Vicces kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant lefelé a bunker munkaszintjére. Szinte a szó szoros értelmében bezuhant az operátor terembe, a nyomában Ideggel. Valahol a hatodik érzéke legmélyén érezte, tudta, hogy Daemon valóban nagyon fontos nyomra bukkant.
- Az a helyzet, hogy már átnéztem az elmúlt egy hét összes félvételét, de semmit sem találtam, amikor egy ötletem támadt. - ömlött a szó a hackerből azonnal, kérdés nélkül. - Átnéztem az összes fájl attribútumait egy speciális programmal. És kiderült, hogy a fájlok látható keletkezési idejét valaki felülírta. Tehát valójában nem annak a napnak a dátuma szerepel rajtuk, amelyen készültek.
- Értem. - mondta Vicces. - És ezek szerint sikerült megtalálnod azt is, hogy melyik az a felvétel, amelyik a kérdéses napon készül?
- Így van. És meg is találtam az emberünket. Tessék, ott van a kivetítőn. Pontosan éjjel fél kettőkor érkezik, ott állítottam meg a felvételt.
- Lássuk. - pördült sarkon a parancsnok, hogy szemügyre vegye a képernyőt.
A kimerevített képen egy magas, széles vállú férfi látszott sötét ruhában, ahogy a jobb kezével az ajtókilincset fogja, miközben a ballal a zárba illeszt valamit. Figyelmét láthatólag az ajtózár kötötte le, de az arcát akkor sem lehetett volna felismerni, ha a kamera felé fordul, ugyanis a fején egy fekete símaszkot viselt.
- Indítsd el a lejátszást. - mondta Vicces néhány másodperc szemlélődés után.
A kép megelevenedett és látszott amint a férfi a zárral szöszmötöl. Alig fél perc ügyködés után a kezében lévő tárgyat zsebre vágta és lassan, óvatosan lenyomva a kilincset résnyire nyitotta az ajtót. Fejét a résen át bedugva hallgatódzott egy pillanatig, majd besurrant az ajtón.
- Nagyjából fél órája volt az ajtón való bejutás és a rendszerbe való behatolás között. Vajon mit csinált ennyi idő alatt? - tette fel a kérdést részben önmagának Vicces.
- Gondolom idő kellett neki ahhoz, hogy feltörje a jelszavakat. És persze ahhoz is, hogy a biztonsági kamera felvételeit manipulálja. - adta meg a magától értetődő választ Daemon.
- És mit csinált közben a nő meg a pasas? - morfondírozott tovább a parancsnok.
- Hármat találgathatsz drága. - jött a flegma válasz egy pajkos kacsintás kíséretében Idegtől.
- Nem tudom, hogy ti férfiak miért gondoljátok állandóan, hogy ha egy nő és egy férfi valahol, valamikor kettesben marad, akkor azonnal szexelni kezdenek és abba sem hagyják, amíg valamelyikük ki nem fut az időből és távoznia nem kell.
- Rutin? Élettapasztalat? - pimaszkodott tovább a parancsnokhelyettes. - Nevezd, ahogy akarod, de az biztos, hogy speciel ebben az esetben nem járok messze az igazságtól.
Miközben ezen párbeszéd lezajlott, a gyorsított lejátszás jóvoltából, gyorsan peregtek a percek a felvételen. Kisvártatva, két óra huszonegy perckor, az ajtó újra megmozdult és az előbbi férfi surrant ki rajta, majd némi szöszmötöléssel vissza is zárta az ajtót maga után, aztán elosont a lépcsőház irányába.
- Én csak azt nem értem, hogy ha mindeközben a dudorodó hónaljú belügyes fiúk végig a kocsi mellett strázsáltak a kapu előtt, márpedig erre akár mérget is vennék, akkor hogy nem tűnt fel nekik ez az első látásra is gyanús külsejű pasi, amint az éjszaka közepén jön megy. - fűzte hozzá a látottakhoz Ideg.
- Mondjuk ez nekem sem teljesen világos. Hacsak nem az van, hogy a figura egy kísértet, amelyiknek néha van, néha nincs fizikai teste. - vonta fel a szemöldökét Vicces. - Viszont még ennél is kevésbé világos, hogy ennek a felvételnek az alapján hogyan fogjuk megtalálni az elkövetőt.
