HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

21. fejezet - Az igazak álmatlansága

2013.04.08. 21:05 csaki-de



- Mi a gond? - kérdezte Ideg feszülten. - Csak nem a parlament központi ülésterméből nyomja a hackerünk?
- Az talán kicsit kínosabb lenne, de ez viszont egy hajszállal kényelmetlenebb. - válaszolt Daemon. - A támadás egy számítástechnikai szakközépiskola és technikum címéről jön.
- És az miért is gond? - csodálkozott el Wotan.
- Abba az iskolába összesen nagyjából ezer diák jár különböző képzésekre, plusz száz körüli a tanárok és az alkalmi óraadók száma. - magyarázta Daemon. - És a tanítási időnek nincs még vége mára.
- Tűt a szénakazalban... - sóhajtott fel Malacpofa.
- Valahogy úgy. - bólintott rá Ideg. - Már tudjuk, hogy hol kell keresni az emberünket, de ha átadjuk a zsaruknak az információt és elkezdik keresni, kámforrá válik és nem mellesleg eleve esélytelen kiszűrni egy ekkora mintából, ahol szinte mindenki potenciális hacker. Ha magunk kezdjük keresni, akkor is ugyanez a szitu. Hiába alkalmaznánk kifinomultabb módszereket, azokra most nincs idő és egyébként sem garantálnának sokkal nagyobb esélyt a sikerre.
- És most, hogy ilyen sikeresen beültünk két szék között a pad alá, mi a fészkes fenét fogunk csinálni? - bosszankodott Daemon.
- Én összeszedem minden bátorságomat és hősies beismerő vallomást teszek a kudarc ízű sikerünkről Viccesnek. - állt fel a helyéről Ideg. - Ti pedig töritek a fejeteket, hogy hogyan tudnánk szépíteni a helyzeten.




- Ha esetleg magatoktól nem arra tippeltetek volna, akkor elmondom, hogy a főnök nem volt elragadtatva. - közölte a társasággal Ideg néhány perc múlva, amikor visszatért. - Bár kétségtelen, hogy a kialakult helyzet nem a mi rovásunkra írható. Ti jutottatok valamire?
- Csodát tenni sajnos nem tudunk. - válaszolta Daemon lehangoltan. - A reális alapon szóba került módszerek pedig mind rendkívül időigényesek. Minél biztosabb eredményt ígérnek, annál hosszadalmasabbak.
- Nekem úgy tűnik, hogy az egyetlen járható út az, ha tovább piszkálom őket, abban bízva, hogy valaki közülük egyszercsak igazán elveszíti a fejét. - mondta Malacpofa.
- Van még annyi tartalék az általad pedzegetett témákban, hogy fokozni tudd az érzelmi ráhatást? - aggodalmaskodott Wotan.
- Tartalék a végtelenségig van, mert a napi közel ezer bejegyzésük kifogyhatatlan tárháza a könnyen kikezdhető féligazságoknak.
- Szóval azt mondod, hogy hülyeségeket sulykolnak, de azt szorgalmasan? - kérdezett vissza Wotan.
- Nem akartam ennyire sarkítani, de nagyjából így van.
- Tudjátok faszikáim, a legtöbb ember már csak olyan, hogy bármilyen blőd marhaságot hajlamos elhinni, ha elég sokszor és elég meggyőzően mondják el neki. - jelentette ki Ideg. - Szóval hajrá, most rajtunk a sor, hogy bőszen hajtogassuk a magunk igazát.






- Te sohasem alszol? - kérdezte Véráldozat Malacpofától. - Este amikor haza mentem, te még itt ültél a gép előtt és most kora reggel ugyanitt talállak.
- Éjfél után hunytam egy kicsit a pihenőben, de nem jött össze valami fergeteges mély alvás. Eléggé fel vagyok spannolva, nem bír az agyam üresbe kapcsolni. Talán ha vége lesz ennek az ügynek, akkor majd kialszom magamat.
- És történt valami érdekes az éjszaka?
- Igen, hosszú napok várakozása után végre meg lettem szólítva. - emelte fel a mutatóujját jelentőségteljesen a férfi.
- Hogy micsoda?
- Az egyik nagyfőnök, aki Agyvezér nicken nyomul, egy direkt nekem címzett bejegyzést posztolt későeste.
- Ez már nem semmi. - jött izgalomba Véráldozat. - Mutasd gyorsan.
- Nem kell kapkodni, van időd szépen lassan elolvasni, tudniillik eddig nem reagáltam rá, várom Viccest, hogy megbeszélhessük a hogyan továbbot.

Véráldozat gyorsan leült a monitor elé és olvasni kezdte a bejegyzést: „Már napok óta figyelem, ahogy ádáz dühvel és megszállott gyűlölettel acsarkodsz szerény, békés közösségünk ellen. A soraidból egyértelműen kiderül a számomra, hogy te sem isten igéit, sem a hitből áradó szeretete és megnyugvást nem ismered. Te nem csak Istent, de az embert is megtagadod és ezért van nyomorúságosan magányos életed, ami viszont frusztrálttá tesz és ezt a frusztráltságot igyekszel rajtunk és a hozzánk hasonló hívő embereken kitölteni. Azt javaslom, keresd és igyekezz megtalálni Istent magadban, akkor megszűnnek kínzó érzéseid. Csatlakozz egy hívő közösséghez és többé nem leszel te sem egyedül. Béke veled! Agyvezér ”.
- Nem semmi, ahogy az erkölcsi fölényének teljes és egyben téves tudatában leereszkedik hozzád és megszólít téged. - biccentett Véráldozat, amikor befejezte az olvasást.
- Ki szólított meg kicsodát? - kérdezte Vicces, aki éppen ebben a pillanatban lépett be.
- Isten Tudós Népének egyik exkluzív vezetője szólított meg engem az interneten keresztül. - válaszolt Malacpofa.
- Ez komoly? - kérdezte Vicces izgatottan. - Mikor történt? És mit írt? Válaszoltál rá?
- Múlt éjszaka valamivel éjfél előtt, magad is olvashatod, itt van éppen a monitoron. És eddig nem válaszoltam rá, arra vártam, hogy megbeszélhessük a továbbiakat veled.
- Rendben, akkor megvárjuk még Ideget és aztán összeülünk négyesben az irodámban kisütni valamit. - mondta Vicces miután ő is elolvasta az üzenetet.





Malacpofa álmosan pislogva kavargatta a kávéját, miközben a többiek szemmelláthatóan komoly erőfeszítéseket tettek, hogy gondolataikat valamelyest csokorba rendezzék.
- Én nem egészen értem, hogy miért is írta ezt az üzenetet az a figura. - szólalt meg végül Ideg elsőként. - Annyira nem lehet nyeretlen kétéves, hogy azt higgye, ezzel a félig békülékeny, félig inkább lekezelő üzenettel majd sikeresen leállítja a trollt.
- Az ilyenfajta megszólításnak nem is ez a célja. - mondott ellent Véráldozat. - Ez sokkal inkább egyfajta ellen-provokáció. Arra számít, illetve számítanak, hogy az erre a megszólításra adott válaszban majd valamilyen utalást, vagy egyéb információt fognak találni, aminek a segítségével felderíthetik az emberük kilétét.
- Tehát magyarul a saját taktikánkat próbálják ellenünk felhasználni. - szűrte le a következtetést Vicces.
- Azzal a különbséggel, hogy míg mi tudjuk, hogy kit, illetve kiket igyekszünk provokálni, ők nem.
- Legalábbis reméljük, hogy nem. - sóhajtott fel Malacpofa.
- Viszont akkor most megvan a lehetőségünk arra, hogy egy olyan célpontot mutassunk nekik, amilyet csak akarunk. - mondta Vicces. - A megfelelő információk csepegtetésével, akár azt is elhitethetjük velük, hogy maga az ördög ült számítógép elé, hogy provokálja őket.
- Ennek az ötletnek annyi szépséghibája van, hogy őket az ördög egyáltalán nem érdekli. - jegyezte meg Véráldozat. - Illetve csak az az ördög, amit ők maguk festenek a falra, mások és egymás riogatásának a céljából.
- Akkor mutassunk nekik olyasvalakit, akit szívesen démonizálnak a saját céljaik érdekében. - vetette fel Ideg.
- Pontosan mire gondolsz? - kérdezett rá Vicces.
- Az üzenetben úgyis azt feszegette ez az Agyvezér, hogy a troll nem vallásos és nem ismeri a vallás erejét. Hát adjunk neki egy olyan trollt aki mélyen vallásos és egy nagy, erős vallást követ. Egy nagy, erős és sokak által gyűlölt vallást. Így bármilyen gyűlöletet-kitörés és démonizálás azonnal logikussá, értelemszerűvé és ezáltal nagyon könnyűvé válik.
- És te konkrétan melyik vallásra gondoltál? - kérdezte Véráldozat.
- Természetesen a zsidó vallásra. - válaszolt Malacpofa Ideg helyett.
- Pontosan. - hagyta helyben Ideg. - A zsidókat gyűlölni ebben az országban olyan mély gyökerű hagyomány, amit ez a szekta is ezer százalék, hogy követ.
- Rendben, akkor tehát küldünk egy választ, amiben kikéred magadnak a hitetlen ként való beállítást és bizonyításképen hitbuzgó izraelita felekezetűnek vallod magadat. - adta ki az utasítást a parancsnok. - Aztán meglátjuk, hogy mennyire működik a dolog.
- Értettem. Máris megyek és bepötyögöm az üzenetet. - állt fel a helyéről Malacpofa.





„Bármilyen magabiztosan adtad is elő a vízióidat, azok velem kapcsolatban tévesnek bizonyultak. Én éppenséggel nagyon is hívő ember vagyok és egyáltalán nem magányos. Én minden pénteken elmegyek a zsinagógába, ahol hittársaimmal együtt imádkozom, majd azután a családom körében ünnepelem a szombat beköszöntét. Én ugyanis zsidó vagyok, vagy ahogy mostanában a köznyelvben divat nevezni egy <<libsis-bibsi>>. És ez rám fokozottan igaz, ugyanis én valóban egy liberális szemléletű ember vagyok. Legalábbis abban a tekintetben, hogy magam szabadon szeretek gondolkodni és cselekedni és úgy gondolom, hogy ez a jog minden más törvénytisztelő embert is megillet. Tisztelettel: Metélt-hagy(j)-ma”
Malacpofa elégedetten dőlt hátra a székén, amikor kitette az utolsó pontot is és elküldte a válaszát a fórumra. Ebben a pillanatban egészen könnyen tudott azonosulni az általa megformált figurával, aki az élni és élni hagyni elv alapján gondolkozik és él. Kisvártatva Véráldozat a háta mögé lépve futó pillantást vetett a monitorra, miközben a férfi vállára tette az egyik kezét.
- Látom elküldted. - mondta.
- Igen, a nagyon sokadikat is ezen a héten. - bólintott Malacpofa. - Most megint a várakozáson a sor, ami remélem azért nem lesz túlságosan hosszú.
- Csak nem vagy türelmetlen típus? - évődött vele a nő.
- Én? Ugyan már! Hiszen arra is türelmesen várok hosszú napok óta, hogy végre belém szeres. - jött a visszavágás a testes hackertől.
- Arra gondoltál már esetleg, hogy ahhoz a türelmes várakozásnál több is kellene?
- Ha tudnád, hogy mi mindenre gondoltam én már... azonnal elpirulnál, minimum derékig. - kacsintott szemtelenül Malacpofa.
- Látom úgy gondolod, hogy az a célravezető, ha megpróbálsz zavarba hozni.
- Fogalmam sincs, hogy mi a célravezető, mert ha lenne, akkor már régen azt csinálnám, méghozzá folyamatosa. - tűnődött el az állhatatos lovag. - Minden esetre ha egyszer ennek az ügynek vége lesz, eljöhetnél velem moziba. Vagy esetleg sétálni a Margit-szigetre.
- A séta egészséges dolog, főleg olyanoknak mint mi, akik egész nap egy irodában a monitor előtt kuksolnak. Tehát lehet róla szó. De tényleg csak ha vége lesz ennek az ügynek. Ahhoz viszont most inkább a monitorra kell figyelned. - bökött állával az említett eszköz felé Véráldozat. - Ugyanis üzeneted érkezett a fórumon.
- Máris válaszoltak volna? - szaladt fel Malacpofa szemöldöke és megpördült a széken, hogy láthassa a monitor tartalmát. - Bámulatos gyorsaság, főleg az eddigiekhez képest. Még öt perc is alig telt el a beírásom élesítése óta.
- Mit írnak? - kérdezte Véráldozat, de közben már a válaszra sem várva áthajolt a férfi válla fölött és maga kezdte olvasni a legfrissebb üzenetet.
„Sajnálom, de én nem hiszek neked. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ezt az egész zsidóságot csak azért találtad ki, hogy megcáfold a szavaimat. És valójában még életedben nem láttál zsinagógát belülről, sőt valószínűleg még azt sem tudod, hogy hol találhatnál egyet, ha véletlenül valóban érdekelne téged a zsidó vallás. Csak hazudozol itt össze-vissza, miközben minket próbálsz hazugsággal vádolni.”





- Szerintem egyértelmű, hogy azzal ellentétben, amit írt, nagyon is hisz neked. - mondta Vicces az újabb üzenet elolvasása után. - Éppen ezért próbál tovább provokálni, hiszen ha bizonyíték-képpen megemlítesz egy, esetleg több zsidó imaházat, nagy a valószínűsége, hogy közöttük lesz az is ahová minden pénteken eljársz.
- És akkor ők lecsapnak a helyre, csakúgy, mint legutóbb a muszlimokra. - jósolta Ideg. - Tehát itt az ideje, hogy csapdát állítsunk nekik.
- Nem lenne elég ha mi csak a csali információt adnánk meg nekik és a csapda állítást már a rendőrségre hagynánk? - kérdezte Malacpofa bizonytalanul.
- Lehet, hogy elég lenne, de ha már idáig elküzdöttük a dolgot, amiben neked éppenséggel oroszlánrészed van, akkor már ne hagyjuk másoknak learatni a babérokat. - mondta a parancsnok ellentmondást nem tűrő hangon. - Én biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani ezt a feladatot mi magunk is. Aztán, ha begyűjtöttük a közvetlen támadókat, majd visszaadjuk az ügyet a további felgöngyölítésre a rendőrségnek.
- Természetesen gyanútlan civilek testi épségét nem veszélyeztethetjük. - szögezte le Ideg. - úgyhogy találjátok meg a legkisebb és legeldugottabb helyen lévő zsinagógát és az kerüljön a válasz üzenetbe. És mindezt a lehető leggyorsabban, mert lassan késő estébe fordul az idő, holnap pedig éppen péntek van.
- Gondolod, hogy ilyen hamar lecsapnak? - kérdezte Vicces.
- Én egészen biztos vagyok benne, hogy nem szalasztják el az első adandó alkalmat. Úgyhogy nekünk is felkészültnek kell lennünk holnap délutánra. Én a magam részéről csatlakozom az operatív egységhez. Szerintem hatan elegen kell, hogy legyünk néhány alig szervezett verőlegény ellen.
- Én is ott akarok lenni. - jelentette ki Malacpofa. - Az egész próbaidőmben itt rostokoltam a föld alatt. Ki akarok mozdulni végre. Nem mellesleg pedig a siker ízét, ami részben az én munkámból fakad, ott, azon melegében szeretném élvezni.
- Rendben, velünk jöhetsz, de fegyvert nem kapsz. - mondta Vicces némi gondolkozás után. - Viszont ha ez az akció sikeresen lezajlott, akkor véglegesítve leszel. Azután már szabadon kimozdulhatsz majd, természetesen a munkaidő beosztástól függően, és fegyvered is lesz.
- Így van. - helyeselt Ideg. - Most viszont vissza a géphez, találjátok meg az optimális helyszínt és menjen el az üzenet mihamarabb.
- Utána pedig lődd le a fantom rendszert, valószínűleg nem lesz már rá szükség. Ezt az éjszakát inkább pihenéssel töltsd, ne legyen gond a holnapi bevetésen. - mondta Vicces.
- Köszönöm főnök.





- De itt kérem negyvenöt óta nem maradt el péntek esti imádkozás. - sopánkodott az élemedett korú rabbi.
- Ez az egy most kivételesen azért fog elmaradni, hogy aztán megint egy emberöltőn keresztül háborítatlanok lehessenek a péntek estéik. - nyugtatta meg Ideg. Majd oda szólt Kiképzőnek. - Légy oly kedves biztonságba helyezni az urat, aztán foglald el a megbeszélt pozíciódat odakint.
- Rendben.
- Még tíz perc és indulhat az akció. - hallatszott kisvártatva Vicces hangja a rádióban. - A hívők ilyentájt szoktak érkezni, úgyhogy Malacpofa indul elsőnek, kicsit lemaradva követi őt Alfa, Tomcat pedig a másik irányból nagyjából egy időben.
- Készen állunk. - válaszolt Alfa.
- Részemről is mehet bármikor. - jelentkezett be Tomcat is.
- Malacpofa, arra az esetre ha a támadást nem sikerül még csírájában elfojtanunk, akkor te ussgyi be a zsinagóga kapuján és belül meglapulsz. - sulykolta újra az előre megbeszélteket Ideg a rádión keresztül. - Nem ugrálsz, nem hősködsz, nem rádiózol, még levegőt is csak óvatosan veszel. Nem is értem egyébként, hogy miért adtunk neked rádiót.
- Hogy hallhassam mi történik, miközben meglapulok. - jött a lakonikus válasz.
- A vevő még csak-csak rendben van, de az adó részére nem sok szükséged van szerintem.
- Ha befejeztétek a privát csevejt, akkor jelentést kérek a megfigyelőktől. - reccsent bele a parancsnok hangja az éterbe.
- A háztömb északi végénél semmi különös. Átlagos hétvégére készülő forgalom, sem gyanús járművet, sem említésre méltó személyt, vagy személyeket nem látok. - jelentette Béta.
- A déli saroknál ugyanez, viszonylag nagy a gépkocsi forgalom és a gyalogos jövés-menés is, de semmi gyanús. - foglalta össze Kiképző is a pillanatnyi helyzetet.
- Úgy látszik, hogy ügyesen rejtőzködnek. Már ha egyáltalán itt vannak. - állapította meg Ideg. - Most viszont itt az idő, hogy a samesz kinyissa kaput, úgyhogy megyek is. Mostantól éles a helyzet, figyeljünk egymásra.
- Rendben, indulhatsz. - hagyta jóvá Vicces. - Szép lassan, nyugodtan, de azért ne feltűnően húzd az időt.

Egy fél perc sem telt bele és kis zsinagóga nehéz, vasalt tölgyfa kapuja lassan kinyílt. A templomszolga kidugta a fejét az utcára és körülnézett, aztán kissé körülményesen körbefordulva lehajolt és egy kis fa ékkel kitámasztotta a nagy, nehéz kaput, majd újra eltűnt az imaház félhomályában.
- Semmi gyanús mozgás a kapu körül. - jelentette rögtön ezután Ideg a rádión keresztül. - Viszont ez a pajeszos paróka és tömött állszakáll állati kényelmetlen viselet ebben a melegben.
- Nem te vagy az egyetlen a csapatból, aki ilyet kell, hogy viseljen, úgyhogy amíg mi nem panaszkodunk, neked sem lehet egy szavad sem. - reagált az elhangzottakra Alfa. - Főnök, indulhatunk végre? Nem akarok ebben a maskarában megöregedni.
- Rendben induljatok. - mondta Vicces. - Tarts öt-tíz méteres távolságot Malacpofától, ne tűnjön úgy, mintha együtt érkeznétek.
- Parancs, értettem.
- Akkor én is kászálódok, aztán jövök szembe. - reagált Tomcat.
- Elindultunk. - jelentette be Malacpofa.
- Igen, látjuk. - válaszolt Vicces. - De mostantól nincs duma, mert nem hiszem, hogy a zsidók az imaházba tartva gyakran beszélnek magukban. Ha viszont nem, akkor feltűnő lehet mások számára.
- Nem látok potenciális támadókat az én irányomból. - hallatszott rövid szünet után Béta hangja. - Nem tudom, hogy mennyi az esélye annak, hogy a hátralévő húsz méter megtétele alatt valaki hirtelen a kapu közelében fog teremni és támad.
- Azt én sem tudom, de nálam is tiszta jelenleg még minden. - mondta Kiképző.
- Talán az imádság végeztével távozókat akarják megtámadni. - morfondírozott a parancsnok. - Már ha jól sejtjük a szándékaikat és valóban támadni akarnak.
- Most akkor tartsunk tényleg péntek esti imádkozást? - kérdezte Ideg feszülten. - Ugyanis a srácok már a kapuhoz értek és ha ezek után mégsem jönnek be, az tiszta bukta egy esetleges figyelő személy előtt.
- Menjetek be. - határozott Vicces. - De a kaput még ne csukd be. Várunk még öt percet.
- Rendben.

Eközben a gyalogos forgalom már valamivel alábbhagyott, lévén, hogy az idő lassan estébe fordult. Csak az autók hömpölyögtek továbbra is szinte egymásba folyva az, utcán mindkét irányba. Az idő kínos lassúsággal vánszorgott, egy fél perc is szinte örökkévalóságnak tűnt a zsinagógán kívül és belül várakozók számára.
- Nincs értelme tovább várni. - mondta Vicces a rádióba, lemondó hangon. - Gyere ki Ideg és csukd be a kaput. Kivárjuk az imádság végének szokásos idejét és aztán meglátjuk mi történik.
- Oké, az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak. - poénkodott Ideg és a kapuhoz lépve lehajol, hogy felvegye az azt kitámasztó éket. Ekkor az eddig egyenletes autó forgalmat éles fékcsikorgás zavarta meg. Az úttest mindkét sávjában hirtelen megtorpant a forgalom, ugyanis egyik irányból egy szürke WV kisbusz, a másik irányból pedig egy nyitott tetejű, ócska, sárga Trabant fékezett le szinte egyszerre, pontosan a zsinagóga bejárata előtt. Mindkét járműből láncokkal, husángokkal és vascsövekkel felszerelkezett alakok ugráltak ki fürgén és rohantak az imaház kapujának az irányába, miközben fél kézzel maszkokat, kendőket rántottak az arcuk elé. Mielőtt közel érhettek volna a kapuhoz és a kapuban éppen csak felegyenesedő Ideghez, egy légszűrő maszkot viselő kerékpáros érkezett nagy sebességgel a járdán és hirtelen fékezve leugrott a kerékpárjáról úgy, hogy ezen mozdulata közben már a kezében lévő fém pumpával Ideg feje felé csapot. Szerencsére neki sikerült az utolsó pillanatban félrehajolnia és két lépéssel a kapun kívül teremnie. Azonban a hosszú kaftán alól csak üggyel, bajjal sikerült a pisztolyát előszednie. Ezért, hogy időt nyerjen, az addigra a kapuhoz érő támadók elől egy a járda mellett parkoló autó moroháztetején keresztül vetődve az úttestre menekült.
- A francba, ezek most támadnak. - kiáltott fel Vicces az első meglepetés után. - Mindenki azonnal a kapuhoz.

Eddigre Ideg végre kézbe kaparintotta a fegyverét és a kocsi mögött féltérdre emelkedve igyekezett felmérni a támadó tömeget. A kerékpárossal együtt több mint tízen voltak és már nem igazán foglalkoztak a menekülő samesszel, hanem igyekeztek a kapunk keresztül az imaházba bejutni. A belülről futva érkező Alfát és Tomcatet a félhomály miatt ugyan kissé késve vették észre, de amint meglátták őket azonnal támadásba lendültek ellenük.
- Állj! Rendőrség, azonnal dobják el a fegyvereiket. - üvöltött rájuk Alfa, de a lendület, a harci hév és a gyűlölet süketté és vakká tette a támadókat. Sem a rendőrségre hivatkozó kiáltás, sem a megtámadottak kezében megvillanó fegyverek látványa nem késztette őket megtorpanásra. Belül a szűk helyen Alfáéknak nem sok lehetőségük volt egy biztonságos visszavonulásra, így a helyzetet egy szempillantás alatt felmérve egyértelművé vált, hogy használniuk kell a fegyvereiket és a támadók feje fölé célzott figyelmeztető lövés nem lesz elegendő. Mindketten gyors egymásutánban kétszer tüzeltek és a két legelőrébb álló támadó hangosan felüvöltött, majd a combjához kapva összerogyott. Egy ilyen közjáték normális esetben éppen elégséges lett volna arra, hogy a támadó tömeg legalább egy pillanatra megtorpanjon. Azonban itt és most valami egészen más történt. Az imaterembe utolsókként belépő személyek, akik eddig csak úgymond követték a tömeget, most előreléptek és láthatóvá vált, hogy ők is pisztolyt markolnak a kezükben. Amiket nem is haboztak használni. Mindhárman több lövést adtak le Alfa és Tomcat irányába, akik csak a gyors hasra vetődésnek köszönhetően tudtak kikerülni a lövedékek útjából. Eddigre azonban Ideg is visszaérkezett a kapuhoz és a bentről hallatszó kiabálás és tűzpárbaj hallatára felszökött adrenalin szinttel leszedte a lövöldözőket és megritkította talpon maradók sorait is. A hirtelen két tűz közé került támadókra ekkor kezdett kijózanítólag hatni, hogy több társuk is a földön hevert már, némelyek nagy vértócsa kellős közepén, a fájdalomtól hörögve, míg mások természetellenes mozdulatlanságba merevedve.

