Wotan még valahol az álom és az ébrenlét határán lebegett, amikor már érzékelte, hogy élete szerelme mellett, az ágyban ülve, valamilyen aktív tevékenységet végez. Egyik szemét lassan, óvatosan felnyitva a lányra sandított, aki tabletjét az ölében tartva, felváltva írt és olvasott teljes átéléssel.
- Jó reggelt kedvesem. - köszöntötte az ébredező Wotant.
- Nem kellene ezt erőltetni. - nyöszörögte Wotan elhaló hangon. - Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy már reggel van.
- Pedig bizony, hogy az van. Én már egy félórája ébren vagyok és mostanra sikerült is megtalálni a számunkra legmegfelelőbb vízi szórakozást, ami lehetővé teszi, hogy közelebbről megfigyelhessük a hajót.
- Igen? És mi lenne az.
- Jet ski. Errefelé eléggé elterjedt és több helyen lehet bérelni, akár egész napra is.
- Atyaég, Te egy egész napot akarsz velem egy jet ski-n tölteni?
- Nem egy, hanem két jet ski-n természetesen. És nem tervezek egy egész napot, de annyi időt szánunk rá, amennyi elég ahhoz, hogy feljussunk a hajóra.
- Aham... - nézett Wotan bambán a kedvesére.
- Viszont van egy rossz hírem is, ha ma nem járunk eredménnyel, akkor holnap megismételjük a vízitúrát.
- És mi van, ha véletlenül vízbe esek arról az őrülten száguldó ördögi masináról és az elvágtat nélkülem a fenébe míg én ott fuldoklom teljes erőből?
- Először is, ha leesel róla, akkor a csuklódhoz rögzített gyújtáskulcs kirántódik a gépből, ami így azonnal leáll, maximum tíz-húsz métert távolodik tőled. És ha ennyit sem tudsz leúszni önerőből az sem probléma, mert mindenképpen mentőmellényt kell viselned a jet ski-n. Tehát nyugodtan ellebegsz ott a kellemes vízben, amíg én összeszedlek és visszafurikázlak a gépedhez - magyarázta Maya.
- Megnyugtattál. - mondta Wotan nagyot nyelve.
- Akkor a végtelen nyugalmadat kihasználva lassan szedd össze magadat, hogy lemehessünk reggelizni. A reggeli után majd meginterjúvoljuk a kedvenc recepciósunkat jet ski bérlés ügyében, hátha tud valami jobb opciót, mint amit én találtam az internet segítségével.
- És mi van, ha másik recepciós van szolgálatban? - kérdezte Wotan zavartan.
- Akkor azt kérdezzük, amelyik éppen szolgálatban van. Nem a személy a fontos, hanem az információ. - nevetett Maya.
Ezen a reggelen egy fiatal, szőke hajú hölgy látta el a szálloda recepciósi teendőit. Wotan, valami különös ötlettől vezérelve legcsábítóbbnak vélt mosolyával az arcán könyökölt a recepciós pultra, olyan lendülettel, hogy kishíjján sikerült azon belül landolnia.
- Jó reggelt kedves kisasszony. - köszöntötte szálloda szemrevaló munkatársát. - Tudna nekem segíteni abban, hogy hol találok itt a közelben egy helyet, ahol jet ski-t tudnék bérelni? Lehetőleg kedvező áron.
- Természetesen uram. Amennyiben hajlandó a könyökét felemelni erről az információs mappáról itt. Ugyanis az ilyen irányú információkat ebben tartjuk összegyűjtve. - mosolygott vissza a recepciós a kötelező protokoll mosollyal.
- Ohh, bocsánat. - mondta zavartan Wotan és felegyenesedett a pultról.
- Nekünk itt az van feltüntetve, hogy a Veytaux-Chillon-i vasútállomástól északra is és délre is néhány száz méterre található egy-egy kisebb kölcsönző, ahol ilyen vizisport eszközöket is lehet kölcsönözni. - olvasta a dosszié tartalmát az alkalmazott. - Mivel még előszezonban vagyunk, így mindkét helyen kedvező díjszabásra számíthat. További előnyük még, hogy amennyiben nem akarnak a parkolással bajlódni, vonattal is könnyen, gyorsan meg tudják közelíteni őket.
- Igazán nagyon lekötelezett a segítségével. - próbált ismét bűbájoskodni Wotan, de a kötelező recepciós-mosolyon kívül semmilyen más reakciót sem sikerült elérnie.
