A falióra nagymutatója végtelen lassúsággal kúszott a hatos szám felé. Daemon lezárta az utolsó processzt is, aminek az este és az éjszaka folyamán, távollétében nem feltétlenül kell majd futnia a gépen. Még öt percet kell kibírni ebből az újabb, álmosítóan unalmas napból, aztán haza mehet lazítani és elfelejteni az egész napos időpocsékolást.
- Srácok, egy élmény volt veletek ez a nap is, de most eljött a könnyes búcsú ideje. - mondta székéről felállva. - Remélem, hogy a holnapi napot, amikor nélkülöznötök kell majd értékes társaságomat, valahogy csak túlélitek.
- Ugye nem baj, ha most nem zuhanunk mély depresszióba a holnapi távolmaradásod miatt. - vágott vissza megjátszott fanyalgással Wotan.
- Ne erőltesd magadat. Tudom, hogy nyomaszt a tudásbeli fölényem és ezért örülsz, ha nem vagyok itt. - vágott vissza ugratással Daemon.
- Szerintem te most nem mész sehová. És lehet, hogy holnap is itt fogsz ülni. - csattant fel hirtelen Ideg hangja. - Ülj vissza és vedd át a vonalkövetést tőlem. Valaki piszkálgatja a Kereskedelmi Bank központi szerverét.
- Nem kell pánikolni, biztosan valami siheder hacker próbálgatja a szárnyait megint. - mondta Wotan nyugodtan és elkezdte a szokásos hálózati rutinok lefuttatását.
- Szárnypróbálgatásnak kissé erős. Harminc másodperc után már átjutott az első védelmi vonalon.
- Na majd mindjárt ráncba szedem. - huppant vissza a székébe Daemon. - Ez se tudott öt perccel később belekezdeni, amikor már kívül lettem volna... Mellesleg nem hiszem, hogy ez a holnapi szabadnapomat befolyásolni fogja. Három perc alatt letudom, aztán már itt sem vagyok.
- Akkor pörögjél öcsém, mert már az adminisztrátori jogoknál tart. - vetette oda a szája sarkából Ideg, miközben a szemét a képernyőre szegezve küzdött a láthatatlan ellenféllel.
- Bocsánat, hogy a tanonc közbeszól, de a hálózati figyelő szerint valaki rácuppant az OTP-re is. Egyszerre négy vonalon igyekszik bejutni. - szólalt meg Malacpofa a háttréből.
- Azt bízzátok rám. - mondta Wotan. - Minimum feltartom, amíg a másikkal végeztek.
- Ha nem ő végez velünk előbb. - szúrta oda Ideg. - Átkozottul ügyes és még annál is gyorsabb.
- Valami fronthatás van ma este, hogy az összes idétlen hacker kölyök a bankok felé kezdett hirtelen kacsingatni? Vagy ennyire hónapvége van és nem futja már sörre meg anyagra? - dohogott Daemon.
- Hallgass már el ezzel a hülyeséggel. Nem hiszem el, hogy nem vágod, aki így hasít keresztül egy ilyen biztonsági rendszeren, az nem egy hétvégi hobbi-hacker. - intette le Ideg.
- Nem akarom fokozni az egyébként is a tetőfokán lévő hangulatot, de időközben még három másik bankot ért támadás, köztük van a Nemzeti Bank is. - szólalt meg ismét Malacpofa.
- A Magyar Nemzeti Bank? - kérdezte Wotan elképedve.
- Nem, a tadzsik. - jött a pikírt válasz.
- Nagyon feldob minket a humorod, meg az is, hogy ilyen lelkesen közvetíted nekünk a történéseket, de nem lennél kedves esetleg csinálni is valamit, hogy segíts nekünk? - fakadt ki Ideg.
- Nem tudtam, hogy szabad. - mondta Malacpofa valós bizonytalansággal a hangjában. - És melyik vonallal foglalkozzak?