- Itt a rendőrség. Senki ne mozduljon! - hangzott el ismét, immár a szintén a helyszínre érkezett Vicces szájából, aki Béta és Kiképző társaságában lépett be az épületbe, fegyvereiket az állva maradt támadókra szegezve.
- Ne lőjenek, nem akarok meghalni! - kiáltott fel az egyik támadó és magasba tartott kézzel térdre vetette magát.
- Ha nem csinálnak semmi hülyeséget, akkor nem esik bántódásuk. - mondta Kiképző nyugodt hangon.
- Mindenki térdeljen le ott ahol van és tegyék a kezüket a tarkójukra. - adta ki az utasítást Ideg.
- Ismeri valamelyikük Agyvezért? - kérdezett rá Vicces csak úgy rutinból. - Tudják, hogy hol van most?
- Igen. - jött a válasz bátortalan hangon az egyik cingár, félelmében reszkető támadótól. - Ott fekszik a földön magától alig egy méterre a baloldalon.

Vicces odalépett az arcra borult, mozdulatlan testhez, amely körül jókora vértócsa terjengett. Leguggolt mellé és a vállánál fogva a hátára fordította, azután lehúzta a fejéről a csukját. Egy pillanatig fel sem fogta amit lát, aztán gyorsan egy másik földön heverő alakhoz lépett és annak is láthatóvá tette az arcát.
- Mindegyikőtök azonnal fedje fel az arcát. - ripakodott rá ezután a földön térdelőkre, akik szó nélkül engedelmeskedtek.
- Atyaisten, hiszen ezek még szinte gyerekek. - szörnyülködött Malacpofa, aki csak most bújt elő a legtávolabbi sarokból.
- Mi a fészkes fene ütött belétek, hogy házibuli, sport,, meg csajozás helyett vallási szektába tömörülve és felfegyverkezve terrorizáljátok az embereket? - kiabálta Alfa magából kikelve, de a válasz csak ijedt hallgatás volt.
- A miértek és a hogyanok majd a későbbi kihallgatások során kiderülnek. - mondta Vicces komor tekintettel végigmérve a díszes társaságot. - Most viszont bilincset mindegyikre amelyik még életben van és ültessétek őket a kapu közelébe, addig is amíg a rabomobil és a mentők megérkeznek.

Alfa, Béta és Kiképző megkezdte a parancsnok utasításának végrehajtását, míg Tomcat szó nélkül nekiállt elkülöníteni a három holttestet az egyik félhomályosabb sarokban. Vicces és Ideg, Malacpofa társaságában visszahúzódtak az imaterem távolabbi részébe és onnan figyelték a többiek tevékenységét.
- Kitartó munkám jól megérdemelt eredményét nem egészen így képzeltem el, egy kupac hullával és a földön fetrengő, jajveszékelő tinédzserekkel. - szólalt meg Malacpofa.
- Nyugodj meg én sem azért szerződtem a céghez, hogy pelyhedző állú, magukat nagymenőnek érző, identitás zavaros nagy-kamaszokra lövöldözzek. - fakadt ki Ideg keserűen.
- Az adott helyzetben nem volt más választásod. - nyugtatta a főnöke. - Ha nem te lövöd le őket, akkor ők lövik le Alfát és Tomcatet.
- Én nem vagyok ebben az egészben ennyire biztos. Már ami a „más” választást illeti. Én hiszek benne, hogy mindig létezik több választási lehetőség is. Ez is alakulhatott volna teljesen másképpen is.
- Nézd, lehet, hogy követtünk el hibákat az ügy bonyolítása közben. Még az is előfordulhat, hogy maga az alap koncepciónk is hibás volt. De ezért majd a nagyfőnök előtt, vagy ha úgy hozza a sors, akkor a katonai ügyészség előtt fogunk felelni. De itt és most azt tetted, azt tettük, ami a feladatunk volt, amit ránk bíztak.
- Egyre gyakrabban érzem, hogy túlságosan nehéz különbséget tenni a jó és a rossz az igaz és a hamis között. - ingatta a fejét Ideg. - Mintha az egész világ a feje tetejére állt volna.
- Az kétségtelen, hogy körülöttünk minden egyre gyorsabban és gyorsabban változik. És sajnos egyáltalán nem pozitív irányba. - sóhajtott fel Malacpofa. - Ezeknek a tizenéveseknek már természetes, hogy a céljaik elérése érdekében akár embert is öljenek, ha a helyzet úgy alakul. Pár év múlva már az általános iskola alsó tagozatosai is ugyanígy gondolkodnak majd. És abszurdnak tűnő gondolat ugyan, de talán néhány évtized múlva már az óvodások is egymást gyilkolásszák majd, mert ezt találják a legszórakoztatóbb játéknak... És van aki ezt fejlődésnek nevezi.
- Engem nem érdekel, hogy hogyan változik a világ körülöttünk. - húzta el a szája szélét Vicces. - Számomra az a fontos, hogy én magam és mi mindannyian az IVO-nál, az igaz ügyet szolgáljuk. A társadalom egészének és benne minden egyes embernek a védelmét azokkal szemben, akik a szabályokat és a törvényeket nem érzik magukra nézvést kötelezőnek és nem haboznak ártani másoknak bármilyen formában.
- Valóban felemelő érzés a nemes ügy szolgálatában az igazak csapatában lenni. - tűnődött el Ideg. - De nekem az egyre gyakoribb álmatlan éjszakáimon ezeknek a szerencsétlen suhancoknak az arca fog a szemem előtt lebegni, amikor azon gondolkozom, hogy mit és miért csináltam eddigi életem során.





VÉGE

Szólj hozzá!

20. fejezet - És Isten megteremté a gyűlöletet

2013.03.26. 16:59 csaki-de



Malacpofa és Véráldozat egy viszonylag félreeső terminál mellett igyekezett a rájuk váró feladatra összpontosítani. Nem volt könnyű dolguk, hiszen külön-külön és együtt is arra kellett törekedniük, hogy az általuk jegyzett hecckampány tökéletesen spontánnak és egyetlen ember által kivitelezettnek tűnjön, tehát még az ő kettejük együttműködése se lássék át a bejegyzéseken.
- Mivel kezdjük? És főleg hol? - kérdezte Malacpofa egy adag tanácstalansággal a hangjában.
- Szerintem az a leglogikusabb, ha az általuk leggyakrabban használt „Itt vagyok” fórumon visszük be az első ütést. - nézett bele a jegyzeteibe Véráldozat. - Ott található a legtöbb általuk indított téma és számszerűen a legtöbb bejegyzés is. Gyakorlatilag folyamatos az ottani jelenlétük, így biztosan és gyorsan észreveszik az ott megejtett kritikát.
- Rendben, máris regisztrálok egy felhasználót oda. És ha megvan mehet is a bejegyzés. Csak azt nem tudom, hogy miről kellene elsőre írni.
- Éppen ezen a fórumon van egy bejegyzés az „Okostojás” nevű vezéregyéniségüktől, amiben azt fejtegeti, hogy isten színe előtt minden ember egyforma. Az a bejegyzés olyan hat héttel ezelőtti keltezésű. Ehhez képest szintén ő produkált egy másik bejegyzést, alig egy hete arról, hogy a barbár muszlimoknak semmi helye sincs isten kék ege alatt.
- Oké akkor ezt a motívumot veszem alapul és domborítok rajta egy kicsit.
- Tiéd a pálya, de azért mielőtt elküldöd, hagyd, hogy elolvassam. - mondta Véráldozat egy biztató mosoly kíséretében.
- Úgy lesz. - bólintott a testes hacker és vaskos ujjaival szántani kezdte a billentyűzetet. - Nem esik túlzottan nehezemre kiosztani az ilyen kétszínű, mások jóhiszeműségével visszaélő álszenteket, mert alapból rühellem a fajtájukat.
- Csak vigyázz, nehogy az érzelmeid annyira elragadjanak, hogy valami hibát véts.
- Maximum helyesírási hibát, de az meg belefér, a bloggerek, fórumozók és chatelők között úgysem dívik túlságosan a magyar helyesírás szabályainak pontos követése. - vigyorgott Malacpofa. - És már készen is van.
- Mutasd csak! - hajolt a monitorhoz Véráldozat és lassan, aprólékosan, félhangosan olvasni kezdte a hozzászólást. - „Már régóta figyellek te okos nevű tojásfejű és beigazolódni látszik a gyanúm, hogy te csak szeretnél okos lenni, de az erőlködésed nem sok eredménnyel jár. Már viszonylag szerény szellemi képességekkel rendelkező emberek is képesek arra, hogy legalább saját maguknak ne mondjanak ellent, de te például erre is képtelen vagy. Egyik alkalommal arról szónokolsz, hogy isten színe előtt minden ember egyforma, legközelebb meg azzal jössz elő, hogy Isten nem bocsájt meg a tévelygőknek, akik más hamis vallások tanait követik. Én személy szerint nem hiszek benne, hogy Isten ilyen hirtelen és szélsőséges módon változtatja a hozzáállását az emberekkel kapcsolatban. És abban még kevésbé hiszek, hogy bármilyen hasonló esetben éppen téged kérne fel személyes szóvivőjének Sokkal inkább hajlamos vagyok azt hinni, hogy Isten idővel majd küld egy jólfelkészült pszichiátert aki képes lesz segíteni rajtad.”
- Remélem, hogy elégedett vagy a teljesítményemmel. - nézett várakozólag Malacpofa Véráldozatra.
- Helyenként erős, de meggyőzően egyéni. Ha tudod tartani ezt a stílust a továbbiakban is, akkor szerintem meggyőző lehet.
- Köszönöm, majd igyekszem. Akkor ezt most szépen elküldjük és várunk, ha jól gondolom.
- Pontosan.




- Az erősen kritikus, vagy ha úgy tetszik; kötekedő hangvételű hozzászólásunk alig egy órán keresztül volt olvasható, azután nyomtalanul, minden látható reakció nélkül eltüntették. - számolt be a fejleményekről Véráldozat valamivel később Viccesnek.
- Történ valamilyen hackelés, vagy arra irányuló kísérlet? - kérdezte a parancsnok.
- Semmi. Egyszerű moderátori beavatkozás volt. - jött a válasz malacpofától. - A portál üzemeltetője, vagy jóval valószínűbb, hogy egy általa megbízott személy, simán törölte a bejegyzést, még a felhasználónevet sem tiltották ki.
- Ezek szerint akkor elsőre nem vettek túl komolyan. - vonta le a következtetést Vicces.
- Valószínűleg nem egyszer akadt már dolgok olyanokkal, akik unalmukban kötekedni járnak különböző on-line platformokra és nem akarták túlreagálni a dolgot. Vagy egyszerűen csak semmi kedvük sem volt foglalkozni az egésszel.
- Így egy elegánsnak hitt mozdulattal a szőnyeg alá söpörték a dolgot. - mondta Véráldozat.
- És akkor most mi a tervetek a továbbiakra nézve?
- Kicsit keményebb hangot fogunk megütni és személyes sérelem ként hivatkozunk majd arra, hogy ezt a bizonyos bejegyzést szó nélkül törölték. - fejtette ki a taktikai terveket Véráldozat. - Már nem csak az „Itt vagyok”-on, de minden általuk látogatott oldalon és hálózaton keresztül bombázzuk meg őket. Annyi bejegyzést kapnak rövid időn belül, hogy beleunnak az egyenként való törölgetésébe.
- Szerintem logikus, hogy az első néhány után egyszerűen kitiltják majd a felhasználót. - jegyezte meg Vicces.
- Természetesen. - bólintott rá Malacpofa. - De már regisztráltam néhány tucat alternatív felhasználónevet minden érintett helyre, így az elárasztást maximális intenzitással tudom folytatni akár napokon keresztül is.
- Ha már kellően felbosszantottuk őket a levakarhatatlan troll figurájával, biztosan rászánják majd magukat valami komolyabb lépésre. - tippelte Véráldozat.
- Néhány tucat felhasználónév nem hiszem, hogy elég lesz több napos intenzív jelenléthez, ha átlag tíz-tizenöt percenként tiltanak ki egyet. - aggályoskodott a parancsnok.
- Nem csak a felhasználóneveket készítettem el jó előre, de megírtam néhány általános jellegű hozzászólást is, amik kevés, az adott helyzethez igazodó módosítás után fél perc alatt bedobhatóak. - magyarázta Malacpofa. - Így a tiltásig rendelkezésre álló tíz percben legalább tíz, vagy akár annál több hozzászólást is el tudok küldeni. Így egy tucat nick generál több mint száz új bejegyzést, ami azért már elég tekintélyes mennyiség.
- Megnézhetnék néhányat ezekből az előre elkészített írásokból? - érdeklődött Vicces.
- Természetesen. - mondta malacpofa és átnyújtott egy pendrive-ot a főnökének. - A troll mappában vannak, mindegyik külön, számozott text fájlban.





Malacpofa kezdte magát igazán elemében érezni. Az, hogy Vicces is elégedett volt az általa kitalált szöveggel, csak még tovább növelte az önbizalmát. Még egyszer visszaolvasta a hozzászólást, mielőtt elküldte volna;
„Úgy tűnik, a legújabb kor keresztényei a cenzúrát a régi idők hagyománya ként megőrizték, mi több tovább is fejlesztették. Más magyarázata nem igazán van annak, hogy az előző hozzászólásom, mindenféle figyelmeztetés, vagy vita nélkül, egyszerűen szőrén-szálán eltűnt. Szeretném eme tudós társaság figyelmét felhívni arra, hogy a keresztény hitgyakorlatban még az oly sötétnek tartott középkorban sem volt szokás magába az ördögbe sem belefojtani a szót. Mi több szükség esetén még ügyvédet is kapott, bár igaz, hogy mindig távollétében ítélkeztek felette. Úgy tűnik nekem, hogy Isten Tudós Népe még nem érte el ezt a középkori szintet sem, vagy ha el is érte, mostanra visszahanyatlott az alá.”
Elégedetten csettintett a nyelvével és rákattintott az „elküld” gombra. Aztán sebesen megnyitotta a következő, előkészített fájlt és néhány kattintással új információt osztott meg egyszerre három különböző közösségi oldalon a nagyközönséggel, aminek a tartalma a következő volt: „Érdekes történelmi tény, hogy miközben a keresztény vallás és egyházak a toleranciát és a békés egymás mellett élést hirdetik tanaikban, addig az újra és újra felbukkanó, magukat kereszténynek nevező szekták, legújabban például az <<Isten Tudós Népe>> nevű, a másokra való acsarkodásban mutat jó példát. Valószínűleg Isten nagyon gondosan járt el amikor megteremtette a gyűlölet érzését. Sikerül egy olyan tökéletes dolgot alkotnia, amit azóta is a legtöbb ember készségesen igyekszik magáévá tenni. Állhatna akár a Biblia klasszikus sorai között is: <<És Isten megteremté a gyűlöletet és látá, hogy a gyűlölete jó és az emberek kedvelik azt. Az ember kipróbálá a gyűlöletet és érzé, hogy a gyűlölet jó és fennen hirdeté; imhol gyűlöljük egymást feleim.>>. Arra, hogy ez a dolog mennyire jól működik, a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy Káin és Ábel óta az egymást gyűlölők száma folyamatosan növekszik. Én a magam részéről nem is látok esélyt a folyamat visszafordítására, vagy akár csak a lelassítására, hacsak nem lépünk fel világszerte, társadalmi szinten a különböző szekták ellen.”.

Véráldozat, aki mindvégig figyelte a hackerből lett troll munkáját, elismerően bólogatott és megveregette a férfi vállát.
- Bicskanyitogatóan stílusos tudsz lenni, ha arra kerül a sor. - mondta mosolyogva. - És nem mellesleg átkozottul gyorsan is kezeled a rendszert.
- Köszönöm az elismerést. Már csak az van hátra, hogy őszintén bevalld nekem, én vagyok álmaid férfija.
- Kérlek ne vedd nagyon a szívedre, hogy arra még várnod kell. - nevetett a fiatal nő.




Ideg felállt, hogy kinyújtóztassa kicsit az egész napos ücsörgéstől elgémberedett lábait. Mivel az idő már erősen délutánba hajlott, titokban bízott benne, hogy a munkaidő lejárta előtt már nem áll be érdemleges változás és szépen csendben hazamehet pihenni.
- Tegnap hallottam a főnöktől, hogy egy rakat szöveget megírtál előre a szentfazekak bosszantására. - lépett oda Malacpofához, aki még mindig szorgalmasan küldözgette a bejegyzéseit a különböző platformokra. - De hogy a fenébe tudtál olyan dolgokra választ írni, amik még meg sem történtek, vagy olyan kérdésekre felelni, amiket még fel sem tettek?
- Először is nagyon sokat köszönhetek Véráldozat segítségének, mert a jó pszichológiai háttér-információk alapján jó eséllyel lehet következtetni a másik fél soron következő lépéseire. Másfelől pedig a magam tapasztalatai alapján az ember egy eléggé egyszerű szerkezet. Ugyanazok a dolgok, az emberek kilencvenkilenc százalékánál ugyanazokat a reakciókat váltják ki. Semmi ördöngösség sincs benn. Csak az első lépésemnek olyannak kell lennie, ami kényszerpálya jelleggel meghatározza az egész folyamatot és onnantól kezdve csak akkor van gond, ha a másik fél valami teljesen váratlant improvizál.
- Értem. És ezek a tudós istenhívők még nem leptek meg semmivel?
- Eddig semmi. Eléggé fantáziátlanok. - húzta fel a vállait Malacpofa. - Amit tudnak kitörölnek, a maradékot meg agyonhallgatják, maximum néha lehülyéz egy-egy „közkatonájuk”. De szerintem ahogy egyre inkább szaporodnak az olyan bejegyzéseim, amiknek a törléséhez nincs megfelelő hozzáférésük, kénytelenek lesznek valami drasztikusabbat lépni.
- Unalmas meló ez a trollkodás, ha két nap kemény munka ellenére, ennyire semmi sem történik. - csóválta meg a fejét Ideg, majd vissza indult a helyére, de a válla felett még hátraszólt Malacpofának. - Sok szerencsét és kitartást a továbbiakhoz.
- Úgy látszik csak a te szerencse kívánásod hiányzott eddig is. - szólt utána a testes hacker. - Kapás van srácok, valaki pedzegeti a fantomgépet.

A munkatérben hirtelen felpezsdült az élet. Minden operátor nagy lendülettel csapott le a billentyűzetre, hogy nyakon csípjék az illegális módszerrel próbálkozó „cenzort”
- Dobj át egy induló IP tükröt a támadóról. - kiáltotta át Daemon Malacpofának. - Megpróbálom lépésenként visszafejteni az útvonalát.
- Ide hozzám meg egy fantom-klón kellene. - jelezte Wotan. - Ha sikeresen pingpongozunk a virtuális gépek között, akkor szerintem hamar meg fog keveredni a tag. Az pedig egyenes út ahhoz, hogy megfeledkezzen a kellő óvatosságról és akkor a nyaka közébe csapunk.
- Beindultatok srácok, mint vadászkutya a vérszagra. Azért én közben figyelek arra is, hogy szükség esetén leválasszuk magunkat még időben, nehogy annál az odacsapásnál az derüljön ki, hogy mi az ostor rossz végére kerültünk közben. - jegyezte meg Ideg.
- Guru -féle fantomon még nem ment át senki, pedig nem szimpla hackerek is próbálták már. - legyintett rá Daemon.
- Azt hiszem ideje áttennem a fantomgép tartózkodási helyét Rákospalota-Kertvárosból, mondjuk Vecsés központjába. - mondta Malacpofa. - Így ha nálad Wotan már túl közel van az Érdi címhez, akkor passzolhatod vissza nekem.
- Nem nyomja rosszul a tag, de a kamu szolgáltatói szerver megfogta egy kicsit. - elemezte a helyzetet Wotan. - Guru papa pakolt a rendszerbe némi extra turpisságot.
- Rendeben srácok, nem kell tovább labdázni vele, lekapcsolódhattok, megtaláltam, hogy honnan nyomja. - mondta Daemon kisvártatva. - De nem fogtok örülni neki.

Szólj hozzá!

19. fejezet - Kusza beszéd

2013.03.18. 21:05 csaki-de

.

Ezen a napon senki sem tartott ebédszünetet. Minden operátor feszült arccal gubbasztott a monitorja előtt és csak időnként váltottak néhány szót egymással. Az operatív állomány a parancsnok vezetésével éppen kirakodóvásár szerű ellenőrzést végzett az előtérben. Fegyverek, lőszerek, gránátok, behatoló és védőfelszerelések voltak széjjel teregetve mindenütt. Daemon, aki a lábait kinyújtóztatni sétált ki az előtérbe, elhűlve kérdezte:
- Atyaisten, ti háborúra készültök?
- Bizony öregem, vallás-háborúra. - válaszolt Alfa.
- Én inkább terrorizmus ellenes harcnak nevezném. - jegyezte meg Vicces. - Ha visszamentél, kérlek szólj a többieknek, hogy egy fél óra múlva megbeszélést tartunk. Remélem addigra már lesz némi megbeszélni valónk.
- Ezt-azt már találtunk, de nem tudom, hogy mire lesz elég így hirtelen. - válaszolt Daemon a burkoltan feltett kérdésre. - Mindenesetre szólok nekik, hogy megbeszélés lesz.
- Köszönöm.