- No mi történt lovag úr? Nem sikerült a hölgyet a lábai elé omlasztania? - kérdezte a valamivel távolabb álldogáló Maya, amikor újdonsült férje csatlakozott hozzá. - Minek tudjam be ezt a tőled szokatlan hódító manővert? Illetve inkább annak a kísérletét...
- Ha te kacérkodhatsz pasikkal a nemes cél érdekében, akkor én miért ne tehetném ugyanezt csajokkal?
- A féltékenység távol áll tőlem édesem, sajnálom, ha tőled nem annyira. - mosolygott Maya. - Arról nem is beszélve, hogy nem tudom, hogy hová vezet az út kizárólag ennek a recepciós hölgynek a jóindulatán keresztül. De gondolom, maximum az ágyába. Minden más publikus helyre nélküle is el tudunk jutni szerintem.
- Jól van na, én is emberből vagyok. - vonogatta a vállát Wotan. - Méghozzá most ideges emberből. Nem elég nekem, hogy ilyen félvilági kétes alakokhoz kell dörgölőznöm a helyzetből kifolyólag, most még vízre is kell szállnom egy számomra ismeretlen ketyerével, mikor kölyök koromban sem szerettem derékig érőnél mélyebb vízben tartózkodni.
- Ne félj, majd belejössz, mint a férjszerepbe is. Féltékenységből például már néhány nap alatt is több éves rutint gyűjtöttél össze. - kuncogott Maya.
- Ezt a témát most hanyagoljuk egy időre. Inkább gyerünk a szobánkba, pakoljuk össze a holminkat és irány a tenger.
- Tó. Nem mellesleg édes vizű tó.
- Az most mindegy.
Alig egy óra múlva Wotanék meg is érkeztek a Veytaux-Chillon-i vasúti megállóhoz, rövid fontolgatás eredménye ként kocsival. Szerencsére parkolót találni sem volt különösebben nehéz ezen a kora-nyári hétköznapon. Ezután már csak egy rövid séta következett és máris ott álltak karnyújtásnyira a Cháteau de Chillon ódon falaitól, egy kis öböl partján, ahol egy szemlátomás unatkozó harminc év körüli férfi ücsörgött egy kerti széken a félig partra húzott öt-hat bérelhető jet ski mellett.
- Jó reggelt! - köszönt rá Wotan. - Szeretnénk két jet ski-t bérelni, ha megoldható.
- Jó reggelt! Természetesen semmi akadálya.. - jött a válasz. - Akár ötöt is vihetnek, mert egyenlőre nem túl élénk az érdeklődés irántuk. Tudják a víz még kissé hideg. Nem tudom, hogy ezt önök például számításba vették-e.
- Ne aggódjon, edzettek vagyunk. - nyugtatta meg Maya a kölcsönzőst. - A nap pedig kellemesen melegít, biztosan élvezni fogjuk kint a vízen.
- Rendben. A bérleti díjat, kaucióval együtt tessék szíves befizetni és már mehetnek is. A kaució teljes egészében visszajár természetesen, ha legkésőbb a nap végén, tehát úgy este nyolcig visszaérkeznek ide a sértetlen, működőképes járművekkel. - mondta a férfi gyakorlatiasan. - Ott van az a kabin, ahol átöltözhetnek és mellette a megőrző rekeszek, ahol a holmijukat tudják elzárni a visszaérkezésükig. A kötelezően viselendő mellényeket is a rekeszekben találják, ezeket a vízen tartózkodás teljes ideje alatt viselniük kell.
- Köszönjük. - mondta Wotan, miközben a benne fokozódó feszültség miatt nagyokat nyelt.
- Volt már dolguk ilyen vízíjárművekkel? - kérdezte a kölcsönzős, akinek szemet szúrt Wotan idegessége.
- Nekem már többször is. - válaszolt Maya villámgyorsan, mielőtt a lassan elvörösödő Wotan kinyithatta volna a száját. - A férjem még kezdő, de majd segítek neki az indulásnál.
- Jól van, de csak óvatosan. - húzta fel a szemöldökét a férfi. - És kint a nyílt vízen figyeljenek oda, hogy a vörös-fehér bóják az országhatárt jelölik, nem illik gyakran oda-vissza keresztezni, mert esetleg a francia oldalon rossz néven veszik.
- Értjük. Mindenképpen oda fogunk rá figyelni. - bólogatott Wotan nagy igyekezettel.
- Merre felé indulunk majd? És hogyan találunk meg egy hajót, aminek még a nevét sem tudjuk? - kérdezte Wotan később, már öltözködés közben a kabinban.