- Én magamra húzom a Nemzeti Bankos vonalat, az nagyon gáz lenne, ha ott áttörnének. - mondta Daemon. - Ideg, Te lődd le a Kereskedelmi Bank rendszerét, még egy üzemkiesés is jobb, minta ha ez a behatoló valamit végleg hazavág, vagy kirámol ott. Wotan, te próbáld lelassítani a többi behatolási kísérletet, ha másként nem megy akkor támadj túlterheléssel, az kihat az szerverek elérhetőségére is. Vagy nyúlj bele a szolgáltatók szerverparkjába és vedd vissza országszerte a valós sávszélességet. Nem kell félteni őket, úgyis kimagyarázzák majd a dolgot, mint mindig. Malacpofa, te pedig próbáld lekövetni a legaktívabb támadókat. Jó lenne lokalizálni, hogy kik és honnan indították ezt az ámokfutást.
- Hé öregem, nem zavar, hogy ebben a kócerájban én vagyok a parancsnokhelyettes és nem mellesleg ennek a részlegnek a vezetője? - reagált Ideg. - Mire fel jött ez az ötlet, hogy Te osztod ki a feladatokat.
- Nem, egyáltalán nem zavar. A feladatokat meg mindenképpen ki kellett osztani gyorsan, úgyhogy nem volt kedvem rád várni vele.
- Pofám leszakad...
- Azzal majd később foglalkozunk. - mondta Daemon. - Kerbankot kiütötted már?
- Fekszik, szunnyad. - jött a magabiztos válasz. - A többi vonalon mi a helyzet?
- OTP belassítva, de azért a behatoló araszolgat előre. Nem tudom kicsukni, annak ellenére, hogy szerintem számára is világos már, hogy észrevették. - mondta Wotan. - Bár azt valószínűleg nem tudja, hogy kivel birkózik. Jó esetben azt hiszi, hogy a bank IT védelme akadt rá.
- Szerintem akár fel is adhatjuk. - szólalt meg rezignáltan Malacpofa. - A hálózati adatok szerint minden jelentősebb bank, összesen talán egy tucat, hálózata támadás alatt van jelen pillanatban.
- És mi van a támadókkal? - kérdezte Ideg. - Belőtted már őket? Hányan vannak és honnan tolják?
- Eléggé szétszórták a vonalaikat. Olyan elágazásokat iktattak be a hálózati elérési útvonalaikba, hogy az agyam elszáll. De ha jól követem a dolgot, akkor talán csak ketten, vagy hárman vannak az egésznek a másik végén.
- Na ne marháskodj. - akadt ki Daemon. - Nem túl hihető, hogy két-három figura támad egyszerre egy tucat bankot, ilyen eredményességgel.
- Ha akarod elhiszed, ha nem, nem az én dolgom. De nem szoktam én nagyokat téved ilyen ügyekben.
- Majd kiderül ha a helyet is belőtted, ahonnan csatlakoznak. - jegyezte meg Wotan.
- Na ez az a része a dolognak, ami a számomra is kevéssé hihető. Minden kapcsolat utolsó visszavezethető állomása Budapesten van. Valahol a Várnegyedben, Közelebbit nem tudok kibogozni.
- Akkor itt az ideje, hogy városunk egyik büszkesége, legszebb látványossága, a Budai Vár és környéke sötétbe boruljon néhány percre. - mondta Ideg és máris munkához látott. - Szépen rávesszük az elektromos művek rendszerét, hogy most egy ideig ne szolgáltasson az első kerület eme kiemelkedő fogyasztási körzetének.
- Már megint a kínai trükköt sütöd el? - mosolygott Daemon.
- Tudsz jobbat? Na már meg is van. Hogy állunk a támadókkal?
- Az OTP felszabadult. - mondta Wotan.
- A Nemzeti Bank is nyugalomra lelt.
- Malacpofa, mit mutat az általános forgalom figyelés? - kérdezte Ideg az újonctól.
- Minden elcsendesedett hirtelen. Ezek szerint mégis igaz lehet, hogy ezt az egész felfordulást egyetlen társaság csinálta, akik furcsa módon a Budai Várban, vagy annak a környékén tanyáznak.
- Több mint érdekes. - morfondírozott a parancsnokhelyettes. - Minden esetre mielőtt visszakapják az áramot szabályozzuk le az általános sávszélességet olyan szintre, hogy még egy egyszerű email is csak fél óra alatt tudjanak letöltődni a körzetben. Én meg értesítem a drága főnökünket, hogy a szabadnapjára való tekintet nélkül szeretettel várjuk a körünkben.