Vicces az operátor terem közepére húzott egy széket magának és megvárta amíg mindenki letelepszik. Az operátorok a gépeik mellett ültek, néhányan papír alapú, mások tableten lévő jegyzetekkel felkészülve. Az operatívok egy részének már nem jutott szék, így ők a padlóra telepedtek le, hátukat a falnak vetve.
- Nem akarom itt a zsarnokian rámenős főnököt játszani nektek, de azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon remélem, hogy találtatok valamit, aminek a nyomán el tudunk indulni. - kezdte Vicces a megbeszélést.
- A világ minden pénzéért sem szeretnénk kiábrándítani szeretett főnökünket, de egy fél nap sajnos nem volt elég, hogy látványos sikereket érjünk el az Interneten tenyésző arctalan, de rendkívül vallásos tömegek szétválogatása és egyénenként való megnevezése terén. - válaszolt Ideg kisvártatva. - Egyenlőre az is nehezünkre esik, hogy az általában vallásos alapon hőbörgőket szétválogassuk Isten Tudós Népének tagjaitól.
- A megnyilvánulásaik egy része egyszerű bejegyzésekből áll, amiket különböző közösségi oldalakon ejtenek meg, egymástól eltérő, de sohasem valós adatokkal létrehozott felhasználók nevében. - kapcsolódott be Wotan is a beszélgetésbe. - Ezek szinte teljesen lenyomozhatatlanok, de nagy valószínűséggel, ha sikerülne lekövetnünk őket, azzal sem sokra mennénk, mert annyi eszük biztosan van, hogy nem saját gépről és nem az otthoni internetvonalon keresztül hozták létre őket.
- Azért némi jó hír is akad. A rendszeresen használt nickek és a bejegyzések stílusa alapján sikerült elkülönítenünk egy féltucat hangadót, vagy úgy is mondhatnánk, szellemi vezetőt. - szépített valamennyit a helyzeten Véráldozat. - Ezek a nevek a kezdetektől újra és újra felbukkannak és egymást támogatva igyekeznek meghatározni az egész csoportosulás véleményét és hangulatát különböző dolgokkal kapcsolatban.
- Így van. Tessék itt a lista a felhasználónevekkel. - nyújtott át egy papírt Daemon Viccesnek. - Sajnos egyenlőre semmilyen egyéb forrásanyagban sem találkoztunk ezekkel, vagy ezekre kellően hasonlító nevekkel. Valószínűleg pontosan erre az egyetlen célra lettek létrehozva és a mögöttük rejlő valós személyek kellő óvatossággal, elkülönítve minden mástól, kezelik őket.
- Azt lehet tudni, hogy pontosan hány valós személy kezeli ezeket a felhasználóneveket? - kérdezett rá Vicces.
- Lefuttattam egy rövid elemzést a stílusra, tipikus hibákra és egyéb hasonlóakra vonatkozólag és az a véleményem, hogy ezt a hat-hét nicket nagyjából három-négy ember kezeli. - válaszolta Véráldozat. - A legtöbbjüket mindig ugyanaz a személy, de van két olyan felhasználónév is, amelyeknél a stíluskeveredés azt sugallja, hogy több különböző személy is használja felváltva.
- Ideg, mint az operátorok vezetője, mit javasolsz, hogyan próbáljunk közelebb férkőzni ehhez a keménymaghoz? - fordult a parancsnok a helyetteséhez. - Ha esetleg valaki másnak van ötlete, azt is szívesen hallanám.
- Sajnálom, nekem nem sikerült eddig semmi okosat kigondolni. - ingatta a fejét az elsőként megszólított.
- Nekem van egy ötletem, amit talán felhasználhatnánk valamilyen formában. - szólalt meg Véráldozat. - A különböző fórumok anyagának átnézésekor feltűnt, hogy a ma annyira divatos trollkodás nem jellemző ennek a csoportnak publikációi nyomán. Alig-alig találni negatív hangvitelű bejegyzéseket a különböző postjaik hozzászólásai között.
- Gondolod, hogy valamilyen formában monitorozzák és szűrik a hozzászólásokat és a hozzászólókat is? - kérdezte a parancsnok.
- Nem vagyok benne biztos, de nagy esélyt adok neki, hogy az ellenvéleményeket mindenképpen eltüntetik a színről, mielőtt azok követőkre találnak és mint jelenség, esetleg elharapódznak.
- Ez mondjuk vallási körökben nem szokatlan jelenség. - morogta Malacpofa. - Gondoljunk csak a szent Inkvizícióra.
- Ez viszont akkor azt jelenti, hogy vannak a közösségnek olyan tagjai, akik képesek és hajlandóak is IT téren beavatkozni, vagyis hackelni. - vonta le a logikus következtetést Ideg.
- És mire mehetünk mi ezzel az információval? - volt Vicces következő kérdése.
- Valaki, akire ilyen fontos feladatot bíznak, az valószínűleg közel áll a keménymag legkeményebb részéhez, vagyis a vezetőkhöz. Viszont egy hackert úgy lehet legkönnyebben elcsípni, ha akcióra kényszerítjük. - fejtegette tovább Véráldozat. - Én azt javaslom, hogy provokáljuk őket. Mutassunk nekik egy célpontot, akire a haragjukat összpontosíthatják. Így amíg ők a trollt keresik, mi meg tudjuk találni őket.
- Nem rossz gondolat. De azt nem akarom, hogy esetleg fordítva süljön el a dolog. - gondolkodott el Vicces. - Nem tudjuk mennyire jó hackerük, vagy hackereik vannak és nem lenne jó ha bármilyen formában az IVO nyomára jutnának. Egy betonbiztos fedő megoldást kell találnunk a trollunknak. És azt sem ártana eldönteni, hogy ki játssza ezt a szerepet, ugyanis az esetleges stílus különbségekből ők is könnyen rájöhetnek, hogy valamilyen szervezett csoport van a vonalnak ezen a végén és ezzel esetleg elriasztjuk őket.
- Nekem van egy ötletem a biztonságra és a személyre nézve is. - emelkedett fel a helyéről Ideg. - De mielőtt felvázolnám az elképzeléseimet, beszélnem kell valakivel. Másfél óra múlva itt vagyok, addig lazítsatok egy kicsit.





- Szevasz kisgyerek! Régen láttalak utoljára. Szokásos ajándékomat hoztad? - köszönt rá Guru a belépő Idegre.
- Sajnálom Guru bátyám, de most nincs Vodka, egészséges életmód van. Én némi apró meglepetés.
- Rosszul kezded ezt a látogatást, úgy-e tudod?! - elégedetlenkedett a terjedelmes hacker legenda. - Vodka nélkül szomorú leszek és elmegy a kedvem a beszélgetéstől is.
- Az igazán kár lenne, mert érdekes dolgokat akarok mondani.
- Na nem bánom, mesélj.
- Az egész dolog ott kezdődött, hogy néhány hónapja Guru bátyám egy újabb tehetséges tanítványát, Daemon után már a másodikat, sikerült lefülelnünk.
- Na és ki volt az? - kérdezte Guru unottan.
- Malacpofának hívják hacker körökben. Most viszont nem volt malaca a pofának, begyűjtöttük. - vigyorgott Ideg a saját viccén.
- Előfordult már más hackerekkel is. És azért fáradtál ide személyesen, hogy ezt elmeséld? Küldhettél volna sms-t, vagy emailt is. Na nem azért mintha különösebben érdekelne a dolog.
- Türelem nagy ember. Még nincs vége a sztorinak. Rövid huzavona után, szintén Daemon esetéhez hasonlóan, Malacpofa is beállt hozzánk, hogy a bűn helyett a bűnüldözés útjait járja.
- Igazán megható történet. Van egy zsebkendőd, amit telesírhatnék?
- Azzal a zsebkendővel várjunk amíg elmondom a dologgal kapcsolatos kérésemet, hátha akkor jobban fogsz majd sírni.
- Borzasztó időket élünk, ha az embert már a saját házában is zavarják a kéregetők. - húzta el a szája szélét Guru.
- Saját ház? - csodálkozott színpadiasan Ideg. - Én nem látok házat még a környéken sem. Ezt a lepukkant buszroncsot, a legnagyobb jóindulattal sem lehet háznak nevezni. Otthonnak is legfeljebb te csúfolod Guru bátyám.
- Kritizáltam én valaha is a te életstílusodat? Örülj neki, hogy a tetőn lévő Dragunovot ma sem használtam az üdvözlésedre.
- Rendben, bocsánat a személyeskedésért. Viszont a kérés marad. Az éppen futó akciónkban komoly feladatot kap Malacpofa. Csalit kell játszani a rosszfiúknak. Viszont azt nem szeretnénk, ha annyira jól sikerülne a csalizás, hogy a harapás esetleg az IVO központing is beérjen.
- Minek nyúlkál a szarba az aki attól fél, hogy büdös lesz a keze? - tette fel a költői kérdést, elég kevéssé költőien megfogalmazva Guru.
- Ez most egy olyan helyzet amit nem mi kerestünk magunknak, de az ország érdeke, hogy sikeresen helytálljunk.
- Most akkor az jön, hogy a hazafias érzelmeimre próbálsz apellálni? A végén még a zsebkendő, amit előhúzol, is nemzetiszínű lesz.
- A félreértések elkerülés végett, tisztázzuk akkor; mi segítünk az országon, te segítesz rajtunk. - magyarázta Ideg türelmesen.
- És persze tiszta szívjóságból. - jött a flegma válasz.
- Akár. De természetesen a megfelelő helyen feljegyzésre kerül ez a dolog is és emlékezni fogunk rá, hogy jövünk neked még eggyel.
- Azzal aztán nagyon ki vagyok segítve. - legyintett Guru. - Na és miről is lenne szó konkrétan?
- Kellene egy amolyan fantomgép, amihez a mi vonalunkról tudna csatlakozni Malacpofa és ha a másik fél elkezdi visszakeresni, akkor úgy tűnik, hogy egy egyszerű, otthoni számítógép egy teljesen hétköznapi internetkapcsolattal. Viszont fizikálisan nem lehet megtalálni, mert folyamatosan változik a fellelhetősége, esetlege egyszerre több is van belőle.
- Nem olyan bonyolult dolog ez. Nem hiszem, hogy ti nagyokosok nem tudnátok ezt saját erőből megoldani.
- Valószínűleg megtudnánk, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem olyan szinten, mint te. - legyezgette egy kicsit beszélgetőpartnere hiúságát Ideg.
- Rendben, megcsinálom. De akkor most menj és hagyj dolgozni. Egy óra múlva átküldöm a csatlakozási adatokat.
- Nagyon köszönöm a magunk és a hozzánk bebukott össze tanítványa nevében. - búcsúzkodott Ideg elégedett mosollyal.
- Lehetnél esetleg te is az én tanítványom. Az első dolog amit feltétlenül meg kell tanulnod, hogy legközelebb ne próbálj vodka nélkül beállítani ide, mert akkor fejre célzott üdvlövésekkel foglak fogadni. - szólt Guru a távozó után.





- Így végül sikerült Gurut szárazon is megnyernem arra, hogy segítsen nekünk. - fejezte be a látogatásának összefoglalását Ideg az IVO központban fél órával később. - Tehát rövidesen elkezdhetjük a látszólagos ellenpropagandát, ami valójában egy remélhetőleg sikeres lépre csalás lesz.
- És miért pont én legyek aki a troll szerepét játssza? - kérdezte Malacpofa meglehetősen kevés lelkesedéssel a hangjában.
- Nem annyira a természetes temperamentumod, mint inkább egyéb meggondolások alapján döntöttem melletted. - válaszolt Ideg kissé gunyorosan. - Többek között Te vagy itt a legrövidebb ideje, talán még nem fertőzött meg teljesen az itteni gondolkodásmód és így hihetőbben adod majd elő a civil kötekedőt. Másodsorban a Guru tanítványaként valószínűleg könnyen, egyszerűen tudod majd használni az általa összerakott rendszert.
- Ne aggódj, én majd segítek neked a taktikai szempontok követésében. - szólt közbe Véráldozat. - A pszichológia hadviselés csak akkor lehet kellően eredményes, ha valóban érzékeny pontokra sikerül rátapintanunk.
- Találtál már valamit, amivel el lehetne kezdeni? - kérdezett rá Vicces. - Vagy egyszerre több vonalon próbálkozzunk esetleg?
- Átfutottam újra a vezér nickek legfontosabb postjait és azt hiszem találtam egy kellően érzékeny területet. A csoport irányítását és a hangulatkeltést egy nagyon logikus láncolat mentén, szinte mérnöki pontossággal szerkesztik, szervezik. Van azonban néhány olyan frázis jellegű betét egy-egy hozzászólásban, amelyeket aztán a későbbiek során figyelmen kívül hagytak, vagy éppenséggel vele ellentétes tartalmú kijelentést tettek. Tehát van egy esélyünk arra, hogy ezekre hivatkozva úgy állítsuk be őket, hogy csak össze vissza beszélnek.
- És szerinted ez elég lesz ahhoz, hogy megugrasszuk őket? - kérdezte ismét a főnök, kissé bizonytalanul.
- Nagyon jó esély van rá. Ha nem akarnak elkezdeni hosszan vitatkozni, vagy magyarázkodni, akkor a legegyszerűbb ha elhallgattatják a forrást. Először persze csak on-line formában, de ha sokadszorra is felbukkan, akkor akár valós értelemben is.
- És ahhoz meg kell találniuk. Így amikor a legvadabban fogócskáznak majd a délibáb szerű ismeretlennel, mi szépen csendesen becserkésszük az internet-vonalaikat. - zárta le Ideg a gondolatmenetet.
- Rendben, nem bánom, csináljátok. - adta a beleegyezését a parancsnok. - De ügyesen és lehetőleg gyorsan. Mielőtt újabb emberéletet követelne az ügy.
- Minden percben itt lehet Guru üzenete a szükséges adatokkal. - nézett Ideg az órájára. - És akkor azonnal a húrokba csapunk.



Szólj hozzá!

18. fejezet - Az imádság ereje

2013.03.04. 21:05 csaki-de

- Tudod nekem még így, közel egy hét után is az jár az eszemben, hogy azon az éjszakán nem először találkoztam a Szellemmel. - szólalt meg váratlanul Maya Wotanhoz fordulva, miközben a gépük egyenletesen suhant a felhők fölött, a ragyogó napsütésben.
- Különös, de nekem is ez volt az érzésem. A hangja valahogy olyan ismerősnek tűnt.
- Gondolod, hogy Vicces esetleg elárulja majd nekünk, hogy ki is volt az aki végül kisegített minket a szorult helyzetünkből?
- Én a helyedben nem számítanék erre. - csillapította le kedvese kíváncsiságát Wotan. - Már eddig is elég sok idő telt el a történtek óta, de mivel most sem egyenesen hazamegyünk, hanem előbb a jól megérdemelt pihenésünket töltjük pár napig Bécsben, az izgalom otthon már régen lecseng mire mi hazaérünk. Márpedig egy nyugodt kiegyensúlyozott helyzetben a főnök még véletlenül sem szólja el magát.
- Ez igaz. - törődött bele a megmásíthatatlanba Maya, aztán tekintetét az ablak felé fordítva elmerült a felhők fantasztikusan változatos látványában.





A pihenés napjai gyorsan elrepültek és egy kellemes nyári napon Maya és Wotan újra találkoztak közös főnökükkel, még ha nem is egészen olyan keretek között, ahogyan arra előzetesen számítottak. Vicces a hazaérkezésük utáni estén meghívta őket a saját otthonába, vacsorára. A rendezvény zártkörűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Ideggel együtt, összesen négyen voltak jelen.
- Remélem ízlik a haza főzt a távol töltött napok után. - mondta Vicces, miközben a levest kanalazgatták.
- Igazán nagyon örülünk, hogy főztél, külön direkt miattunk. - válaszolt Maya mosolyogva. - De éppenséggel az étkezésre végig semmi panaszunk sem lehetett.
- Nagy szerencsétekre és némi nemzetközi nyomás hatására a svájci fogda kosztot nem kellett kipróbálnotok. Lehet, hogy az azért nem ízlett volna annyira. - poénkodott Ideg.
- Végül is semmi okuk nem lett volna arra, hogy őrizetbe vegyék őket. - jelentette ki Vicces. - Ők csak ártatlan vendégek voltak abban a házban, ahol a fegyveres rablótámadás történt. És semmit nem láttak, legfeljebb csak hallottak. A személyzet semmi rájuk nézve terhelőt nem mondott. És az Orbacsics halálával kapcsolatos nyomozást egyébként is a francia rendőrök végezték, mivel a hajó a határ francia oldalán robbant fel.
- Gondolom nem véletlenül. - jegyezte meg Wotan.
- Az most mellékes. - vonta meg a vállát Vicces. - Bár akkor természetesen nem volt az. Egy felől nem hagyhattuk, hogy Orbacsics esetleg lelépjen az anyaggal, másfelől pedig a franciák sokkal készségesebben együttműködtek velünk, mint ahogyan azt a svájciak tették volna.
- És végül azt sikerült kideríteni, hogy pontosan mire is készült az ellopatott adatokkal? - érdeklődött Maya.
- Nos, a különböző módszerekkel megszerzett információk szerint, az ellopott számlaadatok segítségével megtévesztő tőzsdei aktivitást akart produkálni, ami egy kiadós értékpapír-piaci pánikhoz kellett volna, hogy vezessen.
- Szerintem vezetett is volna, ha okosan csinálja. - szúrta közbe Wotan.
- Ő és a köré csoportosult érdekkörök, röviden és magyarul a cimborái és üzlettársai, ezt a pánikot kihasználva fillérekért felvásároltak volna néhány stratégiai fontosságú céget kis hazánkban. - fejezte be a gondolatmenetet Ideg. - Közöttük olyanokat is amelyeknek a határainkon túl is jelentős érdekeltségei vannak.
- Gyakorlatilag átvette volna a régió gazdasági életének az irányítását. - vonta le a konzekvenciát Vicces. - És biztosak lehetünk benne, hogy nem lettek volna gátlásai, ami a rablógazdálkodást illeti.
- Ezt akkor most megúsztuk. - merengett el Maya. - És hogyan úsztuk meg mi ketten Wotannal a rendőrségi vizsgálatot?
- Nem volt különösebben bonyolult. - legyintett Ideg a kérdésre. - A francia kollégákat nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy valószínűleg valami rejtett hiba volt a hajó konstrukciójában és egyszerű üzemanyag-szivárgás okozta a tragédiát. A Svájciak pedig a saját részükkel nem nagyon tudtak mit kezdeni, így be kellett érniük azzal, hogy egy ismeretlen tettesek által elkövetett rablótámadás ként zárják le az ügyet.
- Apropó ismeretlen tettesek... Mindkettőnknek nagyon ismerősnek tűnt a Szellem, bár az arcát nem láthattunk. - vetette fel Maya. - Biztosan találkoztunk már vele előzőleg. Megtudhatjuk esetleg, hogy ki volt az, aki a beavatkozásával megoldotta a számunkra meglehetősen előnytelen helyzetet?
- Sajnálom, de ez az információ több mint bizalmas természetű. Egyébként is, éppen eleget beszéltünk már erről az azóta lezárt ügyről. - mondta Vicces. - Inkább együnk, mert teljesen kihűl a sült és én eredetileg nem hideg-sültnek szántam.





- Gratulálok öregem, szerencsésen megúsztátok a dolgot. - fogadta másnap reggel Wotant Alfa a központban.
- Mi itt halálra izgultuk magunkat miattatok. - mesélte Daemon nagy átéléssel. - A szemünk guvadt ki, úgy lestük a monitoron a műholdképeket, hogy lássuk ha éppen kísérnek benneteket a kertvégébe fejbe lőni, vagy hasonló céllal tuszkolnak be titeket egy kocsiba, ami elfurikázik egy nagyon távoli, nagyon néptelen helyre.
- Lenyűgöző ez e pozitív hozzáállás és gondolkodásmód, amit így utólag megosztasz velem. - jegyezte meg Wotan kissé epésen. - Még a végén kiderül, hogy nem is nekünk szurkoltál.
- Eszednél vagy cimbora? Persze, hogy nektek szurkoltam, ahogy mindenki más is itt az IVO-ban. De nem tűnt úgy, hogy túl sok esélyetek van.
- Naná, hogy szurkoltunk nektek. - csatlakozott Malacpofa is a beszélgetéshez. - Én magamban még imádkoztam is értetek.
- Lehet, hogy akkor az hatot és azért úsztátok meg ép bőrrel. - élcelődött kicsit Alfa. - És nem a Szellem, hanem az Isteni gondviselés oldotta meg a helyzetet.
- Csak óvatosan az ilyen viccekkel. - mondta az időközben megérkező Vicces. - Vannak akik véresen komolyan hisznek az imádság erejében és nézeteik helyességéről igyekeznek mindenki mást is bármi áron meggyőzni ha kell.
- Én is találkoztam már néhány ilyen szentfazékkal. - bólintott rá Alfa. - De szerintem itt házon belül nincs ilyen, úgyhogy szerencsére nem kell ilyesmivel foglalkoznunk.
- Az a helyzet, hogy nagyon is kell. - mondott ellent a parancsnok. - Ugyanis most éppen egy ilyen ügyet kaptunk a nyakunkba. Tíz perc múlva eligazítás az irodámban.





Vicces egy vékony dossziét tett az asztalra és néhány papírlapot vett ki belőle. Tekintetét végighordozta az összegyűlt állományon, aztán lassan megfontoltan beszélni kezdett.
- Egy olyan feladatra kértek fel minket, ami nem áll túlságosan közel a mi profilunkhoz, ugyanakkor a jelenlegi helyzetben mi vagyunk azok akik leginkább alkalmasak vagyunk az elvégzésére.
- Már megint ki lőcsölte ránk a saját, el nem végzett munkáját? - kérdezte Ideg kedvetlenül.
- A felkérés konkrétan A Szemtől érkezett, de a probléma amit meg kell oldanunk a Belügyminisztérium rendvédelmi szervét, vagyis a Rendőrséget érinti. Azonban az ügynek vannak távolabb mutató aspektusai is, amelyek már sokkal inkább A Nemzetvédelmi Hivatal hatáskörébe tartoznak.
- Akkor nem valami kis csip-csup ügyről van szó. - vonta le a következtetést Béta.
- Eddig azt gondolták, hogy igen. - mondta Vicces. - Az egész egy Internetes vallási mozgalom formájában indult, amire sokáig senki fel sem figyelt. Néhány hónapja kezdett a mozgalom olyan mértéket ölteni, hogy már felkeltette a közvélemény és a hivatalos szervek érdeklődését is. Nagyjából ekkor kezdett a csoportosulás radikális hangot megütni a vallásosság terén. Ezt később fokozatosan felváltotta egyfajta agresszivitás, amit más vallások, illetve egyházak irányába mutattak. És egy hete megtörtént az első olyan tényleges támadás a szervezet nevében, amely emberéletet követelt.
- Ez eddig egy szimpla előre kitervelt gyilkosságnak hangzik. - foglalta össze Tomcat az eddig hallottakat. - Mióta nyomozunk mi gyilkossági ügyekben?
- Egészen pontosan ma reggeltől. - szögezte le a parancsnok. - Mivel az egész szervezet és a tevékenységének nagy része is az Interneten keresztül szerveződik, a legkézenfekvőbb, hogy a tagjait, közöttük a feltételezett gyilkosokkal, az Interneten keresztül a legesélyesebb megtalálni.
- Ahhoz elég sok információt kell összegyűjteni róluk, hogy a valós életben is meg tudjuk találni őket. - mondta Véráldozat. - És ha ez egy jelentős létszámú és erősen összetartó csoport, ahogyan mondtad, akkor nem lesz könnyű megtalálni közöttük azt, vagy azokat, akik a tényleges támadást végrehajtották.
- Ezzel én is tisztában vagyok. Viszont a Rendőrség szakemberei már az első lépéseknél elakadtak. Egyszerűen képtelenek bármit is kihámozni a csoport Internetes kommunikációjából. Néhány felhasználónéven és egy-két elcsípett emailen kívül gyakorlatilag semmi sincs a kezükben, aminek a nyomán el lehetne kezdeni felgöngyölíteni a szálakat.
- Szóval most akkor mindenki tőlünk várja a csodát? - kérdezett rá Daemon.
- Igen, kétségtelenül. Ugyanis ha ez a fajta erőszakos fellépése tovább harapódzik ennek a csoportnak, akkor széleskörű, vallási alapú terrorizmusra lehet számítani az országban. Ez hosszabb távon az államrend megingásához is vezethet, a nemzetközi visszhangokról nem is beszélve.
- És mégis mi az amit tudunk ezekről a vallási fanatikusokról? - kérdezte Kiképző.
- Egy keresztény szellemi alapokkal rendelkező szervezetről van szó, ami azért néha, nyomokban kikacsintgat a Scientológia felé is. - olvasott bele Vicces a kezében tartott dokumentumokba. - Céljukul tűzték ki, hogy harcoljanak a modern életvitel vallásellenessége és más vallások túlzottan megengedő hozzáállása ellen. A kezdeti időszakban elsősorban arról győzködték egymást és a rájuk figyelő más személyeket, hogy az imádságok ereje képes megtisztítani a mai, bűnös világot. Később már inkább arra koncentráltak, hogy az egyházakat kellene megtisztítani, a gyengekezű, korrupt, bűnös vallási vezetőktől. Most pedig már ott tartanak, hogy Magyarországot kellene megtisztítani minden idegen, nem katolikus vallástól és azok követőitől.
- Látványos ideológiai fejlődés. - röhögött fel Tomcat.
- Nekem az az érzésem, hogy nem látványos, sokkal inkább csalóka látszatú. - húzta el a szája szélét a parancsnok. - Akik ezt az egész mozgalmat elindították, valószínűleg már a kezdetekkor is ezt az ideológiát vallották, de ha már az elején így kezdik, akkor valószínűleg sokkal kevesebben álltak volna be a soraikba. Így viszont van egy eléggé jól kiépített követőtáboruk akiket már rábeszéléssel, különböző trükkökkel, esetleg némi nyomás gyakorlásával sok mindenre rá lehet venni.
- És hogyan történt a támadás? Ki volt az áldozat? - kérdezte Wotan.
- Egy kisebb muzulmán közösség volt a támadás elszenvedője, akiket már hetekkel korábban elkezdtek fenyegetni az Interneten, mivel az imaház gyanánt szolgáló helységük egy keresztény középiskola közvetlen szomszédságában van. Végül ultimátumot küldtek nekik, hogy azonnal zárják be az imaházat, amire ők nem reagáltak. Ezt követően egy istentisztelet után álarcosok csoportja támadta meg az Imámot botokkal, láncokkal felfegyverkezve. A segítségére siető hívőknek köszönheti, hogy nem verték agyon a helyszínen. Viszont az öt védeni igyekvő hívők közük az egyik, súlyos koponya sérüléseket szenvedett és meghalt mire a mentők a helyszínre érkeztek. A támadók természetesen még időben nyomtalanul eltűntek a helyszínről. Ugyan egyértelmű bizonyíték nincs rá, egyenlőre, de szinte teljesen kizárható a véletlen egybeesés az ügyben érintett csoporttal, akik egyébként „Isten Tudós Népé”-nek nevezik magukat.
- Ez emlékeztet engem a régi, „Ki, miben tudós” vetélkedőkre. - tűnődött el Kiképző. - Úgy látszik ők husángban és marhaláncban vannak jól kiművelve.
- Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket egy szervezet közkatonáinak cselekedeteiből. - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetőleg Ideg. - Biztos vagyok benne, hogy a vezetőik ennél sokkal rafináltabb szarháziak.
- Minden esetre itt tartunk most. - sóhajtott fel Vicces. - Itt vannak ezek a papírok az eddig begyűjtött szűkös információkkal. Olvassátok át őket, aztán az operátorok zúduljanak rá az ismert csatornákra és próbálják kiszűrni a számunkra legfontosabb személyeket. Az operatív egység pedig készüljön fokozottan veszélyes bevetésre. Könnyen alakulhat úgy, hogy többszörös túlerővel szemben kell harcba bocsátkoznunk.