- Az biztos, hogy arcképet nem lehet leszedni erről a felvételről. Legfeljebb símaszk reklámnak lenne jó. - szögezte le Daemon hanyatt dőlve a székén. - Annyit lehet tudni, hogy az emberünk egy nagyjából száznyolcvan centiméter magas, kisportolt, világos bőrű férfi, aki otthon van az illegális behatolás és az IT hackelés területén is. Ezek a paraméterek csak a fővároson belül ráillenek pár ezer emberre, úgyhogy zsákutca.
- Várj csak! - támadt egy ötlete a parancsnoknak. - Viselt ez a figura kesztyűt? Vagy pusztakézzel fogdosta össze a kilincset, meg az egész ajtót?
- Mindjárt kiderül, visszamegyek az elejére.
- Meg tudjuk nézni valahogy egy kicsit közelebbről is a kezeit? - jött a következő kérdés.
- Sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak a felvételen, és a kamera eleve nem dolgozik túl nagy felbontásban, de meglátom, hogy mit lehet kihozni belőle. Először is elmentem az állóképet, aztán megpróbálom egy kicsit feljavítani. Utána mehet a belenagyítás. Egy fél perc és kész is.
- Úgy látom, hogy pusztakézzel ügyködött az emberünk. - állapította meg Ideg, amikor a kész végeredményt megjelent a képernyőn. - De egy kilincsről, amit azelőtt és azóta is kitudja hányan összefogdostak, nem sok esélye van, hogy használható ujjlenyomatot tudjunk venni. És akkor még ott van a kérdés, hogy ha esetleg megvan az ujjlenyomat, akkor vajon szerepel-e valamilyen nyilvántartásban.
- Szerintem egyenlőre hagyjuk az ujjlenyomatot. - mondta Vicces fakó hangon. - Most bemegyek az irodámba, mert utána kell néznem pár dolognak. Senki se zavarjon!
- Ezzel meg mi történt ilyen hirtelen? - kérdezte Daemon csodálkozva Idegtől, miközben állával a távozó parancsnok irányába bökött.
- Nem tudom, de rajta leszek, hogy kiderítsem.
Vicces az irodájában gyorsan a számítógép elé ült és behívta a Kovács Marianna címét is tartalmazó térképrészletet, majd az adott háztömbre zoomolva alaposan szemügyre vette a műholdas kép alapján is. Lélegzetét visszafojtotta, szíve egyre hevesebben vert, amikor eddigi sejtése hirtelen bizonyosságot öltött a monitoron látott kép alapján. Ezután lehívta a számára hozzáférhető anyagokat Ante Gotovinával kapcsolatban és figyelmesen végigolvasta őket. Végül nagyot sóhajtva kihúzta az asztalfiókot, amelyben a fegyverét tartotta és elővette a pisztolyt. Leellenőrizte a tárban lévő lőszereket, majd a tárat behelyezte a fegyverbe. A fegyvert a csíptetős tokkal a kosztümkabátja alá rejtette, és kisétált az irodából.
- Van egy kis dolgom, kimegyek egy órára. - vetette oda távoztában az ügyeletesnek és felsétált a lépcsőn.
A kocsi gyorsan haladt a késő esti, csendesülő forgalomban a belváros felé. Talán jobb is, hogy a forgalom nem állította komolyabb kihívások elé a sofőrt, mert nem biztos, hogy meg tudott volna felelni nekik. Vicces olyan erővel szorította a volánt, hogy az ujjai belefehéredtek, és tűzben égő szemekkel meredt kifelé a szélvédőn keresztül a forgalomba. Viszont így sem sokat látott az előtte haladókból, mert szemei előtt egészen másfajta képek jelentek meg, emlékek a távoli múltból, amelyek csak még jobban felzaklatták. Csak akkor tért vissza valamelyest a valóságba, amikor rádudált valaki, akit kis híján leszorított az útról. Végül, húsz percnyi ámokfutás után, megérkezett a belvárosba és közel az úti céljához sikeresen leparkolt. Még egyszer ellenőrizte a nála lévő fegyvert, aztán kikapcsolta a mobiltelefonját és a kesztyűtartóba tette. Végül kiszállt a kocsiból és gyalogosok közé vegyülve elindult az ismerős, régi, négyemeletes ház felé.
