- Mi a gond? - kérdezte Ideg feszülten. - Csak nem a parlament központi ülésterméből nyomja a hackerünk?
- Az talán kicsit kínosabb lenne, de ez viszont egy hajszállal kényelmetlenebb. - válaszolt Daemon. - A támadás egy számítástechnikai szakközépiskola és technikum címéről jön.
- És az miért is gond? - csodálkozott el Wotan.
- Abba az iskolába összesen nagyjából ezer diák jár különböző képzésekre, plusz száz körüli a tanárok és az alkalmi óraadók száma. - magyarázta Daemon. - És a tanítási időnek nincs még vége mára.
- Tűt a szénakazalban... - sóhajtott fel Malacpofa.
- Valahogy úgy. - bólintott rá Ideg. - Már tudjuk, hogy hol kell keresni az emberünket, de ha átadjuk a zsaruknak az információt és elkezdik keresni, kámforrá válik és nem mellesleg eleve esélytelen kiszűrni egy ekkora mintából, ahol szinte mindenki potenciális hacker. Ha magunk kezdjük keresni, akkor is ugyanez a szitu. Hiába alkalmaznánk kifinomultabb módszereket, azokra most nincs idő és egyébként sem garantálnának sokkal nagyobb esélyt a sikerre.
- És most, hogy ilyen sikeresen beültünk két szék között a pad alá, mi a fészkes fenét fogunk csinálni? - bosszankodott Daemon.
- Én összeszedem minden bátorságomat és hősies beismerő vallomást teszek a kudarc ízű sikerünkről Viccesnek. - állt fel a helyéről Ideg. - Ti pedig töritek a fejeteket, hogy hogyan tudnánk szépíteni a helyzeten.
- Ha esetleg magatoktól nem arra tippeltetek volna, akkor elmondom, hogy a főnök nem volt elragadtatva. - közölte a társasággal Ideg néhány perc múlva, amikor visszatért. - Bár kétségtelen, hogy a kialakult helyzet nem a mi rovásunkra írható. Ti jutottatok valamire?
- Csodát tenni sajnos nem tudunk. - válaszolta Daemon lehangoltan. - A reális alapon szóba került módszerek pedig mind rendkívül időigényesek. Minél biztosabb eredményt ígérnek, annál hosszadalmasabbak.
- Nekem úgy tűnik, hogy az egyetlen járható út az, ha tovább piszkálom őket, abban bízva, hogy valaki közülük egyszercsak igazán elveszíti a fejét. - mondta Malacpofa.
- Van még annyi tartalék az általad pedzegetett témákban, hogy fokozni tudd az érzelmi ráhatást? - aggodalmaskodott Wotan.
- Tartalék a végtelenségig van, mert a napi közel ezer bejegyzésük kifogyhatatlan tárháza a könnyen kikezdhető féligazságoknak.
- Szóval azt mondod, hogy hülyeségeket sulykolnak, de azt szorgalmasan? - kérdezett vissza Wotan.
- Nem akartam ennyire sarkítani, de nagyjából így van.
- Tudjátok faszikáim, a legtöbb ember már csak olyan, hogy bármilyen blőd marhaságot hajlamos elhinni, ha elég sokszor és elég meggyőzően mondják el neki. - jelentette ki Ideg. - Szóval hajrá, most rajtunk a sor, hogy bőszen hajtogassuk a magunk igazát.
- Te sohasem alszol? - kérdezte Véráldozat Malacpofától. - Este amikor haza mentem, te még itt ültél a gép előtt és most kora reggel ugyanitt talállak.
- Éjfél után hunytam egy kicsit a pihenőben, de nem jött össze valami fergeteges mély alvás. Eléggé fel vagyok spannolva, nem bír az agyam üresbe kapcsolni. Talán ha vége lesz ennek az ügynek, akkor majd kialszom magamat.
- És történt valami érdekes az éjszaka?
- Igen, hosszú napok várakozása után végre meg lettem szólítva. - emelte fel a mutatóujját jelentőségteljesen a férfi.
- Hogy micsoda?
- Az egyik nagyfőnök, aki Agyvezér nicken nyomul, egy direkt nekem címzett bejegyzést posztolt későeste.
- Ez már nem semmi. - jött izgalomba Véráldozat. - Mutasd gyorsan.
- Nem kell kapkodni, van időd szépen lassan elolvasni, tudniillik eddig nem reagáltam rá, várom Viccest, hogy megbeszélhessük a hogyan továbbot.
Véráldozat gyorsan leült a monitor elé és olvasni kezdte a bejegyzést: „Már napok óta figyelem, ahogy ádáz dühvel és megszállott gyűlölettel acsarkodsz szerény, békés közösségünk ellen. A soraidból egyértelműen kiderül a számomra, hogy te sem isten igéit, sem a hitből áradó szeretete és megnyugvást nem ismered. Te nem csak Istent, de az embert is megtagadod és ezért van nyomorúságosan magányos életed, ami viszont frusztrálttá tesz és ezt a frusztráltságot igyekszel rajtunk és a hozzánk hasonló hívő embereken kitölteni. Azt javaslom, keresd és igyekezz megtalálni Istent magadban, akkor megszűnnek kínzó érzéseid. Csatlakozz egy hívő közösséghez és többé nem leszel te sem egyedül. Béke veled! Agyvezér ”.
- Nem semmi, ahogy az erkölcsi fölényének teljes és egyben téves tudatában leereszkedik hozzád és megszólít téged. - biccentett Véráldozat, amikor befejezte az olvasást.
- Ki szólított meg kicsodát? - kérdezte Vicces, aki éppen ebben a pillanatban lépett be.
- Isten Tudós Népének egyik exkluzív vezetője szólított meg engem az interneten keresztül. - válaszolt Malacpofa.
- Ez komoly? - kérdezte Vicces izgatottan. - Mikor történt? És mit írt? Válaszoltál rá?
- Múlt éjszaka valamivel éjfél előtt, magad is olvashatod, itt van éppen a monitoron. És eddig nem válaszoltam rá, arra vártam, hogy megbeszélhessük a továbbiakat veled.
- Rendben, akkor megvárjuk még Ideget és aztán összeülünk négyesben az irodámban kisütni valamit. - mondta Vicces miután ő is elolvasta az üzenetet.
Malacpofa álmosan pislogva kavargatta a kávéját, miközben a többiek szemmelláthatóan komoly erőfeszítéseket tettek, hogy gondolataikat valamelyest csokorba rendezzék.
- Én nem egészen értem, hogy miért is írta ezt az üzenetet az a figura. - szólalt meg végül Ideg elsőként. - Annyira nem lehet nyeretlen kétéves, hogy azt higgye, ezzel a félig békülékeny, félig inkább lekezelő üzenettel majd sikeresen leállítja a trollt.
- Az ilyenfajta megszólításnak nem is ez a célja. - mondott ellent Véráldozat. - Ez sokkal inkább egyfajta ellen-provokáció. Arra számít, illetve számítanak, hogy az erre a megszólításra adott válaszban majd valamilyen utalást, vagy egyéb információt fognak találni, aminek a segítségével felderíthetik az emberük kilétét.
- Tehát magyarul a saját taktikánkat próbálják ellenünk felhasználni. - szűrte le a következtetést Vicces.
- Azzal a különbséggel, hogy míg mi tudjuk, hogy kit, illetve kiket igyekszünk provokálni, ők nem.
- Legalábbis reméljük, hogy nem. - sóhajtott fel Malacpofa.
- Viszont akkor most megvan a lehetőségünk arra, hogy egy olyan célpontot mutassunk nekik, amilyet csak akarunk. - mondta Vicces. - A megfelelő információk csepegtetésével, akár azt is elhitethetjük velük, hogy maga az ördög ült számítógép elé, hogy provokálja őket.
- Ennek az ötletnek annyi szépséghibája van, hogy őket az ördög egyáltalán nem érdekli. - jegyezte meg Véráldozat. - Illetve csak az az ördög, amit ők maguk festenek a falra, mások és egymás riogatásának a céljából.
- Akkor mutassunk nekik olyasvalakit, akit szívesen démonizálnak a saját céljaik érdekében. - vetette fel Ideg.
- Pontosan mire gondolsz? - kérdezett rá Vicces.
- Az üzenetben úgyis azt feszegette ez az Agyvezér, hogy a troll nem vallásos és nem ismeri a vallás erejét. Hát adjunk neki egy olyan trollt aki mélyen vallásos és egy nagy, erős vallást követ. Egy nagy, erős és sokak által gyűlölt vallást. Így bármilyen gyűlöletet-kitörés és démonizálás azonnal logikussá, értelemszerűvé és ezáltal nagyon könnyűvé válik.
- És te konkrétan melyik vallásra gondoltál? - kérdezte Véráldozat.
- Természetesen a zsidó vallásra. - válaszolt Malacpofa Ideg helyett.
- Pontosan. - hagyta helyben Ideg. - A zsidókat gyűlölni ebben az országban olyan mély gyökerű hagyomány, amit ez a szekta is ezer százalék, hogy követ.
- Rendben, akkor tehát küldünk egy választ, amiben kikéred magadnak a hitetlen ként való beállítást és bizonyításképen hitbuzgó izraelita felekezetűnek vallod magadat. - adta ki az utasítást a parancsnok. - Aztán meglátjuk, hogy mennyire működik a dolog.
- Értettem. Máris megyek és bepötyögöm az üzenetet. - állt fel a helyéről Malacpofa.
„Bármilyen magabiztosan adtad is elő a vízióidat, azok velem kapcsolatban tévesnek bizonyultak. Én éppenséggel nagyon is hívő ember vagyok és egyáltalán nem magányos. Én minden pénteken elmegyek a zsinagógába, ahol hittársaimmal együtt imádkozom, majd azután a családom körében ünnepelem a szombat beköszöntét. Én ugyanis zsidó vagyok, vagy ahogy mostanában a köznyelvben divat nevezni egy <<libsis-bibsi>>. És ez rám fokozottan igaz, ugyanis én valóban egy liberális szemléletű ember vagyok. Legalábbis abban a tekintetben, hogy magam szabadon szeretek gondolkodni és cselekedni és úgy gondolom, hogy ez a jog minden más törvénytisztelő embert is megillet. Tisztelettel: Metélt-hagy(j)-ma”
Malacpofa elégedetten dőlt hátra a székén, amikor kitette az utolsó pontot is és elküldte a válaszát a fórumra. Ebben a pillanatban egészen könnyen tudott azonosulni az általa megformált figurával, aki az élni és élni hagyni elv alapján gondolkozik és él. Kisvártatva Véráldozat a háta mögé lépve futó pillantást vetett a monitorra, miközben a férfi vállára tette az egyik kezét.
- Látom elküldted. - mondta.
- Igen, a nagyon sokadikat is ezen a héten. - bólintott Malacpofa. - Most megint a várakozáson a sor, ami remélem azért nem lesz túlságosan hosszú.
- Csak nem vagy türelmetlen típus? - évődött vele a nő.
- Én? Ugyan már! Hiszen arra is türelmesen várok hosszú napok óta, hogy végre belém szeres. - jött a visszavágás a testes hackertől.
- Arra gondoltál már esetleg, hogy ahhoz a türelmes várakozásnál több is kellene?
- Ha tudnád, hogy mi mindenre gondoltam én már... azonnal elpirulnál, minimum derékig. - kacsintott szemtelenül Malacpofa.
- Látom úgy gondolod, hogy az a célravezető, ha megpróbálsz zavarba hozni.
- Fogalmam sincs, hogy mi a célravezető, mert ha lenne, akkor már régen azt csinálnám, méghozzá folyamatosa. - tűnődött el az állhatatos lovag. - Minden esetre ha egyszer ennek az ügynek vége lesz, eljöhetnél velem moziba. Vagy esetleg sétálni a Margit-szigetre.
- A séta egészséges dolog, főleg olyanoknak mint mi, akik egész nap egy irodában a monitor előtt kuksolnak. Tehát lehet róla szó. De tényleg csak ha vége lesz ennek az ügynek. Ahhoz viszont most inkább a monitorra kell figyelned. - bökött állával az említett eszköz felé Véráldozat. - Ugyanis üzeneted érkezett a fórumon.
- Máris válaszoltak volna? - szaladt fel Malacpofa szemöldöke és megpördült a széken, hogy láthassa a monitor tartalmát. - Bámulatos gyorsaság, főleg az eddigiekhez képest. Még öt perc is alig telt el a beírásom élesítése óta.
- Mit írnak? - kérdezte Véráldozat, de közben már a válaszra sem várva áthajolt a férfi válla fölött és maga kezdte olvasni a legfrissebb üzenetet.
„Sajnálom, de én nem hiszek neked. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ezt az egész zsidóságot csak azért találtad ki, hogy megcáfold a szavaimat. És valójában még életedben nem láttál zsinagógát belülről, sőt valószínűleg még azt sem tudod, hogy hol találhatnál egyet, ha véletlenül valóban érdekelne téged a zsidó vallás. Csak hazudozol itt össze-vissza, miközben minket próbálsz hazugsággal vádolni.”
- Szerintem egyértelmű, hogy azzal ellentétben, amit írt, nagyon is hisz neked. - mondta Vicces az újabb üzenet elolvasása után. - Éppen ezért próbál tovább provokálni, hiszen ha bizonyíték-képpen megemlítesz egy, esetleg több zsidó imaházat, nagy a valószínűsége, hogy közöttük lesz az is ahová minden pénteken eljársz.
- És akkor ők lecsapnak a helyre, csakúgy, mint legutóbb a muszlimokra. - jósolta Ideg. - Tehát itt az ideje, hogy csapdát állítsunk nekik.
- Nem lenne elég ha mi csak a csali információt adnánk meg nekik és a csapda állítást már a rendőrségre hagynánk? - kérdezte Malacpofa bizonytalanul.
- Lehet, hogy elég lenne, de ha már idáig elküzdöttük a dolgot, amiben neked éppenséggel oroszlánrészed van, akkor már ne hagyjuk másoknak learatni a babérokat. - mondta a parancsnok ellentmondást nem tűrő hangon. - Én biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani ezt a feladatot mi magunk is. Aztán, ha begyűjtöttük a közvetlen támadókat, majd visszaadjuk az ügyet a további felgöngyölítésre a rendőrségnek.
- Természetesen gyanútlan civilek testi épségét nem veszélyeztethetjük. - szögezte le Ideg. - úgyhogy találjátok meg a legkisebb és legeldugottabb helyen lévő zsinagógát és az kerüljön a válasz üzenetbe. És mindezt a lehető leggyorsabban, mert lassan késő estébe fordul az idő, holnap pedig éppen péntek van.
- Gondolod, hogy ilyen hamar lecsapnak? - kérdezte Vicces.
- Én egészen biztos vagyok benne, hogy nem szalasztják el az első adandó alkalmat. Úgyhogy nekünk is felkészültnek kell lennünk holnap délutánra. Én a magam részéről csatlakozom az operatív egységhez. Szerintem hatan elegen kell, hogy legyünk néhány alig szervezett verőlegény ellen.
- Én is ott akarok lenni. - jelentette ki Malacpofa. - Az egész próbaidőmben itt rostokoltam a föld alatt. Ki akarok mozdulni végre. Nem mellesleg pedig a siker ízét, ami részben az én munkámból fakad, ott, azon melegében szeretném élvezni.
- Rendben, velünk jöhetsz, de fegyvert nem kapsz. - mondta Vicces némi gondolkozás után. - Viszont ha ez az akció sikeresen lezajlott, akkor véglegesítve leszel. Azután már szabadon kimozdulhatsz majd, természetesen a munkaidő beosztástól függően, és fegyvered is lesz.
- Így van. - helyeselt Ideg. - Most viszont vissza a géphez, találjátok meg az optimális helyszínt és menjen el az üzenet mihamarabb.
- Utána pedig lődd le a fantom rendszert, valószínűleg nem lesz már rá szükség. Ezt az éjszakát inkább pihenéssel töltsd, ne legyen gond a holnapi bevetésen. - mondta Vicces.
- Köszönöm főnök.
- De itt kérem negyvenöt óta nem maradt el péntek esti imádkozás. - sopánkodott az élemedett korú rabbi.
- Ez az egy most kivételesen azért fog elmaradni, hogy aztán megint egy emberöltőn keresztül háborítatlanok lehessenek a péntek estéik. - nyugtatta meg Ideg. Majd oda szólt Kiképzőnek. - Légy oly kedves biztonságba helyezni az urat, aztán foglald el a megbeszélt pozíciódat odakint.
- Rendben.
- Még tíz perc és indulhat az akció. - hallatszott kisvártatva Vicces hangja a rádióban. - A hívők ilyentájt szoktak érkezni, úgyhogy Malacpofa indul elsőnek, kicsit lemaradva követi őt Alfa, Tomcat pedig a másik irányból nagyjából egy időben.
- Készen állunk. - válaszolt Alfa.
- Részemről is mehet bármikor. - jelentkezett be Tomcat is.
- Malacpofa, arra az esetre ha a támadást nem sikerül még csírájában elfojtanunk, akkor te ussgyi be a zsinagóga kapuján és belül meglapulsz. - sulykolta újra az előre megbeszélteket Ideg a rádión keresztül. - Nem ugrálsz, nem hősködsz, nem rádiózol, még levegőt is csak óvatosan veszel. Nem is értem egyébként, hogy miért adtunk neked rádiót.
- Hogy hallhassam mi történik, miközben meglapulok. - jött a lakonikus válasz.
- A vevő még csak-csak rendben van, de az adó részére nem sok szükséged van szerintem.
- Ha befejeztétek a privát csevejt, akkor jelentést kérek a megfigyelőktől. - reccsent bele a parancsnok hangja az éterbe.
- A háztömb északi végénél semmi különös. Átlagos hétvégére készülő forgalom, sem gyanús járművet, sem említésre méltó személyt, vagy személyeket nem látok. - jelentette Béta.
- A déli saroknál ugyanez, viszonylag nagy a gépkocsi forgalom és a gyalogos jövés-menés is, de semmi gyanús. - foglalta össze Kiképző is a pillanatnyi helyzetet.
- Úgy látszik, hogy ügyesen rejtőzködnek. Már ha egyáltalán itt vannak. - állapította meg Ideg. - Most viszont itt az idő, hogy a samesz kinyissa kaput, úgyhogy megyek is. Mostantól éles a helyzet, figyeljünk egymásra.
- Rendben, indulhatsz. - hagyta jóvá Vicces. - Szép lassan, nyugodtan, de azért ne feltűnően húzd az időt.
Egy fél perc sem telt bele és kis zsinagóga nehéz, vasalt tölgyfa kapuja lassan kinyílt. A templomszolga kidugta a fejét az utcára és körülnézett, aztán kissé körülményesen körbefordulva lehajolt és egy kis fa ékkel kitámasztotta a nagy, nehéz kaput, majd újra eltűnt az imaház félhomályában.
- Semmi gyanús mozgás a kapu körül. - jelentette rögtön ezután Ideg a rádión keresztül. - Viszont ez a pajeszos paróka és tömött állszakáll állati kényelmetlen viselet ebben a melegben.
- Nem te vagy az egyetlen a csapatból, aki ilyet kell, hogy viseljen, úgyhogy amíg mi nem panaszkodunk, neked sem lehet egy szavad sem. - reagált az elhangzottakra Alfa. - Főnök, indulhatunk végre? Nem akarok ebben a maskarában megöregedni.
- Rendben induljatok. - mondta Vicces. - Tarts öt-tíz méteres távolságot Malacpofától, ne tűnjön úgy, mintha együtt érkeznétek.
- Parancs, értettem.
- Akkor én is kászálódok, aztán jövök szembe. - reagált Tomcat.
- Elindultunk. - jelentette be Malacpofa.
- Igen, látjuk. - válaszolt Vicces. - De mostantól nincs duma, mert nem hiszem, hogy a zsidók az imaházba tartva gyakran beszélnek magukban. Ha viszont nem, akkor feltűnő lehet mások számára.
- Nem látok potenciális támadókat az én irányomból. - hallatszott rövid szünet után Béta hangja. - Nem tudom, hogy mennyi az esélye annak, hogy a hátralévő húsz méter megtétele alatt valaki hirtelen a kapu közelében fog teremni és támad.
- Azt én sem tudom, de nálam is tiszta jelenleg még minden. - mondta Kiképző.
- Talán az imádság végeztével távozókat akarják megtámadni. - morfondírozott a parancsnok. - Már ha jól sejtjük a szándékaikat és valóban támadni akarnak.
- Most akkor tartsunk tényleg péntek esti imádkozást? - kérdezte Ideg feszülten. - Ugyanis a srácok már a kapuhoz értek és ha ezek után mégsem jönnek be, az tiszta bukta egy esetleges figyelő személy előtt.
- Menjetek be. - határozott Vicces. - De a kaput még ne csukd be. Várunk még öt percet.
- Rendben.
Eközben a gyalogos forgalom már valamivel alábbhagyott, lévén, hogy az idő lassan estébe fordult. Csak az autók hömpölyögtek továbbra is szinte egymásba folyva az, utcán mindkét irányba. Az idő kínos lassúsággal vánszorgott, egy fél perc is szinte örökkévalóságnak tűnt a zsinagógán kívül és belül várakozók számára.
- Nincs értelme tovább várni. - mondta Vicces a rádióba, lemondó hangon. - Gyere ki Ideg és csukd be a kaput. Kivárjuk az imádság végének szokásos idejét és aztán meglátjuk mi történik.
- Oké, az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak. - poénkodott Ideg és a kapuhoz lépve lehajol, hogy felvegye az azt kitámasztó éket. Ekkor az eddig egyenletes autó forgalmat éles fékcsikorgás zavarta meg. Az úttest mindkét sávjában hirtelen megtorpant a forgalom, ugyanis egyik irányból egy szürke WV kisbusz, a másik irányból pedig egy nyitott tetejű, ócska, sárga Trabant fékezett le szinte egyszerre, pontosan a zsinagóga bejárata előtt. Mindkét járműből láncokkal, husángokkal és vascsövekkel felszerelkezett alakok ugráltak ki fürgén és rohantak az imaház kapujának az irányába, miközben fél kézzel maszkokat, kendőket rántottak az arcuk elé. Mielőtt közel érhettek volna a kapuhoz és a kapuban éppen csak felegyenesedő Ideghez, egy légszűrő maszkot viselő kerékpáros érkezett nagy sebességgel a járdán és hirtelen fékezve leugrott a kerékpárjáról úgy, hogy ezen mozdulata közben már a kezében lévő fém pumpával Ideg feje felé csapot. Szerencsére neki sikerült az utolsó pillanatban félrehajolnia és két lépéssel a kapun kívül teremnie. Azonban a hosszú kaftán alól csak üggyel, bajjal sikerült a pisztolyát előszednie. Ezért, hogy időt nyerjen, az addigra a kapuhoz érő támadók elől egy a járda mellett parkoló autó moroháztetején keresztül vetődve az úttestre menekült.
- A francba, ezek most támadnak. - kiáltott fel Vicces az első meglepetés után. - Mindenki azonnal a kapuhoz.
Eddigre Ideg végre kézbe kaparintotta a fegyverét és a kocsi mögött féltérdre emelkedve igyekezett felmérni a támadó tömeget. A kerékpárossal együtt több mint tízen voltak és már nem igazán foglalkoztak a menekülő samesszel, hanem igyekeztek a kapunk keresztül az imaházba bejutni. A belülről futva érkező Alfát és Tomcatet a félhomály miatt ugyan kissé késve vették észre, de amint meglátták őket azonnal támadásba lendültek ellenük.
- Állj! Rendőrség, azonnal dobják el a fegyvereiket. - üvöltött rájuk Alfa, de a lendület, a harci hév és a gyűlölet süketté és vakká tette a támadókat. Sem a rendőrségre hivatkozó kiáltás, sem a megtámadottak kezében megvillanó fegyverek látványa nem késztette őket megtorpanásra. Belül a szűk helyen Alfáéknak nem sok lehetőségük volt egy biztonságos visszavonulásra, így a helyzetet egy szempillantás alatt felmérve egyértelművé vált, hogy használniuk kell a fegyvereiket és a támadók feje fölé célzott figyelmeztető lövés nem lesz elegendő. Mindketten gyors egymásutánban kétszer tüzeltek és a két legelőrébb álló támadó hangosan felüvöltött, majd a combjához kapva összerogyott. Egy ilyen közjáték normális esetben éppen elégséges lett volna arra, hogy a támadó tömeg legalább egy pillanatra megtorpanjon. Azonban itt és most valami egészen más történt. Az imaterembe utolsókként belépő személyek, akik eddig csak úgymond követték a tömeget, most előreléptek és láthatóvá vált, hogy ők is pisztolyt markolnak a kezükben. Amiket nem is haboztak használni. Mindhárman több lövést adtak le Alfa és Tomcat irányába, akik csak a gyors hasra vetődésnek köszönhetően tudtak kikerülni a lövedékek útjából. Eddigre azonban Ideg is visszaérkezett a kapuhoz és a bentről hallatszó kiabálás és tűzpárbaj hallatára felszökött adrenalin szinttel leszedte a lövöldözőket és megritkította talpon maradók sorait is. A hirtelen két tűz közé került támadókra ekkor kezdett kijózanítólag hatni, hogy több társuk is a földön hevert már, némelyek nagy vértócsa kellős közepén, a fájdalomtól hörögve, míg mások természetellenes mozdulatlanságba merevedve.
- Itt a rendőrség. Senki ne mozduljon! - hangzott el ismét, immár a szintén a helyszínre érkezett Vicces szájából, aki Béta és Kiképző társaságában lépett be az épületbe, fegyvereiket az állva maradt támadókra szegezve.
- Ne lőjenek, nem akarok meghalni! - kiáltott fel az egyik támadó és magasba tartott kézzel térdre vetette magát.
- Ha nem csinálnak semmi hülyeséget, akkor nem esik bántódásuk. - mondta Kiképző nyugodt hangon.
- Mindenki térdeljen le ott ahol van és tegyék a kezüket a tarkójukra. - adta ki az utasítást Ideg.
- Ismeri valamelyikük Agyvezért? - kérdezett rá Vicces csak úgy rutinból. - Tudják, hogy hol van most?
- Igen. - jött a válasz bátortalan hangon az egyik cingár, félelmében reszkető támadótól. - Ott fekszik a földön magától alig egy méterre a baloldalon.
Vicces odalépett az arcra borult, mozdulatlan testhez, amely körül jókora vértócsa terjengett. Leguggolt mellé és a vállánál fogva a hátára fordította, azután lehúzta a fejéről a csukját. Egy pillanatig fel sem fogta amit lát, aztán gyorsan egy másik földön heverő alakhoz lépett és annak is láthatóvá tette az arcát.
- Mindegyikőtök azonnal fedje fel az arcát. - ripakodott rá ezután a földön térdelőkre, akik szó nélkül engedelmeskedtek.
- Atyaisten, hiszen ezek még szinte gyerekek. - szörnyülködött Malacpofa, aki csak most bújt elő a legtávolabbi sarokból.