Szólj hozzá!

17. fejezet - Léket kapott tervek

2013.02.25. 21:05 csaki-de

A reggeli három személyre volt terítve a kert egyik árnyas sarkában. A lassan úszó bárányfelhők alatt apró madarak repkedtek a hegyoldal fái felett és színes pillangók lebegtek tova a kert ezernyi színpompás virága között. Igazi nyáreleji alpesi idill uralkodott az Orbacsics villa körül. Ez alól talán csak a pompásan megterített asztal mellett reggelizők jelentettek kivételt. Legalábbis Wotan és Maya inkább éreztek szorongást és veszélyt legbelül, mint bárminemű idillt. Orbacsics pedig vajmi keveset árult el a hangulatáról és az érzéseiről a vendégei számára. Meglehetősen egykedvűen evett a pompásan megterített asztalon található finomságokból és különösebben tartalmas beszélgetésbe sem bocsátkozott ezen a reggelen.
- Igazán ne haragudjanak, amiért most nem brillírozok a társalgás terén, de a fejem tele van üzleti gondokkal. - mondta az étkezés vége felé közeledve, miközben egy pohár friss narancslevet kortyolgatott. - Reggeli után át kell menne Genfbe néhány fontos személyes találkozót lebonyolítani, így legnagyobb bánatomra magukra kell, hogy hagyjam önöket. Csak ebéd után jövök vissza. Addig élvezzék a ház vendégszeretetét és vegyék igénybe bátran a személyzet szolgálatait.
- Miattunk nem kell aggódnia, tudomásul vesszük, hogy az ön életének nagyobbik részét az üzlet teszi ki. - bólogatott Maya megértően.
- Nagyszerű, örülök, hogy nem találja a viselkedésemet udvariatlannak. Javaslom, hogy a jó időre való tekintettel próbálják ki az úszómedencét. Én magam nagyon kellemes felfrissülésnek és hasznos sportnak tartom az úszást. És remélem Tamás, önnek lesz ideje a munkával is foglalkozni, amire felkértem.
- Természetesen. Reggeli után rögtön azzal kezdem majd.
- Rendben van, akkor szólok a titkáromnak, hogy mindig legyen valaki aki a rendelkezésére áll az iroda és az adathordozó tekintetében.
- Elnézést uram egy bizonyos Sarah Kerrigan keresi. Azt mondja fontos üzleti ügyben jött. - lépett az asztalhoz az egyik biztonsági ember.
- Sarah Kerrigan? Nem emlékszem, hogy hallottam volna ezt a nevet ezelőtt. - csóválta meg a fejét Orbacsics. - Most egyébként sincs időm fogadni, bármilyen ügyben keres is. Szóljon Mirics úrnak, hogy beszéljen a hölggyel és ha valóban fontos az ügy, ami miatt idejött, akkor holnapra beszéljen meg vele egy időpontot. És a sofőrömnek pedig mondja meg, hogy öt percen belül indulunk, álljon készenlétben a kocsival.
- Igenis uram.
- Most valóban itt kell, hogy hagyjam magukat. - állt fel Orbacsics az asztal mellől, észre sem véve, hogy a reggeliző partnerei az előző rövid információcsere hatására felváltva sápadnak és vörösödnek el. - Legkésőbb a vacsoránál mindenképpen találkozunk megint. Kellemes napot.
- Önnek pedig eredményes tárgyalásokat kívánok. - válaszolt Maya, Wotannál előbb felocsúdva.
- Viszont látásra. - nyögte ki végül Wotan is, de ezt a gyorsan távolodó Orbacsics már nem biztos, hogy hallotta.





- Bejöhetek néhány percre? - kérdezte Maya bizonytalanul nézve a Wotan mögött ücsörgő biztonsági emberre. - Persze csak ha nem zavarok.
- Gyere csak nyugodtan. Az úr ugyan nem ért magyarul, de biztosan semmi kifogása sincs a jelenléted ellen. - válaszolta Wotan. - Egyébként is jól jönne a segítséged, mert ebben az algoritmusban, amit a fájlok helyreállításához akarok használni, valami nem stimmel.
- Várj, átfutom a szubrutint, hátha sikerül kiszúrnom, hogy hol van a bukfenc. - mondta Maya készségesen és Wotan térdére telepedve elmélyedt a képernyőn látható programrészletben.
- Nem szeretnél inkább egy széket? Akár ezt itt, amin én ülök? Nekem úgyis jólesne kinyújtóztatni a tagjaimat egy kicsit. Reggel óta itt gubbasztok a gép előtt.
- Nem is tudtam, hogy neked gondot okoz ha a feleséged az öledbe ül. Más férfi a helyedben még örülne is neki. - évődött Wotannal az ifjú asszony.
- Jelen pillanatban még azt is elnézném talán, mert az én lábaim most még a te pille súlyod nélkül is zsibbadnak kedvesem. - adta a flegmát a férj.
- Akkor mindjárt megkérdezem a segítődet, hogy ülhetek-e az ő ölébe. - mondta Maya miközben egyik karjával átfogta Wotan nyakát és a a férfi válla fölött kacér pillantást vetett a szótlan biztonsági-őrre. Az idegen férfi belepirult Maya pillantásába, és kényelmetlen helyzetében elfordította az arcát egy pillanatra. Amikor újra a fiatalokra nézett azt látta, hogy a lány a férje kezét lassan a divatosan rövid pólója alá csúsztatja. Ez már sok volt a diszkrécióhoz szoktatott idegrendszerének. Nem nézte tovább az ifjú pár buja incselkedését, hanem felállt a székéből és lassan az ablakhoz sétál, hogy néhány futó pillantást vessen az azon túl elterülő kertre. Így nem láthatta azt, amikor Wotan villámgyorsan kihúzta a kezét a lenge nyári ruhadarab alól, egy mini-USB adatkábellel együtt, amit egyetlen mozdulattal a számítógéphez csatlakoztatott, míg a kábel másik végét Maya már be is dugta a saját mobiltelefonjába. Két gyors érintés a kijelzőn és a telefon már csatlakozott is a számítógép rendszeréhez. Ezután csak egy kattintás az egérrel és máris elkezdődött a fájlok áttöltése.
- Azt hiszem ez a szakasz, ahol hibás a szintaxis. - bökött Maya találomra a monitorra és titkon reméltem, hogy az őr valóban nem ért semmit sem magyarul, sem a számítástechnika nemzetközi nyelvén. Viszont az időt valahogy el kellett múlatnia, amíg az adatátvitel végbemegy. - Itt ezt a változót rosszul adtad meg. Ha azt kijavítod, akkor szerintem működnie kell.
- Nagyon köszönöm a segítséget szívem. - bólogatott Wotan, miközben egy gyors mozdulattal eltávolította az adatkábelt és egy forró csók kíséretében visszarejtette azt Maya melltartójába a rövidke póló alatt. - Cserébe még azt is elnézem, hogy teljesen elülted a lábamat.
- Rendkívül meghatódtam az elnéző magatartásodtól. - jött a válasz egy nyelvöltés kíséretében. - Egy óra múlva találkozunk az ebédnél. Pá!





- Kimozdulnánk egy kicsit az én párommal, amíg a program dolgozik a fájl töredékeken. - vetette fel Wotan ebédnél Miricsnek, aki szintén velük együtt evett.
- Ha ti akartok menni a város, ott a sofőr és kocsi. - válaszolta a titkár félig teli szájjal. - Orbacsics úr mondta, én semmiképpen enged el titeket kocsi nélkül.
- Azt hittük, hogy a kocsi a sofőrrel együtt Genfbe vitte őt. - csodálkozott Maya.
- Van másik kocsi, másik sofőr. Ezek van itt. - legyintett Mirics. - Orbacsics úr tart sok kocsik, sok sofőrrel.
- De mi csak ide mennénk ki a ház mellé a hegyoldalba sétálni egy fél órácskát. - hárította el az autókázás gondolatát Wotan.
- Én nem tudok, hogy jó gondolat-e. - bizonytalankodott a titkár. - Mi van ha nektek lenni baleset hegyoldalon? Legjobb ha valaki kisér titek.
- Nem kell aggódni, nem megyünk messzire és a telefonjaink is velünk lesznek. - mondta Maya. - Ha bármi történik tudunk telefonálni segítségért és minket is bármikor el lehet érni.
- Hát jól van. De csak fél óra. Mikor főnök jönni vissza ti már itt. És fiú dolgozik computer, hogy főnök legyen örül.
- Természetesen. - mondta Wotan komoly arckifejezéssel, miközben a szalvétával megtörölte a szája szélét az utolsó falat után. - Az a legfontosabb szerintem is.
- Akkor most megyünk és lejárjuk ezt a nagyszerű ebédet. - mosolygott Maya a titkárra az asztal mellől felszedelődzködve.





- Azt hittem, hogy nem fogunk ilyen könnyen kiszabadulni onnan. - nézett vissza Maya a villára a keskeny kis erdei ösvényről, ami a hegygerinc felé vezetett.
- Ha Orbacsics itthon van, valószínűleg nem ment volna ilyen egyszerűen. - mondta Wotan. - Volt már időd átnézni a cuccot amit ügyesen lecsentünk a gépről?
- Időm lett volna, de a házon belül nem mertem belekezdeni, nehogy valakit hirtelen érdekelni kezdjen, hogy mit is csinálok. De a tablet is, meg a telefon is itt van a válltáskámban. Ha kicsit távolabb érünk, oda, ahol a lombok már teljesen takarnak minket a háztól és a kerttől is, akkor gyorsan összedugjuk a cuccot és megpróbálunk belenézni.
- Azért eléggé vérfagyasztó volt az a színjáték azzal a biztonsági őrrel. - jegyezte meg Wotan kissé szuszogva a felfelé kaptatástól.
- Édesem, ehhez a szakmához jó idegek kellenek.
- Mármint melyik szakmához? Az elméleti matematikussághoz?
- Ahhoz is. - fújt egyet Maya. - De most konkrétan a kémelhárító-ügynöki munkára gondoltam.
- Igazán megkapó, hogy Te máris ügynöknek érzed magadat, ettől az egy küldetéstől, de én örülnék neki, ha inkább a jóval biztonságosabb, eredeti szakmádnál maradnál szívem.
- Majd meglátjuk. Ahogy majd a mindenkori helyzet megkívánja. - srófolt egyet még Maya a szerelme idegein. - Egyébként meg azt hiszem itt jó lesz, már nem látszunk. Gyorsan munkára, mert csak néhány percünk van, aztán máris szorulunk a titkár úrnál időtúllépés miatt.
- Rendben. Próbáljuk a legrégebbi keletkezésű és egyben a legnagyobb méretű töredékekkel. Szerintem azokat van esély a leggyorsabban megnyitni.
- Máris. Azt hiszem ez a három lesz az. A többit most felejtsük el. Nálad van a visszafejtő program?
- Igen, még korán reggel átírtam a telefonomra is. Add a kábel végét és már töltöm is.
- Tessék. - nyújtotta Maya a csatlakozót. - Valami egyedi beállítás, vagy indíthatom azonnal?
- Indítsd a minimális adatvisszanyeréssel. Így ugyan csak a leginkább épen maradt logikai láncolattal foglalkozik, viszont sokkal gyorsabban lefut.
- Máris pörög. Csak egy fájlra adtam ki az utasítást, mert szorít az idő.
- Legrosszabb esetben a szobánkban kell, hogy folytasd, amíg én tovább dolgozok majd az irodában. Nem valószínű, hogy bárki zavarna téged ott. - gondolkozott el Wotan.
- Azért jobban szeretném, ha arra nem kellene sort kerítenem. És úgy tűnik szerencsém is van, mert a program kezdi kiköpni az eredményt.
- Számla tulajdonos: Kovács Péter, számlaszám: 11148623, a többi jegy nem olvasható ki ezzel az opcióval, számla típus, számla vezető bank: Budapest... itt megint adatszakadás. Ezzel együtt azt hiszem ez az amiért idejöttünk nászútra.
- Igen, nekem is úgy tűnik. Most mi legyen?
- Mentsd át az adatbázist a tabletben lévő memóriakártyára és add ide a kártyát. Minden mást töröljünk gyorsan az össze készülékről. - mondta Wotan, miközben elindult visszafelé az ösvényen. - A kártyát beleteszem ebbe a kis patent tokba és szépen eldugjuk valahová még itt, a fák között. Így bármi történjen is, az anyag nem kerülhet vissza a kezük közé és kis szerencsével szükség esetén még bizonyítékként is felhasználható lesz.
- Nem rossz ötlet. Csak találj valami jó helyet, amire aztán majd, ha kell, napok, vagy hetek múlva is könnyen rátalálunk, viszont más biztosan nem találja meg véletlenül sem.
- Bízd csak ide, rejtegetésben jó vagyok. Ezt még üldözött hacker koromban gyakoroltam ki.
- Ugyan ki üldözött téged? - kérdezett rá Maya meglepetten.
- Konkrétan senki, de elméletileg természetesen a hatóság. - felelte az egykor üldözött hacker. - Azt hiszem ez itt jó lesz. És hacsak nem végeznek hirtelen teljes erdőirtást, akkor senki sem fogja bolygatni.
- Akkor most széles mosoly, mert innentől már láthatnak minket. - figyelmeztette Maya a társát, amikor a fák közül kiléptek a villához vezető útra. Alig tettek meg néhány lépést az út szélén, amikor az úthajlatban feltűnt egy velük azonos irányban haladó motorkerékpár. Nem hajtott túl gyorsan, de amikor melléjük ért még tovább csökkentette a sebességét és a motor vezetője leejtett egy cigarettás dobozt szinte pontosan Wotan lába elé, majd visszafogottan gyorsítva elhajtott, le a völgybe, a város irányába.
- Gondolod, hogy üres? - kérdezte Wotan bizonytalanul.
- Nem hiszem, nem úgy ért földet. És különben is, túl pontosan célzott az a motoros, ahhoz, hogy félreérthetetlen legyen a dobozt neked szánta.
- És mi van ha provokáció?
- Ugyan mit lehetne azzal bizonyítani, ha felveszel egy eldobott cigis dobozt? - oszlatta el Maya Wotan aggodalmát. - Maximum azt, hogy nagy környezetbarát vagy és nem nézed tétlenül mások szemetelését.
- Jól van, ahogy gondolod. - hajolt le Wotan a dobozért. - Lássuk mi van benne.
- Úgy tűnik egy üzenet. - vette ki az elsőként előkerülő papírcetlit Maya a párja kezéből. - Nem túl bőbeszédű; „Ma éjjel kettőkor.”. Minden esetre az, hogy magyarul van írva, arra vall, hogy aki írta elég jól ismer minket.
- Gondolod, hogy a motoros a Szellem volt? - kérdezte Wotan, miközben tovább keresgélt a dobozban. - Hoppá, rövid hatótávolságú, fülbe rejthető URH vevőkészülékek. Egy-egy darab mindkettőnknek.
- Akár mérget is vennék rá, hogy ezt a csomagot a Szellem küldte, még ha esetleg nem is ő személyesen kézbesítette.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ma éjszaka készül valamire és számít az együttműködésünkre.
- A papírfecnit gyorsan tüntessük el, a dobozt majd a házban dobjuk ki, ha visszaértünk, így legalább nem lesz gyanús, ha látta valaki a házból, amikor felvettük az útról, hogy aztán mit csináltunk vele. - foglalta össze a teendőket Maya. - A füleseket majd én elrakom a táskám mélyére és őrzöm, mint egy anyatigris amíg az éjszakai nyugalom ideje el nem érkezik.
- Rendben. - hagyta rá Wotan, aztán megfogta a kezét. Így néhány másodperc elteltével kéz a kézben, széles mosollyal az arcukon léptek be az Orbacsics territórium nagy, rácsos vaskapuján.





Maya és Wotan a vacsoránál találkozott legközelebb Orbacsiccsal, de a házigazda nem volt sokkal beszédesebb hangulatban, mint a reggelinél. Örömmel vette tudomásul, hogy Wotan halad a rábízott munkával, de nem érdeklődött a részletek felől. A kései vacsora után a fiatalok úszkáltak egy kicsit az alulról pazarul megvilágított medencében, aztán ejtőztek a partján lévő nyugágyakban, amíg meg nem száradtak. Végül úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szobájukba. Út közben még benéztek a házigazdához, aki a biliárd szobában múlatta az időt a titkárjával és még néhány másik emberével együtt, jó éjszakát kívánni. Orbacsics ugyan kicsit elcsodálkozott azon, hogy a fiatalok ilyen korán nyugovóra térnek, de végül is logikusnak találta Wotan magyarázatát arról, hogy az egész napos munka a monitor előtt, nagyon kifárasztotta a szemeit.

A szobájukba érve aztán az apró éjjeli lámpák fényében előkészítettek mindent, amiről úgy gondolták, hogy az éjszaka folyamán szükségük lehet rá. Sötét színű, egész kart és lábat takaró, kényelmes ruházatot, erős és kényelmes cipőket és az arcuk eltakarására alkalmas egyszerű, jellegtelen kendőket. Mindent közel az ágyhoz, hogy könnyen, gyorsan, zajtalanul fel tudják venni, amikor az idő elérkezik. Az URH vevőket a párnájuk alá rejtették és a legfontosabb irataikat, technikai eszközeiket egy kisebb, könnyen viselhető hátizsákban az ajtó közelébe tették. Miután minden a helyére került, leoltották a lámpákat és megpróbáltak aludni valamennyit, hogy ne legyenek túlságosan fáradtak majd az éjszaka közepén, amikor talpon kell teremniük. Azonban a jótékony álom nem igazán akarta rájuk teríteni puha takaróját. Leginkább álmatlanul forgolódtak és ha sikerült is néhány percre elszenderedniük, rövidesen újra felriadtak. Igazi megváltás volt a számukra amikor tíz perccel kettő előtt a telefonjukon beállított riasztás, csökkentett hangerejű, de határozott csipogással megszólalt. Szó nélkül, gyorsan felvették a ruháikat, bekapcsolták és a fülükbe helyezték a vevőkészülékeket. Pontosan kettő órakor megszólalt a fülükben egy fojtott, de határozott hang.

- Wotan, gyere a ház kert felőli bejáratához és iktasd ki a riasztót ami ahhoz van kapcsolva, aztán engedje be. A házon belüli őrség alszik, ne aggódj.

Wotan az ajtóhoz lépett és óvatosan kilesett a folyosóra. Sötét és csendes volt minden, csak a lépcsőfeljárónál égett egy közepes fényű, falikarra szerelt lámpa. Gyors léptekkel, a folyosó falához közel maradva, osont a lépcsőhöz, amíg Maya az ajtajuknál hátramaradva figyelte, hogy nem jelenik-e meg valaki váratlanul a folyosón. Wotan a lépcsőn lefelé haladva majdnem orra bukott, annyira nem a lába elé figyelt, hanem arra, hogy nehogy véletlenül valaki felfedezze. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült korrigálnia anélkül, hogy zajt csapott volna. Maya némi biztonsági-távolságot tartva követte a férfit. A kertbe vezető nagy üvegajtón keresztül pont úgy esett be a fény, hogy Wotannak nem kellett lámpát használnia a riasztó érzékelőjének a kiiktatásához. Amikor lenyomta a kilincset és finoman kinyitotta az ajtót, egy árnyék vált ki a közeli sövény mozdulatlan tömegéből és néhány lépéssel már a házon belül is termett. Tetőtől-talpig feketébe volt öltözve, arcát is fekete maszk takarta. Szó nélkül egy méretes pisztolyt nyomott Wotan kezébe.
- Ezeket tűzzétek a a ruhátokra valahová a nyak közelébe. - suttogta, amikor átadta a mini adó-vevőkhöz tartozó mikrofonokat mindkettőjüknek. - És most vezessetek oda, ahol a lopott adatokat tartják.

Wotan szó nélkül sarkon fordult és nekirugaszkodott az emeletre vissza vivő lépcsőknek. Fél perc múlva ott álltak az iroda ajtaja előtt. Wotan lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett a nyomásnak.
- Zárva van. - suttogta.
- Nem is számítottam másra. De neked ez nem okozhat gondot. - mondta a Szellem és az egyik zsebéből egy zárnyitó készletet húzott elő, amit átnyújtott Wotannak. - Igyekezz.

A zár nagyjából tíz másodpercnyi piszkálgatás után megadta magát és engedelmesen kattant nyitott helyzetbe.
- Maya, te maradj itt a folyosón és figyelj, ha bármi mozgást hallasz vagy látsz, azonnal szólj. Mi ketten bemegyünk. - adta ki az utasítást a Szellem.

A szobába belépve felkapcsolt egy elemlámpát, ami a vállára volt erősítve és elegendő fényt adott, ahhoz hogy tájékozódni tudjanak odabent.
- Hol tartják a cuccot? - kérdezte.
- Itt, ebben a páncélszekrényben. - válaszolt Wotan.
- Tudod a kódot hozzá?
- Sajnálom, lövésem sincs róla. Mindig úgy nyitották, hogy takarva volt előlem a kódtárcsa. De a kód magában nem is lenne elég, kulcs is kell hozzá.
- Szép kis kalamajka. Akkor változtatnunk kell az eredeti terven.
- Ez legfeljebb neked jelent majd valamit, mert mi az eredeti tervet sem ismertük, úgyhogy minden az újdonság erejével hat ránk jelen pillanatban is. - jegyezte meg Wotan.
- Maya, menj vissza a szobátokba és várj ott amíg mást nem mondok. - intézkedett a Szellem. - Szólj ha ott vagy és becsuktad magad mögött az ajtót.
- Megvan. - jött a válasz kisvártatva.
- Akkor mi pedig most elbújunk itt a sarokban a kanapé mögött. - mondta a Szellem Wotannak, miközben az asztalon lévő nehéz, bronz lámpát egy erélyes mozdulattal kihajította a csukott ablakon.

A riasztó hangja egy fél másodperccel később már éles visítással töltötte meg a házat. Alig egy perccel később pedig már futó lábak dobogása hallatszott a folyosó felől. Az érkező személy először megpróbálta a kulcsát használni az ajtó kinyitásához, de nagyon hamar ráébredt, hogy az már nyitva van. Sarkig kivágva az ajtót toppant be a szobába és világosságot sem gyújtva rohant a páncélszekrényhez. A folyosóról beszűrődő fényben kissé nehezen talált bele a speciális formájú kulcslyukba, de a kódtárcsát szinte vakon is nagy pontossággal forgatta a megfelelő pozíciókba, hogy a trezor kinyíljon. Éppen megragadta a nyitófogantyút amikor a Szellem egy párducot is megszégyenítő ugrással mögötte termett és egyetlen ütéssel leterítette.
- Még szerencse, hogy akadt egy segítőkész ember ebben a házban, aki megoldotta nekünk ezt a páncélszekrény problémát. - jegyezte meg, miközben bevilágított a nyitott pénzszekrénybe. - Mit is keresünk?
- Egy apró, fekete USB-drive-ot. - felelte Wotan, amikor hirtelen éles fény öntötte el a helységet, valaki felkapcsolta a villanyt, majd szinte ezzel pontosan egy időben egy automata fegyver ugatott fel az ajtó felől. A Szellemnek éppen, hogy csak maradt ideje félrevetődni a lövések útjából. Wotan, aki ekkor az ajtónak háttal állt, gyorsan megpördülve viszonozta a lövéseket, miközben visszahúzódott a kanapé mögé. Az ajtóban álló Orbacsics néhány lépéssel a nyitott páncélszekrénynél termett és magához vette a féltve őrzött adathordozót, miközben a másik kezében lévő fegyverrel félméteres magasságban pásztázta a szobát rövid sorozatokkal a padlóhoz szegezve a Szellemet és Wotant. Aztán már kívül is volt az ajtón, futó léptei távolodva dobogtak a folyosón. Viszont az ajtófélfába csapódó lövedékek jelezték, hogy futtában is figyel hátrafelé.
- Azt hiszem homokszem került a gépezetbe. - mondta a Szellem a parkettáról feltápászkodva.
- Most mi legyen? - kérdezte Wotan még mindig a rommá lőtt kanapé mögött kuksolva. - Orbacsics legjobb esetben is lelép a fájlokkal. Legrosszabb esetben még halomra is lövet minket az embereivel.
- Ne zuhanj magadba. Nem hiszem, hogy most éppen velünk lenne elfoglalva. Szélsebesen menekülőre vette a figurát. Menj vissza Mayához, a szobátokba, mindent rakjatok rendben az adó-vevőket húzzátok le a budin, aztán rohangásszatok körben-körbe rémülten, pizsamában, mint aki semmit sem tud, semmit sem ért és halálra van rémülve.
- Az utóbbi nekem nem fog nagyon nehezemre esni. - jegyezte meg Wotan, miközben kisietett az ajtón.
- Én meg Orbacsics nyomába szegődök, bárhová igyekszik is.
- Szerintem jó esély van rá, hogy a Villeneuve-i kikötőbe tart, a hajójához. - mondta Maya, aki a rádión keresztül végig fültanúja volt a történteknek.
- Igen, ezt én is számításba vettem. - mondta a Szellem, miközben némi tűzpárbaj árán sikerült lejutni a lépcsőn a földszintre. - Most viszont vége a rádió forgalmazásnak. Kapcsoljátok ki a készülékeket és aztán irány a csatornába velük. Hacsak valami rendkívüli nem történik, akkor mostanában már nem hallotok felőlem és remélhetőleg néhány napon belül haza is utazhattok majd.

