HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

4. fejezet - Láthatatlan bizonyosság

2014.02.24. 09:00 csaki-de




 A parancsnok már az előtérben várta a visszatérő operatívokat. Szemein látszott, hogy az izgatott várakozást leginkább egyfajta stressz ként élte meg.

- Sikerült feltűnés nélkül megszerezni az anyagot? - kérdezte.
- Természetesen. Nem ma kezdtük a szakmát, egy ilyen feladat nem tud minket zavarba hozni. - vágta rá Tomcat egy kicsit nagyképűen.
- De azért a végén majdnem lejattolhattunk a hírszerzés embereivel. - tette hozzá Kiképző. - Még szerencse, hogy nagyon amatőr módon, egyszerűen csak besétáltak a házba, minden álcázás nélkül, így időben kiszúrhattuk őket.
- Ebben mondjuk az is szerepet játszhatott, hogy nem gondolták, hogy bárki elől is el kellene rejtőzniük. - gondolkodott Vicces hangosan. - De ez most nem is fontos. Gyerünk az operátor terembe és nézzük meg azt a felvételt.
- Tessék, itt, ezen van az anyag. - nyomta a kezébe Béta menet közben az adattárolót.
- Daemon, csatlakoztasd és nézzük, hogy mi van rajta. - adta ki az utasítást a parancsnok.
- Máris. Nos... Úgy látom a rendszer huszonnégy órás fájlokba rögzíti a kamera képét. Vagyis az egyik nap, nulla óra nulla perctől, másnap nulla óra nulla percig. Tehát egy nap egy fájl.
- Rendben, nézzük a három nappal ezelőtti fájlt. Azon belül is az éjjel egy és három óra közötti időszakot. Tedd ki a nagy monitorra.
- Már ott is van. Alul a csúszkán látható a pontos idő. Háromszoros sebességgel játszom le, ha megjelenik a valaki a kamera látómezejében, akkor visszalassítok normál lejátszásra. Mehet?
- Persze, rajta. - mondta Vicces és a hatalmas plazma kijelző felé fordult. A képernyőn csak a közepesen megvilágított folyosó látszott azzal a bizonyos lakásajtóval a középpontban. Így telt el egy perc, amíg a felvétel az egy óra három perchez ért. Ekkor megjelent egy nem túlzottan magas férfialak kalapban és napszemüvegben. Megállt az ajtónál, a kulcs már a kezében volt, kinyitotta az ajtót és gyorsan belépett rajta.
- A Teniszező. - mondta Vicces csak úgy bele a levegőbe, az sem érdekelte, hogy a körülötte lévők közül sokan azt sem tudják, hogy miről beszél. Közben a felvételen becsukódott a férfi mögött az ajtó és a folyosó újra mozdulatlanságba dermedt. - Láttátok a kezében az aktatáskát? Valószínűleg abban volt a notebook.
- Kizárásos alapon. - bólintott rá Ideg.

  A felvétel tovább pörgött és lassan túlhaladt az éjjel két órán is, de a képen semmi sem mozdult. Végül negyven percnyi idegtépő várakozás után, ami alatt Vicces fel-le sétálgatott a monitor előtt, mint egy ketrecbe zárt vadállat, újra életre kelt a kép. Az ajtó kinyílt és az előbbiekben már látott férfi osont ki rajta. Be sem zárta az ajtót maga mögött, csak elsietett a lépcsőház irányába.

- A teniszező elment. - kommentálta Ideg azt amit mindannyian jól láttak. - A kezében ugyanazzal az aktatáskával, amiben valószínűleg ugyanúgy benne volt az a bizonyos notebook. De ha nem, az sem olyan nagyon fontos, hiszen mint tudjuk a behatolás kettő óra előtt történt. Viszont a felvételen jól látható, hogy ez idő alatt senki más nem érkezett, vagy távozott.
- És mi van ha valaki már jóval előbb bejutott a lakásba és bent elrejtőzködött, aztán jóval később távozott csak? - vetette fel Alfa.
- Minden lehetséges. - válaszolt Vicces. - Nézzétek át a felvételeket első nekifutásra előző nap kora délutántól következő nap délig. Ha az nem elég, akkor még jobban kiterjesztjük az időhatárokat.
- És mi van, akkor ha nem találunk végül semmit sem? - kérdezte Wotan. - Mi van, ha valóban csak ezek ketten voltak bent a lakásban?
- Érdekes felvetés. Futtassatok le egy teljes átvilágítást erre Kovács Mariannára. Ideg, te pedig gyere velem az irodámba, négyszemközt akarok veled beszélni.




