HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

8. fejezet - Nyelv-botlás

2014.04.04. 17:16 csaki-de



- Ebben a nagy rohanásban el is felejtettem bemutatkozni. - torpant meg a fehérköpenyes a folyosó végén lévő ajtótól néhány lépésnyire, amitől az őt szorosan követő élboly kishíjján orra bukott benne. - Takács Péter vagyok a az MTA fizika tanszékének adjunktusa és az erőmű központi karbantartó részlegének a helyettes vezetője. Most először bemegyünk ide a központi adminisztrációs osztályra, ahol megkapják a beígért információs csomagot.

Az ajtóhoz lépett és a köpenyére csíptetett microchippes azonosító kártyáját kézbe véve kinyitotta azt, majd előzékenyen félreállva betessékelte a csoport tagjait, majd maga is utánuk sietett. Belül az ajtó közelében álló nagy irattároló szekrényből elővett egy halom papírt, amelyeket gondosan szétosztott a delegáció tagjai között.

- Javaslom, hogy a dokumentáció áttekintéséhez foglaljanak helyet. - mondta ez után, és a valamivel beljebb elhelyezett üres asztalok és székek felé mutatott. - Ha valamilyen kérdésük akad, vagy hiányosságokat találnak az információk között, akkor azt itt most gyorsan letudhatjuk, még mielőtt tovább indulnánk.

Lassan az egész társaság átvándorolt az iratszekrény mellől az üres asztalokhoz és a következő félórában csak a papírlapok susogó zaját lehetett hallani, ahogy mindenki szorgalmasan lapozgatott. Egyedül Maya volt azt, aki jószerével csak felületesen pillantott bele a dokumentumokba. Helyette a papírlapok takarásából a csoportbeli társait kémlelte. Megpróbált a fejükbe látni és kitalálni, vajon melyikük a beépített hírszerző.

 




 

  Vicces felemelte a telefont és benyomta a kettes gombot, ami a belső hálózaton az operátor terem hívószáma volt. Egyetlen csörgés elég volt hozzá, hogy valaki máris felvegye a vonal túlsó végén.

- Hogy halad az információgyűjtés? - kérdezte azonnal a bejelentkező operátortól.
- Kicsit felemás sebességgel. - válaszolt Wotan kissé lehangoltan. - Az atomenergetikai bizottság embereit sikerült leghamarabb tisztáznunk a szervezet honlapján lévő információk alapján. Hacsak nem feltételezzük, hogy a hírszerzés meghackelt egy ilyen horderejű oldalt. És ha ők az eredeti munkatársak, akkor azt is kizárhatjuk, hogy rá tudták volna őket venni bármivel is az együttműködésre, hiszen már a próbálkozás is iszonyatos botrányt robbanthatna ki, ha kiderülne.
- És mi a helyzet a két magyarral?
- Az egyikük egy geológus az akadémiáról, aki már évtizedek óta foglalkozik a környék geológiai sajátosságaival, ezért is kérték fel tanácsadónak. A másik pedig a minisztérium által kirendelt gazdasági tanácsadó, aki a finanszírozási és költségvetési irányelveket hivatott képviselni a csapatban. A háttér-információk szerint egyikük sem egy számítógépzseni és már azóta dolgoznak ebben a projectben amióta a megvalósítás gondolata először felmerül. Sem a pozíciójuk, sem a személyes kvalitásaik nem teszi valószínűvé, hogy megkörnyékezte őket a hírszerzés.
- Azért csak figyeljünk oda rájuk, sohasem lehet tudni. Majd rászólok az operatív csoportra, hogy tartsák őket számon, mint potenciális mumusokat. És az orosz fél embereiről sikerült már valami használhatót megtudni?
- Eddig még semmi lényegeset sem tudtunk kiásni, de remélem mihamarabb akad valami. Azonnal szólni fogunk, ebben biztos lehetsz. - nyugtatta meg Wotan a parancsnokot. - Úgyhogy most le is teszem, ha más kérdésed nincs, mert így lassabban haladunk, ha én a telefonon lógok.
- Rendben, folytasd csak a munkát. És várom az eredményeket mielőbb.

