis elsősorban az önök által elkövetett hibákról mesélt nekem részletesen. A kiugróan jó teljesítményüket sajnos elfelejtette részletezni. De feltételezem, azért olyan is előfordult, hogy valamit jól csináltak. Még ha csak véletlenül is...
- Azt hiszem azért vagyunk itt, hogy segítsen nekünk a további hibák elkerülésében. - szólalt meg békítőleg Vicces.
- Igen, valóban. És minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a maximumot hozzam ki magukból, azt megígérhetem. - bólintott a kiképző. - Remélem az alapfokú fegyverkezelést senkinek sem én kell, hogy megtanítsam. Mindannyian lőttek már minimum maroklőfegyverrel?
- Ami engem illet, nem igazán mondhatom magam gyakorlott lövésznek. - hebegte Wotan szégyenkezve.
- Ember, azt akarja mondani, hogy még soha életében nem lőtt minimum pisztollyal? - emelkedett meg vészjóslóan a kiképző hangja.
- De lőttem. Egyetlen egyszer. Erre az emberre itt. - mondta és Idegre mutatott. - Szerencsére nem találtam el.
- Na jól nézek ki. Szép kis csapatot kaptam a nyakamba. Jobb ha lelkileg felkészülnek rá, hogy hosszú napunk lesz. És nem csak ma, hanem a héten minden nap.
- Nem kell aggódni, általában gyorsan tanulok. - mentegetődzött Wotan.
- Azt majd meglátjuk. - morogta a kiképző. - Most mindenki vegyen el egy fegyvert az asztalról és lássunk munkához.

Az ebédszünet kezdetekor Vicces és Ideg elbúcsúztak, hogy leváltsák Bétát és Daemont. Így az ebédszünet végére ők is szerencsésen befutottak és be tudtak kapcsolódni a kiképzési programba.
- Remélem az újonnan érkezetteknek nincsenek problémáik az alapszintű fegyverkezeléssel kapcsolatba, mert nagyon rühelleném, ha megint elölről kellene kezdenem az egész programot maguk miatt. - futott neki a kiképző a délutáni etapnak.
- Különleges kiképzést kaptam a honvédség speciális alakulatánál, minden lehetséges kézifegyver használatából, közelharcból, harcászatból és taktikából. Remélem ez elég. - fintorgott Béta.
- Én ifi sportlövő területi bajnok voltam annak idején. - tisztázta magát Daemon is.
- Hála az égnek, ezzel akkor beljebb vagyunk. - nyugtázta a kiképző megkönnyebbülten. - A többiekkel délelőtt az alap lő-helyzeteket és célzási módokat gyakoroltuk és elpufogtattunk pár száz lőszert. Most lassan akkor rátérünk a párban és nagyobb csoportban végrehajtott csapások technikai és taktikai részére.
- Én csak azt nem értem, hogy ehhez nekem például miért kell itt lennem. - értetlenkedett Alfa. - Ezt a leckét már több mint öt évvel ezelőtt alaposan megtanultam és azóta is több éles bevetésben sikeresen vizsgáztam belőle. Ezzel a szöszivel együtt.
- Igaz.- bólintott rá a megnevezett szöszi, vagyis Béta.
- A vizsgáinak, úgyis mint bevetéseinek, sikerességéről sajnos az új főnöke kicsit másként vélekedik. - mondta a kiképző és sajnálkozva széttárta a kezét.
- Megtudhatnám, hogy pontosan mire is gondol? A TEK-es bevetéseim során soha semmi probléma sem merült fel és utólag is mindig csak dicséretet kaptam értük. Az pedig ami a közelmúltban történt, nagyobbrészt nem az én hibám volt.
- Magát vigasztalja az, amikor már halott, hogy nem a saját hibájából halt meg? - kérdezett vissza a kiképző. - A bajt sokkal ésszerűbb megelőzni, mint utána sajnálkozni miatta. De még csak nem is arról van szó, hogy mennyire ésszerű, ha bevetés közben kinyíratja magát, vagy valamelyik társát. Ennél sokkal egyszerűbb helyzetben is mondott már csődöt. Természetesen akkor sem kizárólag maga volt a hibás, de ez nem von le semmit sem a személyes felelősségéből.
- Konkrétan?
- Konkrétan például hallottam egy esetről, amikor hárman álltak körbe, célra tartott fegyverrel, egy gyanúsítottat, akit hasznos lett volna élve elfogni, de az a maguk szeme láttára simán fejbe lőtte magát, maguk meg csak álltak ott, mint egy faszent.
- Miért, mit kellett volna tennem? Lőjem le, hogy nehogy agyonlője magát?
- Rendkívül frappáns megoldás lett volna. Gondolom a TEK-nél tanulta ezt a fajta probléma megoldási módszert. - szúrt oda egyet a kiképző. - Szerintem azonban sokkal célravezetőbb lett volna inkább gyorsan és biztosan ellőni a fegyvert tartó kezet, vagy kart. Ha már a volt felettese kezét gond nélkül eltrafálta öt-hat méterről, akkor ez a célpont alig három méterről nem lett volna szabad, hogy gondot okozzon. Igaz ehhez a megoldáshoz nem a fegyverét kellett volna először használni, hanem az eszét.
- Látom nem nagyon kedvel engem már így az elején sem... - morogta Alfa.
- Nem azért vagyok itt, hogy magukba szerelmesedjek, hanem, hogy ráncba szedjem magukat. És ahhoz, hogy a fegyvert biztos kézben tudhassuk, először a fejekben kell rendet tenni. - eresztett meg egy békülékeny félmosolyt a kiképző. - Most tehát fegyverek a kézbe és mindenki a lőállásába. Gyors, de pontos célzás és aztán végtaglövés a célalakra. Mindkét karba és mindkét lábba. Máshol nem akarok golyónyomot látni. Meg vagyok értve?
- Igen. - jött az egyöntetű válasz szinte egyszerre mindenkitől.
- Helyes. És ne feledjék amit már délelőtt is mondtam, egy lövés nem lövés. Tehát: céloz, tüzel, helyesbít, tüzel. Mindezt ha lehet egy másodpercen belül. Rajta!

A következő pillanatban már lövések dörejétől és a földre hulló üres lőszerhüvelyek pendülésétől volt hangos a hely, hogy aztán alig tíz másodperc múlva újra teljes csend következzen. A kiképző lassú nyugodt léptekkel végigsétált a leeresztett fegyverrel várakozó IVO-sok mögött és a válluk felett szemügyre vette a célalakon látható eredményüket.
- Egészen ügyes, látom célozni azért valóban megtanították már. - mondta Alfa pontos lövései láttán.
- Gondolom sportlövőként kicsit jobban teljesített, ha egyszer területi bajnok volt. - jegezte meg Daemon kissé felemás teljesítményre. - Tisztában vagyok vele, hogy szokás a férfi nemi szervét a harmadik lába ként emlegetni, de ha tökön lövi az ipsét, az azért mégsem teljesen ugyanaz, mintha combon lőné. Ha nem hiszi, próbálja ki egyszer.
- Bocsánat. - pirult el egy kicsit Daemon.
- És maga mi a fészkes fenét csinált, jómadár? - kérdezte a kiképző, amikor Wotanhoz ért.
- Én kérem szépen lőttem.
- Igen? És hova?
- A célalakra. De nagyon igyekeztem, hogy a karjain, lábain kívül mást ne találjak el.
- Nagy igyekezetében még a táblát sem találta el, amin az alak van. Mit gondol éles helyzetben ez mivel jár?
- Honnan tudhatnám? - vonogatta a vállát Wotan.
- Mivel igen kis esélye van arra, hogy valaha is egy általam kiképzett személlyel keveredjen tűzharcba, így ha maga elegánsan mellé lövöldözget, akkor a másik fél egyszerűen lepuffantja. Nem számíthat rá, hogy majd jóindulatúan, csak a kezét, lábát, vagy a tökeit lövi el.
- Hát a legutolsó lehetőségnél még a lepuffantás is kecsegtetőbb. - borzadt el Wotan, amin a többiek derültek egy jót.
- Na akkor most mindenki újratölti a fegyverét és nekifutunk ennek a dolognak még egyszer. Rajta!