A kertbe vezető ajtó szerencsére még mindig nyitva volt. A szellem egy jól irányzott füstgránáttal némi takarást talált magának a főbejárat felől záporozó lövedékek elől és egy nagy tigrisugrással sikerült kijutnia a kertbe. Innen már csak egy iramodás volt a magas kőkerítésig, aztán egy ugrás, egy felhúzódzkodás és mielőtt az üldözök a kertbe értek volna, már landolt is a kerítés utca felőli oldalán. Néhány lépés a nem messze leparkolt motorig és még éppen időben ért a nagy vaskapuhoz, hogy lássa, amint az elegáns limuzin csikorgó gumikkal fekszik bele az első kanyarba. A motorral ugyan könnyedén utolérhette volna a luxusautót, ha akarja, de nem tartotta volna túl jó ötletnek, hogy a keskeny hegyi úton, a kevés fedezéket nyújtó motoron, agyaggalambot játsszon a kocsiból rá tüzelő fegyveresnek, vagy fegyvereseknek. Megelégedett azzal, hogy éppen látótávolságon belül maradjon az üldözöttel, miközben észveszejtő sebességgel vágtak át az alvó városon. A limuzin sofőrje meg sem próbált felhajtani az autópályára, hiszen az azzal párhuzamosan futó alsóbbrendű úton sem volt szinte semmi forgalom és így megspórolta a fel és lehajtással járó extra kilométereket, arról nem is beszélve, hogy a rendőrök éjszaka is sokkal inkább figyelik az autópályát, mint a kisebb mellékutakat. Három perc múlva a kocsi csikorogva fékezett Villeneuve kikötőjében, szinte közvetlenül a „Money” mellett. Orbacsics kér embere kíséretében rohant fel a hajóra és késlekedés nélkül indította a motorokat, miközben a sofőr a kocsiból kiszállva eloldotta a kikötő-köteleket.

A Szellem ezúttal is tisztes távolságot tartott és a kikötő mellett a szárazföldre mélyen benyúló csatorna partján állította meg a motorját. Itt ringatódzott csendesen egy NATO-zöldre festett jet ski, amit a sötétben bárki könnyen nézhetett volna akár feketének is. A jet ski és a lovasa mint egy sötét árnyék a vízen, siklott ki a kikötőből az agresszíven gyorsító yacth nyomában. Most is ugyanaz volt a helyzet, mint előzőleg a szárazföldön. A kisebb jármű könnyedén utolérhette, vagy akár meg is előzhette volna a nagyobbat, de a Szellem nem akart senkivel sem versenyezni ezen az éjszakán, inkább biztosra ment és kivárt. A hajó rövidesen nyugatnak fordult, egyenesen a francia partok felé. Néhány perc múlva feltűntek az éjszaka is jól látható vörös-fehér bóják a láthatáron. A szellem ekkor egy kicsit még inkább lemaradt a nagy hajó mögött, majd amikor az üldözött éppen átsiklott a bójasoron, a mellénye felső zsebéből egy távirányítót vett elő, majd az aktiválása után lenyomta a rajta világító nagy piros gombot. A víz felett egy erőteljes robbanás lökéshulláma söpört végig és a „Money” egyetlen nagy tűzgömbként fénylett fel az éjszaka sötétjében. Amikor a robbanás fénye kialudt a Szellem egy éjellátó készüléket húzott a szemei elé és közepes, nyugodt tempóban többször is végig pásztázta a helyet, ahol kicsivel azelőtt még a frissen vásárolt hajó szelte a habokat. Azonban némi felszínen úszó törmelék, olaj és üzemanyag kivételével nem volt ott semmi. Még csak levegő buborékok sem jelezték, hogy a felszín alatt bármi jelentős maradt volna akár a hajóból, akár az utasaiból. Amikor a távolban a part felől az első sziréna felhangzott, reflektorok és kép villogók fénye hasított az éjszakába, a szellem kelet felé fordította a járművét és visszaindult a svájci partok irányába. Mikor végül újra befutott a még mindig csendes kikötőbe, elővette a mobiltelefonját és egy sms-t küldött róla: „A nagy terveknek éppen most lőttek, illetve robbantottak.”.



Szólj hozzá!

16. fejezet Szellemjárás

2013.02.18. 21:05 csaki-de

- Ez igazán méltányos ajánlat. - válaszolt Maya gyorsan, az első döbbenet után. - Viszont azt így látatlanban nem hiszem, hogy meg tudná ígérni az én programozó zseni férjuram, hogy biztosan tud bármit is kezdeni azokkal a sérült fájlokkal.
- Valóban. - kapcsolt Wotan viszonylag gyorsan. - Először látnom kellene azt az adatállományt és lefuttatni néhány alapvető tesztet rajtuk.
- Ennek semmi akadálya sincs. - mosolygott Orbacsics szívélyesen. - Máris ide kéretem a titkáromat, aki majd elkalauzolja a fiatalurat az én számítástechnikai bázisomra. Mi addig iszunk még egy pohár pezsgőt, esetleg táncolunk is ha magának van kedve hozzá.
- A tánc nem a legerősebb oldalam, de néhány pohár pezsgő után talán kellően el tudok hozzá lazulni. - szabódott Maya, miközben a házigazda egy rövid üzenetet küldött a mobiltelefonjáról.
- Nem fogom erőltetni a dolgot, ha nem jön meg hozzá a kedve. - mondta Orbacsics a telefonját eltéve. - Biztosan találunk valami érdekfeszítő beszédtémát, amivel ugyanolyan jól elüthetjük az időt, amíg Tamás visszatér a körünkbe.
- Szervusztok. - köszönt rájuk már messziről az érkező Vladko Mirics. - Ti hogy vagytok ide?
- Te ismered a fiatalokat? - kérdezte a főnöke meglepetten.
- Tegnap találkoz borozóban velük.
- Szeretjük a jó borokat. - magyarázta Wotan.
- Nos ha már ismerik egymás az urak, az csak megkönnyíti a helyzetet. - tért napirendre a dolog fölött Orbacsics. - Menjetek csak nyugodtan, mi majd itt várunk.
- Remélem tudunk önnek segíteni. - nézett Maya a távozók után elgondolkodva. - Legalább tudnánk valamennyit viszonozni a kedvességéből.
- Természetes, hogy az ifjú feleségek kissé elfogultan dicsérik a férjüket, de nyugtasson meg lehetőleg tárgyilagosan, hogy az ön kedves férje valóban kiemelkedően jó a szakmájában. - szellemeskedett Orbacsics válaszképpen.
- Nem tudom, soha sem vetettem össze senki máséval a képességeit, de számomra ő a legjobb, arról biztosíthatom.
- Úgy látom, hogy ebben a kérdésben csak a tényszerű tapasztalatok fognak majd dönteni. - fordította komolyra a szót Orbacsics. - Remélem, hogy azt mondanom sem kell önnek, hogy a kérdéses információk a legszigorúbb üzleti titkaim közé tartoznak. Számítok a teljes diszkréciójukra. Ha nem hatna udvariatlanul ebben a helyzetben, azt mondanám, elvárom a maximális diszkréciót önöktől.
- E miatt ne aggódjon. Természetesen megértem az ön aggodalmát a bizalmas üzleti információkkal kapcsolatban és biztos vagyok benne, hogy Tamás úgyszintén. - válaszolt Maya. - Másfelől pedig tudnia kell, hogy a fájlok sikeres helyreállításához, nem feltétlenül szükséges a tartalmuknak a maximálisan pontos ismerete. Amikor a folyamat végén a helyreállított anyag készen lesz, ha sikerrel jár a helyreállítás, a fájlokat ön nyithatja meg elsőként, hogy ellenőrizze, valóban megegyezik-e a tartalmuk az eredeti állapottal.
- Nos igen, erre nem is gondoltam. - futott át a megkönnyebbülés a házigazda arcán.
- Nem hibáztatom érte. Aki nem számítástechnikai szakember, az gyakran nem ismeri ilyen mélységeben a folyamatokat.
- Akkor egy tánc esetleg? - váltott témát a férfi.
- Előbb talán még egy pohárka pezsgőt. - válaszolt Maya bizonytalanul.




Eközben Wotan a villa egyik irodának kialakított szobájában ült egy számítógép előtt és szenvedett. Méghozzá nagyon. Figyelmét képtelen volt arra összpontosítani, amit csinált, de semmi másra sem. Mirics, aki ezen idő szerint is ott ül egy széken a háta mögött, normális, kényelmes tempóban kalauzolta idáig, a rendesen kivilágított épületen belül, de ő nem tudta volna megmondani, hogy a háznak pontosan melyik részén vannak. Természetesen azt sem volt képes a saját maga számára sem meghatározni, hogy a vastag sötétítő függöny mögött lévő ablak vajon egyike-e annak a kettőnek amelyeket Mayával együtt, a sétájuk alatt megfigyeltek, vagy esetleg egy egészen másik. A pendrive amit a titkár egy páncélszekrényből vett elő és átadott neki, szemre egy teljesen hétköznapi darab volt. Wotan minden erejét összpontosítva igyekezett valami olyan apró rejtett programot találni rajta, ami esetleg arra hivatott, hogy az ő ténykedését kövesse nyomon és lebuktassa, ha ügyeskedni próbál. Azután az is eszébe ötlött, hogy valamilyen módon meg kellene győződnie arról, hogy ezek a fájl töredékek valóban egyeznek-e azokkal, amelyek akkor keletkezhettek, amikor adat lopás közben hirtelen megszakadt a hackerek kapcsolata az adatforrással. Az sem zárható ki ugyanis, hogy a pendrive tartalma csak egy teszt, vagy éppen csali, hogy lebuktassa őt. Ki tudhatja, hogy Orbacsicsnak milyen kapcsolatai és azokon keresztül milyen információi vannak például róluk is. Ez az egész, ami éppen történik, eleve eléggé valószínűtlen.
- Az összes érintett fájl ezen az adathordozón van? - kérdezte Miricstől, hogy időt nyerjen és, hogy elvonja a figyelmét arról, amit közben csinál. Nem mintha feltételezte volna a titkárról, hogy egy számítástechnikai zseni, de sosem lehet tudni és jobb az óvatosság.
- Igen, minden van rajta ami fontos főnök.
- És az internetet nem tudom innen elérni? - kérdezte csodálkozva egy sikertelen csatlakozási kísérlet után.
- Ebben iroda nincs internet. Főnök nem szeret, ha valaki belelát üzleti gépek. - válaszolt Mirics kelletlenül. - Ha kell neked valami internetről, te tudod megkap másik iroda, másik gép.
- Köszönöm, most akkor inkább nem.
- Jó lenne ha Te siet kicsi, mert én akarok menni vissza a parti. - pillantott Mirics az órájára. - Úgysem tud megcsinál rossz fájlok egyetlen éjszaka. Csak vizsgál meg, aztán beszél főnök hamar.
- Rendben, igyekszem. - mondta Wotan. Kizárásos alapon a fájlok keletkezési idejéből próbált következtetni, hogy egyeznek-e a lopott anyaggal. Az olvasható tulajdonságokból sikerült azt is kiszűrnie, hogy a létrehozásukkor jobbára közép-európai karakterkódot használtak, amelybe a magyar nyelvi karakterek is tartoznak. Eközben lopva vetett egy pillantást a mobiltelefonjára, de nemhogy Bluetooth kapcsolati lehetőséget nem talált a számítógéphez, de még csak minimális térerő sem volt a szobában. Ezt már csak azért is furcsának találta, mert pár méterrel odébb a folyosón, ahol utoljára ránézett a készülékre, még maximális volt a lefedettség. Itt, Mirics szeme előtt pedig botorság lett volna az adatkábellel próbálkoznia.
- Azt hiszem ennyi elég is első pillantásra. - mondta némi további szöszmötölés után. - Mehetünk vissza Orbacsics úrhoz.
- Nagyszerű. - vidult fel a titkár arca. - Ad ide az az apró dolog. Visszazár páncélszekrény.




- Nem merem száz százalékosan állítani, de úgy gondolom, hogy néhány nap munkájával sikerülhet helyreállítanom a sérült adatállományt. - mondta Wotan valamivel később, már újra egy asztalnál ülve a szerelmével és a vendéglátójukkal.
- Ez igazán nagyszerű hír. - reagált Orbacsics, nehezen leplezett izgalommal. - Máris intézkedem, hogy a legnagyobb és legszebb vendégszobát készítsék elő maguknak. A parti után már itt is térhetnek nyugalomra és így holnap korán el is tudja kezdeni a munkát.
- Természetesen megértjük, hogy önnek égetően sürgős ez az ügy, de remélem, hogy ön is megérti, hogy egy fiatal nő, mint én is, nem lehet meg napokon keresztül egyetlen kisestélyiben. - vette elő a legcsábosabb mosolyát Maya. - Mindenképpen vissza kell mennünk a szállodába, hogy a csomagjainkat magunkhoz vegyük. És majd reggelig után feljövünk ide a bérelt autónkkal.
- Ragaszkodom hozzá, hogy az én sofőröm segítsen maguknak és még ma este. - mondta Orbacsics előzékenyen, de olyan arckifejezéssel, ami elárulta, hogy semmiféle ellenkezést sem hajlandó eltűrni. - Holnap már nem a vacak és borsos áron felszámított szállodai reggelit eszik majd, hanem az én szakácsom frissen készített specialitásait.
- Akkor viszont a legjobb ha most rögtön indulunk. - adta be a derekát az ifjú hölgy. - Mert a pezsgő kezd a fejembe szállni és egy újabb félóra elteltével már nem biztos, hogy képes leszek a holmimat elfogadhatóan összecsomagolni.
- Majd segítek drágám, ha szükség lesz rá. - nyugtatta meg Wotan.
- Máris szólok a sofőrnek, hogy álljon a bejárathoz. - bólintott Orbacsics a fiatalok hajlandóságát nyugtázva.




A kocsiban ülve egész úton nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak szorították egymás kezét némán. Felérve a szállodai szobájukba Wotan lerogyott az ágy szélére és homlokát a tenyerébe támasztva ingatta a fejét.
- Ezt jól kifogtuk. - emelte a tekintetét aztán Mayára. - Ezek élve ledarálnak minket, akár sikerül helyreállítanom az adatokat, akár nem.
- Ne pánikolj, inkább pakolj. - szólt rá Maya, aki máris serényen tett-vett a szobában. A mozdulatain egyáltalán nem látszott, hogy a pezsgő valójában bármilyen hatással is lenne rá. - Nem üdülhetünk itt hosszan, mert a sofőr sem hülye, a gazdájáról nem is beszélve. Nincs annyi csomagunk ami több órás pakolászást igényelne.
- Ami engem illet éppenséggel alig van csomagom. - mondta Wotan rezignáltan. - Azt pedig nem hiszem, hogy szeretnéd, hogy én pakoljam össze a te holmidat.
- Azt tényleg nem, de azt igen, hogy átnézd a tabletemet és törölj róla mindent, ami akárcsak egy kicsit is gyanússá tehetne minket Orbacsics előtt. Most, hogy velünk együtt minden cuccunk is az ő házában lesz, bármikor könnyedén átnézetheti a holminkat valamelyik emberével.
- Rendben, máris csinálom.
- Azután töröld a telefonjainkról a híváslistát és minden mást is ami nyom lehet. A telefont ugyan nem szándékozom kiadni a kezemből és őrizetlenül hagyni sem, de sohasem lehet tudni. Nem lehetetlen, hogy megtalálják a módját hogyan férhetnek hozzá.
- Ha másként nem, hát erőszakkal. - adott hangot a véleményének Wotan.
- Akár úgy is. - vonta meg a vállát Maya. - Egyébként biztos vagy benne, hogy a magyar bankokból származó adatállományt akarja veled helyreállíttatni ez a jómadár?
- Mérget nem vennék ugyan rá, de amit hirtelen sikerült kibányásznom belőlük, abból erősen sanszosnak tűnik, hogy igen.
- És szerinted van rá lehetőség, hogy miközben dolgozol rajta, az otthoniak számára is hozzáférést biztosíts az állományhoz? Ők csapatmunkában töredék idő alatt kibogozhatnák, hogy mi az igazság, amíg te látványosan, de szép komótos tempóban dolgozol Orbacsics megnyugtatására.
- Az az iroda, ahol az anyag el van zárva, olyan mint egy átkozott Faraday ketrec. Úgy le van árnyékolva, hogy a mobiltérerő stabil nulla benne. A gép amin valószínűleg dolgoznom kell majd, nincs az internetre kötve, sőt a szobában egyáltalán nincs semmiféle internet csatlakozó. Természetesen WiFi sem érhető el. Ezek után nincs ötletem, hogy hogyan tudnák az otthoniak látni az állományt amivel dolgozok. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy egy percre sem fognak magamra hagyni a cuccal, úgyhogy lehetőségem sem lesz nagyon ügyeskedni.
- Rendben, akkor most felhívom a főnököt és elmondom neki, hogy mi az ábra. Aztán kapjuk a cuccunkat és a spuri a hajó méretű limuzinhoz, nehogy a sofőr nagy türelmetlenségében feljöjjön utánunk ide.




Vicces, mintha csak megérezte volna, hogy ezen az estén rendkívüli dolog fog történni, nem ment haza a munkaideje lejártával, hanem az irodájában maradt és igyekezett valami használható elgondolást összerakni arról, hogy mi, hogyan és miért történt ebben a nehezen átlátható ügyben és, hogy milyen további fejleményekre lehet leginkább számítani. Maya telefonhívása váratlanul érte, annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden nap, a nap huszonnégy órájában várta, hogy az erre a veszélyes bevetésre küldött emberei jelentkezzenek, hírt adjanak magukról és a sok száz kilométerre zajló eseményekről. A mostani hírek igazán váratlanul érték. A cél ugyan valóban az volt, hogy Maya és Wotan minél közelebb kerüljön Orbacsicshoz és lehetőleg az általa megszerzett fájlokhoz is, de ilyen gyors és főleg meglepő fordulatra álmában sem mert volna gondolni. Bár még közel sem biztos, hogy Wotan valóban a lopott adatbázis töredékekkel fog dolgozni, de az már száz százalék, hogy ők ketten, ha úgy tetszik, mostantól gyakorlatilag Orbacsics foglyai. És ez nem igazán üdvös, sem a testi épségük, sem pedig az ügy további fejleményeinek szempontjából. Nem csak a külvilágtól, de a biztonságos kapcsolattartástól is el vannak zárva. Vicces a körülményekhez képest hosszan gondolkodott, hiszen a döntés, amit meg kellett hoznia nem volt könnyű. Két embere máris komoly veszélyben van és ahhoz, hogy rajtuk segíthessen, most még egy valakit kell ennél is nagyobb veszélynek kitennie. Végül is úgy döntött, hogy az a nagyobb kockázat, ha nem kockáztat. Felemelte a telefont és tárcsázott. Rövid kicsengés után felvették a hívást.
- Itt Aladdin beszél. Itt az ideje, hogy kiszabaduljon a szellem a palackból. - mondta lassan tagoltan az előre egyeztetett kódszöveget.
- Rendben. Fél óra múlva a megbeszélt helyen. - jött a válasz fojtott hangon a vonal túloldaláról, aztán egy kattanás, ahogyan a hívott fél bontotta a vonalat.

Vicces gyorsan felkapta a táskáját az íróasztaláról, néhány fontosabb papírt még elpakolt bele és már rohant is ki az irodából, ki a központból, amilyen hamar csak lehet.
- Értesíts mindenkit, hogy egy órán belül legyenek itt a munkatérben, frissen, munkára készen. Amikor visszajöttem rendkívüli eligazítást tartok. - mondta az ügyeletes Véráldozatnak. - És minél előbb próbáljatok állandó, élő műholdképet biztosítani az Orbacsics villáról és a környékéről. Az sem érdekel, ha NATO műholdakat kell letéríteni hozzá a pályájukról.
- Nem semmi utasítás. - csóválta meg a fejét Malacpofa, aki szintén ott bóbiskolt az egyik terminál mellett amikor a főnökasszony kiviharzott. - És honnan veszi, hogy meg is tudjuk csinálni.
- Ha esetleg nem vetted volna le, ez parancs volt. És egy parancsnok, ha utasítást ad, sohasem gondolkodik azon, hogy az parancsot végre tudják-e hajtani a beosztottai, egyszerűen elvárja tőlük, hogy képesek legyenek rá. - világosította fel Véráldozat jóindulatúan.





Másnap reggel, amikor Maya és Wotan még csak ébredeztek az új szállásukon, Maya telefonja két rövid sípolással jelezte, hogy új szöveges üzenete érkezett. Az álmot törölgetve a szeméből olvasta a kijelzőn látható sejtelmes mondatot: „Vigyázok rátok, de legyetek óvatosak. Sarah Kerrigan”. Maya kissé értetlenül állt az üzenet tartalma előtt, és az is furcsa volt a számára, hogy a küldő fél nem volt azonosítható. Tanácstalanságában szó nélkül a szintén még félálomban lévő Wotan orra alá dugta a különleges üzenetet. A fiatalember még félig csukott szemmel sandított először a telefonra, de aztán, amikor végig olvasta az üzenetet, azonnal felpattantak a szemhéjai és kikerekedtek a szemei.
- Te tudod, hogy ki az a Sarah Kerrigan? - kérdezte suttogva Mayától.
- Fogalmam sincs. Ismernem kellene talán?
- Látszik, hogy te a szerepjátékok kedvelője vagy és nem a stratégia játékoké. - legyintett rá Wotan lemondóan. - Sarah Kerrigan hadnagy a Starcraft stratégiai játék egyik fontos szereplője.
- És most pontosan mit kellene arról gondolnom, hogy egy számítógépes-játék figura sms-t küld nekem, nekünk? - kérdezte Maya továbbra is értetlenül.
- Édesem, Sarah Kerrigan abban a játékban, az egység-típusa szerint egy ghost, vagyis magyarul szellem.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy Vicces utánunk küldte a Szellemet, akiről eddig csak annyit tudtunk, hogy valahol mindenkitől függetlenül és nagyon kevesek által ismerve létezik és csak rendkívüli helyzetben fog bevetésre kerülni? - rakta össze Maya lassan az információ morzsákat egy nagy, egész képpé. - És akkor most mégis mit kellene tennünk?
- Először is töröld az sms-t. Azután pedig szépen elmegyünk reggelizni a mi elbűvölő vendéglátónkkal és igyekezni fogunk, hogy a viselkedésünkkel még véletlenül se áruljuk el magunkat.



Szólj hozzá!