 




- Kér valaki egy kávét mielőtt tovább indulnánk? - kérdezte Takács adjunktus amikor láthatóan mindenki befejezte az olvasgatást. - Esetleg valami frissítőt?
- Azt hiszem a legjobb ha nem húzzuk ilyesmivel az időt. - szólalt meg a csoport vezetője. - Meg vagyok róla győződve, hogy mindannyian kibírjuk az ebédszünetig, amit gondolom így is-úgy is meg kell tartanunk, többek között az önre való tekintettel. Szeretnénk az intézmény tényleges bejárását mielőbb megkezdeni.
- Értem Timlerkov úr, ahogy ön jónak látja. Akkor kérem kövessenek. - fordult sarkon az adjunktus. - Először megmutatom önöknek a kiszolgáló helységeket, úgymint; a személyzet öltözői, mosdók, zuhanyzók, konyha és étkezde, valamint a rekreációs részleg. Természetesen tudjuk, hogy egy atomerőműnek nem ezek a legfontosabb helységei, de az itt végzett munkához és a munkatársak közérzetéhez elengedhetetlen a meglétük. És sajnos anno, amikor ezt a létesítményt tervezték és építették, ezekre nem fordítottak túlzottan nagy gondot. Így az utólagos ki, illetve átalakításuk rengeteg munkával járt a számunkra. Reméljük, hogy az új részleg esetében, már a tervezőasztalon kellő hangsúlyt fektetnek majd ezekre az egységekre is.
- Ebben teljesen biztosak lehetnek. - nyugtatta meg a tervezőrészleg szintén orosz vezetője, már menet közben a folyosón.
- Nos tessék, ezt itt egy átlagos öltöző a az adminisztratív, illetve a vezérlés területén dolgozó munkatársak részére. - nyitott be Takács egy szintén kódzárral védett ajtón. - Amint láthatják, ablak hiányában meglehetősen rideg, barátságtalan, a nagyszámú és erős világítótestek sem tudják pótolni a természetes fényt. Az öltözőhöz tartozó zuhanyzóban túl kevés és meglehetősen szűkös zuhanykabinok találhatóak. Nem mellesleg hasonló a gond a reaktorterem melletti különleges zuhanyokkal is, ahol pedig az embereknek alkalomadtán teljes védőfelszerelésben kellene beállniuk a neutralizáló zuhany alá. De ezt majd úgyis látni fogják amikor odaérünk. Szerencsére nem igazán történtek eddig olyan események nálunk, amik azoknak a zuhanyoknak a használatát feltétlenül szükségessé tették volna.
- Az új részlegben már a biztonsági zsilipek beépített eszköze lesz a védőruházatot lemosó zuhany. - mondta Timlerkov asszisztense, egy középkorú nő, kissé tört angolsággal.
- Nagyon ötletes megoldás. - bólogatott Takács. - Akkor most nézzük meg az aprócska rekreációs részleget.

 




 Vicces gondolataiba mélyedve ült az íróasztalánál, amikor váratlanul kopogtatás riasztotta fel békés, mély elmélkedéséből.