Wotan lassan araszolt felfelé a sötét lépcsőházban, falnak vetett háttal, miközben a homlokán apró izzadságcseppek gyöngyöztek és tenyere még az ujjatlan kesztyű ellenére is kezdett ráizzadni a pisztoly markolatára. Mögötte szorosan Béta haladt, lépcsőfokról lépcsőfokra felfelé, kezében szintén lövésre kész fegyverrel.
- Az épület előtt minden tiszta. - reccsent meg a fülükben a rádió, amikor Vicces bejelentkezett.
- Hátul is csendes minden. - hallatszott aztán az újabb információ Idegtől.

Béta előre lépett az utolsó előtti lépcsőfokra és kezével jelezte Wotannak, hogy az nézzen körül az első emelet folyosóján mielőtt kilépnek a lécsőházból. Wotan egészen lekuporodott, szinte lehasalt a lépcsőre és óvatosan kidugta a fejét a fal takarásából. Ebben a pillanatban a legközelebb lévő ajtónyílásból egy fegyveres alak vágódott elő. Wotan hasra vetette magát és tüzelt. Kétszer egymásután villámgyorsan és mindkétszer talált, majd azonnal tovább gurult fektében, mert a háta mögül újabb ajtónyitás zaja hallatszott. Béta jó tempóban lépett ki a folyosóra és féltérdre ereszkedve azonnal lőtt. Pontosan mellkason találta a célpontját.
- Fegyveres a második emeleten, balra az utolsó ablakban. Én innen nem tudom kilőni. - kelt életre a rádió ismét Ideg hangján.
- Nekem megvan.- hallatszott Tomcat hangja és azonnal utána két halk pukkanás odakintről, ami arról árulkodott, hogy hangtompítós fegyvert használ mindenki az akcióban.
- Ezek szerint a főnök a másodikon fészkelte be magát. - súgta oda Béta Wotannak és elindult a következő szintre vezető lépcső felé. Wotan feltápászkodott és követte, majd meg is előzte a kommandós hölgyet. Az akcióterv szerint ugyanis neki kellett elől haladnia, mivel a rutinos operatív sokkal hatékonyabban tudta őt fedezni, mint az fordított felállásban lehetséges lett volna. Ezt az iménti szituáció is jól mutatta.

A második szintre érve ismét óvatosan körülkémleltek, de itt semmi sem mozdult. Csend volt, gyanúsan nagy csend. Csak a folyosó legtávolabbi végében lévő, résnyire nyitott ajtón szűrődött ki némi fény és alig hallható hangfoszlányok. Wotan és Béta hangtalanul osontak az ajtó felé, miközben fejüket folyamatosan forgatták körbe-körbe a folyosón, mint egy megvadult lokátoros-kocsi. Az ajtótól alig egy méterre aztán mindketten féltérdre ereszkedtek. Béta közelebb csúszott az ajtónyíláshoz és óvatosan belesett egy apró kézitükör segítségével, miközben Wotan az ajtó másik oldalán várakozott falhoz lapulva.
- A tévé megy odabent. - súgta szinte hangtalanul, csak a száját mozgatva Béta. Majd ismét befelé figyelve megpróbálta a helyet felmérni.
- Egyes csapat, bementek? - kérdezte Vicces a rádión keresztül kisvártatva.
- Negatív. - válaszolt Béta kissé visszahúzódva az ajtó közeléből. - A fickónak van egy túsza, akinek a fejéhez tartja a fegyverét és úgy helyezkedett, hogy jól rálát az ajtóra, ha bemegyünk, akkor vagy a túsznak lőttek, vagy nekünk. De még legjobb esetben is patthelyzet alakul ki.
- Vettem. További utasításig várjatok a pozíciótokban.

Kisvártatva üvegcsörömpölés és fegyverzaj hallatszott az ajtón belülről. Majd utána egy jól ismert mély hang szólt ki a kint várakozóknak:
- Minden tiszta, bejöhettek.

Amikor beléptek, Alfa és Daemon álltak a frissen betört ablaknál, fegyverrel a kézben. A tetőről való leereszkedéshez használt kötél még mindig ott volt a biztosítóhámjukhoz rögzített karabinerben.
- Szépen összehangolt akció. És mesteri befejezés. Négy golyó a fejbe, egyetlen másodperc leforgása alatt. - szólalt meg a kiképző elismerően, miközben belépett a helységbe. - Úgy tűnik az elmúlt hete nem hiába töltöttük együtt.
- Köszönjük az elismerést. Egy profitól mindig jólesik. - mondta Alfa őszintén.
- Látom egy hét elég volt arra is, hogy egyesek nem túl pozitív hozzáállása megváltozzon. - mondta Vicces, aki közben szintén csatlakozott az embereihez, nyomában Ideggel és Tomcattel.
- Rájöttem, hogy újabb dolgokat tanulni sohasem késő. - vonta meg a vállát Alfa. - És egyébként sincs sok kedvem még egyszer lelövetni magamat, úgyhogy a legjobbak között is a legjobb kell, hogy legyek.
- Az esélye megvan rá, de az még egy hosszú utazás lesz. - mondta a kiképző csipkelődve. - Sajnos a célalakokat nem vihetik el emlékbe, vagy további gyakorlás céljára, mert ennek az objektumnak szerves részei, de előzetes egyeztetés után bármikor visszajöhetnek, hogy újabb helyzeteket próbáljanak ki itt, ahol az ellenfél nem lő vissza.
- Köszönjük, ha időnk engedi majd, élni fogunk a lehetőséggel. - reagált Ideg tőle teljesen szokatlanul nyugodtan és mosolyogva.
- Még egy utolsó jó tanács, különösen önnek kollegina. - fordult a kiképző Bétához. - Ha a valóságban kerül az ittenihez hasonló helyzetbe, jobban jár ha nem mellbe lövi a felbukkanó ellenfelet, hanem inkább fejre, vagy szorosan a nyak környékére céloz. Ott tudniillik a legtöbb mellény már nem véd. De vonatkozik ez mindenki másra is, nemcsak önre.
- Majd igyekszem nem elfelejteni a legközelebbi éles helyzetben, kiképző úr. - válaszolt Béta őszinte igyekezettel a hangjában.
- Nos akkor ennyi volt a mi kis kiképzési programunk. De természetesen az itt tanultakat is, és még annyi más dolgot, folyamatosan gyakorolniuk kell, ha nem akarnak balek ként áldozatává válni a saját szakmájuknak. - vette búcsúzóra a kiképző. - További eredményes szolgálatot és sikeres, hosszú túlélést kívánok mindannyiuknak.
- Részemről örülnék, ha még nem válnának el az útjaink. - szólalt meg gyorsan Vicces, mielőtt még bárki a csapatából búcsúzkodni kezdett volna az elmúlt néhány nap számukra legfontosabb emberétől. - A tudását igazán jól tudná kamatoztatni a mi osztályunk kötelékében is. Egyébként is foghíjas az állománylistánk és ha már egy ilyen nagyszerű szakemberrel hozott minket össze a sors, balgaság lenne hagynunk elillanni.
- Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy magam dönthessek a szolgálati helyemről és a feladatkörömről. A magam részéről talán még csatlakoznék is ehhez a csapathoz, mert összességében szimpatikus kis társaság, de a végső szót közös főnökünk mondja ki ebben az ügyben is.
- Legalább addig maradjon amíg a most távollévő operátorom visszatér a sebesülése utáni betegszabadságról. Szeretném ha ő is magától kapna különleges kiképzést. A közös főnökünk pedig legyen az én gondom. Egyébként is szabad kezet kaptam tőle a csapat toborzását illetően.
- Rendben, kivárok, aztán majd meglátjuk. - mosolyodott el a kiképző és kezet rázott a parancsnoknővel.

       A tavaszi zápor kíméletlen egyenletességgel verte a szürke betont az ugyancsak szürke vasbetonkerítés mögött, az egykori szovjet laktanya végtelenül nagynak tűnő udvarán. A részben omladozó, másrészt viszont szépen felújított épületek között döcögött a kopott-fehér mikrobusz az IVO kis csapatával. Sok hasonló jármű ácsorgott mindenfelé, nagyobbrészt a felújított épületek mellett, ahol kisebb-nagyobb táblák, esetenként világító feliratok hirdették az ilyen-olyan kft.-k, bt.-k, üzletek és raktárak jelenlétét, ahogy a versenyszféra lassacskán birtokba vette az egykor szigorúan titkos katonai létesítményt.