15. fejezet Az oroszlán barlangjában

2013.02.11. 21:05 csaki-de




 A két jet ski egy fél perc alatt maga mögött hagyta a kényelmes tempóban suhanó yacthot. Ha nem akartak feltűnést keltő módon megállni és bevárni a hajót, akkor manőverezniük kellett, hogy a vizuális kontaktust fent tudják tartani vele. Maya egy váratlan, éles fordulattal a part felé vette az irányt azzal a szándékkal, hogy néhány száz méter után egy újabb manőverrel ismét a hajó felé forduljon. Ez a váratlan, gyors manőver viszont megzavarta az elgémberedett, kissé fáradt Wotant, aki kései reakcióját túlzottan hirtelen kormánymozdulattal próbálta kompenzálni. A reflex szerű mozdulat a gázmarkolatra is hatott, hirtelen gyorsulást produkálva vele, miközben a jármű kilencven fokos szögben kezdett elfordulni, anélkül, hogy Wotan a testhelyzetének megváltoztatásával igyekezett volna ezt segíteni. A végeredmény az lett, hogy a fiatalember nagy ívben oldalra repült az ellenkező irányba továbbhaladó jet ski-ről és hangos csattanással ért vizet néhány méterrel távolabb. Maya nem is sejtettek, hogy mi történt mögötte, amíg jó tíz-tizenöt másodperc múlva hátra nem nézett. Eddigre azonban már több száz méterre maga mögött hagyta a vízben szerencsétlenül kapálódzó szerelmét. Azonnal visszafordult hozzá, ám időközben az azonos irányon haladó luxus yacht már éppen Wotan mellé ért. Aki a hajó kormányánál volt valószínűleg jól látta a szerencsétlen manővert és utána a fiatalember vizet-érését, ezért jószándékúan leállította a hajó motorjait és mellé siklott. Mire Maya visszaért ugyanarra a pontra, már segítő kezek húzták Wotant a hajó faránál lévő apró emelvényre, ahonnan egyébként a hajó utasai szoktak rövidebb lubickolásra a vízbe ereszkedni.
- Igazán nagyon köszönöm, hogy segítenek. - mondta Wotan magyarul első ijedtségében.
- Nagyon szívesen fiatalember. - jött a válasz szintén magyarul egy középkorú, magas, sötét-hajú férfitől, akinek érkezésére a segítők most félreálltak, hogy ne takarják Wotant előle.
- Maga magyar? - kérdezte Wotan a saját logikátlan megszólalásából felocsúdva.
- Nem, én magam nem vagyok magyar. - jött a válasz. - De anyám magyar volt.
- Igazán különleges véletlen. Hogy itt a Genfi-tó kellős közepén éppen egy ilyen emberbe botlok. Illetve maga botlik belém, szerencsémre.
- Tessék, ezt tekerje maga köré és próbáljon megszárítkozni vele. - nyújtott át a férfi egy órási törölközőt Wotannak. - Nem hiszem, hogy élvezné a vizet, ahogy a vacogó fogait látom.
- Köszönöm szépen. Eredetileg fürdés nem volt betervezve, legalábbis a tónak ezen a részén, de a jet ski megvadult alattam és így vízbe kényszerültem.
- Igazán lekötelez, hogy segítettek a férjemnek. - szólalt meg Maya, aki éppen ekkor ért a hajó farához az általa vezetett jet ski-vel. - És nagyon sajnáljuk, hogy ezért meg kellett szakítani az útjukat.
- Nem probléma, nem sietünk sehová. Ha van kedvük hozzá, akkor a vendégeim egy italra a fedélzeten.
- Nagyon köszönjük, de ha a párom megszáradt és átmelegedett egy kicsit, akkor inkább tovább mennénk. Illetve vissza a partra, mert mihamarabb szeretnénk visszaérni a szállodába, ahol lakunk. De mi nagyon szívesen meghívnánk magát egy italra valahol, köszönet képen a segítségéért. Akár ma este, akár valamilyen más időpontban, ami leginkább megfelel önnek. - utasította el Maya udvariasan az invitálást.
- Igazán kedves meghívás, de tudja nem nagyon járok el otthonról, hacsak nem vízre szállok, mint most is. - mondta a férfi. - Viszont ma este éppen partit rendezek a villámban, ott szívesen látnám magukat egy koccintásra, ha van idejük beugrani hozzám.
- A ma esténk éppen szabad. Szerintem semmi akadálya, hogy eleget tegyünk a meghívásának. Ugye szívem?
- Persze, természetesen. - hebegte Wotan törölközés közben.
- Viszont ahhoz, hogy valóban ott legyünk, nem ártana tudnunk, hogy kit tisztelhetünk önben és, hogy pontosan milyen címre kell ellátogatnunk. A mikor sem mellékes, hiszen nem akarunk sem túl korán, sem túl későn zavarni. - fordult Maya a meghívó félhez.
- Vladar Orbacsics vagyok az önök szolgálatára. - mosolyodott el a férfi. - A címre pedig ne legyen gondjuk, odaküldöm a sofőrömet önökért a szállodájukhoz, este nyolcra, ha megfelel. Természetesen ehhez viszont nekem kell tunom, hogy önök hol szálltak meg.
- A Hotel Les Messageries-ben lakunk. Engem Woznickyné Kress Mayának hívnak. - mutatkozott be Maya. - Ő pedig a férjem, Woznicky Tamás, nagyon örvendünk.
-Én is nagyon örvendek. - mondta Orbacsics. - Önt arcról már ismertem. Az egyik tudományos magazinban olvastam egy cikket önről, ami mellett a fotóját is közölték. Nem számítottam rá, hogy valaha is találkozunk személyesen. Arra pedig különösen nem, hogy ilyen körülmények között.
- Kicsi a világ. - mosolygott Maya. - Tudja éppen nászúton vagyunk, mint friss házasok.
- Gratulálok. Különösen önnek fiatalember. Nagyon jó ízlése van és hozzá nagy adag szerencséje is.
- Köszönöm. Sajnos a szerencsém nem terjed ki a vizitsportokra is. - fanyalgott Wotan egy kicsit.
- Fel a fejjel, majd belejön. - nevetett rajta Orbacsics.
- Én is ezt mondta neki. - kontrázott rá Maya is. - Úgyhogy szerintem a legjobb ha most szépen visszaül a jet ski-re és folytatjuk az utunkat.
- Akkor további jó utat és este várom magukat. - búcsúzott az alkalmi vendéglátó, amint a fiatalok beindították motorjaikat, majd visszasétált a kormányállásba.





- Szerinted mit vigyünk magunkkal a ma esti partira? - kérdezte Maya Wotantól, amikor visszaértek a szállodai szobájukba.
- Gépágyút, aknavetőt, harckocsit, atombombát és a biztonság kedvéért még vérebeket is.
- Ne legyél már éretlen! Komolyan kérdeztem.
- Nem tudom. Szerinted egy partira ugyan mit kellene vinnünk magunkon kívül. - kérdezett vissza Wotan.
- Talán megpróbálhatnánk néhány elektronikai felderítő eszközt... - válaszolta Maya kicsit bizonytalanul.
- Édesem ez a pasi és az emberei nem nyeretlen kétévesek. Poloskával próbálkozni felérne egy öngyilkossággal. Azonkívül, hogy tuttira kiszúrják, ha nincs szerencsénk, még azt is kiderítik, hogy mi raktuk oda. És az is nagy kérdés, hogy ugyan hová kellene raknunk. Mert a bálterembe, vagy ahol a partit rendezi, oda nem sok értelme lenne, máshová meg nem biztos, hogy simán be tudunk jutni a házon belül.
- Igazad van. De az is igaz, hogy egy ilyen alkalmat nem hagyhatunk kihasználazlanul, amikor sikerül simán besétálnunk Orbacsicshoz.
- Szerintem az egyik álcázott USB háttértár, meg a mobiltelefonjaink adatkábellel elég kell, hogy legyenek a legalapvetőbb dolgokhoz. Végül is mi nem a pasi után nyomozunk elsősorban, hanem az ellopott adatokat akarjuk visszaszerezni, illetve elérhetetlenné tenni az ő számára.
- Rendben, azt hiszem helytálló a gondolatmeneted. - hagyta rá Maya a férjére. - Legalább nem fog gondot okozni, hogy hová pakoljuk a rejtegetni valónkat.
- Azért én így is kellően ideges leszek, illetve már vagyok is. Most ugyanis egyenesen az oroszlán barlangjába készülünk.
- Ne aggódj, nem lesz semmi gond. Csak koccintunk, elcsevegünk, közben körülszaglászunk amennyire lehet és ha olyan a helyzet, akkor csendben lelépünk.
- Ha olyan a helyzet és ha sikerül. - csóválta a fejét Wotan. - Szerintem mindenképpen küldjünk legalább egy emailt haza a fejleményekről. Jobb ha tudják, hogy merrefelé keresgéljenek, ha hirtelen köddé válunk.
- Rendben, máris írok a főnöknek, remélem ez megnyugtat valamelyest.
- Meg nem nyugtat, de legalább a túlélés reményét megcsillantja a számomra. És ha már írsz, ugyan kérdezd meg tőlük, hogy eddig miért nem kaptuk meg azt az információt tőlük, hogy Orbacsics anyja magyar volt. Azt nem is merem feltételezni, hogy ők sem tudtak róla.





Mayának és Wotannak az álla is leesett amikor a hatalmas fekete limuzin begördült a szálloda elé, pontosan nyolc órakor. Előzetes ismereteik alapján természetesen egy nagy luxuskocsira számítottak, de ez akkor is felülmúlta minden várakozásukat. A sofőr fürgén kiszállt az autóból és udvariasan kinyitotta a hátsó ajtót, hogy beszálljanak. Ők kényelmesen elhelyezkedtek a széles, süppedős bőrülésen és a kocsi máris surrant velük ki a városból, aztán felfelé az enyhe emelkedőn a villáig. Az egész út alig volt több tíz percnél. Az óriási vaskapu automatikusan nyílott ki a limuzin előtt, ami azután a bejárathoz vezető széles lépcsőkhöz gördült. A lépcsők tetején Orbacsics várta őket, elegáns fehér szmokingban, két csinos, fiatal hölggyel az oldalán.
- Jó estét! Örülök, hogy itt vannak. - köszöntötte a kocsiból kiszálló fiatal párt. - Fáradjanak beljebb.
- Jó estét! - válaszolt Maya. - Igazi élmény volt a limuzinján idejönni.
- És ez a ház is lenyűgöző. - tette hozzá Wotan már a lépcsőn felfelé tartva.
- Örülök, hogy tetszik, érezzék otthon magukat, nézzenek körül, egyenek-igyanak, táncoljanak, ha van kedvük. - mosolygott a házigazda. - Nekem most még el kell intéznem néhány fontos telefont, de utána csatlakozom önökhöz és akkor koccintunk a szerencsés megismerkedésünkre.
- Menjen csak nyugodtan, mi egészen biztosan fel fogjuk magunkat találni ameddig visszatér. - mosolygott rá vissza Maya.
- Gyere szívem, keresünk egy pohár frissítőt magunknak. - mondta Wotan és karon fogta feleségét, amikor Orbacsics elsietett az emeletre vezető lépcső irányába, a két dekoratív ifjú hölgyet is hátrahagyva.

Az élénkebb fényeket és a zene hangjait követve hamar eltaláltak a kertre nyíló, kétszárnyú üvegajtóhoz, amin túl a hangulatosan kivilágított kert és medence körüli vendégseregre bukkantak. A medence mellett egy kisebb pódiumon öt tagú zenekar játszott kellemes, lágy dallamokat, a köröskörül felállított apró fehér asztalok körül kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek a vendégek. Néhányan a medence másik partján létrehozott ideiglenes táncparketten andalogtak egymáshoz bújva, vagy éppen a szépen nyírt pázsiton heverésztek a felkelő holdat bámulva. A pincérek fáradhatatlanul siklottak az asztalok között italokat kínálva és a kiürült poharakat ügyesen, szinte észrevétlenül eltüntetve. Az asztalokkal berendezett tér mindkét oldalán hosszú büfépult helyezkedett minden földi finomsággal alaposan megrakva és ráadásként még egy-egy bármixer is, akik kérésre frissen kevert italokkal szolgálták ki a vendégeket.
- Szerinted hányan lehetnek? - kérdezte Maya súgva.
- Nem tudom drágám, te vagy a matematikus, már régen össze kellett volna, hogy számold őket. - viccelődött Wotan. - De szerintem legalább ötvenen, ha nem százan. Persze csak ha a személyzetet és a zenekart nem számolom.
- Szerinted el tudunk vegyülni észrevétlenül? - kacsintott a lány.
- Nem tudom. - válaszolt Wotan. - De nem hiszem, hogy olyan nagyon fontos lenne teljesen észrevétlennek maradnunk. Legalábbis egyenlőre. Gyere, kerítsünk valami könnyű koktélt a kezünkbe és sétáljuk körbe az épületet. Kíváncsi vagyok, hogy melyik emeleti ablakból látszik világosság. Ugyanis szerintem Orbacsics a dolgozószobájában telefonál és én esélyesnek tartom, hogy a lopott adatok is ugyanott vannak.
- Rendben, akkor menjünk.

Kiléptek a kertbe és kényelmes tempóban a közelebbi mixerhez sétáltak. A kiszolgáló személyzet kivételével senki sem figyel fel rájuk különösebben. Wotan egy pillanatra eltűnődött rajta, hogy a vicc kedvéért két „Kreol sikolyt” rendel, az egyiket egy, a másikat két olívával, de aztán győzött a józan ész és a feltűnősködést mellőzve inkább kért két „Édes Manhattan”-t. Pohárral a kézben egymásba karoltak és lassan sétálva távolodtak a medencétől, közben fel-felpillantva, mintha csak a lassan előtűnő csillagokat kémlelnék az égen. A kerti ösvények mellé sűrűn ültetett embermagas boróka bokrok lassan eltakarták őket a a medence körül szórakozó társaság elől. Nem voltak teljesen egyedül ugyan, mert néhány hozzájuk hasonló párocska andalgott kéz a kézben keresztül-kasul a nagy kiterjedésű kertben, de ezek egyáltalán nem figyeltek rájuk.
- Szerinted vannak itt őrök, akik észrevétlenül figyelik, hogy mi zajlik a ház körül? - kérdezte Wotan nagyon halkan.
- Nem hiszem. Maximum a kapu körül, ahol egyébként is zajlik némi forgalom. Viszont azt te is látod azt hiszem, hogy a ház falán és a kerítés tetején, diszkréten elhelyezve, de több helyen is van kamera. És abban biztos vagyok, hogy azoknak a kameráknak a képét folyamatosan, aprólékos figyelemmel követi egy-két szempár.
- Nos akkor adj egy csókot és forduljunk be itt a sarkon, csakúgy, céltalanul. - mondta Wotan és átölelte Maya derekát.
- Nézd csak, itt ez az ablak felettünk egyértelműen egy jól megvilágított helységhez tartozik. - nézett fel Maya miután a szenvedélyes csókból kibontakozva tett néhány lépést az épület sarkán túl.
- Igen. Nem mellesleg ezen az oldalon ez az egyetlen, ahonnan világosság szűrődik ki. De az épületnek még két másik oldalát nem láttuk, tehát lehetnek más alternatívák is.
- Majd meglátjuk. - bólintott rá az ara. - Viszont akár kicsit gyorsíthatnánk is a tempón, mert ha Orbacsics végez közben, akkor meg lesz lepve, ha nem talál minket a vendégek között.
- Nem hiszem, hogy gondot okozna neki megkérdezni a monitor előtt ücsörgő embereit, hogy merre felé láttak minket utoljára. Már ha annyira hiányzunk neki. - hívta fel Wotan szerelme figyelmét a nyilvánvaló tényre, de azért kissé megnyújtotta a lépteit.





- Szóval egy a keleti oldalon és egy a homlokzaton. Így kétesélyes a dolog. - összegezte a sétájuk eredményét Wotan, amikor újra látótávolságba értek a medence körüli sokasággal.
- Így van. És nem mellesleg időben értünk vissza, mert a házigazdánk is éppen csatlakozott a társasághoz. - bökött Maya állával a házból éppen kilépő Orbacsics felé, aki meglátva őket, egyenesen feléjük sietett.
- Nos hogy tetszik itt nálam? - kérdezte.
- Nagyon kellemes, hangulatos. - válaszolt Wotan.
- És a ház rendkívül impozáns, legalábbis amit kívülről látni belőle. - fűzte hozzá Maya. - A párommal körbejártuk.
- Nagyszerű. Viszont most már éppen itt az ideje, hogy megejtsük azt a koccintást. - mondta Orbacsics és leemelt két pohár pezsgőt a mellette varakozó pincér tálcájáról, és átnyújtotta a friss házasoknak, majd magának is elvett egy pohár pezsgőt. - Egészségünkre, a házasságukra, arra, hogy magának fiatalember a ma délelőtti kis kalandjában semmi baja sem esett és arra, hogy így végül is mi szerencsésen megismerkedtünk.
- Egészségünkre! - mondta Maya és Wotan is és kiürítették poharaikat.
- Jöjjenek, üljünk le egy kicsit beszélgetni az egyik asztalhoz. - javasolta ezután a házigazda. - Fogyasszanak bátran a svédasztalról, ha éhesek.
- Köszönjük, de indulás előtt vacsoráztunk a szállodában.- hárította el Maya udvariasan a kínálást, miközben helyet foglaltak egy közeli asztalnál.
- Azt már tudom, hogy nászúton vannak itt, mint fiatal házasok, de mit csinálnak otthon a szürke hétköznapokon? - indította Orbacsics egy kérdéssel a beszélgetést.
- Említette, hogy olvasott rólam valamelyik tudományos lapban. Gondolom tudja, hogy matematikával foglalkozom, egészen pontosan elméleti matematikus vagyok és hobbiból programozással is foglalkozom. - válaszolt Maya. - Így a hétköznapjaim egyáltalán nem szürkék. Mindig adódik valami izgalmas új feladat. A férjem egyébként szintén félig meddig szakmabeli, programozó.
- Valóban? - kérdezte Orbacsics őszinte érdeklődéssel a hangjában.
- Igen. - bólogatott Wotan szorgalmasan. - De nem szeretem magamat egy helyen lekötni, így inkább alkalmi megbízásokat vállalok különböző cégeknek.
- És, ne haragudjanak, hogy ilyesmit kérdezek, de üzletemberként nekem a pénz nagyon fontos dolog, jól keresnek maguk ezekkel a munkákkal?
- Fel ugyan nem vet minket a pénz. - válaszolt Wotan lassan, megfontoltan. - De panaszra sincs okunk. Amint láthatja egy valamivel költségesebb nászutat is ki tudtunk gazdálkodni a bevételeinkből.
- Ne is mondja. Ezek a svájci szállodák, borzalmasan magasan tartják az áraikat. Akár közvetlenül a tó másik oldalán a francia parton is negyedével olcsóbban bérelhetnének egy ugyanolyan szobát, vagy akár jobbat is. És az éttermek is borsos áron mérik a minőségi fogásokat. - berzenkedett Orbacsics. - Talán csak a bornak van elfogadható ára ezen a környéken, mert az itt terem helyben.
- Mi nem hasonlítgatjuk az árakat, mert azzal csak elrontanánk a mézes heteinket, ha a pénzre figyelünk. - mosolygott Maya. - Legfeljebb majd hazaérve összébb húzzuk a nadrágszíjat.
- Én igazán szívesen segítenék maguknak. - gondolkodott el a házigazda. - És cserébe legfeljebb egy kis viszont szívességet kérnék.
- Mire gondol? - kérdezte Wotan kissé gyanakodva.
- Én jobbára egyedül élek ebben a szép nagy villában itt, ha a személyzetet leszámítjuk, akiknek legnagyobb része viszont lent lakik a völgyben, csak dolgozni járnak fel hozzám. Két-három nagy vendégszobám is áll üresen szinte állandóan. Ha van kedvük kiköltözhetnének a szállodából és a hátralévő időben, amit még itt szeretnének tölteni, lehetnének az én vendégeim.
- És mivel tudnánk mi ezt a szíves vendéglátást viszonozni önnek? - érdeklődött Maya.
- Mint említettem, én egy nagy volumenű üzletember vagyok és a közelmúltban sajnos némi kellemetlenség ért. Az egyik számítógépem merevlemeze megsérült, az egész gép összeomlott. Megpróbáltuk ugyan a rajta lévő, üzleti szempontból rendkívül fontos adatokat kimenteni róla, de némelyik fájl sajnos sérült és nem nagyon boldogulunk a helyreállításukkal. Ha ebben tudnának nekem segíteni, azzal komoly anyagi veszteségtől kímélnének meg engem.

Szólj hozzá!

14. fejezet Hullámszörny

2013.02.04. 21:05 csaki-de

Wotan még valahol az álom és az ébrenlét határán lebegett, amikor már érzékelte, hogy élete szerelme mellett, az ágyban ülve, valamilyen aktív tevékenységet végez. Egyik szemét lassan, óvatosan felnyitva a lányra sandított, aki tabletjét az ölében tartva, felváltva írt és olvasott teljes átéléssel.

- Jó reggelt kedvesem. - köszöntötte az ébredező Wotant.
- Nem kellene ezt erőltetni. - nyöszörögte Wotan elhaló hangon. - Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy már reggel van.
- Pedig bizony, hogy az van. Én már egy félórája ébren vagyok és mostanra sikerült is megtalálni a számunkra legmegfelelőbb vízi szórakozást, ami lehetővé teszi, hogy közelebbről megfigyelhessük a hajót.
- Igen? És mi lenne az.
- Jet ski. Errefelé eléggé elterjedt és több helyen lehet bérelni, akár egész napra is.
- Atyaég, Te egy egész napot akarsz velem egy jet ski-n tölteni?
- Nem egy, hanem két jet ski-n természetesen. És nem tervezek egy egész napot, de annyi időt szánunk rá, amennyi elég ahhoz, hogy feljussunk a hajóra.
- Aham... - nézett Wotan bambán a kedvesére.
- Viszont van egy rossz hírem is, ha ma nem járunk eredménnyel, akkor holnap megismételjük a vízitúrát.
- És mi van, ha véletlenül vízbe esek arról az őrülten száguldó ördögi masináról és az elvágtat nélkülem a fenébe míg én ott fuldoklom teljes erőből?
- Először is, ha leesel róla, akkor a csuklódhoz rögzített gyújtáskulcs kirántódik a gépből, ami így azonnal leáll, maximum tíz-húsz métert távolodik tőled. És ha ennyit sem tudsz leúszni önerőből az sem probléma, mert mindenképpen mentőmellényt kell viselned a jet ski-n. Tehát nyugodtan ellebegsz ott a kellemes vízben, amíg én összeszedlek és visszafurikázlak a gépedhez - magyarázta Maya.
- Megnyugtattál. - mondta Wotan nagyot nyelve.
- Akkor a végtelen nyugalmadat kihasználva lassan szedd össze magadat, hogy lemehessünk reggelizni. A reggeli után majd meginterjúvoljuk a kedvenc recepciósunkat jet ski bérlés ügyében, hátha tud valami jobb opciót, mint amit én találtam az internet segítségével.
- És mi van, ha másik recepciós van szolgálatban? - kérdezte Wotan zavartan.
- Akkor azt kérdezzük, amelyik éppen szolgálatban van. Nem a személy a fontos, hanem az információ. - nevetett Maya.




Ezen a reggelen egy fiatal, szőke hajú hölgy látta el a szálloda recepciósi teendőit. Wotan, valami különös ötlettől vezérelve legcsábítóbbnak vélt mosolyával az arcán könyökölt a recepciós pultra, olyan lendülettel, hogy kishíjján sikerült azon belül landolnia.
- Jó reggelt kedves kisasszony. - köszöntötte szálloda szemrevaló munkatársát. - Tudna nekem segíteni abban, hogy hol találok itt a közelben egy helyet, ahol jet ski-t tudnék bérelni? Lehetőleg kedvező áron.
- Természetesen uram. Amennyiben hajlandó a könyökét felemelni erről az információs mappáról itt. Ugyanis az ilyen irányú információkat ebben tartjuk összegyűjtve. - mosolygott vissza a recepciós a kötelező protokoll mosollyal.
- Ohh, bocsánat. - mondta zavartan Wotan és felegyenesedett a pultról.
- Nekünk itt az van feltüntetve, hogy a Veytaux-Chillon-i vasútállomástól északra is és délre is néhány száz méterre található egy-egy kisebb kölcsönző, ahol ilyen vizisport eszközöket is lehet kölcsönözni. - olvasta a dosszié tartalmát az alkalmazott. - Mivel még előszezonban vagyunk, így mindkét helyen kedvező díjszabásra számíthat. További előnyük még, hogy amennyiben nem akarnak a parkolással bajlódni, vonattal is könnyen, gyorsan meg tudják közelíteni őket.
- Igazán nagyon lekötelezett a segítségével. - próbált ismét bűbájoskodni Wotan, de a kötelező recepciós-mosolyon kívül semmilyen más reakciót sem sikerült elérnie.
- No mi történt lovag úr? Nem sikerült a hölgyet a lábai elé omlasztania? - kérdezte a valamivel távolabb álldogáló Maya, amikor újdonsült férje csatlakozott hozzá. - Minek tudjam be ezt a tőled szokatlan hódító manővert? Illetve inkább annak a kísérletét...
- Ha te kacérkodhatsz pasikkal a nemes cél érdekében, akkor én miért ne tehetném ugyanezt csajokkal?
- A féltékenység távol áll tőlem édesem, sajnálom, ha tőled nem annyira. - mosolygott Maya. - Arról nem is beszélve, hogy nem tudom, hogy hová vezet az út kizárólag ennek a recepciós hölgynek a jóindulatán keresztül. De gondolom, maximum az ágyába. Minden más publikus helyre nélküle is el tudunk jutni szerintem.
- Jól van na, én is emberből vagyok. - vonogatta a vállát Wotan. - Méghozzá most ideges emberből. Nem elég nekem, hogy ilyen félvilági kétes alakokhoz kell dörgölőznöm a helyzetből kifolyólag, most még vízre is kell szállnom egy számomra ismeretlen ketyerével, mikor kölyök koromban sem szerettem derékig érőnél mélyebb vízben tartózkodni.
- Ne félj, majd belejössz, mint a férjszerepbe is. Féltékenységből például már néhány nap alatt is több éves rutint gyűjtöttél össze. - kuncogott Maya.
- Ezt a témát most hanyagoljuk egy időre. Inkább gyerünk a szobánkba, pakoljuk össze a holminkat és irány a tenger.
- Tó. Nem mellesleg édes vizű tó.
- Az most mindegy.