- Szóval azt állítjátok, hogy két, maximum három ember alig tíz perc leforgása alatt kis híján letarolta a teljes magyar banki szférát. - összegezte Vicces a végighallgatott jelentést. - És ti szinte tehetetlenek voltatok.
- Nem a teljes magyar banki szférát, de a jelentősebb bankokat igen. Viszont tehetetlenek nem voltunk. A legfontosabb helyeken lelassítottuk, illetve feltartottuk őket. - ellenkezett Daemon.
- Kiderült már, hogy hozzájutottak-e valamilyen fontos információhoz és ha igen, akkor mihez? Fel vette már valaki a kapcsolatot az érintett bankokkal?
- Nem. Vártunk rád és az utasításaidra. - felelte Ideg.
- Ezért kár volt egy órát elvesztegetnetek. A támadás félbeszakítása előtt sikerült pontosítani a támadók tartózkodási helyére vonatkozó adatokat?
- Egyenlőre annyit tudok mondani, hogy a Várnegyed, valószínűleg a váron magán belül valahol. Jelenleg is dolgozom a rögzített adatok elemzésén és a szolgáltatón keresztüli visszakeresésén. Wotan segít benne. - mondta Malacpofa.
- Rendben, de igyekezzetek, minden perc sorsdöntő lehet az elkövetők megtalálása és lefülelése szempontjából.
- Rajta vagyunk főnök. - mondta Wotan. - Hamarosan eredmény lesz.
- Remélem is. Addig is felküldöm az operatívokat két kocsival a Várba, hogy kéznél legyenek, ha valami kiderül.
- Akkor ezek szerint a bankokkal is te fogsz beszélni? - kérdezett rá Ideg.
- Ha eddig vártunk vele, akkor most már nem kell elsietni a dolgot. Előbb próbáljátok belső segítség nélkül kibogozni amit lehet, aztán meglátjuk, hogy mikor és miről kell beszélnünk velük.
- Annyit leszedtem a tracerből, hogy a behatoló gépeken francia nyelvű operációs rendszer volt, de olasz billentyűzetkiosztással. - osztotta meg az információt Daemon.
- Mindegyiken? - kérdezett vissza Vicces.
- Ha hinni lehet a rögzített adatoknak, akkor igen. Négy gép, teljesen azonos konfigurációval és beállításokkal. A hardware specifikáció alapján én négy spéci laptopra tippelek.
- Francia operációs rendszer, olasz kezelőkkel? - gondolkodott hangosan Ideg. - Nem túl tipikus.
- Nem, de egy kézenfekvő lehetőség mutatkozik. - élénkült fel Vicces. - Az pedig az, ha a gépek is és a kezelőik is Svájcból származnak. De mit keres négy svájci hacker Budapesten a Várban?
- Mondjuk ott laknak... - vetette fel az ésszerű megoldást Wotan.
- Nem tudok róla, hogy nagyobb lélekszámú svájci kolónia élne a Budai Várban. - rázta a fejét Ideg.
- Nem kell folyamatosan ott élniük, elég ha most éppen ott laknak. - erősködött Wotan. - Mondjuk egy szállodában...
- Ez az, megvan. - kiáltott fel ekkor Malacpofa. - A négy gép a kimenő IP címek alapján a várban lévő Hilton hotelben csatlakozott a hálózatra.
- Egyes és kettes egység, azonnal hajtsatok a a Hiltonhoz és tartsátok szemmel a főportát és a személyzeti bejáratot is. - adta ki Vicces a rádió keresztül az utasításait. - Az elkövetőink valószínűleg négyen vannak és, ha szerencsénk van még nem hagyták el az épületet.
- Vettem. - jött a válasz kisvártatva Alfától, majd utána Kiképzőtől is.
- Akkor talán összegezzük, amit az elmúlt órák folyamán sikerült megtudnunk. - tett javaslatot Vicces az egybegyűlt teljes állomány előtt úgy éjfél tájban. - Ma, vagy inkább már tegnap, a délutáni órákban külföldi, egészen pontosan svájci állampolgárok, nagy volumenű, jól szervezett cyber-támadást indítottak szinte minden jelentősebbnek nevezhető magyar bank ellen. Támadásuk elsődleges célpontja minden érintett intézménynél a értékpapír forgalomra vonatkozó adatbázis volt. Több helyen sikeresen be is jutottak és megszerezték a keresett információkat. Legalábbis az általunk a rendszerekből kinyert adatok ezt látszanak alátámasztani.