A mikrobusz lassan maga mögött hagyta a különböző általános rendeltetésű épületeket és az egykori alakulótéren átvágva a terület legtávolabbi sarkához érkezett, ahol egy, látszólag egy darabból öntött óriási betontömb terpeszkedett ötven-hatvan méterre a kerítéstől, egy nagyobb dombnak is megfelelő földhányással félig betakarva. Az objektum körül embermagas drótkerítés húzódott , a kerítés oszlopainak tetején pedig ipari kamerák pásztázták szüntelenül a környéket. Ezen felül minden öt méteren óriási felirat függött a kerítésre erősítve, miszerint: ”Vegyi és biológiai veszély miatt a kerítésen belül tartózkodni, csak külön engedéllyel szabad.”. Wotan és Daemon kikerekedett szemmel bámulták az óriási vörös betűs feliratokat, miközben mindannyian kikászálódtak a járműből. A kis csapat lassan körülsétált a kerítés mentén. Vicces kulcsot vett elő a zsebéből és kinyitotta a kerítés legtávolabbi sarkánál lévő, félig rozsdás vaskaput.
- Mindenki kapni fog egy kulcsot ehhez a kapuhoz. - mondta, miközben egy, a betontömbön kissé távolabb lévő beszögeléshez vezette a csoportot. A négyzet alapú bemélyedés nagyjából egy méterszer egyméteres volt és alig magasabb két méternél. Teljesen sima, résmentes falai semmiben sem különböztek a tömb körös-körül húzódó egyéb külső felületeitől. Vicces megállt pontosan az egy négyzetméternyi terület közepén és felfelé nyújtott tenyérrel megérintette a hideg betont a feje felett. Szinte alig hallható zizegés sejlett fel valahonnan a masszív felület mögül, majd légyzümmögésnél nem erősebb zaj kíséretében a szembelévő felület ajtó szerűen elkezdett megnyílni. Lassú siklása és a talajon érződő finom remegés egyértelművé tette, hogy jelentős tömeg mozdul meg a művelet közben. Négy-öt másodperc múlva már egy ember számára kényelmes bejárat vált láthatóvá a tömör betonfal helyén. Bentről gyenge fény szűrődött ki és az alig több mint félhomályban néhány méternyire egy lefelé vezető lépcsőt lehetett látni.
- Biometrikus szkenneléssel azonosít a berendezés, amint valaki a mélyedésbe lép. A tenyérlenyomat csak a szkennelt eredmény jóváhagyásához kell. Ezután a rendszer automatikusan nyitja a bejáratot. - magyarázta a parancsnok, miközben mindannyian beljebb sétáltak a rejtélyes objektumba és a fal lassan visszazáródott mögöttük. - A rendszerben egyenlőre egyedül az én adataim vannak regisztrálva. Természetesen az egészet előkészítő technikusok minden adatát és hozzáférési lehetőségét is azonnal töröltem tegnap, amikor végeztek a központ rendszerbe állításával. A szükséges szkenner természetesen itt van, tehát első dolgunk lesz mindenkit betáplálni a rendszerbe, hogy szabadon tudjatok ki-be járni.
- Apám... Nem semmi, ez aztán a csúcs biztonság. - forgatta a fejét Daemon körbe-körbe.
- Innen ugyan egyetlen lépcső vezet csak az első előtérbe, de onnan már két, párhuzamos lépcsőház áll rendelkezésre, arra az esetre, ha bármi akadályozná az egyikben a közlekedést. Lift nincs, de nem is feltétlenül szükséges, mivel a központ maga csak nagyjából négy emelet mélyen van. - folytatta az információk megosztását Vicces. - A lépcsőzés egyébként is egészséges.
- Micsoda rendes dolog már a cégtől, hogy most hirtelen így elkezdtek odafigyelni az egészségünkre. - fanyalgott kicsit Ideg.
- Na mozgás, mert sohasem érünk le. - taszította meg Alfa finoman, amitől majdnem lebukfencezett a lépcsőn.
- Ezen a szinten van a fő munkatér, a kihallgató helység, valamint egy teakonyha és egy vizesblokk mindenki kényelmére. - magyarázta tovább Vicces, amikor az egész csapat leért a lépcsőházban. - A teakonyha és a vizesblokk között egy újabb lépcső vezet egy szinttel lejjebb, ahol a szerverterem van és az én irodám, egy nagyobb konyha és étkező, külön pihenő az operatívoknak és külön az operátoroknak. Ezenkívül egy második vizesblokk zuhanyzóval. A szerverterem mellett egy rejtett vészkijárat is van, ami szintén biometrikus szkennelés után nyitható és kizárólag csak belülről.
- Ötcsillagos luxus. - jelentette ki Béta miközben körbejárt a tágas, bár kissé kopár munkatérben. - Azért legalább valami eredetibb festéssel feldobhatták volna egy kicsit a helyet. Ez a közepes szürkéskék eléggé lehangoló.
- Ha a festés lehangol, akkor koncentrálj a munkádra, az majd feldob. - kacsintott rá Vicces barátságosan. - Ott a sarokban az a nagy szürke kasztni a bioszkenner, máris elkezdjük az adatok rögzítését, mert az jelenleg a legfontosabb.
- És ki kezdje? - kérdezte Wotan.
- Akár te is kezdheted. - vágta rá a főnök. - Erről jut eszembe. A központi katonai kórházban már előjegyeztettem neked egy időpontot a jövőhétre, amikor is szépen befekszel 3 napra és rendbe teszik a sérült ujjadat, hogy ne kelljen többet azt az igencsak feltűnő vackot hordanod rajta. A legrosszabb különleges ismertetőjel. Növeszthetsz álszakállt, hordhatsz színezett kontaktlencsét és lehet akármilyen álneved, bárki könnyedén felismer az ujjvédődről.
- Jajj ne már... Utálom a kórházakat. - nyafogott Wotan.
- Ez engem a legkevésbé sem érdekel. Amit hallottál az parancs. A pontos időpont és hogy kit kell keresned, itt van ezen a cédulán. Tedd el és irány a szkenner. Amikor Wotan végzett, akkor pedig a többiek is szépen sorban.