A kapualjban megállva úgy tett, mintha a lakók neveit böngészné a kapucsengő listáján, de valójában csak arra várt, hogy valaki ki, vagy be közlekedjen a kapun keresztül, eszében sem volt sehová sem felcsengetni. Egy perc sem telt bele, amikor két sietős tini lány vágtatott ki a kapun, természetesen annak becsukódásával egy cseppet sem törődve. Vicces a sarkával kitámasztotta a csukódó kapuszárnyat, még mielőtt az újra zárt helyzetbe kerülhetett volna, majd amikor a lányok néhány méternyire eltávolodtak, gyorsan belépett a házba. Lassan, óvatosan, a falhoz simulva, felment a ház legfelső emeletére. Mielőtt kilépett volna a lépcsőházból a folyosóra, benyúlt a kabátja alá és előhúzta a pisztolyát. Ekkor váratlanul, hátulról egy kéz nehezedett a vállára. Mint a villám perdült sarkon, hátravetette magát, lövésre kész, előre szegezett fegyverrel. Néhány lépcsőfokkal lejjebb egy kissé kelletlenül vigyorgó férfi alak állt a lépcsőházban. Ideg volt az.
- Ezért a mozdulatért jelest kaphatnál a kiképzőiskolában, de amit az előtte lévő félórában műveltél az bukást érne. Sőt, esetleg az életedbe is kerülhetne, ha nem én állok most itt. - mondta a férfi fojtott hangon.
- Mi van? - kérdezett vissza Vicces zavarodottan.
- Mint egy álomkóros végighajtasz a fél városon, nem nézel se jobbra, se balra, de főleg nem a hátad mögé. Aztán ugyanezt eljátszod a kocsitól idáig jövet is. Ha nem én követlek egész idő alatt, hanem valami rossz fiú, akkor ebben a pillanatban már akár halott is lehetnél. Egyébként mit keresünk itt?
- Azt nem tudom igazán, hogy te mit keresel itt, ugyanis nem véletlenül nem hoztam magammal senkit sem. - jött a rezignált válasz. - Egyébként pedig éppen a rossz fiút. Ezért nem is gondoltam, hogy akár véletlenül is követhet, ugyanis én jöttem rá, hogy ő hol lehet és nem fordítva.
- Nagyon magabiztos vagy, csak rá ne fázz egyszer. Megtudhatom, hogy ki is az illető és pontosan hol van?
- Az nem fontos egyenlőre, hogy kicsoda, de ha jól sejtem, akkor itt van egy kis garzonlakásban, a második ajtó a folyosón balra.
- És most mi lesz? Becsöngetünk, bekopogunk, vagy egyszerűen berúgjuk az ajtót?
- Egyiket sem. Hasznosítjuk a Wotantól tanult hackelési technikánkat, méghozzá lehetőleg abszolút zajmentesen. Az egyetlen szoba ablaka az utcára néz. Odakint még mindig elég élénk a forgalom, plusz párpercenként a villamos is elcsörömpöl az ablak alatt, úgyhogy ha ügyesek vagyunk, akkor van esélyünk meglepni aki bent van. - vázolta fel a tervet Vicces.
- Már ha van bent valaki.
- Szerintem van, de majd meglátjuk. Minden esetre te leszel az utóvéd, ha már itt vagy. Figyeled a folyosót amíg a zárral dolgozok, utána pedig az előszobából szemmel tatod a bejáratot, nehogy a hátunkba kapjunk valakit.
- Alig egy perce még nem voltál ennyire körültekintő. - jegyezte meg Ideg, majd óvatos léptekkel elindult a parancsnoka nyomában.
A folyosó üres volt, a lakásokból sem sok zaj szűrődött ki. Úgy tűnt a lakók vagy nem értek még haza, vagy valami nagyon csendes tevékenység köti le őket. Vicces és Ideg megálltak a kissé már kopott, zöld festésű ajtó előtt és hallgatóztak egy kicsit. Bent minden csendesnek tűnt. Vicces eltette a pisztolyát és egy zárnyitó készletet húzott elő. Ideg egy lépéssel oldalra lépett az ajtó mellől és dzsekije alól előszedte a fegyverét, majd lövésre kész pozícióba helyezkedett. A parancsnok, gyorsan és ügyesen dolgozott az apró szerszámkészlettel, alig húsz másodperc múlva megadta magát az öregecske, avítt zár. Lassan, centiméterről-centiméterre nyitotta ki az ajtót, nehogy véletlenül is megnyikorduljon.