- Tessék! - mondta hangosan, határozottan.
- Elnézést kérek főnök, hogy zavarok. - dugta be a fejét Malacpofa a résnyire nyíló ajtón. - De van egy gondolat, ami nem hagy engem nyugodni.
- És mi lenne az? - szaladt fel a parancsnok szemöldöke. - Oszd meg velem. De először talán gyere be, úgy biztosan kényelmesebb mindkettőnknek.
- Már a kezdetektől nem fér a fejembe, hogy hogyan akarhatja valaki átvenni az irányítást egy számítógépes rendszer felett, ami semmilyen formában sem kapcsolódik az internethez, vagy más, egyéb számítógéphez. - kezdte Malacpofa, miközben becsukta maga mögött az ajtót. - Aztán addig t9rtem a fejemet, amíg észre nem vettem, hogy a koncepciónk alapjaiban hibás, mert éppen a leglogikusabb dologra nem gondoltunk ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Éspedig?
- Éspedig arra, hogy az illető, vagy illetők számára a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás, ha személyesen meg el az erőmű irányítótermébe és a maga fizikai valójában veszi át a közvetlen irányítást az egész rendszer felett.
- Meglepő elgondolás, de talán nem is olyan rossz ötlet. - mondta Vicces egy percnyi tűnődés után. - Viszont akkor mi értelme van a vírusnak, vagy bármiféle egyéb kártékony programnak?
- Én úgy gondolom, hogy ha közvetett módon is, de az adott program valóban abban segít, hogy átvehessék az irányítást a reaktor vezérlő rendszere felett. Viszont mivel fizikálisan kell hozzáférniük, ezért nem valami cyber-támadást alapoznak meg a célba juttatásával, hanem a biztonsági rendszert iktatják ki, vagy hackelik meg olyan módon, hogy az lehetővé tegye a számukra a komplexumba, azon belül pedig az irányítóterembe való bejutást, akár erőszakkal, akár megtévesztést használva.
- Igen, azt hiszem ez lehetséges. Hiszen a biztonsági rendszer számítógépei rengeteg külső perifériához csatlakoznak szerte az egész komplexumban és ha jól sejtem egy fajta biztonsági hálózatot alkotnak bizonyos távolabbi gépekkel is. Tehát a megfelelő kártevőt célba juttatva, bizonyos távolabbi gépekről is lebénítható a rendszer a kellő időben, vagy hamis információkkal hozzáférést, bejutási lehetőséget biztosíthatnak bárkinek, akinek akarnak.
- Nekem is ez a gondolatom támadt hosszas fejtörés után.
- Nagyon köszönöm, hogy szóltál erről az ötletedtől, ha feltevésed helyes, akkor jón esélyünk van rá, hogy a hírszerzést ezen irányú törekvéseit meghiúsítsuk. - mondta Vicces. - Máris értesítem az operatív részleget, hogy érdemes fokozott figyelmet fordítaniuk a biztonsági rendszer sebezhetőségére.
- Rendben főnök. Akkor én megyek is vissza a srácokhoz tovább kutatni az oroszok nyomai után.

 

 

 

 Maya éppen kifelé tartott a rekreációs részlegből, az egész csoporttal együtt, amikor a mobiltelefonja két diszkrét csipogással jelezte, hogy új üzenete érkezett. Gyorsan elővette a készüléket és elolvasta a szöveget. „Itt volt a szerelő és azt mondta, hogy a központifűtéssel nem lesz semmi gond, de a lakásriasztót érdemes lenne átnézetni egy szakemberrel. Csók: Nagyi” Mayának elég volt néhány másodperc, hogy értelmezze a szöveget és végig gondolja a tennivalókat. Majd ismét zsebre vágta a telefont és felzárkózott a csoporthoz.
- Kissé elszaladt az idő, ideje lesz az étkezdébe mennünk és elfogyasztani az ebédet. - nézett az órájára Takács adjunktus. - Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy körülnézzenek az egész élelmezési részlegben.

A csoport tagjainak többsége egyetértően bólogatott, úgy látszik nem csak az órák, hanem a gyomrok is jelezték az ebédidő közeledtét.

- Egy órás ebédszünetet fogunk tartani, utána pedig az épületbiztonsági központba, majd onnan a reaktor irányítótermébe megyünk. - ismertette Takács a további programot miközben az ebédlő felé haladt a csoport.
- A reaktorterembe mikor lesz lehetőségünk bemenni? - kérdezte az egyik mérnök.
- Amint az önök is tudják, az előzetes egyeztetések alapján úgy döntöttünk, hogy oda csak azok jönnek velem, akik a bővítésnél közvetlenül ezzel a részegységgel fognak fognak foglalkozni. Tehát legegyszerűbb ha ezt a programot a nap végére hagyjuk, így mindenki más aki ebben nem vesz részt, nyugodtan elmehet, nem kell felesleges várakozni a többiekre.
- Igen, azt hiszem ez így a legkézenfekvőbb. - bólintott rá Timlerkov a válaszra. Természetesen és, mint a küldöttség vezetője önökkel fogok tartani.