Ideg óvatosan becsukta maga után az iroda ajtaját, majd várakozó arckifejezéssel megállt a főnöke asztala előtt.
- Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy a szkennertől azonnal hozzád kellett rohannom? - kérdezte kissé cinikusan.
- Ülj le. Egy fontos kérdéssel kapcsolatban akarom a véleményedet hallani, mielőtt a dologgal előrukkolok az állomány előtt.
- Éspedig? Meg akarod kérni a kezemet, de bizonytalan vagy, hogy igent mondok-e?
- Hagyd most a marháskodást! Sem időm, sem kedvem nincs hozzá ebben a pillanatban.
- Marháskodás? - kérdezte Ideg összeszorított fogakkal és az arcszíne kezdett lassan vörösre váltani. - Először is, alighogy hihetetlen szerencsével megmenekülsz a biztos halálból, szőrén-szálán eltüntetnek mindannyiunk szeme elől. Ezután több mint egy hétig hiába várom, hogy előkerülj, vagy legalább hírt adj magadról. Most pedig egyik pillanatról a másikra akcióba lendülsz, mint egy megállíthatatlan gőzhenger, de arra most sem jut időd, hogy legalább nagy vonalakban elmeséld, hogy mi is történt időközben veled. És ha már az állománynak általánosan nem is akarsz beszámolni a történtekről, legalább nekem mondhatnál valamit. Tekintettel a közöttünk lévő, nem csupán munkatársi kapcsolatra.
- Ha lecsillapodtál egy kicsit, akkor akár beszélgethetünk arról is, ami itt most kibukott belőled. - válaszolt Vicces rendíthetetlen nyugalommal. - Attól függetlenül, hogy a magánéleti viszonyunknak semmi köze sincs és A Szem nyomatékos utasítása alapján nem is lehet ahhoz, hogy munkatársi, illetve főnök-beosztotti viszonyban milyen információkat osztok meg veled.
- Te ezek bedugtak téged egy hétre valahová és teljesen átmosták az agyadat? - kérdeztet elképedve a nyomatékosan helyretett beosztott.
- Nem, nem volt agymosás. De megfelelő odahatással elérte az új elöljáróm, hogy belegondoljak az elmúlt időszakban elkövetett súlyos szakmai hibáimba és teljes erőmmel igyekezzek elkerülni őket a jövőben.
- Ha te mondod... - morogta az önérzetében sértett férfi és legyintett.
- Nagyszerű, most, hogy ezen sikerült túllendülnünk, akkor lássuk azt a sokkal fontosabb kérdést, amiért idekérettelek. - mondta Vicces miközben az összekulcsolt kezeit az asztalra helyezte. - Az új fedőcégnek napokon belül meg kell kezdenie a működését, még ha csak formálisan is. Ehhez képest jelenleg ketten, illetve ha Gyilkos-méhet is beleszámítom, akkor két és felen vannak a feladatra.
- Karcsú, az kétségtelen. A felső-vezetésnek mi a véleménye a helyzetről?
- Semmi. A Szem egyértelművé tette, hogy ez a mi, vagyis az én problémám. Tehát csak magunkra számíthatunk.
- Akkor mi lesz? Feladunk egy újsághirdetést? Mert én sajnos senkit sem ismerek, akit nyugodt szívvel be lehetne venni ebbe a partiba.
- Már megint hülyeséget beszélsz, pedig jó lenne, ha komolyan vennéd a dolgot és kicsit koncentrálnál.
- Bocs. Már rájöhettél volna, hogy én alapvetően alkalmatlan vagyok az általam betöltött pozícióra. Sőt erre az egész szakmára. - vonogatta a vállait Ideg.
- Most szakadjunk el tőled. - ugrotta át az intermezzót Vicces. - Mivel nekem sincs sok olyan ismerősöm akinek ezen a területen hasznát vehetnénk, arra gondoltam, hogy hozzuk ki Szabót a szanatóriumból és ültessük be a főnöki székbe.
- Bocsánat, azt hiszem rosszul hallottam valamit. - mondta elkerekedett szemmel Ideg, miközben olyan lendülettel dőlt előre a székben, hogy majdnem lefejelte a főnöki íróasztalt. - Valami Szabót, meg szanatóriumot említettél?
- Igen. Egészen pontosan az egykori Szabó alezredesről beszélek, aki azóta már persze nem birtokolja ezt a rangot, de a mi szempontunkból ez nem is igazán fontos. Viszont jó szakember, kiválóan konspirál és a megjelenése tekintélyt parancsoló, ami egy cégvezetőnél fontos.
- Az előbb tévedtem amikor agymosásra gyanakodtam. Te simán bekattantál a történtek hatására és valami skizofrén jellegű elmebaj ütött ki rajtad, amit láthatóan nem sikerült kikezelni az eddig eltelt szűkös időkereten belül. - üvöltötte Ideg magából kikelve, miközben az arca hisztérikusan rángatódzott.
- Nem is tudtam, hogy ideg- és elmeorvosi szakdiplomával is rendelkezel, hogy ilyen magabiztosan állítasz fel diagnózist rólam.
- Ez annyira egyértelmű, hogy még egy párhetes gyakorlattal rendelkező betegszállító is kiszúrná. Nem kell hozzá szakorvos. Az az ember a régi IVO központban szemrebbenés nélkül letérdeltette majdnem az egész állományt amiatt az átkozott Blackbox miatt. Ha Alfa és Béta nem olyan hihetetlenül gyors és profi, akkor mi most valószínűleg nem beszélgetünk itt. És te ezt az embert akarod megtenni újra főnöknek közöttünk? Szerinted például Igénytelen hogyan fogja érezni magát amikor a munkahelyén nap mint nap egy olyan emberrel kell együtt dolgozni aki egyszer már a fejéhez nyomta a pisztoly csövét?
- Nem tudom, de meg fogom kérdezni tőle hamarosan. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanez az ember volt az, aki a saját lányával szemben is igyekezett az IVO-sokat megvédeni. Sőt, Betty életét is gyakorlatilag ő mentette meg. Tehát én úgy gondolom, hogy legalább részben kiegyenlítette a számlát.
- Az jó, hogy te úgy gondolod, mert én például egyáltalán nem gondolom úgy. És abban sem vagyok biztos, hogy a többiek úgy gondolják ahogyan te. - vitatkozott Ideg.
- A többiek is lehetőséget fognak kapni arra, hogy elmondják a véleményüket, de elsőként téged kérdeztelek, mint a helyettesemet és az ügyben személyesen is érintett tisztet. - mondta Vicces tárgyilagosan. - Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy Igénytelen eléggé fiatal ahhoz, hogy nagyobb cégek régi vágású vezetői komolyan vegyék mint cégvezetőt az IT-tkok kft. élén.
- IT-tkok kft.? - kérdezte Ideg teleszájjal röhögve. - Ki találta ki ezt a rendkívül frappáns nevet az új fedőcégünknek?
- Nem tudom, de nem is érdekel. Egyébként meg van annyira frappáns, mint a Hacktion volt. - vonogatta a vállát Vicces. - Az viszont érdekel, hogy Szabó, Igénytelennel ellentétben határozott, tekintélyt parancsoló jelenség és messziről látszik rajta, hogy erős, rátermett vezető. És abban is biztos vagyok, hogy megbízhatunk abban, hogy bármilyen körülmények között fedezni fogja a hátunkat.
- Látom, hogy nem hagyod magadat lebeszélni erről az ötletről általam. Remélem, hogy a többiek együttes ereje elég lesz ahhoz, hogy kiverje a fejedből ezt a hajmeresztő gondolatot.
- Majd meglátjuk. Mindenesetre szólj mindenkinek, hogy fél óra múlva megbeszélés lesz itt az irodámban.