Alig egy óra múlva Wotanék meg is érkeztek a Veytaux-Chillon-i vasúti megállóhoz, rövid fontolgatás eredménye ként kocsival. Szerencsére parkolót találni sem volt különösebben nehéz ezen a kora-nyári hétköznapon. Ezután már csak egy rövid séta következett és máris ott álltak karnyújtásnyira a Cháteau de Chillon ódon falaitól, egy kis öböl partján, ahol egy szemlátomás unatkozó harminc év körüli férfi ücsörgött egy kerti széken a félig partra húzott öt-hat bérelhető jet ski mellett.
- Jó reggelt! - köszönt rá Wotan. - Szeretnénk két jet ski-t bérelni, ha megoldható.
- Jó reggelt! Természetesen semmi akadálya.. - jött a válasz. - Akár ötöt is vihetnek, mert egyenlőre nem túl élénk az érdeklődés irántuk. Tudják a víz még kissé hideg. Nem tudom, hogy ezt önök például számításba vették-e.
- Ne aggódjon, edzettek vagyunk. - nyugtatta meg Maya a kölcsönzőst. - A nap pedig kellemesen melegít, biztosan élvezni fogjuk kint a vízen.
- Rendben. A bérleti díjat, kaucióval együtt tessék szíves befizetni és már mehetnek is. A kaució teljes egészében visszajár természetesen, ha legkésőbb a nap végén, tehát úgy este nyolcig visszaérkeznek ide a sértetlen, működőképes járművekkel. - mondta a férfi gyakorlatiasan. - Ott van az a kabin, ahol átöltözhetnek és mellette a megőrző rekeszek, ahol a holmijukat tudják elzárni a visszaérkezésükig. A kötelezően viselendő mellényeket is a rekeszekben találják, ezeket a vízen tartózkodás teljes ideje alatt viselniük kell.
- Köszönjük. - mondta Wotan, miközben a benne fokozódó feszültség miatt nagyokat nyelt.
- Volt már dolguk ilyen vízíjárművekkel? - kérdezte a kölcsönzős, akinek szemet szúrt Wotan idegessége.
- Nekem már többször is. - válaszolt Maya villámgyorsan, mielőtt a lassan elvörösödő Wotan kinyithatta volna a száját. - A férjem még kezdő, de majd segítek neki az indulásnál.
- Jól van, de csak óvatosan. - húzta fel a szemöldökét a férfi. - És kint a nyílt vízen figyeljenek oda, hogy a vörös-fehér bóják az országhatárt jelölik, nem illik gyakran oda-vissza keresztezni, mert esetleg a francia oldalon rossz néven veszik.
- Értjük. Mindenképpen oda fogunk rá figyelni. - bólogatott Wotan nagy igyekezettel.
- Merre felé indulunk majd? És hogyan találunk meg egy hajót, aminek még a nevét sem tudjuk? - kérdezte Wotan később, már öltözködés közben a kabinban.
- Elég buták voltunk, hogy nem kérdeztük meg Idegtől a múlt éjszaka. Hiszen, ha ilyen alaposan utána jártak a hajónak, akkor a nevét is tudniuk kell. De azt hiszem nem lesz gond, hiszen egy olyan yacth-ról van szó, amiből nem túl sok van ezen a tavon, ráadásul csilli-villi új. Nem lesz gond kiszúrni. - morfondírozott Maya. - Szerintem először mindenképpen délnek, Villeneuve kikötőjéhez kell mennünk, mert akár ott áll a hajó, akár kihajózott már, mindenképpen az a logikus kiindulási pont.
- Azért az elején maradjunk a part közelében ha lehet. - kérte Wotan.
- Szívem, a kikötő például kifejezetten a parton van, tehát elég nehéz lenne a parttól messzebb keresni. - nevetett Maya. - Másfelől viszont, ha nem csak poroszkálsz a vízen ezekkel a masinákkal, akkor a part közelsége sokkal inkább veszélyt jelent, mint a nyílt víz. A nyílt vízen normális esetben nem sok minden van aminek neki ütközhetnél, viszont nagy sebességgel partra futni, eléggé kellemetlen élmény tud lenni.
- Na még csak az hiányzik, hogy ijesztgess is.
- Az, hogy felhívom a figyelmedet a veszélyre, az még nem ijesztgetés. Jobb ha tudod, hogy mire kell vigyáznod..
- Szerintem leginkább a kocsira kellene vigyáznom, itt kint a parton. - nyafogott Wotan még egy kicsit. - De természetesen az lehetetlen, hogy egyedül elengedjelek, mert rád még inkább akarok vigyázni.
- Akkor pedig szedd össze magadat és gyerünk.
- Hölgyek előre. - mondta Wotan és szélesre tárta a kabin ajtaját Maya előtt.

- A gázt mindig lassan, óvatosan adagold. Gyorsítani és lassítani is fokozatosan érdemes. Akkor nem kell erőlködnöd, hogy fent maradj rajta. - magyarázta Maya az egy-két méterre mellette haladó Wotannak, miközben lassan távolodtak a parttól. - A hirtelen irányváltásokat kerüld ameddig nem érzel rá a helyes testtartásra.
- Irányváltás? - döbbent meg Wotan. - Én már annak is örülök, ha nyílegyenesen tudok gond nélkül halad.
- Ne ülj olyan mereven, és ne szorítsd olyan görcsösen a kormányt, mert egy fél órán belül halálosan el fogsz fáradni. Ha pedig valamilyen más vízíjármű által keltett hullámokon kell áthaladni, akkor próbáld minél inkább merőlegesen metszeni őket. Akkor nem billeg annyit a jet ski és főleg nem oldal irányba.
- Szerinted fogok én erre emlékezni az adott pillanatban.
- A te érdekedben remélem, hogy igen. - mondta Maya. - Most pedig szépen lassan déli irányba fordulunk és egy kicsit felgyorsítunk. Ha esetleg lemaradsz, be foglak várni, de azért igyekezz szokni a sebességhez.
- Nekem már ez a sebesség is bőségesen elég lenne. - jegyezte meg Wotan.
- Ne viccelj. Alig megyünk hússzal. Ha esetleg fogócskáznunk kell Orbacsics hajójával, akár ennek a dupláját is teljesítenünk kellhet.
- Édes istenem, azt hiszem rosszul leszek.
- Sajnálom drágám, de arra most nincs idő. - mondta Maya és határozottan gázt adott a járművének.

A nagyjából csak három kilométernyi távolságot kevesebb mint öt perc alatt megtették. Időközben Wotan is belejött egy kicsit a jet ski kezelésébe és már arra is jutott az energiájából, hogy időnként körbefuttassa a tekintetét a horizonton. A Villeneuve-i kikötő szinte üres volt ezen a szép napos reggelen. A legtöbben, akik tehették, kihajóztak élvezni a hajózáshoz kitűnő időjárást. Már messziről látszott, hogy egyetlen nagyobb yacth sem horgonyoz éppen a kikötőben. Azért Maya lelassított, elengedte a kormányt és felállt a jet skin-n. Kezét napellenzőként a szeme fölé emelte és úgy fürkészte a hajókat.
- Úgy látszik korán kihajózott a mi csodahajónk. Vagy legalábbis mi nem érkeztünk elég korán hogy elcsípjük. - fordult oda Wotanhoz.
- És akkor most hol keressük ezen a nem kifejezetten kis tavon?
- Feltételezem, hogy ez az első, maximum a második próbaút az új hajóval. Gondolom nem megy túl messzire. - fejtette ki Maya a véleményét. - A francia oldalra átmenni nem sok oka van. Ha én lennék a helyében, egy óránál hosszabb folyamatos hajózást nem iktatnék be az első próbautakon. Tehát maximum Lausanne-ig megy, vagy esetleg egyenesen Lausanne-ba. Eléggé megfelelő hely ahhoz, hogy feltűnősködjön az új hajóval.
- Te most akkor el akarsz menni ezekkel a szörnyeteg vízi-motorokkal egészen Lausanne-ig? - kérdezte Wotan egy nagy adag bizonytalansággal a hangjában.
- Nincs az olyan messze ezekkel a gépekkel. Nagyjából huszonöt-harminc kilométer. Ha egy kicsit odahúzunk a gáznak egy negyed óra alatt ott is vagyunk.
- Odahúzunk egy kicsit? - tátotta el a száját Wotan. - Mennyire kicsit kell neki odapakolni, hogy egy negyed óra alatt megtegyünk huszonöt kilométert?
- Na jó nem olyan nagyon kicsit. De nem is kell kihajtanunk őket hozzá. Ezeknek a gépeknek bőven száz kilométer per óra felett van a végsebességük. Úgyhogy hajolj rá a kormányra és húzd neki. - mondta az ifjú asszony vagányan és ő maga máris jó példával elől járva kilőtt egyenesen nyugat, északnyugati irányba a nyílt víz felé.

Wotannak nagyon kellett igyekeznie, ha nem akart annyira lemaradni kedvese mögött, hogy végleg szem elől tévessze. A komolyan felgyorsult jet ski minden apró hullámon nagyot csattanva szökkent fel újra és újra, amint az iszonyatos erejű vízsugár tolta előre a tiszta kék ég alatt fodrozódó vízfelszínen. Minden egyes csattanás-szökkenés újabb liternyi vizet fröccsentett fel Wotan arcába és egész testére. Az eredetileg sem túlzottan meleg víz a nagy sebesség miatti erős menetszéllel kombinálva igencsak hatékonyan hűtötte a fiatalembert, aki egyébként sem volt efféle körülményekhez szokva. Nagyon hamar kezdte érezni, hogy kezei elgémberednek a kormányon és a fogai is össze-össze koccannak a cidrizéstől. Ezen a viszonylag erősen tűző nap sugarai sem sokat segítettek. Szerencséjére talán öt perc eszeveszett száguldás után Maya váratlanul csökkenteni kezdte a sebességét, így Wotan lassítva is könnyen be tudta érni.
- Azt hiszem az lesz az ott előttünk. - mutatott Maya a horizontra messze maguk előtt. - Alig félúton sikerült beérnünk. Úgy tűnik nem nagyon sietős neki.
- Az jó, akkor nekünk sem kellene talán annyira sietnünk, mint eddig. - mondta Wotan elkékült ajkakkal és vacogó fogakkal.
- Mozgasd meg egy kicsit a karjaidat és a felsőtestedet szívem, hogy felélénküljön a keringésed. - nézett Maya sajnálkozva a didergő férjére. - Sajnos itt, most nincs lehetőség arra, hogy felmelegítselek egy kicsit, de a mozgás biztosan jót fog tenni. Aztán szépen megközelítjük ezt a hajót előttünk és remélhetőleg találunk valamit aminek az alapján egyértelműen el tudjuk dönteni, hogy valóban ezt keressük-e.
- Rendben, induljunk. - válaszolt Wotan néhány másodpercnyi ülőtorna után. - Minél előbb elérjük, annál hamarabb túl vagyunk rajta. És ha szerencsém van hamarosan újra szilárd talajt érezhetek a lábaim alatt.
- Semmit nem ígérhetek, de rajtam nem fog múlni. - mondta Maya és újra gyorsítani kezdett, majd beállt egy közepesnek mondható sebességre.
Most közel sem haladtak olyan gyorsan mint az ezt megelőző percekben, de így is rövid időn belül sikerült beérni a komótosan haladó, óriási, fehér yacth-ot. Hátulról közelítve a hajóhoz, a magasan elhelyezkedő kormányállásban ülő alaknak szinte csak a feje búbját látták, amint a szél könnyedén lobogtatta a közepesen hosszú, sötét színű haját. A hajó mellé érve a füstüveges panoráma ablakokon keresztül semmit sem láthattak a hajó belsejében folyó életből, ami némi kapaszkodót nyújthatott volna nekik. Végül, amikor egy magasságba értek a hajó orrával, le tudták olvasni a yacth nevét. A Hajó orrán cirkalmas, nagy, aranyszínű betűkkel ez állt: „Money”. Maya és Wotan összenézett, megtalálták a madarukat.



Szólj hozzá!

13. fejezet Borbarátok

2013.01.28. 21:05 csaki-de

A legtöbb borozó délután öt és este hat óra között nyitott ki a városban. Maya és Wotan fél hat körül indultak el a Guillard Jean-Marc nevével fémjelzett közepes befogadó képességű felé, amely a Rue de la Chapelle-n fekszik. A város alapos körüljárása után esett erre a helyre a választásuk, mivel ez esett a legközelebb a város széléhez és nem mellesleg az Orbacsics villához is. Úgy ítélték meg, hogy ha Orbacsics első embere és társai kellően lusták, akkor nem mennek messzebbre az első szóba jöhető helynél, tehát itt van a legnagyobb esély megtalálni őket.

A fiatalok egy kétszemélyes asztalt választottak, közel a bejárathoz. Így könnyen szemmel tudtak tartani mindenkit aki belépett. Egyenlőre, röviddel a nyitás után szinte még senki sem volt a borozóban, rajtuk kívül. Rövid tanakodás után egy palack félszáraz vörösbort rendeltek, amihez kis tányérokon, apró sajtfalatkákat is kaptak, valódi svájci sajtféleségekből. Lassan kortyolgatták az italukat, miközben apródonként újabb vendégek érkeztek, néhányan egyedül, mások kisebb társaságba tömörülve. Fél hét után néhány perccel, szokatlanul nagy lendülettel nyílott az ajtó és három férfi lépett be rajta, akik a kora-nyári kellemes meleg ellenére is sötét öltönyt és kalapot viseltek. Az egyikük jó ismerőse ként köszöntötte a tulajdonost, aki szintén ott tartózkodott egy távoli sarokban álló magányos asztalnál ülve, majd a társaság letelepedett egy nagyobb, fal mellett álló asztalhoz, nem túl messze Mayáéktól. A fiatalok összenéztek.
- Mit gondolsz drágám? - kérdezte Maya jelentőségteljesen.
- Azt amit te édesem. - válaszolta Wotan.
- Te kis perverz, hát mindig ugyanazon jár az eszed? - kacsintott a lány fejét az újonnan jöttek felé biccentve.
- Nem tudom, veled is megtörtént már, hogy valaki akit még sohasem láttál azelőtt, nagyon ismerősnek tűnt a számodra? - vette a lapot Wotan.
- Igen, amolyan dezsavű szerű érzés néha engem is elkap. Mi lenne ha rendelnénk még egy üveg bort? Ezek a palackok úgyis csak fél literesek, nem tartanak ki túl sokáig.
- Ahogy parancsolod szívem. Ugyanebből, vagy valami más fajtát szeretnél kipróbálni?

- Ez az első vörös volt és nem rossz. Most talán egy fehéret is illene megkóstolni. - morfondírozott Maya. - Vagy talán valami Rosé-t jobb választásnak tartanál?
- Mindjárt átfutom az itallapot és meglátom melyik tűnik ígéretesebb választásnak.
- Rendben. Én addig kiszaladok a mosdóba.

Maya az asztaltól felállva úgy helyezkedett, hogy a háromtagú sötét-öltönyös társaság asztala mellett haladjon el, így a szeme sarkából egészen közelről is megfigyelhette az arcukat. Visszafelé úton a mosdóból ugyanígy tett, mintegy leellenőrizve saját maga előzetes megfigyeléseit. Wotan eközben mélyen az itallapba temetkezett, de érezte, hogy a feszültségtől lassan apró izzadságcseppek ütköznek ki a homlokán.
- Nos drágám, mit választottál nekünk?
- Van itt egy tavalyelőtti szüretelésű félédes fehérbor. Azt hiszem azt lesz a leginkább érdemes kipróbálni. - válaszolt Wotan.
- Amíg várunk az italra, mutatok neked egy érdekes alkalmazást, amit tegnap este találtam a mobilomhoz. - mondta Maya és átnyújtotta a bekapcsolt telefonját az asztal másik oldalára.
- Érdekes. - mondta Wotan amikor a megnyitott jegyzetben elolvasta az üzenetet; „Tuti, hogy Mirics az, alaposan megnéztem magamnak.” - Át tudnád küldeni nekem Bluetooth-on?
- Persze, csak kapcsold be a tiédet. - vette a lapot a lány, hogy Bluetooth chatet használjanak a dolog megbeszélésére.

„Wotan: A másik kettőt felismerted?
Maya: Nem, róluk nem volt fénykép. De logikus, hogy ők is ugyanoda tartoznak, ha Miriccsel lógnak itt.

Wotan: És most mit csináljunk?
Maya: Ha közelebb akarunk kerülni a tűzhöz akkor valahogy fel kell hívni magunkra a figyelmüket. De úgy, hogy ne legyen a dolog nagyon átlátszó.
Wotan: Lövésem sincs, hogy mi lenne a megfelelő módszer.
Maya: Majd Improvizálunk.”

-Megvan, köszönöm. - mondta Wotan hangosan és eltette a telefonját.
- Nagyon szívesen. - mosolygott Maya, majd frissen kitöltött fehérborral koccintásra emelte a poharát. És szinte ugyanazzal a lendülettel sikeresen Wotan ölébe löttyintette a pohár tartalmának legalább a felét.
- A fenébe. - mondta Wotan és felpattant, mint akit darázs csípett. Nagy igyekezetében még a székét is felborította, ami hangos csattanással dőlt a kőpadlóra.
- Ne haragudj drágám, néha nagyon ügyetlen tudok lenni. - sajnálkozott a lány. - Tessék itt van ez a szalvéta, töröld le gyorsan.
- Köszönöm. Semmi baj, mással is előfordul az ilyen.
- Igen, tudom, de akkor is nagyon kellemetlen. Főleg, hogy ez egy igazán kellemes bor, nem illene locsolkodásra használni. - mondta Maya enyhén emelt hangon, de nagyra kerekedett bánatos boci-szemekkel. Időközben a közeli asztaloknál is felfigyeltek erre a kis kalamajkára. A három sötét-öltönyös közül is hátrafordult ültében az egyik és érdeklődéssel figyelte a fiatalokat, majd felállt és odasétált az asztalukhoz.
- Ti vagytok magyar? - kérdezte erős akcentussal a még mindig serényen szárítkozó Wotantól.
- Igen. - jött a kurta válasz az elfoglalt fiatalembertől.
- Én ott születtem a Vajdaságban, közel magyar határ. Ezert beszélek kicsi magyar. - mondta a férfi széles mosollyal. - Nektek ott Magyarország van sok jó bor, jobbak mint iszunk itt most.
- Nagyon hízelgő amit mond. - mosolygott rá vissza Maya. - De ezek is igazán jó borok. Nekem például nagyon ízlenek.
- Jó-jó, persze. De a magyar borban van tűz, mint magyar lányokban is. - hízelgett tovább a férfi. - Az itteniek nem olyan tartalmasak, vagy hogy mondja magyar.
- Ennyire még nem vagyunk itt ismerősek, hogy erről eleget tudjunk. - jegyezte meg Wotan és a székét felállítva visszaült a helyére.
- Ő lenni neked barátnő? - kérdezte tőle a férfi fejével Maya felé intve.
- Nem. Ő a feleségem.
- Feleség? Az komoly dolog. De te jó választottál barát. - bólogatott a férfi. - Az én főnököm is azt mondta, ha egyszer megnősül, csak szőke magyar lány lesz felesége.
- Bölcs ember lehet a főnöke. - jegyezte meg Maya.
- Igen, van bölcs és nagyon gazdag. - mondta a férfi komoly arccal. - Éppen most vásárolt egy szép, nagy, új luxus yacthot ide a tóra, mert szereti a szép lányokat.
- Ezt most nem értem. - nézett rá fel Wotan ültéből.
- Mit nem értem? Szép lányok szeretik szép nagy hajók. Ha van nagy hajó, jönnek sok szép lányok. - vigyorgott a férfi elégedetten. - Tied feleség nem akarja megnéz?
- Nem hiszem. - válaszolt Wotan morcosan. - Ugye szívem?
- Talán majd máskor. - szabadkozott Maya kedves mosollyal.
- Pedig van nagyon új, két napja hozni gyárból.
- Biztosan gyönyörű lehet. - hagyta rá Wotan. - Viszont nekünk lassan mennünk kell, ideje hazasétálnunk, mielőtt fejünkbe száll a bor.
- Hát jól van. Örülök találkozás veletek. És, hogy tudni én nevem, engem hívnak Vladko.
- Én Tamás vagyok. - fogadta el a felé nyújtott kezet Wotan.
- Én pedig Maya. Nagyon kellemes beszélgetés volt. - mondta a lány, miközben mindketten felálltak az asztaltól. Wotan a pulthoz sétált és kifizette a fogyasztásukat. Vladko az ajtóig kísérte őket.
- Remélem találkozunk máskor is. - mondta.
- Talán. - mosolygott rá még egyszer Maya, aztán kiléptek az utcára.




A borozóból távozva egymásba karoltak az ifjú házasok és lassú nyugodt léptekkel sétáltak a szálloda felé, miközben a völgy nyugati végénél a nap lassan alábukni készült.
- Mit szólsz, milyen jól bevált az ötletem, hogy meglocsollak némi borral? - kérdezte Maya suttogva, amikor már két saroknyira maguk mögött hagyták rövid kis esti kalandjuk helyszínét.
- Hát nem véletlen volt? - kérdezett vissza Wotan megrökönyödve.
- Ugyan már drágám, csak nem gondoltad, hogy a te kis feleséged tényleg ennyire kétbalkezes? - nevette fel Maya.
- Nem is tudom... Olyan váratlanul történt. Miért nem mondtad előre, hogy mi a terved?
- Akkor nem lett volna ennyire természetes a reakciód.
- Ez igaz. Viszont így olyan megalázó érzés volt nedves nadrágban mások előtt. Mintha csak összevizeltem volna magamat.
- Ugyan már... Mindenki levette, hogy mi is történt valójában. Már aki egyáltalán foglalkozott velünk. Szerencsére a célszemély érdeklődését felkeltette a mi kis duettünk. - mondta Maya jó adag elégedettséggel a hangjában.
- Nem tudom, az érdeklődése mennyire szólt a mi duettünknek és mennyire a te elbűvölő személyednek. - morgolódott Wotan. - Tíz másodpercen belül élő-egyenesben udvarolni kezdett neked, ha nem vetted volna észre.
- De észrevettem, sőt rá is játszottam. Nekünk most éppen kapóra jön, ha közelebbről is meg szeretne ismerkedni velünk. Vagy legalább velem...
- Nem tudom, hogy zavar-e egy kicsit legalább, hogy minimum papíron a feleségem vagy pár napja.
- Nem zavar, sőt örülök neki. Viszont ez, ebben a speciális esetben most nem igazán elsődleges szempont.
- Akkor mi az elsődleges szempont? - kérdezte Wotan, immár némi sértődöttséggel a hangjában.
- Az, hogy a feladatot, amit ránk bíztak, lehetőleg sikeresen meg kell oldanunk.
- És úgy gondolod, hogy ezt a sikert akár a női bájaid bevetésével is kész vagy elérni?
- Drága férjuram, attól, hogy kedvesen mosolygok egy, vagy akár több férfire is a nemes cél elérése érdekében, még senkinek sem lesz semmi baja. Alávetődni meg nem szándékozom egyiknek sem, mert nem csak játékból vagyok hűséges típus. Egyébként is egy ilyen manőver ebben a helyzetben, nagy valószínűséggel éppen a visszájára sülne el.
- Áldom a helyzetet, hogy megment a felszarvazástól. - emelte tekintetéét az égre Wotan.
- Ne legyél már ilyen undok, tudhatod, hogy nem így értettem. - kezdett most már az ifjú feleség is duzzogni.
- Sajnálom. De tudod mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Ez nem csak szerelemféltés a részemről, de féltés a veszélytől is. Hiszen tudod, hogy a tűzzel játszunk.
- Mindketten tudjuk, amióta elvállaltuk. De majd vigyázunk egymásra. Remélem. - mosolyodott el újra Maya.
- És most hogyan tovább? Holnap visszajövünk ugyanide és onnan folytatjuk, ahol ma este abbahagytuk?
- Az szerintem nagyon feltűnő lenne, vagy legalábbis könnyen elkönyvelnének minket, mint ivó cimborákat, aztán annyi. Soha sem jutnánk sokkal közelebb a főnökükhöz. Viszont ez a hajó érdekes lehet.
- Gondolod, hogy Orbacsiccs a frissen vásárolt hajóján rejtegeti a lopott adatokat? - kérdezte Wotan hitetlenkedve.
- Nem azt nem hiszem. Ha igaz amit Mirics mondott, akkor a hajón eleve nagy jövés-menés van tervezve. Én nem tartanám kellően biztonságos helynek az ő helyében. Talán csak az szól mellette, hogy kellően kényelmes és mobilis. És ha kint van a nyílt vízen, akkor feljutni sem olyan egyszerű rá, főleg észrevétlenül. Viszont ha az adatokat nem is lehet a hajón megtalálni, a tulajt annál inkább. És nekünk most ez a fontos.
- És azt honnan tudjuk meg, hogy melyik hajó az övé és pontosan hol is van?
- Amiatt már had ne fájjon a mi fejünk. Adunk az otthoniaknak is egy kis munkát. Amint visszaértünk a szállodába, felhívom Viccest. - mondta Maya vidáman és arcon csókolta a szerelmét.