 




 Alfa és Kiképző unottan bámulták a monitorokat a furgon belsejében. Az unalom olyan magas fokára hágott, hogy már beszélni sem volt kedvük róla, lévén mindketten tudták egészen pontosan, hogy a másikuk mennyire unatkozik.

- Te én felhívom a főnököt, legalább azzal is megy az idő. - állt elő az ötlettel Alfa.
- Felőlem. - vonta meg a vállát kiképző. - De szerinted ő nem hívna minket ha bármi fontos információja lenne a számunkra?
- De biztosan. Viszont ha nem csinálok valamit záros határidőn belül, akkor be fogok kattanni ebben a nagy, csendes pléhdobozban ülve. - makacskodott a tagbaszakadt kommandós és előkotorta a szolgálati telefonját. - Halló főnök! Van valami újdonság a számunkra?
- Egyenlőre nem sok. - hallatszott Vicces hangja a vonal túlsó végéről. - A tizenkét tagú küldöttség fele lett eddig csak tisztázva. A két ellenőr az atomenergetikai bizottságtól, a kér magyar résztvevő és az oroszok közül ketten.
- Ki az a kettő?
- A delegáció vezetője Nyikolaj Tyimofejevics Timlerkov, aki 1982-ben végzett a Moszkvai Katonai Akadémián évfolyamelsőként és a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig atom-tengeralattjárókon szolgált parancsnoki beosztásban, majd ezután 2000-ig a az északi flotta tengeralattjáróinak volt a főparancsnoka. Ezután leszerelt a flottától és szerzett még egy diplomát reaktormérnökként és 2005-ben megalapította saját tanácsadó és tervező cégét, amely kifejezetten nukleáris erőművekkel kapcsolatos munkákra specializálódott. A másik a mérnökcsoport részlegvezetője, Igor Geldukin, aki a Lomonoszov egyetemen diplomázott építész és épületgépészeti mérnök. A Szovjetunió széthullásakor megszűnt Központi Ipari Tervezőirodánál kezdte a pályafutását, később több nagy cégnél is dolgozott Európa szerte. Timlerkov nyolc évvel ezelőtt szerződtette őt a saját cégéhez, azóta több nagy munkát is sikeresen letudtak együtt.
- Úgy tűnik ez a csapat nem szűkölködik poszt-szovjet káderekben. - jegyezte meg Kiképző, aki figyelemmel kísérte társa beszélgetését amit a parancsnokkal folytatott.
- Nálatok mi a helyzet? - kérdezte Vicces a mélyen hallgató Alfától.
- Az égvilágon semmi említésre méltó. A csoport még mindig nem jött ki, idekint pedig alig-alig lézeng valaki, úgyhogy az sem biztos, hogy van értelme annak amit Tomcat tesz azért, hogy egyszerű, kétkezi munkásnak álcázza magát, ugyanis szerintem a kutya sem figyeli, hogy mit is csinál.
- És mi van Bétával? Sikerült elhelyezkednie a cégnél?
- Igen is, meg nem is. Ugyanis sajnos nem tudna azonnal kezdeni, mert előbb egy kéthetes oktatáson kell annak részt vennie aki az intézményben kap bármiféle ilyen jellegű munkát. Úgyhogy elbúcsúzott tőlük azzal, hogy kér egy nap gondolkodási időt a feltételek ismeretében. Így mivel jobb ötletünk nem volt, elment a szállodába, ahol a delegáció külföldi tagja vannak elszállásolva és megpróbál egy kicsit körülszimatolni a szobáikban, hátha talál valami érdekeset.
- Erről azért megkérdezhettetek volna, mielőtt belevágtok, de lévén, hogy a csoport tagjainak a fele még mindig tisztázatlan hátterű személy, végül is érdemes talán ezt is megkockáztatni. - mondta kisvártatva a parancsnok. - Ha bármilyen információ bukkan fel bárhonnan, hívjatok újra, most viszont leteszem és próbálom noszogatni az operátorokat, hogy kicsit gyorsítsanak a tempójukon.
- Rendben főnök, akkor a viszont hallásra.