Hat szempár meredt várakozólag a főnökasszonyra a kis irodában. Egy maroknyi tettre kész, de kissé bizonytalan munkatársa egy hányatott múltú és várakozásokkal teli jövőjű különleges egységnek.
- Daemon, végeztetek az adatok bevitelével és a regisztrációkkal a biztonsági rendszerhez. - kezdte Vicces a megbeszélést a legfontosabb kérdéssel.
- Igen. Öt perccel ezelőtt rögzítettük Alfát, utolsó ként. Természetesen Zsu... , illetve Véráldozat még hiányzik a rendszerből, mivel távollétében nem lehetséges a szkennelés.
- Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Nagyjából egy hét múlva munkaképes lesz újra, akkor majd velem együtt jön ide először és megejtjük a regisztrálását. - bólintott a parancsnok. - Ehhez kapcsolódó fontos információ mindannyiotoknak a biztonsági rendszerről, hogy minden alkalommal amikor valaki a fenti beléptető-szkenner elé kerül, itt lent az ügyeletes operátor monitorján azonnal megjelenik az azonosítási folyamat és egy figyelmeztetés érkezik az operatívok pihenőjébe is arról, hogy valaki érkezik.
- Nagyszerű. - bólintott rá Alfa. - Kivéve persze, ha éppen alszok.
- Sajnálom, de a biztonság mindenek felett. - tárta szét a karjait Vicces. - Amennyiben az érkező nincs egyedül és aki, akik vele vannak nem regisztráltak a rendszerben, az operátor egy úgynevezett késleltetett nyitást tud kezdeményezni, ami azt jelenti, hogy a tenyérlenyomat leolvasása után a bejárat negyven másodperc késéssel kezd el kinyílni. Ez az idő elég arra, hogy az ilyenkor elhangzó figyelmeztető jelzésre az ügyeletes operatív elfoglalja a helyét a munkatér bejárata előtt lévő megerősített fedezék mögött. A fedezék jó célzási lehetőséget kínál mindkét lépcsőház leérkezési pontjára, emellett minden szokványos kézifegyver és a legtöbb gránát ellen is megfelelő védelmet biztosít. Gyakorlatilag egyetlen ember is képes biztosítani az objektum belsejét egy kívülről jövő támadás ellen.
- Király. A hívatlan vendégeket szépen lepuffantjuk, amint a lépcsőn leérnek. - vigyorgott teleszájjal Tomcat.
- Szükség esetén. - hűtötte le a parancsnok. - De azért nem kell mindig, mindenkit lelőni, aki nincs a biztonsági rendszerben regisztrálva, amint beteszi a lábát, mert nem biztos, hogy ellenség. Viszont az óvatossági rendszabályok betartása rendkívül fontos mindannyiunk számára. Tehát mindenki a saját és a többiek életével játszik, ha megszegi a biztonsági protokollt, ezt jegyezzétek meg nagyon jól.
- Természetesen értettük. - mondta Béta kissé durcásan, úgy látszik kicsit magára vette ezt a nagyon részletekbe menő biztonsági ismertetőt.
- Egy másik szintén fontos opció pedig az operátorok munkáját és a hálózati biztonságot érinti. És szintén kérem, hogy vegyétek nagyon komolyan. - folytatta Vicces. - A Szem határozott utasítása volt és én magam is azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a saját belső hálózatunk védelmét ne csak szoftveres alapokra fektessük, hanem bizonyos egyszerű, de hatékony fizikai gátakat is használjunk végső esetekre, amikor egyéb módon már képtelenek vagyunk megállítani a rendszerünkbe betörő hackert.
- Ez alatt pontosan mit is értesz? - kérdezte Wotan, aki nem igazán tudta követni a főnöke gondolatmenetét.
- Egészen pontosan azt, hogy egy a számítástechnikai rendszertől független vész-szelep is beépítésre került az új központunkban. Illetve nem egy hanem kettő, amelyek akár párhuzamosan, akár egymástól függetlenül is használhatóak vészhelyzetben. Minden operátorállásban, közvetlenül a monitor mellett van két egyszerű elektromos kapcsoló, egy vörös és egy fekete. A vörös kapcsoló egy szervomotort működtet, ami fizikálisan megszakítja a hálózati kapcsolatot az IVO központ és a külső hálózat között. Magyarul kihúzza a dugaszt a központi hálózati csatlakozónkból. A fekete kapcsoló ugyanezt teszi a drótnélküli hálózattal és a mobiltávközlési rendszer átjátszójával, ami eredendően lehetővé teszi, hogy például innen a föld alól is mobil-telefonálhassunk. Tehát ha a szükség úgy hozza, ennek a két kapcsolónak a segítségével, hermetikusan elzárhatjuk magunkat a külvilágtól.
- És akkor korlátlanul élvezhetjük kizárólag egymás társaságát. - ironizált Ideg.
- Akár azt is. De minimum teljes biztonságban tudhatjuk azokat a titkos adatokat, amiket egyébként egy túlságosan ügyes hacker, minden egyéb erőfeszítésünk ellenére is, megszerzett volna. Elég egy pöccintés a vörös kapcsolón és már csak a „no connection” feliratot bámulhatja a képernyőjén.
- Hatékony, viszont apró árnyoldala a dolognak, hogy így mi is bukjuk az internet kapcsolatot, amíg a dugasz vissza nem kerül a helyére. - jegyezte meg Daemon.
- Azt hiszem ez egy ilyen helyzetben majdnem hogy mellékes. - zárta rövidre a dolgot Vicces. - Az viszont nem mellékes, hogy a főnökünk döntése alapján az egész állomány némi extra kiképzést kell, hogy kapjon fegyverhasználatból, csapat-taktikából és különleges helyzetek kezeléséből. Tehát holnap mindenki, kivéve az egy ügyeletes operátort és szintén egy operatívot, velem együtt, találkozik egy kiképzővel, akit A Szem jelölt ki erre a feladatra.
- És ugyan honnan jön az a csóka aki nekem, speciális kiképzés, több év TEK-es szolgálat és számtalan bevetés után, újat akar mondani. - méltatlankodott Alfa. - Talán a holdról?
- Azt sajnos nem kötötték az orrunkra, de szerintem nem is érdekes. A parancs az parancs, erre neked is emlékezned kell, mert nem fejbe lőttek, hanem mellkason, tehát az agyad, elvileg, kifogástalanul kell, hogy működjön.
- Pfffff... - fújt egyet az önérzetében sértett ex-kommandós.
- És ha már fókuszba helyezted magadat, akkor szeretnék előhozni valamit, ami többek között téged is talán valamivel közelebbről érint. Úgy döntöttem, hogy Szabót visszahozom a céghez. Ha nem is közvetlenül az IVO-hoz, de a fedőcéghez az IT-tkok kft.-hez.
- Ami drága Szabó alezredesünket? - kérdezte Béta kikerekedett szemekkel. - De hiszen olyan beteg, hogy a fél HM őrzi miatta a szanatóriumot ahol fekszik.
- Na de az a fickó elég gázos ha jól vettem le a sztorit. - csodálkozott Tomcat is.
- A fickó gázos is, meg nem is. Viszont szükségünk van rá, ha sínre akarjuk tenni a dolgokat az új fedőcégnél. És persze neki is szüksége van ránk, ha még egyszer ebben az életben ki akar jutni abból a szanatóriumból, ami számára gyakorlatilag a börtönnel egyenlő. - szögezte le Vicces. - Ezenkívül pedig én határozottan úgy gondolom, hogy megbízhatunk benne. Nem fog még egy, a Blackboxhoz hasonló eset előfordulni.
- Én ennyire nem lennék ebben biztos. De én egyszer már lőttem rá amikor kellett. Legfeljebb legközelebb nem a kezére, hanem a fejére célzok majd. - vonta meg a vállát Alfa.
-Ennyi? - kérdezte Ideg kétségbeesetten. - Srácok, ennyire rossz a memóriátok? Az az ember egy vacak gép miatt majdnem kinyírt jónéhányunkat.
- A Blackbox nem egy egyszerű vacak gép volt. Azért a technikáért sokan sokkal többre is képesek lettek volna, mint megölni egy maroknyi embert. - igazította helyre Daemon.
- Te már csak tudod, hiszen te törted ripityára. - tromfolt vissza Ideg.
- Nos ha kiveszekedtétek magatokat, akkor azt hiszem be is fejeztük mára. - szólalt meg Vicces a pillanatnyi csendben. - Az ügyeleti beosztás itt van. Aki nincs most szolgálatban az hazamehet pihenni. A központ egy hét múlva kezd teljes kapacitáson működni, addig az extra kiképzésé a főszerep. Holnap, korán reggel, találkozunk a lőtéren. Béta és Daemon, ti ketten ügyeltek holnap reggeltől, de délben leváltunk benneteket Ideggel és akkor nektek is irány a lőtér. Most pedig mindenki leléphet.