- Elég buták voltunk, hogy nem kérdeztük meg Idegtől a múlt éjszaka. Hiszen, ha ilyen alaposan utána jártak a hajónak, akkor a nevét is tudniuk kell. De azt hiszem nem lesz gond, hiszen egy olyan yacth-ról van szó, amiből nem túl sok van ezen a tavon, ráadásul csilli-villi új. Nem lesz gond kiszúrni. - morfondírozott Maya. - Szerintem először mindenképpen délnek, Villeneuve kikötőjéhez kell mennünk, mert akár ott áll a hajó, akár kihajózott már, mindenképpen az a logikus kiindulási pont.
- Azért az elején maradjunk a part közelében ha lehet. - kérte Wotan.
- Szívem, a kikötő például kifejezetten a parton van, tehát elég nehéz lenne a parttól messzebb keresni. - nevetett Maya. - Másfelől viszont, ha nem csak poroszkálsz a vízen ezekkel a masinákkal, akkor a part közelsége sokkal inkább veszélyt jelent, mint a nyílt víz. A nyílt vízen normális esetben nem sok minden van aminek neki ütközhetnél, viszont nagy sebességgel partra futni, eléggé kellemetlen élmény tud lenni.
- Na még csak az hiányzik, hogy ijesztgess is.
- Az, hogy felhívom a figyelmedet a veszélyre, az még nem ijesztgetés. Jobb ha tudod, hogy mire kell vigyáznod..
- Szerintem leginkább a kocsira kellene vigyáznom, itt kint a parton. - nyafogott Wotan még egy kicsit. - De természetesen az lehetetlen, hogy egyedül elengedjelek, mert rád még inkább akarok vigyázni.
- Akkor pedig szedd össze magadat és gyerünk.
- Hölgyek előre. - mondta Wotan és szélesre tárta a kabin ajtaját Maya előtt.
- A gázt mindig lassan, óvatosan adagold. Gyorsítani és lassítani is fokozatosan érdemes. Akkor nem kell erőlködnöd, hogy fent maradj rajta. - magyarázta Maya az egy-két méterre mellette haladó Wotannak, miközben lassan távolodtak a parttól. - A hirtelen irányváltásokat kerüld ameddig nem érzel rá a helyes testtartásra.
- Irányváltás? - döbbent meg Wotan. - Én már annak is örülök, ha nyílegyenesen tudok gond nélkül halad.
- Ne ülj olyan mereven, és ne szorítsd olyan görcsösen a kormányt, mert egy fél órán belül halálosan el fogsz fáradni. Ha pedig valamilyen más vízíjármű által keltett hullámokon kell áthaladni, akkor próbáld minél inkább merőlegesen metszeni őket. Akkor nem billeg annyit a jet ski és főleg nem oldal irányba.
- Szerinted fogok én erre emlékezni az adott pillanatban.
- A te érdekedben remélem, hogy igen. - mondta Maya. - Most pedig szépen lassan déli irányba fordulunk és egy kicsit felgyorsítunk. Ha esetleg lemaradsz, be foglak várni, de azért igyekezz szokni a sebességhez.
- Nekem már ez a sebesség is bőségesen elég lenne. - jegyezte meg Wotan.
- Ne viccelj. Alig megyünk hússzal. Ha esetleg fogócskáznunk kell Orbacsics hajójával, akár ennek a dupláját is teljesítenünk kellhet.
- Édes istenem, azt hiszem rosszul leszek.
- Sajnálom drágám, de arra most nincs idő. - mondta Maya és határozottan gázt adott a járművének.
A nagyjából csak három kilométernyi távolságot kevesebb mint öt perc alatt megtették. Időközben Wotan is belejött egy kicsit a jet ski kezelésébe és már arra is jutott az energiájából, hogy időnként körbefuttassa a tekintetét a horizonton. A Villeneuve-i kikötő szinte üres volt ezen a szép napos reggelen. A legtöbben, akik tehették, kihajóztak élvezni a hajózáshoz kitűnő időjárást. Már messziről látszott, hogy egyetlen nagyobb yacth sem horgonyoz éppen a kikötőben. Azért Maya lelassított, elengedte a kormányt és felállt a jet skin-n. Kezét napellenzőként a szeme fölé emelte és úgy fürkészte a hajókat.
- Úgy látszik korán kihajózott a mi csodahajónk. Vagy legalábbis mi nem érkeztünk elég korán hogy elcsípjük. - fordult oda Wotanhoz.
- És akkor most hol keressük ezen a nem kifejezetten kis tavon?