 

  Ideg a hosszú tárgyalóasztal végénél ült hanyag tartásban félig lelógva a székről, félrefordított fejével lassan követte, ahogy Vicces fel-alá járkált a parancsnoki íróasztal előtt.
- Nem vagy te egy kissé túlzottan ideges? - kérdezte kisvártatva.
- Nem. Én nagyon ideges vagyok, minden túlzás nélkül. - mondta Vicces zaklatottan. - Itt van ez az eset, ami magában is eléggé bonyolult és rázós, erre kiderül, hogy maga a kis-atyaúristen is érintett benne személyesen. De nem elég, hogy érintett, mert nem mellesleg éppen házasságot tör, meglehetős rendszerességgel, méghozzá állami erőszakszervek fedezete alatt. És ha ez nem lenne elég, akkor most még az is kérdésessé válik, hogy teljes bizonyossággal a tudta és közreműködése nélkül történt az egész vircsaft.
- Nem tudom mit szívod fel úgy magadat. A politikusaink magánélete nem tartozik ránk. A személyes testőrsége kell, hogy aggódjon emiatt.
- Úgy látom már elfelejtetted, amit a hírszerző kiképzésen oktattak, miszerint éppen az ilyen helyzetek, amikor magánéleti botrány veszélyével lehet valakit fenyegetni, vagy éppenséggel zsarolni, teszi könnyen sebezhetővé az embereket. Lehet, hogy éppenséggel egy megfelelően előadott zsarolás hatására a Teniszező is nagyon készségesen hajlandó volt közreműködni az információk megszerzésében.
- Azt készséggel aláírom, hogy a legtöbb férfit viszonylag könnyű a farkánál fogva vezetni, de miből gondolod, hogy az aktív közreműködésére volt szükség az akció lebonyolításához? Másfelől viszont az is biztos, hogy egy politikus mindig azt teszi, amit a pillanatnyi érdekei megkívánnak.
- Én nem gondolom, csak nem zárom ki a lehetőséget, hiszen ez lehetne a legegyszerűbb megoldás. Nem kell titokban megszerezni a gépet, hosszú, nehéz munkával feltörni a jelszavakat. - gondolkodott Vicces hangosan. - csak le kell ültetni a gép elé és megmondani neki, hogy melyik fájlokat legyen szíves lemásolni a hálózaton keresztül.
- Én meg azt mondom, hogy a jelszavak feltörésére akkor sincs mindenképpen szükség, ha még csak nem is tud az egészről semmit sem. Hiszen ezernyi módja van annak, hogy a tudtán kívül megszerezzék a jelszavakat, elég ha csak egy-két alkalommal, néhány percre őrizetlenül marad az adott gép.
- Ez viszont akkor a nőre tereli a gyanút. Kérdés, hogy képes-e ezt a feladatot egyedül megoldani, illetve ha nem, akkor ki segített neki?
- Azt sem ártana tudni, hogy mi volt a motivációja és kinek a megbízásából tette. Mert azt nem hiszem, hogy személy szerint neki lenne szüksége ezekre a hírszerzői jelentésekre.
- Egyelőre túl sok a nyitott kérdés. És még arra sincs lehetőségünk, hogy bekéressük azt a notebookot és alaposan átvizsgáljuk, mert akkor azonnal kiderülne a hírszerzés számára, hogy nyakig benne vagyunk az ügyben. Nem mellesleg a Teniszező is gyaníthatná, hogy ismerjük a kis titkát és akkor, ha másért nem is, de a biztonság kedvéért kitörné a nyakunkat az tutti. Talán még A Szem is bukna velünk együtt.
- Ezek a politikusok, főleg hatalmi pozícióban eléggé paranoiásak tudnak lenni, úgyhogy még ez sem zárható ki.
- Ahogy az sem, hogy némi zsarolás hatására, akár hazaárulóvá is válhatnak.

- Nem ez lenne az első feljegyzett eset a történelem során, főleg ha az a hazaárulás jól fizet. - vonta meg a vállát Ideg. - De ne morfondírozzunk ezen egyenlőre. Várjuk meg, hogy mit találnak a srácok.




 

 Kiképző kiterítette maga elé a papírokat és a biztonság kedvéért a bekapcsolt tableltet is maga mellé tette az asztalra.
- Kovács Marianna harminckét éves, elvált, gyermektelen. Szülei élnek és szintén a fővárosban laknak. Testvére nincs, távolabbi rokonaival nem tartja a kapcsolatot. Volt férjével a válás óta nem találkozott. Baráti társasága szűk, néhány barátnőjével jár össze időnként. Hobbija az olvasás, hetente kétszer konditerembe jár, de ott nem alakított ki közelebbi barátságot senkivel. - kezdte a lecke felmondását. - A családja debreceni gyökerű, maga is ott született és ott járta ki az iskoláit, gimnáziumi érettségit szerzett. A nyíregyházi tanítóképzőben diplomázott ének-zene szakon.
- Ezt mind egy fél nap alatt derítettétek ki róla? - kérdezett közbe Ideg.
- Nem. Nekünk ezzel nem sok dolgunk volt, mivel kevéssel azután, hogy bizalmi állásba került az Országházban, megtörtént a biztonsági átvilágítása. A srácoknak csak az telt egy ki idejébe amíg megtalálják az aktáját és szépen észrevétlenül áthúzták a hálózaton át hozzánk.
- Rendben van, folytasd. - sürgette Vicces.
- Tehát ének-zene szakos tanár lett belőle. Ezután egy évet dolgozott a Nagykálló-i általános iskolában, majd váratlanul a fővárosba költözött és politikai aktivista lett belőle az egyik nagy pártnál. Amikor az adott párt megnyerte a választásokat és kormányt alakított, ő szinte azonnal kapott egy jól fizető állást a kormányzati adminisztrációban.
- Azt tudjuk, hogy pontosan milyen feladatkörben is tevékenykedik?