Temetés, feltámadás és keresztelő

A Hacktion kft. tanácsterme zsúfolásig volt a megjelentekkel. Ezt a helységet nem ilyen létszámra tervezték, különös tekintettel arra, hogy az egész cég leginkább csak egy kifinomult díszletként szolgált eddig az IVO részbeni eltakarására. Az izgatott sugdolódzás és fojtott beszélgetés azonnal elnémult, amikor Gréta belépett.
- Jó estét mindenkinek. - köszönt és helyet foglalt az asztalfőn. - Igen fontos ügyben hívtalak ide mindannyiotokat mostanra. Közületek nem mindenki rendelkezik azonos mennyiségű és minőségű információval a közel és a valamivel távolabbi múlttal kapcsolatban, amit éppen most fogunk egyszer és mindenkorra eltemetni, de most igyekszem majd a legfontosabb tudnivalókat megosztani mindannyiotokkal.
- Az nagyon-nagyon jó lesz végre, mert például én már egy hete várom, hogy végre valaki tájékoztasson valamiről. - fakadt ki András, bár látszott, hogy nagyon igyekszik türtőztetni magát. - Az átkozott ügyészségi meghallgatáson is csak hülyébbnél hülyébb kérdésekkel álltak elő ahelyett, hogy mondtak volna bármi értelmeset arról, hogy mi történt veletek.
- Nyugalom András, minden fontos dolgot megtudsz most. Feltéve, hogy nem vágsz folyton a szavamba, mert akkor reggelig se jutunk egyről a kettőre.
- Bocsánat, hogy én is közbevágok, de szeretném tudni, hogy én mit keresek itt, amikor már hetekkel ezelőtt kiléptem a cégtől? Már most jelezni szeretném azt is, hogy bármi is történjék, én biztosan nem maradok itt reggelig. - vetette közbe halkan, de határozottan Zoli. - Akár fegyverrel is fenyegethetsz, akkor is lelépek max másfél óra múlva.
- Nyugalom! Mindenki fogja vissza az egóját legalább tíz percre, vagy valóban fegyverhez nyúlok, ha nem hagytok beszélni. - emelte fel a hangját Gréta, lévén türelme kezdett fogyni. - Elég bonyolult a helyzet anélkül is, hogy ti bonyolítanátok tovább a számomra.
- Mindenkinek lakat a szájára srácok, mert sohasem tudjuk meg, hogy mi a szitu. - támogatta Daemon élénken a parancsnokot, így mindenki, ha vonakodva is, de hallgatásba burkolódzott.
- Köszönöm. - eresztett el egy félmosolyt Gréta Daemon felé. - Tehát a legfontosabbal kezdem. Az IVO nem szűnik meg. Sőt jelentős bővülés elé néz. Azonban ezzel együtt a hírszerzéstől az elhárítás kötelékébe kerültünk át. A nevünk Informatikai-infrastruktúra Védelmi Osztályra módosult és kaptunk egy új főnököt.
- Igen? És ki az? - kottyantotta közbe Wotan, nagyra kerekedett érdeklődő szemekkel.
- Ő úgy hívja magát, hogy A Szem. Ez minden amit tudok róla. És persze még azt, hogy valahol odafent, nagyon magas körökben igen nagy súlya van a szavának. Ugyanis kizárólag az ő közbenjárásának köszönhető, hogy a történtek után az egész csapatot, velem együtt, nem eresztették szélnek.
- Nem semmi. - biccentette félre a fejét Béta, aki az egyik sarokba húzott széken talált magának helyet.
- Tehát az IVO marad, de a Hacktion Kft.-nek annyi. Túlságosan exponálódott a Puli és Karola körüli felfordulásban. - folytatta Gréta. - Szép csendben lehúzza a rolót, miközben egy másik helyen, más néven egy ugyanilyen profilú céget hozunk létre, új fedőcégnek. Szükségünk van rá több szempontból is, de ezt közületek is tudja szinte mindenki.
- Azért ne általánosítsunk. - morogta az orra alatt Ariel, aki kissé kényelmetlenül érezte magát a nagy tömegben.
- A fedőcég új telephelye egy-két héten belül rendelkezésre fog állni, addig a Hacktion felszámolását kell előkészíteni és megfelelően adminisztrálni a nyilvánosság felé. - részletezte tovább Gréta, a félhangos megjegyzést elengedve a füle mellett. - Az IVO viszont már holnap után be kell, hogy költözzön az új bázisára, ami sokkal szigorúbb biztonsági protokoll alapján fog működni. Ahogy te is mondtad már egyszer András, ”nem szeretnénk, hogy még egyszer ebben az életben, valaki a saját bázisunkon térdeltessen le minket, tarkóra tett kézzel”.

Úgy látszik az emlékek minden érintettben élesen éltek még, mert ezekre a szavakra, most csak csendes bólogatás volt a reakció többektől is, míg mások csak zavartan pislogtak egymásra.
- Ami a beköltözés mellett a másik, de legalább ugyan olyan fontos feladatunk, az az, hogy az állományt feltöltsük az új szervezeti struktúrának megfelelően. És ez az amiért most ennyien ülünk itt, ezen a szűkös helyen. A Szem határozott kívánsága volt, hogy olyan emberekkel töltsem fel az állományt, akik már dolgoztak az IVO-nál, vagy az IVO-val és legalább részben ismerik a dörgést.
- Na ja. - röhögcsélt elégedetten Tom.
- Az új szerkezeti modell szerint az aktív állomány öt operatív személyt és öt operátort kell, hogy számláljon. Emellett újabb öt-hat személy tevékenykedik az új kft. alkalmazottja ként. Az operatív egységet én vezetem, egy esetleges bevetés esetén is. Bétával és Tommal együtt egyenlőre hárman vagyunk, illetve négyen, de erről később. Tehát eggyel rövidebbek vagyunk. - összegezte Gréta. - Az operátorok vezetője András, mellé kerül beosztásra, Wotan, Daemon és Zsuzsi, amint teljesen felépült a sebesüléséből. Amint látjátok itt is kevesebb az ember, mint az elérendő létszám.
- Ha azért hívtál ide, mert velem akarod betölteni az üres helyet, akkor tegyél le róla. - emelkedett meg a székén Zoli. - Én kiszálltam és megmondtam, hogy részemről befejezve.
- Engem sem ártana megkérdezni arról, hogy akarok-e az IVO állományába kerülni. - berzenkedett Daemon is. - Eddig is többször megmondtam, hogy nem bírom az ilyen fajta kötöttségeket és ez mostanra sem változott.
- Attól tartok Daemon, hogy nincs választásod. A Szem megüzente neked is és mindenki másnak is, hogy aki nem képes együtt működni, azt ha nem is likvidálják, de pokollá teszik az életét. Egyébként pedig ne aggódj, lesz részed olyan szakmai kihívásokban, amik minden erőszak nélkül is itt fognak tartani. - mondta Gréta szigorúan, de egy apró mosolykezdemény azért bujkált a szája szegletében. - Zoli, neked pedig nem kell aggódnod, nem kényszerítelek vissza a kemény-magba. Legutóbb azt mondta a reménybeli barátnőd úgy tudja, hogy egy kft.-nél dolgozol. Nos, most egycsapásra valóra válik az elképzelésed, ugyanis az új fedőcég állományába kerülsz Ariellel és Mayával együtt. Napi nyolc órás munkaidővel, gyakorlatilag rizikómentes feladatkörrel, kifelé is vállalható munkakörben. Viszont erre sajnos nem mondhatsz nemet, ahhoz túl sokat tudsz az IVO-ról. Veled Ariel ugyanez a helyzet. Nem mellesleg úgysincs rendes munkád, ezért aztán a tisztességes fix fizetés sem mellékes neked.

Az érintettek ugyan morgolódtak kissé, de további érdemleges ellenvetés végül nem hangzott el a részükről.
- Maya, a te helyzeted természetesen kicsit más. Senki nem várja el tőled, hogy a szakmai karrieredet felrúgd és elásd magadat egy kamu kft.-ben. Ezért, az elképzelésem szerint, Te amolyan protokoll arca leszel az új cégnek, akit megcsillogtathatunk amikor kell. És persze nem mellesleg a szakmai tudásodat is igénybe vesszük, amikor szükséges és lehetséges.
- Persze, részemről rendben van a dolog. Úgysem tudnék nagy hirtelen teljesen kiszállni. Ahhoz már túl sokat formált az életemen ez a csapat és az amiken együtt keresztülmentünk. - mondta Maya és az asztal alatt megszorította Wotan kezét.
- Ezzel együtt is az úgynevezett adminisztratív részleg jelenleg a legsoványabb ebből az egész felállásból, úgyhogy kérek mindenkit, hogy gondolkodjon, járjon nyitott szemmel, hogy mihamarabb fel tudjuk tölteni az állományt a kellő szintre. Nem mondom, hogy vakon megbízok mindenkiben akit ti ajánlotok, de minden javaslatot mérlegelni fogok.
- És mi van a mi kis Bettykénkkel? - kérdezett közbe András. - Vele éppen egy helyet be tudnánk tölteni akármelyik részlegen belül. Már persze ha időközben feladtátok azt a terveteket, hogy kinyírjátok egymást az első adandó alkalommal.
- Betty már nincs az IVO állományában semmilyen formában. És nem is tudok róla semmit. Akkor láttam utoljára amikor a kórházba vittek mind a kettőnket. - válaszolt Gréta kissé feszülten. - Viszont van valaki akire már utaltam előzőleg. Bizonyos okok miatt nem volt itt a megbeszélés kezdetétől, de nincs értelme, hogy továbbra is távol maradjon, hiszen velünk fog dolgozni a jövőben... is. Kérek mindenkit, hogy őrizzétek meg a nyugalmatokat, annak ellenére, hogy nem lesz könnyű amikor megérkezik. A többit majd utána.

Gréta felemelte az asztalon heverő adó-vevőt és beleszólt:
- Gyere be!