- Feltételezem, hogy ez az első, maximum a második próbaút az új hajóval. Gondolom nem megy túl messzire. - fejtette ki Maya a véleményét. - A francia oldalra átmenni nem sok oka van. Ha én lennék a helyében, egy óránál hosszabb folyamatos hajózást nem iktatnék be az első próbautakon. Tehát maximum Lausanne-ig megy, vagy esetleg egyenesen Lausanne-ba. Eléggé megfelelő hely ahhoz, hogy feltűnősködjön az új hajóval.
- Te most akkor el akarsz menni ezekkel a szörnyeteg vízi-motorokkal egészen Lausanne-ig? - kérdezte Wotan egy nagy adag bizonytalansággal a hangjában.
- Nincs az olyan messze ezekkel a gépekkel. Nagyjából huszonöt-harminc kilométer. Ha egy kicsit odahúzunk a gáznak egy negyed óra alatt ott is vagyunk.
- Odahúzunk egy kicsit? - tátotta el a száját Wotan. - Mennyire kicsit kell neki odapakolni, hogy egy negyed óra alatt megtegyünk huszonöt kilométert?
- Na jó nem olyan nagyon kicsit. De nem is kell kihajtanunk őket hozzá. Ezeknek a gépeknek bőven száz kilométer per óra felett van a végsebességük. Úgyhogy hajolj rá a kormányra és húzd neki. - mondta az ifjú asszony vagányan és ő maga máris jó példával elől járva kilőtt egyenesen nyugat, északnyugati irányba a nyílt víz felé.
Wotannak nagyon kellett igyekeznie, ha nem akart annyira lemaradni kedvese mögött, hogy végleg szem elől tévessze. A komolyan felgyorsult jet ski minden apró hullámon nagyot csattanva szökkent fel újra és újra, amint az iszonyatos erejű vízsugár tolta előre a tiszta kék ég alatt fodrozódó vízfelszínen. Minden egyes csattanás-szökkenés újabb liternyi vizet fröccsentett fel Wotan arcába és egész testére. Az eredetileg sem túlzottan meleg víz a nagy sebesség miatti erős menetszéllel kombinálva igencsak hatékonyan hűtötte a fiatalembert, aki egyébként sem volt efféle körülményekhez szokva. Nagyon hamar kezdte érezni, hogy kezei elgémberednek a kormányon és a fogai is össze-össze koccannak a cidrizéstől. Ezen a viszonylag erősen tűző nap sugarai sem sokat segítettek. Szerencséjére talán öt perc eszeveszett száguldás után Maya váratlanul csökkenteni kezdte a sebességét, így Wotan lassítva is könnyen be tudta érni.
- Azt hiszem az lesz az ott előttünk. - mutatott Maya a horizontra messze maguk előtt. - Alig félúton sikerült beérnünk. Úgy tűnik nem nagyon sietős neki.
- Az jó, akkor nekünk sem kellene talán annyira sietnünk, mint eddig. - mondta Wotan elkékült ajkakkal és vacogó fogakkal.
- Mozgasd meg egy kicsit a karjaidat és a felsőtestedet szívem, hogy felélénküljön a keringésed. - nézett Maya sajnálkozva a didergő férjére. - Sajnos itt, most nincs lehetőség arra, hogy felmelegítselek egy kicsit, de a mozgás biztosan jót fog tenni. Aztán szépen megközelítjük ezt a hajót előttünk és remélhetőleg találunk valamit aminek az alapján egyértelműen el tudjuk dönteni, hogy valóban ezt keressük-e.
- Rendben, induljunk. - válaszolt Wotan néhány másodpercnyi ülőtorna után. - Minél előbb elérjük, annál hamarabb túl vagyunk rajta. És ha szerencsém van hamarosan újra szilárd talajt érezhetek a lábaim alatt.
- Semmit nem ígérhetek, de rajtam nem fog múlni. - mondta Maya és újra gyorsítani kezdett, majd beállt egy közepesnek mondható sebességre.
Most közel sem haladtak olyan gyorsan mint az ezt megelőző percekben, de így is rövid időn belül sikerült beérni a komótosan haladó, óriási, fehér yacth-ot. Hátulról közelítve a hajóhoz, a magasan elhelyezkedő kormányállásban ülő alaknak szinte csak a feje búbját látták, amint a szél könnyedén lobogtatta a közepesen hosszú, sötét színű haját. A hajó mellé érve a füstüveges panoráma ablakokon keresztül semmit sem láthattak a hajó belsejében folyó életből, ami némi kapaszkodót nyújthatott volna nekik. Végül, amikor egy magasságba értek a hajó orrával, le tudták olvasni a yacth nevét. A Hajó orrán cirkalmas, nagy, aranyszínű betűkkel ez állt: „Money”. Maya és Wotan összenézett, megtalálták a madarukat.