 




- Dióhéjban ennyit érdemes tudniuk a komplexum biztonsági központjáról. - zárta le Takács adjunktus az adott részlegre vonatkozó ismertetőjét. - Ha azt mondjuk, hogy a reaktorterem és az irányító központ az erőmű szíve, akkor ez a hely az erőmű agya, a hozzá kapcsolódó kiterjedt idegrendszerrel. Akad esetleg valakinek olyan kérdése ezzel kapcsolatban, amelyre nem találta meg a kérdést az információs anyagban?
- Kérdésünk azt hiszem nincs. - válaszolt Timlerkov az egész csoport nevében. - Viszont nagyon lekötelezne, ha lehetőséget biztosítanának az asszisztensemnek, Olga Ivanovnának, aki egyben cégünk biztonságtechnikai szakértője is, hogy alaposabban tanulmányozhassa a biztonsági rendszer felépítését és működését. Meg vagyok győződve arról, hogy az erőműnek ez a részlege az átadástól kezdve napjainkig folyamatos fejlesztéseken, módosításokon esett át, így a jelenlegi állapota és működési elvei tükrözik legjobban az önök elképzeléseit és igényeit, amiknek az új részleg biztonsági központja is meg kell, hogy majd feleljen. Ezért tatom fontosnak, hogy a jelenlegi állapotokat minél részletesebben megismerjük.
- Szerintem ennek semmi akadálya. - mondta Takács. - Azért a szakmai protokoll betartásának az érdekében ki fogom kérni a feletteseim jóváhagyását is, de azt gondolom, hogy Olga Ivanovna teljes bizonyossággal készülhet rá, hogy holnap reggel kocsit fogunk érte küldeni a szállodájukhoz és az egész nap a rendelkezésére fog állni, ha szükséges, az önök által fontosnak tartott szakmai kérdések tisztázására.
- Köszönöm. - mosolyodott el a nő.
- Ami azt illeti a biztonsági rendszer programozási szempontjai engem is érdekelnek, hiszen programozóként ez egészen biztosan egy nagyon komoly kihívást jelent. - szólalt meg Maya. Majd oroszra váltva az asszisztenshez fordult. - Holnap csatlakozom majd önhöz, ha nincs ellene kifogása.
- Én úgy gondolom, hogy nem lesz velünk baj. - válaszolt Olga Ivanovna kisvártatva.
- Nagyszerű, akkor azt hiszem folytathatjuk is az utunkat, egyenesen az irányítóterembe. - mondta az adjunktus elégedetten.




 

Vicces, Ideg és Maya az IT-tkok kft. kisebbik tárgyalójában ültek az asztal körül gondterhelten fürkészve egymás arcát. Ariel éppen kávét és frissítőt rakott eléjük az asztalra, majd kiment a szobából és csendesen behúzta maga mögött az ajtót.
- De miből gondolod, hogy az a nő a hírszerzés beépített embere? - kérdezte Vicces Mayától. - Pusztán az a tény, hogy szeretné alaposabban tanulmányozni az épületbiztonsági rendszert, önmagában még nem elégséges ahhoz, hogy megvádolhassuk.
- Ha figyelembe vesszük azt, hogy elvileg szovjet állampolgárként született és orosz nemzetiségű, nekem nagyon feltűnő az az apró nyelvtani hiba, amit abban az egyetlen mondatban vétett, amit oroszul mondott. Azon kívül pedig egész idő alatt angolul beszélt mindenkivel. Viszont az angolt olyan látványos orosz akcentussal beszélte, mintha csak direkt csinálná. Végig olyan érzésem volt, hogy rájátszik az egészre. - jött a válasz.
- És te honnan tudsz olyan jól oroszul, hogy egy ilyen apró hibát kiszúrj valaki beszédében?
- A szüleim gyakran voltak hosszabb külföldi kiküldetésben gyerekkoromban. Így Első osztályos koromtól negyedikig Moszkvában jártam iskolába és végig jeles voltam orosz nyelvből és irodalomból...
- Rendben tételezzük fel, hogy valóban hibázott a nő, de mi van ha csak véletlen nyelvbotlás volt? - kérdezte Ideg. - Mindenkivel előfordul, legyen szó akár az anyanyelvéről is. Ha erre alapozva lekapcsoljuk és aztán kiderül, hogy mégsem ő hunyó, abból akár borzalmas diplomáciai botrány is kerekedhet.
- Viszont ha nem kapcsoljátok le és holnap sikeresen célba juttatja a próba-vírust, akkor a hírszerzés megnyeri ezt a csatát és gondolom, azt nem nagyon szeretnétek. - vágott vissza Maya.
- Ez igaz. - bólogatott Vicces. - De ez egy valóban nagyon bonyolult helyzet. Számba fogom venni a lehetőségeket és holnap reggelig kitalálom, hogy mit tegyünk. Te minden esetre legyél ott az erőműben holnap reggel a megbeszélt időpontban. A többit majd meglátjuk.
- Rendben.
- Akkor viszlát és jó pihenést. És, hogy el ne felejtsem, nagyon köszönjük a segítségedet.