Csak két reccsenés volt a válasz az éterből, de Gréta valószínűleg nem is várt mást, mert azonnal visszatette a készüléket az asztalra. Mindenki értetlenül pislogott körül. Egymástól vártak volna valami magyarázatot, vagy minimális információt, de egyikük sem rendelkezett ilyennel. Kivéve Grétát, aki viszont nyugodtan ült az asztalfőn és türelmesen nézte az ajtót, már-már jéghideg tekintettel. Aztán nagyjából két perc múlva az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt és egyet előrelépve a kinti félhomályból, megállt a küszöbön... Alfa.
- Alfa operatív, szolgálatra jelentkezem. - mondta jól ismert mély hangján, némi szándékos hatásszünet után.

András szemei elkerekedtek és elrugaszkodott, hogy felpattanjon a székéből, de mozdulata valahol félúton lendületét vesztette, így élő kérdőjelként állt, hajlott háttal az asztalra támaszkodva. Maya felsikoltott, majd kezét a szájára tapasztva zokogni kezdett. Wotan zavarodottan bámult az ajtóban álló alakra, még arról is megfeledkezett, hogy szerelmét igyekezzen megnyugtatni valahogy. Mindenki más is zavartan kapkodta a fejét, hol az ajtóra, hol Grétára nézve. Csak Béta ült értetlenül a hisztérikus tömegben.
- Helló nagy-ember. - nyögte ki végül zavartan.
- Helló cica. Látom téged szerencsésen nem ért el a halálhírem. - mosolygott csibészesen Alfa.
- Bocs, de egy időre kikerültem a cég palástja alól... És ugyebár egymással is felfüggesztettük az információcserét. - vonogatta a vállát a lány. - De mi ez a halálhír dolog?
- Gyere beljebb Alfa és szoríts egy helyet magadnak. - mosolygott Gréta. - A többieket meg megkérem, hogy hagyják abba a hisztit és próbáljanak meg felnőtt ként viselkedni.
- Felnőtt ként?! - csattant fel András még mindig jól láthatóan remegve. - Alfa meghalt. Te is ott voltál velem, amikor megtaláltuk. Nem lélegzett, nem volt pulzusa. Most meg itt jó pofizik valaki aki a megszólalásig, sőt azután is hasonlít rá. Szerinted ez egy jó vicc?
- Ha kapsz egy istenes jobb-horgot tőlem, majd rájössz, hogy mekkora vicc ez. - vette kötözködősre a figurát Alfa. - Mellesleg arról minden kétséget kizárólag rám ismersz majd.
- Ez nem vicc százados. Még csak nem is csoda, még ha valóban nehezemre esett nekem is első olvasásra elhinni. - vágott közbe Gréta. - A Szem utasítása szerint nem faggathatjuk Alfát arról, hogy pontosan mi is történt, de önként megoszthat velünk bizonyos információkat, ha akar.
- Az mondjuk jó lenne, mert ez így határozottan horror feeling. - dadogta Wotan.
- Nem horror kisgyerek, sci-fi. - oktatta ki Alfa. - Sajnos az egész cucc jobbára szigorúan titkos. Még a TEK-nél szolgáltam amikor önkénteseket kerestek egy speciális kísérlethez. Jelentkeztem és végül kiválasztottak másik három sráccal együtt. Valamit beültettek a testünkbe, valami mikro-elektronikus, meg nano kütyüt. Közben átkerültem hozzátok, de azt mondták ezért nem állítják le az egészet, mert túl drága a cucc és az eljárás. Szóval maradt minden bennem és valami bogyót is kellett szednem folyamatosan. Szóval azt mondták, hogy arra jó az egész, hogy ha komoly sérülés ér harci helyzetben, akkor meghosszabbítja a rendelkezésre álló időt, mielőtt visszafordíthatatlan folyamatok kezdődnének. Vagy valami ilyesmi. Azt is mondták, hogy ez az egész lelövi az idegrendszert, hogy az oxigénhiányt jobban tűrje az agy és akadályozza a jelentős vérveszteséget is. Egyébként láttam utólag a helyszínen készült képeket, csodálkozom, hogy nem tűnt fel nektek, nagyfőnök és kis-főnök, hogy egy olyan mellkaslövés után gyakorlatilag semmi vérzés nem volt. Vagy ti láttatok vért körülöttem?
- Szerinted, akkor, ott ezzel voltunk elfoglalva? - tette fel András kedvetlenül a költői kérdést.
- Na mindegy, szerencsére a mentők hamar ott voltak és a dögcédulámon lévő különleges jelzés alapján, beszállítottak a kísérletet végző intézménybe. - folytatta Alfa. - Aztán azok ott több órás munkával visszapofoztak az életbe. Mondjuk ehhez az a szerencse is kellett, hogy a székbe kötözve, abnormális testhelyzetben kaptam a golyót, így az csak súrolta a szívburkot és nem tett komolyabb kárt a fene nagy jó szívemben.
- Hát ez tényleg sci-fi apám. - nyögte Daemon elképedve.