- Kivétel a még idejében lelőtt Kereskedelmi Bank és a körmünk szakadtáig védett Nemzeti Bank, ezenkívül az OTP esetében a lassítással annyit tudtunk elérni, hogy nem tudták a teljes anyagot áthúzni a gépeikre mielőtt kihúztuk volna alóluk az elektromosságot. - fűzte hozzá Ideg.
- És mindezt, ha helytállóak az információink, akkor két ember hajtotta végre, összesen négy laptop segítségével egy szállodai szobából. - zárta le az összegzést Vicces.
- A szállodaportás azt a felvilágosítást adta nekem, mint rendőr-nyomozó főhadnagynak, hogy két svájci útlevéllel rendelkező férfi lakott előzőleg a szállodában, akik az én megjelenésem előtt negyven-negyvenöt perccel jelentkeztek ki és távoztak. - mondta Alfa. - Átnéztük a vendégkönyvet és a személyzeti listát is, de ki lehet zárni, hogy bárki más rajtuk kívül közvetlenül részt vett volna ebben az akcióban.
- Őket viszont egy óra múltán már természetesen a föld nyelte el. Mostanra már könnyedén elhagyhatták az országot, vagy alaposan elrejtőzhettek. Elvileg a világon bárhol lehetnek jelen pillanatban. Nem sok fogódzkodónk van, ha a keresésükhöz akarunk látni. - fűzte hozzá Kiképző.
- Én csak egyet nem értek; két ember, összesen négy géppel és alig valamivel az átlag feletti internet kapcsolattal hogyan volt képes egy negyed óra alatt egy tucatnyi bank rendszerét két vállra fektetni. - dünnyögött Wotan félig magában.
- Nem tudok mást elképzelni mint, hogy írtak egy programot külön erre a célra, amely bizonyos lépéseket automatikusan megtett a behatoláshoz. Egy csomó subrutin a hackerek aktív részvétele nélkül is megfelelően futott, így csak akkor kellett a folyamatba belenyúlniuk, ha valami előre nem látott nehézség adódott. - fejtette ki az álláspontját Daemon.
- Ez magyarázat lehet a dologra. - mondta Vicces elgondolkodva. - Viszont ez azt is jelenti egyben, hogy ez a támadás nem egy hirtelen jött ötletből indult ki, hanem előre, alaposan ki lett tervelve és meglehetősen sok munkát öltek bele az előkészítésébe is. Hiszen egy ilyen bonyolult program megírása nem egy-két napba telik és ha biztosra akartak menni, akkor előzetesen le is kellett tesztelniük, hogy ne éles helyzetben jöjjenek ki az esetleges hibák. Tehát profik dolgozta, profi módon, nem csekély befektetett energiával és valószínűleg pénzzel is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a megszerzendő és részben meg is szerzett információk valakinek, valahol nagyon sokat érnek.
- Ez mind szép és jó. De hogyan fogjuk kideríteni, hogy kinek, hol és miért? - vetette közbe Béta. - Arról nem is beszélve, hogy hogyan szerezzük vissza tőlük ami a kezükben van, ha még azt sem tudjuk, hogy a világ melyik sarkában is vannak.
- Azt hiszem jelenleg nem kínálkozik más lehetőség, mint amit A Szem tanácsolt ilyen esetekre, együttműködni a hírszerzéssel, azon belül is régi, de el nem feledett atyaistenünkkel, Hajnal tábornok úrral. Máris felhívom az irodámból. És mivel ez valószínűleg nem megy majd egyik pillanatról a másikra, aki nincs ügyeletben az haza mehet. Viszont holnap reggel mindenkit visszavárok. Az ügyeleti beosztásban szereplő szabadnapok további intézkedésig felfüggesztve, mindenki folyamatos, huszonnégy órás szolgálatra készüljön fel. - búcsúzott Vicces a kollégáitól és elindult az irodája felé.
A reggeli eligazításra már jó időben elkezdtek gyülekezni az IVO munkatársai. Sokan még félálomban pislogtak egymásra a természetes világosságot nélkülöző teremben, míg az éjszaka ügyeletben lévők már erősen kókadoztak a fáradtságtól. Vicces energikus, friss léptekkel érkezett, mintha nem töltötte volna maga is ébren az elmúlt éjszaka nagy részét.