 




 Olga Ivanovna letette a teáscsészéjét és türelmetlenül nézett a karórájára, azonban még mielőtt ideje maradt volna elégedetlenkedni, megcsörrent a telefon az éjjeliszekrényen.
- Jó reggelt kívánok! Megérkezett a gépkocsi önért az erőműből. - közölte a a telefonban a hotel recepciósa.
- Köszönöm. Mondja meg a sofőrnek, hogy azonnal jövök.
Kihörpintette az utolsó csepp teát a csészéből és felvette a kézitáskáját az ajtó közelében álló székről, majd elhagyta a szobát és lesietett a lépcsőn.

A szálloda kapuja előtt egy nagy fekete Mercedes gépkocsi várakozott, pontosan olyan, mint amilyenek előző nap szállították őt és az egész csoportot az erőműhöz. A sötét egyenruhás sofőr sapkáját leemelve köszöntötte és kinyitotta számára a hátsó ajtót. Mire beült és kényelmesen elhelyezkedett, már a gépkocsivezető is a helyén ült és indította is a motort. Nyugodt de nem túl lassú tempóban hagyták el a várost. A forgalom nem volt túlzottan nagy, így semmi sem zavarta az útjukat. Olga Ivanovna a gondolatai mélyedt, néha bele-bele nézett a kezében tartott dokumentációba is, amit a táskájából vett elő időközben. Csak akkor hagyott fel ezzel a foglalatosságával, amikor az ablakon kinézve azt tapasztalta, hogy az út, amin haladnak, egyáltalán nem tűnik ismerősnek az előző napi emlékei alapján.
- Elnézést, hogy beleszólok a dolgába, de egészen biztos abban, hogy jó felé megyünk? - kérdezte előrehajolva angolul a sofőrtől.
- Nyugodjon meg elvtársnő, nem tévedtünk el. - válaszolt a sofőr oroszul.
- Elvtársnő? - kérdezett vissza a nő zavarodottan. Már éppen rendre akarta utasítani a férfit a helytelen és illetlen szóhasználatért, amikor az autó váratlanul lelassított és az útról lekanyarodva megállt egy kis, eldugott parkolóban, amit az utat szegélyező fák és bozótos szinte teljesen eltakart a forgalom elől.
- Ez meg mit jelentsen? - kérdezte agresszív hangon a gépkocsivezetőtől, aki közben hátra fordult és egy egy mobiltelefont nyújtott felé.
- Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy itt az ideje, hogy felhívja Hajnal tábornok urat és közölje vele, hogy ezt a hadijátékot ezekben a percekben elveszítette. - mondta a férfi határozott, de udvarias hangon.
- Én nem tudom, hogy miről beszél. - váltott Olga Ivanovna angolra megint. - De követelem, hogy azonnal vigyen az erőmhöz, vagy vissza a szállodába. Ellenkező esetben előbb a rendőrséget, rögtön azután pedig az orosz követséget fogom felhívni és abból magának komoly problémai lesznek.
- Szerintem most már nyugodtan beszélhetne magyarul , végül is mindannyiunknak az az anyanyelve az itt jelenlévők közül. - mondta Vicces, aki ebben a pillanatban nyitotta ki a kocsi hátsóajtaját, miközben a kezében lévő pisztolyt mintegy jelzés szerűen készenléti helyzetbe emelte. - Tudomásunk van róla, hogy az igazi Olga Ivanovna két nappal ezelőtt, még a magyar határ átlépése előtt kivált a csoportból és visszafordult Oroszországba. Így maga átvehette a helyét a küldöttségben. A többi részlet egyenlőre nem teljesen tiszta, de most már lesz elég időnk összerakni a mozaikokat, miután magát visszakísérjük a főnökéhez a hírszerzés főhadiszállására.
- Gratulálok! - mondta a nő szárazon, miközben a felbukkanó operatívok betessékelték egy másik, sötétített üvegű gépkocsiba.