Maya felugrott a székéből és Alfa nyakába borult, aki ettől kissé zavarba jött. Maya válla felett pislogott a többiekre, leginkább Wotanra, mintegy bocsánatkérőleg, miszerint ő nem tehet erről az egész felhajtásról.
- Köszönöm. - nyögte ki végül Maya a sírástól még mindig el-elcsukló hangon.
- Ugyan már. Nincs mit. - morogta Alfa zavarodottan. - Karola mindenképpen engem puffantott volna le, mivel veled ellentétben, én nem sokat értem volna, amikor üzletelni akart az amcsikkal.
- Már ha akart, nem csak rafinált terelés volt az is. - jegyezte meg András fanyarul.
- Így utólag már mindegy is. - mondta Gréta. - Viszont azt hiszem nyugodtan mondhatom mindannyiunk nevében, hogy örülünk, hogy visszatértél a sírból hozzánk. Apropó sír, mi értelme volt a temetésnek, ha egyszer életben maradtál?
- Először is a kísérlet szigorúan titkos lévén, túlságosan sok kérdés merült volna fel, ha ilyen hirtelen feltámadok, röviddel a halálom után. Másrészt pedig Karola könnyen megszagolhatta volna a dolgot és mivel nem tudta volna mire vélni, valószínűleg azonnal nyomtalanul eltűnik. - vonogatta a vállát Alfa. - Ez akkor fontos szempont volt, ugyanis akkor még hivatalosan is el akarták kapni...
- Világos. - hagyta rá Gréta. - Nos tehát az operatív létszám, így Alfával kiegészülve, most négy, így ezen a területen is egy kicsit jobban állunk. Van még viszont néhány dolog, amit A Szem külön a lelkemre kötött, hogy el kell rendeznem veletek kapcsolatban.
- Éspedig? - érdeklődött kissé gyanakodva András.
- Jobbára az emberi tényezők, ahogy fogalmazott. - mondta Gréta és kissé megkeményedtek az arcvonásai. - Az új titkos központból nem csinálhatunk átjáróházat, mint ahogy néha a régivel megtörtént. Nincs látogatóba érkező öcsike a fedőcégnél, hacsak nem volt előre jelezve mindannyiunk felé, nincs szeretett nővér, aki éppen csak leugrik takarítani a titkos objektumba és nincs olyan sem, amit én tettem, hogy egy be nem avatott személyt úgy viszünk be, hogy lehetőséget adunk neki a hely külső-belső felmérésére. Ezen kívül A Szem határozottan közölte azt is, hogy a titkos objektumba semmilyen felettes szerv semmilyen funkcióval sem küldhet senkit. Illetve küldhet, de nem kap bebocsájtást. Tehát ha a jövőben bárki, bármikor letérdeltet minket a saját bázisunkon belül, azt csak a saját ordító hülyeségünknek köszönhetjük majd. Remélem ilyesmi nem fog előfordulni.
- Elsőre egy szimpatikus ötlet az új főnöktől. - bólogatott András. - Lehet, hogy mégsem adom be a leszerelési kérelmemet, ahogyan eredetileg terveztem.
- Azt a leszerelési kérelmet most gyorsan felejtsd el, mert én személyesen tekerem ki a nyakadat, mielőtt a papír a főnökhöz érne. - mondta Gréta egy vérfagyasztó mosoly kíséretében.
- Jól van, nyugi. Én magam sem gondoltam komolyan.
- Helyes. A másik dolog, amit mindenkinek nagyon komolyan kell vennie, a főnöknek az figyelmeztetése, hogy mi itt mindannyian munkatársak vagyunk és amikor dolgozunk, tehát gyakorlatilag mindig, a magánéletet, illetve a személyes érzelmeket teljes mértékben félre kell tennünk, mindannyiunknak.
- Ez például a mi esetünkben, Mayával eléggé nehéz lesz. - vetette közbe félszeg mosollyal Wotan.
- Elhiszem, de ez van. Ezt a dolgot A Szem annyira fontosnak tartja, hogy beígérte a saját kezű likvidálást annak, aki megszegi.
- Ajajj... - kapta fel a fejét erre Daemon is.
- Nos, a harmadik és egyben utolsó sarkalatos pont a névhasználat. - folytatta Gréta töretlen lendülettel. - Igen súlyos hibaként értékelte az új főnökünk, hogy az előzetes tevékenységünk során többször, több csatornán keresztül is használtuk saját magunk, vagy egymás valódi, vagy hivatalosan alkalmazott álnevét. Így könnyítve meg másoknak személyek, álnevek és fedőnevek beazonosítását. Ez a jövőben többet nem fordulhat elő. Mindenki kap egy szolgálati álnevet, teljes hiteles személyes dokumentumcsomaggal együtt, kivéve akik az új fedőcégnél fognak dolgozni. Ezenkívül mindenki kap egy személyes fedőnevet, azok is akik a kft.-nél fognak tevékenykedni. Belső kommunikációban mindig kizárólag a fedőneveket használjuk, míg kifelé kizárólag az álnevek élnek. Aki erről elfeledkezik nyugodtan érezheti úgy, hogy figyelmetlenségből hozzájárult egy társa halálához.
- Nem túlzás ez egy kissé? - kérdezte Ariel durcásan.
- Sajnos egyáltalán nem. - szögezte le Gréta. - Ezért itt és most szépen nekiállunk és átbeszéljük ezt a dolgot. És senki sem hagyja el ezt a tárgyalót anélkül, hogy egy megfelelő, rögzített fedőnévvel rendelkezne.
- És mi a bánatos lótúrót fog rajtunk segíteni a fedőnév, ha egyszer bajba kerülünk? - fortyant fel András szokásához híven.
- Ha bajba kerülünk akkor már nem olyan sokat. Viszont abban igenis sokat segíthet, hogy ne olyan könnyen kerüljünk bajba. - válaszolt Gréta. - Egyébként az állandó idegeskedésed és kiabálásod miatt neked máris javasolnám az Ideg fedőnevet, bár kissé aggodalmas, hogy túl könnyen rád ismernek róla.
- Vicces, nagyon vicces főnökünk van srácok. Ugye? - pufogott tovább András, miközben idegesen a hajába túrt.
- Ha veled megegyeztünk az Idegben, akkor én lehetek a Vicces. - bólintott Gréta. - Kettővel akkor máris beljebb vagyunk. Lássuk a többieket. Apropó Wotan, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy amikor Karola faggatott a neved felől, honnan jött a Wozniczky Tamás Nándor név?
- Arra hamar ráébredtem, hogy fogalma sincs róla, hogy Wotan kicsoda is a mitológiában, viszont az is biztos volt, hogy begurul, ha nem mondok neki valami elfogadhatót. - húzta el a szája szélét Wotan. - Így gyorsan kreáltam egy nevet, ami a Wotan mozaikszót adja ki. Ennyi.
- Bravúros rögtönzés, gratulálok. - mosolygott Gréta. - Úgy tűnik van érzéked a konspirációhoz. Úgyhogy nemsokára vasat is kapsz majd. A hirtelen kitalált neved maradhat egyenlőre a hivatalos álneved és persze Wotan továbbra is a fedőneved, amíg a körülmények mást nem követelnek.
- Ok.
- Daemon, veled ugyanez a helyzet. Amíg nincs gond, ezt a nevet használjuk a fedőneved ként.
- Hát nem is szívesen mondanék le róla, amikor annyi év kitartó munkával építettem egy legendát köré. - poénkodott a név büszke tulajdonosa.
- Ariel, a Te esetedben kissé bizonytalan vagyok. Ugyan nem exponáltad magadat túlságosan velünk kapcsolatban, de ugyanakkor a civil nevedet esetleg többen is tudják társítani ehhez a fedőnévhez. Azért egyenlőre maradjon, de ha felbukkan valaki, aki nagyon érdeklődik Ariel után, akkor sürgősen választanod kell egy másik mosószer márkát.
- Kössssz... - mondta Ariel egy kicsit sértődötten, amiért a nickjével viccelődnek.
- Tom, a te neveddel van némi probléma.
- Ugyan miért? Szerintem nagyon pöpec. - értetlenkedett tátott szájjal az erőszakember.
- Kicsit túlságosan is. - szögezte le Gréta. - Sok alvilági és félvilági figura ismeri és azonosítja veled ezt a nevet. Szóval kicsit módosítani kell rajta. Nekem az jutott eszembe, hogy legyen belőle Tomcat. Ennek az az előnye is megvan, hogy könnyen összekeverhetnek a már régebben is ezen a néven futó rossz fiúval. És nem hiszem, hogy ő elég tökös lenne ahhoz, hogy megkeressen és nálad reklamáljon emiatt.
- Király. Komálom az új nevet. - vigyorgott a Tomból lett Tomcat.
- Zoli, veled kapcsolatban viszont ötletem sincs. Esetleg valami saját elgondolásod van?
- Mielőtt kiléptem az IVO-tól, Daemeno azt mondta rám, hogy igénytelen vagyok. - válaszolt Zoli némi gondolkodás után. - Akkor legyek Igénytelen.
- Ha neked ez megfelel, akkor legyen. - húzta fel a szemöldökét Gréta. - Maya, te továbbra is a civil neveden szerepelsz majd, hiszen bármilyen álnév esetén azonnal kibukna, hogy valami turpisság van körülötted. Viszont egy megfelelő fedőnév neked is kell csapaton belüli használatra.
- Méhecske? - kérdezte Maya bizonytalanul.
- Túlságosan egyértelmű. - válaszolt Gréta.
- Nem szívesen emlegetem fel, de az elmúlt rövid időszakban két embert is eltettél láb alól, plusz egyszer Wotant is kivont karddal fenyegetted... Szóval alkalmazhatnánk a nevet Gyilkos-méh változatban. - mondta András, miközben bocsánatkérő arccal fordult a lányhoz.
- Nem is tudom. Talán... - bizonytalankodott a megszólított. - De jobb ötletem most nekem sincs, úgyhogy legyen.
- Zsuzsi szerintem rászolgált az Véráldozat névre, több szempontból is, így már ezen a néven fog visszatérni közénk. Alfa, Béta, ti természetesen továbbra is ezeket a fedőneveket használjátok.
- Értettem. - vágták rá mindketten, szinte egyszerre.
- Ezen kívül van még egy, úgymond külsős tagja is az osztálynak, akit egyedül csak én ismerek és alkalomadtán én tudom aktiválni és segítségül hívni. Nevezzük őt Szellemnek. Az ő bevetése olyankor jön szóba, ha mi valamilyen okból nem tudunk egy akciót végrehajtani, mert mondjuk az országhatáron túl van a bevetés helye, vagy éppenséggel túl könnyű lenne velünk kapcsolatba hozni az eseményeket. Tehát ő a mi meghosszabbított kezünk, aki akár még rajtunk is segíthet, ha esetleg bajba kerülünk. Remélem erre nem lesz példa.
- Húúú, de titokzatos. - jegyezte meg Béta némi gúnnyal a hangjában.
- Nos, akkor úgy tűnik rekord gyorsan megvagyunk a mára kitűzött feladatokkal. - engedte el a füle mellett a megjegyzést Gréta. - És ne felejtsétek, mostantól fejvesztés terhe mellett, csakis és kizárólag ezeket a neveket használjuk egymással kapcsolatban, bármilyen szóbeli, írásbeli, vagy online kommunikációban. És rangok sincsenek. Ideg nem százados többé és én nem vagyok őrnagy.
- Bizony, pontosan ahogyan Vicces mondja. És a többiek ne is számítsanak arra, hogy valaha is lesz rangjuk, ha egyszer eddig sem volt. - kontrázott rá Ideg.
- Tehát mára akkor befejeztük. Az operatívokkal és az operátorokkal holnap reggel találkozunk és beköltözünk az új bázisra.