- Jó reggelt mindenkinek. - köszöntötte az összegyűlteket, közben egy kisebb dossziét az asztalra téve. - Hajnal tábornok úr emberei nem tétlenkedtek, miközben közülünk a legtöbben aludtak. Így most már rendelkezünk némi konkrét információval a tegnapi hálózati támadóinkkal kapcsolatban. Természetesen a tábornok úrban azonnal felmerült gondolat, hogy az ügyet, annak fontosságára való tekintettel a hírszerzés átvegye tőlünk, de szerencsére némi felsőbb vezetői segítséggel sikerült meggyőznöm róla, hogy ez az ügy nálunk indult, tehát mi is kell, hogy végigvigyük.
- Még szép. - bólintott rá önérzetesen Alfa.
- Amint az ebből a dossziéból kiderül, embereink valójában nem svájciak, hanem olaszok. Legalábbis Olaszország északi részéből származnak. Viszont amióta a nemzetközi hírszerző és elhárító körök felfigyeltek rájuk, több különböző európai cyber bűnüggyel kapcsolatban merült fel a nevük. Azonban rájuk bizonyítani eddig soha semmit sem sikerült. Mindig kicsúsztak a hatóságok kezei közül. Az elmúlt fél évben egy svájci állampolgárságú, de szerb származású multimilliomos, bizonyos Vidor Orbacsics közelében tűntek fel. Úgy tűnik neki dolgoznak. Alapos okunk van feltételezni, hogy a tegnapi támadást is az ő megbízásából hajtották végre és ő az, akinek a megszerzett adatok mostanra már minden bizonnyal, a birtokában vannak.
- Akkor nosza, pattanjunk repülőgépre és kopogtassunk be az úriemberhez egy kis beszélgetésre. - javasolta Ideg.
- Nem hinném, hogy ez ilyen egyszerű lenne. - mondott ellent a főnöke. - A mi illetőségünk nagyjából az országunk határáig terjed. Egyes különleges esetekben, ha együttműködünk valamelyik szomszédos ország megfelelő testületével, akkor egy kicsit tovább. De Svájc messze van innen. És jelenleg nincsenek a birtokunkban olyan egyértelmű, meggyőző bizonyítékok, amelyek alapján a svájci hatóságok hajlandóak lennének együttműködni velünk.
- De akkor mit tudunk csinálni? - kérdezte Daemon bizonytalanul.
- Sajnos nem túl sokat. - válaszolt Vicces. - Legalábbis hivatalosan. Az egyik lehetőségünk, hogy on-line megpróbálunk az ellopott adatok nyomára bukkanni, amire szerintem eleve nincs sok esélyünk, mivel senki sem olyan hülye, hogy ilyesmit hálózaton keresztül felderíthető gépen, vagy adathordozón tárolna, ha egyszer sikerült valahogyan megszereznie. A másik lehetőség, hogy valaki, illetve valakik odamennek közülünk és személyesen próbálnak az anyag nyomára bukkanni. Ez viszont kétszeres kockázattal jár. Először is Orbacsics és számos embere nem vár majd ölbe tett kézzel arra, hogy valaki hozzájusson a féltett kincshez, másodszor egy esetleges lebukás esetén a svájci állammal jelentős diplomáciai bonyodalomra számíthatunk, amiért az ő területünkön, de a tudtuk nélkül indítottunk akciót.
- Ha ennyire rázós az ügy, akkor minek erőltetjük? Bízzuk a hírszerzésre, vagy bánom is én, hogy kire, aztán oldják meg ők. Vagy csak hagyjuk simán a fenébe az egészet. - vetette fel Tomcat.
- Sajnos egyiket sem igazán tehetjük. - válaszolt Vicces. - Először is ha már kibumliztam, hogy nálunk maradjon az ügy, akkor most meghátrálni nem csak szégyenteljes lenne, de veszélyes is a hivatalos megítélésünk szempontjából. Az pedig, hogy egyszerűen csak ejtsük az ügyet, azért nem megoldható, mert az Orbacsics által megszerzett információk természetéből az következik, hogy valamilyen általános és jelentős mértékű manipulációra készül a magyar, illetve a régiós gazdasággal kapcsolatban, ami valószínűleg a forint alapú viszonylatokat fogja leginkább érinteni. Tehát ha sikerrel jár, akkor kétféle módon is rajtunk csattan az ostor. A főnökeink nem fogják méltányolni, hogy mi csesztük el, plusz ha bedől a forint, akkor oda az álomfizetésünk reálértéke is.