- Szerintem itt az ideje, hogy ágyba bújjunk. - mondta Maya az órájára nézve.
- Édesem, veled bármikor megfelelő az időpont az ágyba bújásra. - kacsintott rá Wotan.
- Nem vagy te egy kissé szexuálisan fixált? - évődött a lány. - Egyébként most kifejezetten a késői időpontra való tekintettel javasoltam, mivel már elmúlt tíz óra.
- Én még nem vagyok álmos, az elfogyasztott bor ellenére sem. Még szerencse, hogy az ágyban nem csak aludni lehet. - mondta a vehemens férj és félreérthetetlen mozdulatot tett a párja irányába.

Mintha valaki kandi-kamerán keresztül figyelt volna, a megfelelő pillanatra várva, hirtelen megcsördült Maya telefonja. Ő ügyes mozdulattal tért ki a lendületesen közeledő Wotan elől és a következő másodpercben már bele is szólt a készülékbe.
- Jó estét nagyi. Már vártam a hívásodat.
- Sajnálom kislányom, nagyanyád most éppen nagyon elfoglalt, ezért én hívtalak. - hallatszott a telefonból egy határozott férfi hang. Még Wotan is tisztán hallotta. Közelebb is hajolt, így a fejüket összedugva mindketten hallhatták ami elhangzik.
- Jól van nagypapi, akkor mesélj te arról, hogy mi újság. - válaszolt Maya érdeklődve.
- Nos a hajó, amiről beszéltetek, valóban néhány napja érkezett Svájcba, egy olaszországi hajóépítő műhelyből. Orbacsics kifizette a borsos vámot utána és beregisztráltatta Villeneuve kikötőjébe. Ez utóbbi nem volt túl egyszerű, mert a kikötő létesítményei nem igazán megfelelőek egy ekkora yacth számára, de némi plusz pénzzel és egy ígérettel a kikötő fejlesztésére, végül is keresztül vitte a szándékát. Így most alig tíz kilométerre a villájától horgonyoz a legújabb luxus yacth-ja. Dióhéjban ennyi.
- Valamit tudunk esetleg a hajó személyzetével kapcsolatban? - kérdezett rá Wotan.
- Ha helyesek az információink, akkor Orbacsics nem bérelt fel külön személyzetet a hajóhoz. Ő maga rendelkezik a megfelelő vizsgákkal a kapitányi és kormányosi teendők ellátására. Gépész és matróz könnyen kerül a sleppjéből, a szakács és a felszolgáló feladatköröket pedig a villájában is hasonló tevékenységet végző alkalmazottai látják el, csakúgy mint a világ egyéb helyein lévő más hajóin is.
- Gondolom a hajót akkor is őrzi valaki, amikor ő nincs a fedélzeten... - gondolkodott hangosan Maya.
- Ezt nem tudjuk. Én az ő helyében vigyáznék rá, bár neki nem okoz gondot egy másikat venni, ha ezzel történik valami. Amellett, hogy a dokumentumok tanulsága szerint mindenre kiterjedő, nem olcsó, biztosítást kötött rá. - reagált Ideg a vonal túloldaláról.
- Rendben, köszönjük az információkat és ha sikerül még valami érdekeset kiásnotok, mindenképpen juttassátok el hozzánk mihamarabb. - mondta Wotan.
- És ti mit terveztek most? - érdeklődött a parancsnokhelyettes.
- Szerintem megnézzük az a csoda hajót egy kicsit közelebbről. - válaszolt Maya.
- Csak okosan és óvatosan. Most pedig jó éjszakát. - zárta le Ideg a beszélgetést és bontotta a vonalat.
- Mégis hogyan gondolod? Lemegyünk a kikötőbe és felsétálunk a fedélzetre. - kérdezte Wotan, amikor a telefon elhallgatott. - Vagy az éj leple alatt akarsz fellopakodni rá?
- Egyiket sem. A legegyszerűbb szerintem, ha meghívatjuk magunkat valakivel. Esetleg egyenesen a tulajjal.
- Az érdekes lesz, mivel, hogy az ürge még csak nem is ismer minket.
- Majd teszünk róla, hogy megismerjen. - mondta Maya magabiztosan.
- Lemegyünk a kikötőbe és striptease-t rendezel a mólón? - kérdezte Wotan rosszat sejtve.
- Így is mondhatjuk. De nem vetkőzök, csak fürdőruháig. És te is velem tartasz majd. Feltérképezzük a környékbeli vízi-sport lehetőségeket.
- Jobb ha bele kalkulálod, hogy én nem nagyon tudok úszni. - jegyezte meg Wotan bátortalanul.
- Majd ezt is figyelembe vesszük a legmegfelelőbb forma kiválasztásánál. - simogatta meg a férje arcát Maya. - Most viszont aludjunk. Vagy folytassuk ott, ahol a telefonhívás félbeszakított minket?
- Hááát...



Szólj hozzá!

12. fejezet Hegyen-völgyön

2013.01.21. 21:05 csaki-de

A Lufthansa menetrend szerinti járata néhány perccel este nyolc óra előtt szállt le a Lausanne-i repülőtéren. Odakint lassan már sötétedett, amikor az utasok elhagyták a gépet és túlestek az úti okmányok ellenőrzésén. Maya és Wotan, konszolidált méretű csomagjaikkal megálltak a nem túlzottan nagy utasterminál kijáratának közelében.

- Mi legyen édesem? Fogjunk egy taxit? - kérdezte Wotan.
- Nem hiszem hogy túl jó üzlet lenne nagyjából ötven kilométerre eltaxizni. - mosolyodott el Maya. - Szerintem inkább béreljünk egy autót, annak az egész itt tartózkodásunk alatt hasznát vehetjük majd.
- Talán valóban az lesz a legjobb. Remélem, akad valami kicsi, keveset fogyasztó modelljük itt az autókölcsönzőben.
- Ha akarod, akár vonattal is mehetünk, de a csomagokkal nem lesz túl kényelmes...
- Jaj dehogy szívem, nem úgy gondoltam, tudod. - szabadkozott Wotan. - Csak sem költekezni, sem feltűnősködni nem akarok.
- Értelek, ne aggódj. Nézzünk be a kölcsönzőbe, aztán majd meglátjuk milyen lehetőségek adódnak.





Húsz perc múlva elégedetten rakták be a két bőröndöt és a kézitáskákat egy okkersárga Citroën C2-esbe a repülőtér melletti parkolóban.
- Ez az ár nem is vészes, rosszabbra számítottam. - jegyezte meg közben Wotan.
- Na ugye?! - öltött nyelvet rá Maya. - Te vezetsz drágám. Én a tájat szeretném csodálni.
- Nem hiszem, hogy arra nagy esélyed van, mivel már erősen sötétedik, talán csak az itteni erős világítás miatt nem vetted észre.
- A távolabbi fehér hegycsúcsok a sötétben is elég jól látszanak majd. A többit meg odaképzelem. Na induljunk, mert nem akarok késő éjszaka megérkezni a hotelbe.
- Ahogy a szépséges kisasszony óhajtja. - mondta Wotan és indított.
- Mondhatom szép dolog, lekisasszonyozni az újdonsült feleségedet. - nevetett fel Maya.
- Ezer bocsánat, új vagyok még ebben a férj szerepben. - nevetett a férfi is, miközben kikanyarodtak a parkolóból a széles útra. - Melyik hotelben is foglaltak szobát nekünk?
- A Les Messageries Hotelben, a városközpontban.
- Megtennéd szívem, hogy beütöd a címet a GPS-be?
- Azt hiszem a városközpontot a GPS nélkül is meg tudjuk találni, de hogyan is mondhatnék ellent az én drága férjuramnak, tehát máris bepötyögöm.
- Igazán köszönöm. Ismeretlen helyen mindig annyira leköt az útra való figyelés, hogy a tájékozódással néha meggyűlik a bajom. - magyarázta Wotan.
- Értem. - bólogatott az ifjú ara. - Nem árt, ha betartod a szabályokat és tartózkodsz a gyorshajtástól is. Micsoda szégyen lenne, ha az elszámolásnál némi büntetést is ki kellene egyenlítenie az IVO-nak.
- Még csak az hiányozna. El tudom képzelni, hogy a srácok mennyire cikiznének miatta.
- És a főnök sem veregetné meg a válladat, az biztos. - mosolyodott el Maya újra.

Az út közben lassan kiért a város keleti szélére és elmaradtak mögöttük a házak, beépített területek. Az autópálya egy rövid szakaszon szinte közvetlenül a Genfi-tó mellett futott, amelynek az átellenes partja már Franciaországban van. Újabb néhány kilométer később, amint elhagyták Vevey-t, valamivel távolabb, északi irányban, feltűntek a mindig hóval fedett hegycsúcsok is. Az út itt erőteljesen délnek kanyarodott, hogy még egyszer érintse a tó partját, mielőtt végleg elhagyná azt. Innen már csak egy utolsó nekirugaszkodás maradt hátra a völgyben futó autópályán és máris megpillantották a lehajtót amely Aigle-hez vezetett.

Kilenc órakor már ott is álltak a szálloda recepciójánál. A recepciós kedvesen mosolygott rájuk amikor átvette a kitöltött bejelentkező lapjaikat.
- Nászutasok? - kérdezte franciául.
- Igen. Alig egy napja keltünk egybe és úgy döntöttünk, hogy közös életünk első napjait az önök csodálatos országában fogjuk eltölteni. - válaszolt Wotan szintén franciául. - De az én drága feleségem, sajnos inkább csak angolul kommunikál, remélem ez nem jelent gondot itt önöknél.
- Természetesen nem. És nagy megtiszteltetés a számunkra, hogy éppen ránk esett a választásuk. - mondta a recepciós angolra váltva. - Parancsoljanak, a tizenkettes szoba az önöké az első emeleten. Érezzék jól magukat, és ha bármiben a szolgálatukra lehetünk, csak emeljék fel bátran a szobában lévő telefont.
- Nagyon köszönjük. - mondta Maya mosolyogva. Majd a fiatalok egymásba karolva elindultak a lift felé. A londiner, kezében a csomagjaikkal, követte őket.




- Mit gondolsz, öt frank borravaló nem volt túl kevés ennek a szálloda-szolgának a csomag cipelésért? - kérdezte Wotan aggodalmas arccal, amikor a londiner becsukta maga után az ajtót és kettesben maradtak.
- Nem tudom, nekem sincs túl sok gyakorlatom az ilyesmiben. Én ha utazom, mindig magam viszem a csomagjaimat mindenhová. De ha kevés is volt esetleg, egy ifjú nászutaspárral csak elnézőek errefelé is.
- Ez az én nagy szerencsém, hogy te vagy nekem. Így mindent könnyebben megúszok. - mondta Wotan miközben átfogta kedvese derekát és magához húzta őt. Ajkuk hosszú csókban forrott össze, amit kisvártatva Maya mobiltelefonjának csörgése szakított félbe.
- Igen, tessék. - szólt bele a készülékbe pihegve.
- Itt a te nagyon vicces nagymamád beszél. - hallatszott Vicces hangja a vonal túlsó végéről. - Jól vagytok? Rendben megérkeztetek?
- Szia nagyi. - vette a lapot Maya. - Igen. Éppen most pakoltunk le a szobánkban.
- Nagyszerű. De azért vigyázzatok, mert még a legjobb szállodákban is előfordulhatnak apró vértszívó rovarok, amik kellemetlen perceket tudnak okozni az embernek.
- Rendben nagyi, majd odafigyelünk.
- Remélem is. Egyébként pedig küldtem neked egy emailt, néhány érdekesebb képpel arról, hogy mit érdemes arrafelé elsősorban megnézni. Ha időtök lesz, majd olvassátok el.
- Reggel az lesz az első dolgunk. De most pihennünk kell ezután a hosszú nap után.
- Jól van kislányom, csak okosan. - mondta Vicces kedves-szigorú hangon. - Aludjatok jól, jó éjszakát!
- Neked is nagyi. - mondta Maya. - És üdvözöljük a családot.
- Átadom. - hallatszott a vonal másik végéről, majd egy kattanás jelezte, hogy a hívó fél bontotta a vonalat.
- Melyik nagymamád hívott? - kérdezte Wotan kicsit csodálkozva, mivel a beszélgetésből ő csak Mayát hallhatta.
- A vicces, Pestről. Tudod...
- Ahh... És mit mondott?
- Azt, hogy vigyázzunk a vérszívó rovarokkal.
- Mint például a szúnyogokkal és a bolhákkal?
- Meg a poloskákkal. - kacsintott Maya.
- Értem. Szerencsére hoztam magammal rovarirtót. - mondta Wotan. - Itt van a bőröndömben.

Ezekkel a szavakkal kivett a csomagjából egy apró készüléket, majd óvatosan, lépésről-lépésre átvizsgálta előbb az egész szobát, azután a hozzá tartozó fürdőszobát is. Végül újra a bőröndbe süllyesztette a műszert.
- Úgy tűnik minden patyolat tiszta. Nem kell amiatt aggódnunk, hogy valaki kiles, vagy kihallgat minket. - összegezte a kutatása eredményét.
- Nagyszerű. Vicces azt is mondta, hogy elektronikus levélben küldött nekünk olvasni és nézegetni valót. Reggel azzal fogjuk kezdeni a napot, hogy átnézzük az anyagot.
- Reggel? Miért nem most?
- Mert most más, fontos dolgunk van.
- És mi az? - kérdezte a hackerek ifjú gyöngye őszinte érdeklődéssel a hangjában.
- Egy gyors zuhany és utána a nászéjszakánk, mivel arra mára virradóra nem sikerült időt kerítenünk. - válaszolt Maya erotikától túlfűtött hangon.




Maya szokása szerint viszonylag korán ébredt. Lassan felnyitotta a szemeit, majd oldalra sandított. Megnyugodva tapasztalta, hogy nincs egyedül az ágyban és az egész, mámorító éjszakát, ezek szerint nem csak álmodta. Lassan, gyengéden megrázta a férfi vállát.
- Ébredj drágaságom, hasadra süt a nap. - suttogta a fülébe.
- Engem nem zavar, a napot szerintem nem zavarja... akkor minek csináljunk belőle ügyet? - kérdezte Wotan még félálomban.
- Az a helyzet szívem, hogy kezdek éhes lenni.
- Az más. - ült fel a férfi hirtelen az ágyban. - Máris összekapom magamat.
- Azért annyira sietni sem kell, csak gondoltam jobb ha időben szólok.
- Szerinted a szobába kérjük a reggelit, vagy menjünk le az étterembe enni? - morfondírozott az újdonsült férj. - Bár ha a szobába hozatjuk, akkor megint gondban leszek a borravalóval. És még a te szépséged és kedvességed sem ment meg attól, hogy előbb-utóbb leszóljanak a hátam mögött a sóherségem miatt.
- Talán akkor itt lenne az ideje, hogy felhagyj vele. Mármint a sóherséggel.
- Nagyszerű ötlet. Csak egy baj van vele; engem gyermekkoromban sem kergetett szobalány az ezüst étkészlettel terített nagy ebédlőasztal körül, mert nem akartam megenni a kaviáros szendvicset és jelenleg sem vet fel annyira a pénz, hogy könnyű lenne hozzászoknom az elszórásához.
- Rendben, értelek drágám. Akkor készülődjünk, öltözzünk, aztán irány az étterem. A reggeli úgyis benne van a szoba árában.
- Így igaz. Viszont akkor nekem feltétlenül meg kell borotválkoznom, így mégsem mehetek emberek közé. - állapította meg Wotan.
- Amíg készül a babapopsi-arc én gyorsan elolvasom a tegnap este érkezett emailünket. - szólt Maya a fürdőszobába siető párja után. Az ágy mellől felemelte a válltáskáját és egy apró tabletet vett elő belőle. A gép bekapcsolása után gyorsa felcsatlakozott a szálloda WiFi hálózatára és máris meg tudta nyitni az újonnan érkezett elektronikus leveleit. Mire sikeresen kipucolta a postafiókját a spamszűrő ellenére beszivárgott kéretlen reklámlevelektől, már Wotan is ott ült mellette az ágyon és együtt olvasták Vicces sorait:

„ Kedves Ifjú Pár! Remélem minden rendben van veletek és nem feledkeztetek még annyira bele egymásba, hogy a rátok bízott feladat teljesen kiment volna a fejetekből. Mi, itthon maradottak, lankadatlanul dolgozunk tovább, hogy minél inkább a segítségetekre tudjunk lenni. Némi külső segítséggel sikerült nagyjából feltérképeznünk Orbacsics környezetét. A mellékelt képeken őt és a hozzá legközelebb álló belső embereit láthatjátok. A képeket tanulmányozzátok, az arcokat véssétek az emlékezetetekbe, aztán a fájlokat töröljétek nyomtalanul a levéllel együtt, nehogy rossz helyen, rossz időben gondot okozzanak nektek. Orbacsics első embere, hivatalosan a személyi titkára, szintén egy Szerbiából elszármazott félvilági figura, Vladko Mirics, a főnöke, ha kimozdul otthonról, egy lépést sem tesz nélküle. De ő gyakran egyedül is, vagy a slepphez tartozó más alakokkal eljárogat az óvárosban lévő vendéglőkbe, borozókba. Ott valószínűleg nem lesz túl nehéz rájuk találnotok. De legyetek óvatosak, minden hájjal megkent társaság, akik az erőszak semmilyen formájától sem riadnak vissza. Természetesen bármilyen fejleményről azonnal küldjetek jelentést, e-mailben, sms-ben, vagy ha lehetőség van rá, akkor szóban, telefonon keresztül. Az egész IVO nevében kívánok nektek sok sikert és még több szerencsét. Rátok fér.”
- Hasznos információk. - konstatálta Wotan. - De azt már nem állíthatom ugyanilyen bizonyossággal, hogy bátorító szavak.
- Ha elbátortalanodsz én mindig itt vagyok, hogy bátorítsalak. - mosolygott rá Maya.
- Nagyon köszönöm, akkor itt és most szeretném jelezni, hogy folyamatosan szükségem van a bátorításodra és majd szólok, ha abbahagyhatod, vagy szünetet tarthatsz. De az nem most lesz, mert jelenleg eléggé be vagyok rezelve, ezektől a szerb maffiózóktól.
- Akkor azt javaslom, hogy kezdjük egy bátorító reggelivel. Megígérem, hogy közben az asztal alatt folyamatosan szorongatom majd a kezedet, hogy bátorságot meríthess belőle.




Maya és Wotan a kellemesen elköltött reggeli után, az étteremből egyenesen a recepcióhoz sétáltak, kéz a kézben. A korai időpontra való tekintettel még ugyanaz a recepciós volt szolgálatban aki este fogadta őket.
- Jó reggelt. - köszöntötte a fiatalokat előzéken mosollyal.
- Jó reggel. - válaszolt Maya. - Tudna nekünk segíteni egy kicsit?
- Természetesen. Amennyiben lehetséges, állok a rendelkezésükre. Miről lenne szó?
- Hallottuk, hogy ez a város és a környéke híres bortermő vidék, de nem tudjuk, hogy hol lenne a legérdemesebb megkóstolnunk a környék jellegzetes borait.
- Nos, nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. - gondolkodott el a recepciós egy pillanatra. - Minden jelentősebb borgazdaságnak van természetesen saját borkimérése, ahol az ott termelt borokat kóstolhatják meg. De átfogó képet leginkább egy-egy vendéglőben, vagy borozóban kaphatnak az itteni borokról, hiszen ezekben az összes pincészet boraiból tartanak jó néhány palackkal. A legjobban talán akkor járnak, ha az óvárosban ülnek be egy csendes, tradicionális borozóba. Ezek viszont csak kora este nyitnak ki. Addig talán sétálgassanak a városban, nézzék meg például a híres kastélyunkat.
- Nagyon köszönjük a kimerítő felvilágosítást. - mondta Wotan. - Azt hiszem az ön tanácsai szerint fogunk eljárni.
- Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni. Kellemes napot kívánok. - köszönt el a recepciós a fiataloktól, akik a szobájuk irányába távoztak.




A nap lassan, de határozottan kúszott felfelé az égen, amikor Maya és Wotan kiléptek a szálloda kapuján. A kellemes kora-nyári időben könnyed, kiránduló öltözetet viseltek, Wotan nyakában turistához méltóan egy digitális fényképező gép lógott, tekintélyes méretű objektívvel. Séta közben szorosan egymáshoz simultak, fejük szinte egymás vállán nyugodott, ahogy az igazi szerelmeseknél ez szokás. Az sem mellékes, hogy így senki sem hallhatta azt a leginkább suttogásnak nevezhető eszmecserét, amit közben, alig mozgó ajkakkal folytattak.
- Szerinted van esélyünk rá, hogy Orbacsics villájából lássunk valamit anélkül, hogy túlságosan közel kellene mennünk? - kérdezte Wotan miközben teljesen mellékesen a fényképezőgépen babrált.
- Jóval magasabban van a városnál a hegyoldalban, de sűrű erdő veszi körül. Nagy a valószínűsége, hogy a fák lombjai szinte teljesen kitakarják. Télen, amikor nincsenek levelek a fákon, talán több esélyünk lenne.
- Én igazán szívesen várnék itt a tél beköszöntéig is, de nem hiszem, hogy az otthoniak értékelnék, ha ilyen szép komótosra vennénk a tempót.
- Szóval akkor közel kell mennünk. Ha nem most akkor egy későbbi alkalommal, de mihamarabb. - szögezte le Maya.
- Igazad van. Viszont akkor most mihez kezdjünk?
- Ha már reklámot csináltunk neki a szállodában, hogy mennyire érdekel minket a város és a környéke, akkor nézzünk körül alaposan. Jó turistákhoz illően a kastélyt mindenképpen alaposan körbe kell járnunk és fotóznunk.
- Az útikönyvek szerint nem túl nagy...
- Az nem baj, kis kastélyból is lehet nagy felhajtást csinálni. - nevetett halkan Maya. - Azután alaposan körbejárjuk az óvárost és igyekszünk kitalálni, hogy az általunk keresett jómadarakat nyitás után melyik vendéglőben, vagy borozóban van a legnagyobb esélyünk fellelni.
- Ha elsőre nem jön be amit tippelünk, akkor majd végig isszuk az összes szóba jöhető helyet. - kacsintott Wotan.
- Lehet, de nem egyetlen este alatt szívem. Mert számomra nem szimpatikus a részeg férfi, főleg ha nem mellesleg még a férjem is.
- Csak vicceltem drágám. Nem szokásom leittasodni.
- Nagyon helyes. - bólintott rá a szigorú nej. - Jut is eszembe, te mit gondolsz, ebédre menjünk vissza a szállodába, vagy együnk valami más helyen, amit útközben találunk?
- Nem is tudom, mindkettőnek megvan a maga előnye. Szerintem bízzuk a véletlenre, majd ha megéhezünk meglátjuk melyik megoldás válik be jobban az adott pillanatban.
-Rendben, de akkor most lépjünk ki egy kicsit, az már a kastély egyik tornyának a csúcsa, amit ott a háztetők felett látni.



Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

süti beállítások módosítása