- Amolyan általános adminisztrátor. - lapozgatott a jegyzeteiben Kiképző. - De én élek a gyanúperrel, hogy semmi komolyabb konkrét feladata sincs, csak teng-leng az irodában és hó végén utalják neki a fizetését.
- A biztonsági átvilágításnak akkor mi értelme volt, ha gyakorlatilag nem dolgozik bizalmas anyagokkal? - értetlenkedett Ideg.
- Tudhatnád, hogy az ilyen átvilágítások nem arról szólnak csupán, hogy milyen tevékenységet végzel, vagy milyen információk futnak át a kezeid között, de arról is, hogy esetleg milyen információkhoz férhetsz hozzá, akár véletlenül is. - jött a válasz.
- Végzett egyéb tanulmányokat a főiskola alatt vagy után? Járt hosszabb úton külföldön? - kérdezte Vicces?
- A főiskola alatt és után nincs nyoma, hogy bármi mást tanult volna. Van egy középfokú angolja, de azt még a gimnázium alatt szerezte meg. Ezen kívül az új munkahelye elküldte egy alapfokú számítógépes tanfolyamra amikor munkába állt. Ötven fős csoportból tökutolsónak végzett.
- Ha csak nem körmönfont megtévesztés a dolog, akkor nem ő lesz a mi hackerünk. - jegyezte meg Ideg.
- Külföldön csak nyaralási céllal járt, eddig összesen három alkalommal. Mindháromszor az észak-olasz tengerpart volt az úti célja. - fejezte be Kiképző és letette a papírjait, majd a parancsnokra nézett várakozóan.
- Nem sok dolog, amiből kiindulhatnánk. - mondta Vicces idegesen tekergetve az egyik hajtincsét. - Álljatok rá napi huszonnégy órában és próbáljatok valamit találni. Bárki lehet a hunyó azok közül akikkel találkozik vagy telefonon beszél, levelet, vagy üzenetet vált. És a klasszikus rejtet kommunikációról se feledkezzetek meg! Akár egy kukába dobott használt papírzsebkendő is rejthet fontos üzenetet, vagy akár egy pendrive is lehet belecsomagolva. Ha nála vannak a fájlok valamit biztosan fog kezdeni velük. A leglogikusabb, hogy továbbadja őket, mert azt nem látom, hogy ő maga hogyan tudná hasznukat venni.
- Rendben, értettem. Máris megszervezzük a huszonnégy órás megfigyelő szolgálatot. - mondta Kiképző és kisietett a parancsnoki irodából.

 




 A nap lassan kezdett lebukni a látóhatár alá és a kora esti langyos szélben madarak köröztek a levegőben. A közeli útról az egyre csökkenő forgalom zaja szűrődött a parkoló felé, ahol Vicces és Ideg álltak a gépkocsijaik mellett.

- Ha gondolod szívesen elviszlek. - mondta Vicces mélyen a férfi szemébe nézve. - És persze reggel vissza is hozlak. Így legalább spórolnál a benzinnel és a vezetéssel sem kellene fárasztanod magadat.
- Igazán nagyon aranyos vagy. - mosolyodott el Ideg. - De valahogy az az érzésem, hogy te nem arra gondoltál ezzel az ajánlattal, hogy elviszel haza hozzám és reggel értem is jössz oda.
- Éppen arról is lehet szó, de akkor reggel nem mennék érted, hanem inkább maradnék reggelig.
- Félre ne értsd, nagyon örülök neki, hogy a kapcsolatunk újra egy intenzív közeledési fázisba kerül, de ugyanakkor aggaszt egy kissé, hogy éppen ilyen stresszes időszakban történik mindez. Szerintem nem tenne jót, ha akár véletlenül is, egymáson élnénk ki a feszültségünket.
- Én éppenséggel a feszültség közös oldására gondoltam, de ha nem, hát nem. - mondta Vicces és kinyitotta a kocsija ajtaját, majd visszalépett a férfihoz egy búcsú csókra. Ajkuk éppen egymáshoz ért, amikor a nő zsebében váratlanul megszólalt a telefon.
- Igen tessék. Mi történt Daemon? - kérdezte amikor a füléhez emelte a készüléket.
- Gyere vissza gyorsan, találtam valami, amit látnod kell. - hallatszott Daemon izgatott , szinte kiabáló hangja a vonal túlsó végéről, olyan erővel, hogy még a két lépés távolságban álló Ideg is tisztán hallotta.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hreinst.blog.hu/api/trackback/id/tr365829888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása