- Már nem is emlékszem rá pontosan, hogy mikor jártam itt utoljára. - jegyezte meg Vicces miközben helyet foglalt Hajnal tábornokkal szemben, annak az irodájában.
- Mostanában nem is sok oka lett volna idejönni. - szögezte le a tábornok kissé kelletlenül. - Ebben az esetben sem a saját jószántamból hívtam magát ide őrnagy.
- Alezredes. - hallatszott A Szem hangja egy asztalra helyezett hangszóróból. - A maguk helyett, jól elvégzett munka jutalma ként rendkívüli előléptetésben részesült. Ezúton kérem elnézését, amiért ilyen szokatlan körülmények között folyik ez a megbeszélés, de sajnos fontos ügyben kell távol lennem a saját főhadiszállásomtól és ez volt a legésszerűbb megoldás.
- Nekem semmi problémám ezzel a megoldással. És köszönöm az előléptetést.
- Én viszont szeretném megjegyezni, hogy nem örülök neki, hogy ilyen kurtán-furcsán átnyúltak az én és a hírszerzés feje felett. - dohogott Hajnal. - Nagyon remélem, hogy ez a jövőben nem fog többet előfordulni.
- Hogy a maga szavaival éljek; az adott pillanatban jó ötletnek tűnt. És nem mellesleg az eredmény is minket igazol. - vágott vissza csípőből az elhárítás főnöke.
- Maga nagy hazárdjátékos. De nem tudom, hogy hozta volna ezt az eredményt, ha az elkövető véletlenül nem az újsütetű alezredesének a volt férje.
- A történelem nem ismeri azt a szót, hogy: ha. De nem is azért kértem magukat erre a hármas beszélgetésre, hogy ezen filozofáljunk. Egy új feladatot kaptam a felső vezetéstől, amiben ismét együtt kell működnünk nekünk elhárítóknak és önöknek, a hírszerzés embereinek.
- És mi lenne az? - mutatott mérsékelt érdeklődést Hajnal tábornok.
- Nemzetközi szinten terjed egy elmélet, miszerint egyes kiterjedt terrorszervezetek olyan vírus jellegű programok fejlesztésén dolgoznak, amelyek képesek atomerőművek vezérlését megzavarni, vagy külső behatoló számára védtelenné tenni.
- És mi mit tudunk ebben az ügyben tenni? - kérdezte Vicces.
- Az önök feladata az, hogy egy ilyen cyber támadást és annak kivédését szimulálják egy kiterjedt gyakorlat formájában. A támadók a hírszerzés specialistái közül kerülnek majd ki, a védelem pedig az IVO feladata lesz.
- És mikor indul ez a gyakorlat? - kérdezte hajnal.
- Mondjuk mindketten kapnak huszonnégy óra felkészülési időt, aztán elkezdődik a küzdelem. Százhúsz órát kapnak a behatolásra, ha ennyi idő alatt nem tudják az ártalmatlan gyakorló vírust célba juttatni, vagy az elhárítás leleplezi egy vagy több ügynöküket, akkor veszítettek.
- Világos. - bólintott a tábornok. - Meglátjuk mi sül ki belőle.
- Akkor sok szerencsét. Nekem most mennem kell. - búcsúzott A Szem.
A gondosan megterített asztal közepén két színes gyertya égett, táncoló lángjuknak fényével félhomállyá szelídítve a sötétséget. A háttérből halk zeneszó szüremlett az asztalnál ülőkhöz, ezen kívül csak az evőeszközök használatának zaja törte meg a csendet.
- Egészségedre szívem! És gratulálok az előléptetésedhez. - emelte fel a poharát Ideg.
- Köszönöm, de nem érzem azt, hogy igazán rászolgáltam volna. - emelte fel tekintetét a tányérjáról Vicces, majd poharát felemelve fogadta a köszöntést. - Minden esetre az én előléptetésem utat nyitott a tiéd előtt is. Hiszen ha a parancsnok magasabb rangba került, akkor a helyettese is könnyebben emelkedik a ranglétrán.
- Ez így van. Viszont sajnos nekem nincs volt férjem, illetve feleségem, akit lepuffanthatnék egy extra csillagért.
- Ez egy igazán ízléstelen poén volt, remélem tudod.
- Igen, bocsánat, csak kicsúszott a számon.
- Egyébként az élet furcsa fintora, hogy amíg házasok voltunk, igazán nem sok segítséget kaptam tőle a ranglétrán való előrébb jutáshoz, vagy ha úgy tetszik a karrierem építéséhez. - elmélkedett a nő. - Életemben most először, éppen a halálával segített nekem ilyesmiben.
- Ha nem túl indiszkrét a kérdés; miért mentél egyáltalán hozzá?
- Ezt most inkább nem szeretném itt boncolgatni, majd egyszer talán beszélgetünk erről is.
- Rendben van, de jó lenne ha nem húznánk azt a beszélgetést túlságosan sokáig, ugyanis szeretném még az esküvőnk előtt megismerni ezt az egész történetet.
- Hogy jön ez most ide?
- Nem most jön, hanem már jó ideje itt van. - mondta a férfi üres tányérját félretolva. - Ha esetleg elfelejtetted volna, nagyjából fél éve nekem ígérted a kezedet, miközben éppen egy láncon lógtál egy oszlop és egy indulni készülő autó között.
- És mi van ha az csak egy pánik reakció volt a részemről?
- Nagyot csalódnék benned ha így lenne.
- Rendben, akkor alkalomadtán újra mérlegelem ezt az ígéretemet. - mondta a parancsnok. - Most viszont a holnap reggel kezdődő gyakorlatra kell koncentrálni mindannyiunknak.
- Én nem egészen értem, hogy miért van szükség erre az egészre. Ha éppen senki sem akar megtámadni minket, akkor majd mi megtámadjuk magunkat, nehogy véletlenül unatkozzunk a nagy semmittevésben?
- Ez azért nem egészen így van. A gyakorlatok nagyon hasznosak abból a szempontból, hogy valós kockázatok nélkül próbálhatjuk ki azt, hogy hogyan boldogulnánk egy hasonló éles helyzetben.
- Hát éppen ez az, hogy hasonló. Mert a helyzet lehet ugyan hasonló, de biztosan nem ugyanolyan. Nekünk viszont éppen adott, konkrét eseményekre kell reagálnunk minden egyes alkalommal. Így nincs két olyan alkalom, amikor ugyanazzal a módszerrel lehetnénk eredményesek.
- Szerinted az állomány is így gondolja?
- Az operátorok mindenképpen. De szerintem az operatívok sem rajonganak azért, amikor teljesen feleslegesen csuklóztatnak minket.
- Nos majd kiderül holnap, amikor fejest ugrunk a közepébe. Most viszont segíts legyél olyan szíves a mosogatásban, aztán játszhatunk valami felnőtt társasjátékot a hálószobában. - kacsintott Vicces kacéran a férfire.
- Szóval akkor most mit fogunk csinálni főnök? - kérdezte Daemon Viccestől. - Csak itt ülünk és várjuk a csodát?
- Szó sincs róla. Minden rendelkezésre álló kapacitásunkkal arra kell törekednünk, hogy azonnal észrevegyünk bármilyen behatolási kísérletet, amelynek az atomerőmű a célpontja.
- Érdekes elgondolás. - morfondírozott Malacpofa. - Ugyanis az erőmű belső rendszereinek irányítását végző számítógépek nincsenek az internetre kapcsolva. Egyéb, a komplexumban lévő, internetre kapcsolt számítógépek viszont nem kapcsolódnak az irányító és biztonsági rendszerekért felelős számítógépekhez. Szóval a távolról való behatolásnak sem esélye, sem értelme nincsen.
- Minek is fárasztaná magát ilyesmivel a hírszerzés? - tette fel a kérdést Wotan. - Amikor egyszerűen csak oda kell menniük, felmutatni a vonatkozó igazolványaikat és a tábornok úr által gondosan megírt megbízólevelüket és máris könnyedén besétálhatnak és hozzáférhetnek bármilyen rendszerhez közvetlenül is.
- De ezt nem fogják megtenni, mert megsértenék vele a gyakorlatnak azt a pontját, hogy az érintett intézmény semmilyen formában sem szerezhet tudomást az éppen zajló eseményekről. - nyugtatta meg Vicces. - Mindemellett már korán reggel odaküldtem a teljes operatív egységet, hogy tartsák szoros megfigyelés alatt az egész komplexumot és szűrjenek ki minden gyanús személyt, illetve jelentsenek minden rendkívüli eseményt.
- Ha nem mehetnek oda személyesen, akkor majd rávesznek egy belső munkatársat, hogy működjön együtt velük. - mondta Ideg. - Zsarolással, ígéretekkel, vagy egyszerűen az állam érdekeire való hivatkozással is könnyen operálhatnak. És a megfelelően kiválasztott személynél célt is érhetnek.
- Ha én lennék a helyükben, inkább küldenék egy embert, hogy épüljön be a bővítési projekt kivitelező csapatába. - jegyezte meg Véráldozat. - De az öt nap alatt nem tud végig futni.
- Nem is olyan rossz az ötleted. A bővítés ugyan valóban nem kezdődik el öt napon belül, de az előkészítése és az azzal kapcsolatos előtanulmányok már biztosan folyamatban vannak. - villanyozódott fel Ideg. - Egy ilyen jellegű feladatot végző csoportba nem lehetetlen beszivárogni, akár nyílt formában is. És akkor még meg sem sértik azt a szabályt, hogy a jelenlétük valós okát nem fedhetik fel az intézmény felé.
- Akkor viszont nekünk is kell valakit találnunk, akit odaküldhetünk hasonló indokkal, hogy legyen legalább egy emberünk a falakon belül. - vette fel a fonalat Vicces is. - Viszont ha a hírszerzés már delegált egy ilyen jellegű biztonsági szakembert, akkor ez a pálya már foglalt előttünk. Valami mást kell, hogy kitaláljunk.
- Az a gond, hogy itt az IVO-nál nem dúskálunk atomenergetikai szakemberekben. - jegyezte meg Véráldozat.
- Ha azokkal nem is, de egy tudományos szinten is elismert programozó-matematikust a sorainkban tudhatunk. - húzta ki magát Wotan. - Méghozzá az én drága kis feleségem személyében.
- Úgy gondolod, hogy Gyilkosméh elvállalná ezt a feladatot? - kérdezte Vicces. - És mi van ha a hírszerzés kiszúrja, hogy csak azért jelent meg ott, hogy a mi segítségünkre legyen?
- Az egyáltalán nem baj, ha kiszúrják, hogy van aki figyeli őket. Ettől valószínűleg idegesek lesznek egy kicsit és aki ideges, az könnyebben vét hibát. - mondta Ideg.- Ebben az esetben konkrétan azt a hibát, hogy elárulja magát. És ennyi nekünk elég is ahhoz, hogy gyorsan le tudjuk kapcsolni.
- Ahogy gondoljátok. - fogadta el a parancsnok az alulról jövő kezdeményezést. - Akkor felhívom és megbeszélek vele egy találkozót.
Hajnal tábornok idegesen járkált fel-alá az íróasztala előtt, a háta mögött összekulcsolt kezekkel, időnként meg-megállva. Arcán nehezen leplezett indulatok suhantak át időről-időre.
- Remélem megértette a feladatot és legmegfelelőbb embereket válogatta ki maga mellé. - fordult kisvártatva az ajtó mellett várakozó ügynökéhez.
- Természetesen. A legjobb tudásunkat és minden képességünket bevetve fogunk az ügyön dolgozni. - jött a válasz.
- Ez a minimum. A sikeres akció több mint presztízs kérdés ebben az esetben. Ha nem sikerül az elhárítás fölé kerekedni ebben a küzdelemben, akkor teljesen a fejünkre fognak nőni és annak hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek ránk nézve. Márpedig ha például leépítések jönnek emiatt, akkor magával fogom kezdeni. Megértette?
- Igen, értettem.
- Akkor kezdjen hozzá a munkához. Leléphet.