- Óvatosan lépkedj, az öreg parketta hajlamos recsegni. - súgta hátra Idegnek és belépett az előszobába.
- Azt meg honnan tudod, hogy parkettás az előszoba és főleg, hogy régi? - dohogta Ideg, jobbára csak magában, miközben még mindig a folyosót figyelve lassan betolatott az ajtón.
- Kezeket a fej fölé és semmi gyanús mozdulat! - hallotta Vicces hangját három másodperccel később a lakás belseje felől. - Lassan forduljon felém!
- Ugyan drágám, nyugodtan maradjunk a tegező formánál. Ha eddig megfelelt, most is jó lesz. - mondta a férfi, aki egy forgószéken ült, egy számítógép előtt és lassan az ajtó felé fordult, amikor Ideg belépett a szobába.
- Engedd meg, hogy bemutassam a volt férjemet, Ivicsics Józsefet. - mondta Vicces Idegnek, miközben le sem vette a szemét a férfiról, akit láthatólag nem zavart a rá szegezett pisztoly látványa.
- Micsoda örömteli viszontlátás. - mondta Ideg ironikus hanghordozással.
- Inkább meglepőnek mondanám. Ugyanis három évvel ezelőtt halottnak nyilvánították, amikor a helikopter, amelyen utazott lezuhant az orosz sztyeppén.
- Ahhoz képest viszont egészen jó bőrben van.
- Nos igen, mondhatjuk úgy, hogy szerencsésen megúsztam a dolgot. - poénkodott Ivicsics. - Igazán nem az én hibám, hogy a hatóságok felületes munkát végeztek és nem győződtek meg róla alaposan, hogy valóban odavesztem-e. Téged pedig feleslegesnek tartottalak értesíteni kedvesem, hiszen akkor már közel egy éve el voltunk válva és nem igazán tartottunk kapcsolatot egymással. Most viszont, minő meglepetés, újra összefutottunk. Jut is eszembe, minek köszönhetem váratlan és temperamentumos betoppanásodat?
- Tudom, hogy behatoltál a magyar katonai hírszerzés egyik titkos szerverére és onnan rendkívül bizalmas anyagokat töltöttél le. Azért vagyok itt, hogy letartóztassalak és átadjalak az illetékes hatóságoknak.
- Behatolni? Letölteni? Én? Ezt honnan veszed? - adta az ártatlant a férfi. - Ez egy légből-kapott gyanúsítás. Bizonyítékok nélkül nem sokra mész.
- Éppenséggel van már bizonyítékom. És valószínűleg lesz még több is, azután ha majd átvizsgáljuk ezt a lakást.
- Kíváncsian hallgatlak. - komolyodott el a volt férj. - de közben leengedem a kezeimet, ha nem haragszol, mert ez a póz kezd már egy kissé fárasztani.
- Abban biztos vagyok, hogy tudtad, hiába kevered össze alaposan a biztonsági kamera felvételeit, azzal legfeljebb hátráltatni tudod azt aki kutat utánad. Jobban jártál volna ha inkább letörlöd az egészet. Viszont azzal túl sokat kockáztattál volna, hiszen alapvetően abban bíztál, hogy a hírszerzés észre sem veszi a kis ügyködésedet.
- Érdekes okfejtés. Kár, hogy nem tudom, hogy miről is szól. - pimaszkodott a férfi.
- Egy dologról feledkeztél meg. - folytatta Vicces, egyáltalán nem zavartatva magát. - A karóra, amit viseltél és ami most is a csuklódon van, elárult. Persze arra nem számíthattál, hogy az a felvétel pont elém kerül majd, akitől ezt az órát kaptad az első házassági évfordulónkra.
- Nem hiszem, hogy egy karóra elegendő lenne bárkinek az azonosítására is. - jött a flegma válasz.