- Mi a fészkes fene ütött belétek, hogy házibuli, sport,, meg csajozás helyett vallási szektába tömörülve és felfegyverkezve terrorizáljátok az embereket? - kiabálta Alfa magából kikelve, de a válasz csak ijedt hallgatás volt.
- A miértek és a hogyanok majd a későbbi kihallgatások során kiderülnek. - mondta Vicces komor tekintettel végigmérve a díszes társaságot. - Most viszont bilincset mindegyikre amelyik még életben van és ültessétek őket a kapu közelébe, addig is amíg a rabomobil és a mentők megérkeznek.
Alfa, Béta és Kiképző megkezdte a parancsnok utasításának végrehajtását, míg Tomcat szó nélkül nekiállt elkülöníteni a három holttestet az egyik félhomályosabb sarokban. Vicces és Ideg, Malacpofa társaságában visszahúzódtak az imaterem távolabbi részébe és onnan figyelték a többiek tevékenységét.
- Kitartó munkám jól megérdemelt eredményét nem egészen így képzeltem el, egy kupac hullával és a földön fetrengő, jajveszékelő tinédzserekkel. - szólalt meg Malacpofa.
- Nyugodj meg én sem azért szerződtem a céghez, hogy pelyhedző állú, magukat nagymenőnek érző, identitás zavaros nagy-kamaszokra lövöldözzek. - fakadt ki Ideg keserűen.
- Az adott helyzetben nem volt más választásod. - nyugtatta a főnöke. - Ha nem te lövöd le őket, akkor ők lövik le Alfát és Tomcatet.
- Én nem vagyok ebben az egészben ennyire biztos. Már ami a „más” választást illeti. Én hiszek benne, hogy mindig létezik több választási lehetőség is. Ez is alakulhatott volna teljesen másképpen is.
- Nézd, lehet, hogy követtünk el hibákat az ügy bonyolítása közben. Még az is előfordulhat, hogy maga az alap koncepciónk is hibás volt. De ezért majd a nagyfőnök előtt, vagy ha úgy hozza a sors, akkor a katonai ügyészség előtt fogunk felelni. De itt és most azt tetted, azt tettük, ami a feladatunk volt, amit ránk bíztak.
- Egyre gyakrabban érzem, hogy túlságosan nehéz különbséget tenni a jó és a rossz az igaz és a hamis között. - ingatta a fejét Ideg. - Mintha az egész világ a feje tetejére állt volna.
- Az kétségtelen, hogy körülöttünk minden egyre gyorsabban és gyorsabban változik. És sajnos egyáltalán nem pozitív irányba. - sóhajtott fel Malacpofa. - Ezeknek a tizenéveseknek már természetes, hogy a céljaik elérése érdekében akár embert is öljenek, ha a helyzet úgy alakul. Pár év múlva már az általános iskola alsó tagozatosai is ugyanígy gondolkodnak majd. És abszurdnak tűnő gondolat ugyan, de talán néhány évtized múlva már az óvodások is egymást gyilkolásszák majd, mert ezt találják a legszórakoztatóbb játéknak... És van aki ezt fejlődésnek nevezi.
- Engem nem érdekel, hogy hogyan változik a világ körülöttünk. - húzta el a szája szélét Vicces. - Számomra az a fontos, hogy én magam és mi mindannyian az IVO-nál, az igaz ügyet szolgáljuk. A társadalom egészének és benne minden egyes embernek a védelmét azokkal szemben, akik a szabályokat és a törvényeket nem érzik magukra nézvést kötelezőnek és nem haboznak ártani másoknak bármilyen formában.
- Valóban felemelő érzés a nemes ügy szolgálatában az igazak csapatában lenni. - tűnődött el Ideg. - De nekem az egyre gyakoribb álmatlan éjszakáimon ezeknek a szerencsétlen suhancoknak az arca fog a szemem előtt lebegni, amikor azon gondolkozom, hogy mit és miért csináltam eddigi életem során.
VÉGE