- Azannya... - képedt el Malacpofa. - Na nem mintha az én próbaidős fizetésem az egeket verné, de akkor is.
- Tehát lépnünk kell. - szögezte le Ideg. - De kit, vagy kiket küldjünk oda? Operatív szakember, vagy IT guru a megfelelőbb ehhez a küldetéshez?
- Talán egyik sem. Vagy mindkettő. - mérlegelt Vicces. - Az a baj, hogy az operatív részlegből nincs olyan, akiről ne rína le első látásra, hogy nem egy egyszerű turista. Márpedig itt most azt kellene eljátszani. Egyéb fedősztori kidolgozására és felépítésére nincs elég időnk ugyanis. Az operátorok közül pedig a többség éppen a különcségével hívná fel magára a figyelmet.
- Kár, pedig a svájci csokira bukok. Betermelnék pár táblával turistáskodás közben. - jegyezte meg Malacpofa.
- Az most sajnos el fog maradni. Különben is, mint próbaidőst nem engedhetlek ilyen messzire. Különös tekintettel arra, hogy objektum-fogságban vagy a saját érdekedben. - hűtötte le a főnöke. - De mi lenne ha... Wotan, lenne kedved Svájcba menni nászúra?
- Kivel? - kérdezte zavartan Wotan a szemüvege mögül pislogva.
- Természetesen Mayával.
- Hát az nagyon jó lenne. Csak egy bibi van, nem vagyunk még összeházasodva.
- De tudtommal a kezét már megkérted. - verte hátba Ideg vigyorogva az ifjú kollégát.
- Igen, már hónapokkal ezelőtt. De nem akarjuk elsiet.
- Akkor most az IVO érdekében feláldozzátok a várakozási időt. Legalábbis névlegesen. Még a mai nap folyamán kézhez kapjátok a házassági anyakönyvi kivonatot, ami neked természetesen az álnevedre lesz kitöltve. - mondta Vicces ellentmondást nem tűrő hangon. - Így aztán ha nem válik be, akkor még elválnotok sem kell.
- Nem kellene erről előbb azért Mayát is megkérdezni? - kérdezte Wotan még mindig kissé bizonytalanul.
- Természetesen vele is beszélek mindjárt telefonon, de biztos vagyok benne, hogy erre is igent fog mondani, ha egyszer már igent mondott neked. - mosolyodott el Vicces. - Holnap az esti géppel már indulhattok is, úgyhogy kezdj el időben csomagolni. És úgy számolj, hogy lehet, hogy hosszú ideig fogtok maradni. Orbacsicsnak Aigle mellett van egy villája, közel a francia határhoz. Nektek a városban fogunk majd egy szobát foglalni, első körben két hétre, a többit majd meglátjuk.
- És mit fogunk mi ott csinálni?
- Sétálgattok kézen fogva, gyönyörködtök a csodás tájban és élvezitek nagyszerű vendéglátást, meg persze egymást. - vigyorgott Alfa.
- És közben igyekeztek minél közelebb kerülni Orbacsicshoz és a sleppjéhez, akik szintén gyakori vendégek a városban. - fordította komolyra a szót megint a főnökasszony. - Mi közben itthonról próbálunk minél több információt összegyűjteni, ami segíthet titeket, hogy az ellopott adatok nyomára jussatok.
- Azért azt meg kell, hogy mondjam, hogy kicsit félek. - szögezte le Wotan.
- Ugyan mitől? Csak nem a nászéjszakától? - zrikálta tovább Alfa.
- Nem attól te izomagy, hanem a főbelövéstől. Halottnak még túl fiatal vagyok. Főleg így, hogy éppen csak most nősülök meg.
- Nem aggódj, mindent megteszünk majd, hogy biztosítsuk a hátatokat.- igyekezett őt megnyugtatni Vicces.
- Nem tudom mi az a minden, de nagyon remélem, hogy ha arra kerül a sor, elég lesz majd.