- Egy akármilyen biztosan nem, de ez egy különleges darab. Az eredeti változatot fehér számlappal árusították, de némi felárért meg lehetett rendelni ezzel a halványzöld színűvel is. Nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel, nekem is hetekig kellett várnom mire megérkezett a gyárból. Talán ha egy tucat lehet belőle az egész országban. Nem mellesleg ennek a háznak a tetőtere szomszédos azzal a házéval, ahol az egész akció lezajlott. Gondolom így tudtál észrevétlenül ki és bejutni a házba, annak ellenére, hogy a testőrök ott strázsáltak a kapu előtt. Ez és a teljesen egyező testalkat, valamint a magas szintű IT képzettség és a katonai különleges egységeknél eltöltött évek, amik mögötted vannak, már elegendő ahhoz, hogy alapos legyen a gyanú veled kapcsolatban.
- És ha a fájlok is meglesznek, akkor pedig hosszú-hosszú évek néznek ki, valami barátságtalan helyen. - bólintott rá Ideg. - Halmazatilag pedig még azt is hozzászámolhatják, hogy nem volt képes jó férje lenni egy ilyen nagyszerű nőnek.
- Ha a fájlok is meglesznek... - ismételte el a férfi. - De ki tudja, hogy mi is lehet ebből a végén, hiszen ez az ügy országhatárokon át ível. Ugye?
- Ezt te legalább olyan jól tudod, mint mi. - válaszolt Vicces szárazon. - Hol vannak a fájlok? Remélem még nem adtad tovább őket. Egyáltalán miért csináltad ezt az egészet? Kinek a megbízásából? Ez az ország otthont adott neked, amikor ifjúkorodban a családoddal együtt idemenekültetek. Ezt a lakást is, ahol most vagyunk, méltányossági alapon biztosították a nagymamádnak, aki kevéssel utánatok érkezett az országba. Kinek, vagy minek akartál most ártani? Vagy esetleg a pénz van a háttérben?
- Pénz? Ugyan már. Gondolod, hogy bárki is pénzt adna éppen azokért a dokumentumokért? - kérdezte a férfi megtörten, végtelen keserűséggel a hangjában.
- Hát akkor?
- Elegem van a mocskos politikából. Gotovinát nemrégen felmentették Hágában, miközben mindenki tudja, hogy bűnös. De a nemzetközi bíróság meghátrált, mert politikai szempontból veszélyesnek tartották, hogy esetleg forrongások kezdődnek Horvátországban. Talán még arra is gondoltak, hogy nemzetközi terrorakciók következhetnek be. És miközben ő ott röhög a markába, a ti kormányotok itt ül a bizonyítékokon, mert a politikai érdekei úgy kívánják.
- Nagyon sajnálom. Tudom, hogy a tiéd is egy krajinai-szerb család volt. De ez akkor sem megoldás. A személyes bosszúdtól fűtve helyrehozhatatlan károkat okoznál ennek az országnak. És valószínűleg még jó néhány másiknak is. - mondta Vicces némi valós szomorúsággal a hangjában.
- Ez a baj velünk emberekkel, hogy még azokkal szemben is lojálisak vagyunk, akik ennek éppen az ellenkezőjét érdemelnék. Már évtizedek óta csak azt tesszük amit mások elvárnak tőlünk. Az őszinteség pedig nyomtalanul elveszett.
- Ezen mély filozófiai tartalmakon majd elgondolkodhat az elkövetkezendő évtizedek nagy magányában. - szakította félbe Ideg a férfi hosszúnak ígérkező monológját. - Szép lassan nyújtsa előre a kezeit, hogy rátehessem a bilincset.
- Sajnos ezt nem tehetem. - mondta Ivicsics állát az összekulcsolt kezeivel alátámasztva. - Az érzékeny lelkem és a nagy egóm nem viselné jól a hosszú bezártságot.
- Ne! - kiáltott Vicces és szinte célzás nélkül vállon lőtte a széken ülő férfit. De már túl késő volt. Ivicsics éppen csak egy fél másodperccel korábban lódította szájába, az ujján lévő pecsétgyűrűnek álcázott méregfiola tartalmát. A becsapódó lövedék hatására a teste ugyan még felemelkedett a székről, de rögtön azután, egy félfordulattal vissza is zuhant a padlóra. A lába még rándult egyet, a szeme kifordult és fennakadt, és már vége is volt.