 

 

- Gratulálok alezredes, maga és az emberei megint kitűnően vizsgáztak, attól függetlenül, hogy ez csak egy gyakorlat volt. - gratulált A Szem Viccesnek a telefonban.
- Azt is mondhatnám, hogy szerencsénk volt. Bár ez ebben a formában nem lenne teljesen igaz, hiszen mindenki keményen dolgozott a feladat megoldásán. De a kulcsfontosságú momentum az volt, amikor Gyilkosméh számára gyanússá vált a csoport egyik orosz tagja. Tehát a siker leginkább az ő érdeme. Én személy szerint nem számítottam arra, hogy Hajnal pont egy nőt fog erre a feladatra kiszemelni és arra sem, hogy ilyen meggyőzően be tudja építeni a küldöttségbe.
- Magának fogalma sem volt arról, hogy a maga kedvenc tábornoka éppen ezzel a Timlerkovval járt egy évfolyamba a Moszkvai akadémián és még valami barátságféle is szövődött közöttük akkoriban. Aztán később amikor Timlerkov az északi flottánál volt volt parancsnoki beosztásban éppen Hajnal volt a kirendelt hírszerző koordinátor magyar részről, így egy jól működő munkakapcsolatot is maguk mögött tudhatnak ők ketten.
- És maga ezt mindvégig tudta főnök? - kérdezte Vicces.
- Igen, természetesen. De bíztam magukban, hogy súgás nélkül is elboldogulnak. Arról nem is beszélve, hogy Hajnal tábornok nem szegte meg a gyakorlat szabályait, hiszen az erőmű személyzetéből senkit sem vont be az akcióba. Sőt, a maguk körültekintő eljárásának köszönhetően utólag sem derült ki semmi sem a számukra.
- Nem volt túl bonyolult elvarrni a szálakat. Kellő időben telefonáltunk az erőműbe, hogy Olga Ivanovna nem érzi jól magát ezért bizonytalan időre elhalasztja a biztonsági rendszer tanulmányozását. Így elértük azt is, hogy az egyetlen kocsi amely várt rá a szálloda előtt, az a miénk volt. Gyilkosméh azért rendben megjelent és ott töltötte a fél napot az intézményben, nehogy gyanús legyen, hogy mindkét érintett fél egyszerre mondja le az előző nap olyannyira áhított látogatást. Mondjuk azt nem tudom, hogy Timlerkov hogyan fogadtatta el a küldöttség többi tagjaival, hogy Olga Ivanovna hirtelen köddé vált...
- Miatta nem kell aggódnia. A saját emberei egyetlen szavára elfogadták, hogy Olga Ivanovna hirtelen testet és személyiséget cserél, amikor ide érkeztek, most ugyanúgy szó nélkül tudomásul fogják venni azt is, hogy váratlanul köddé vált. A csoport többi tagját meg már eredetileg sem nagyon érdekelte Timlerkov asszisztense, nem fog hiányozni az életükből egy pillanatig sem.








Az extra szabadidővel teli időszak lassan véget ér a számomra, így újabb folytatások megint csak nagyon hosszú kihagyás után várhatóak. Köszönöm, hogy olvastatok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://hreinst.blog.hu/api/trackback/id/tr845917274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.