- Tehát ebben a melltűben van a miniatűr kamera és a mikrofon is. - magyarázta Alfa Gyilkosméhnek. - Itt ez a garázsnyitó szerű távirányító, aminek a segítségével be és ki tudod kapcsolni, így nem generálsz folyamatos rádiójelet, ezért kisebb az esélye, hogy lebuksz.
- Értem.
- Javaslom, hogy csak olyankor kapcsold be a cuccot, ha úgy gondolod, hogy nekünk is látni, vagy hallani kell ami körülötted történik. Nem biztos, hogy ebben a csoportban van a mi célpontunk, de nagy az esélye. Ettől függetlenül lehetőség szerint figyelj oda mindenki másra is odabent, aki szerinted gyanús és módjában áll hozzáférni az irányítórendszerhez.
- Rendben van, de ne felejtsétek el, hogy én sem tudok túl sokat az erőmű működéséről, annak ellenére, hogy az elmúlt órákban igyekeztem minden elérhető információt a magamévá tenni. Természetesen mindent meg fogok tenni, hogy jó eredménnyel tevékenykedjünk.
- Én biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gond. Csak ne feledd azokat a dolgokat, amiket Vicces elmondott neked. Most pedig menj és járj szerencsével. - búcsúzott Alfa, majd kiszállt a vezetőülésből és előzékenyen, akárcsak egy hivatásos sofőr, kinyitotta a lánynak a kocsi hátsó ajtaját. - Viszont látásra!
A tizenkét fős küldöttség, köztük Maya is, egy közepes méretű tárgyalóban foglalt helyet, a visszafogottan díszített fehér falak között, egyszerű, nem túl komfortos székeken, egy hosszú, ovális asztal körül. A kölcsönös bemutatkozáson már percekkel ezelőtt átestek és most szótlanul ültek, gondolataikba mélyedve, amíg az illetékes helyi kalauzukat várták, aki majd körbe vezeti őket a létesítményben. Kisvártatva nyílt az ajtó és egy középkorú, szemüveges férfi lépett be rajta, fehér köpenyben.
- Elnézést, hogy megvárattam önöket, de egy fontos telefonhívást kaptam a minisztériumból. - kezdte, majd a társaság vegyes, nemzetközi összetételére való tekintettel elismételte a fentieket angolul is. - Én fogom önöket körbe kalauzolni az erőműben és a rendelkezésükre bocsájtom a szükséges információkat. Ezen felül, ha bármilyen kérdésük van, arra készséggel válaszolok, illetve ha meghaladja a kompetenciámat, akkor továbbítom a feletteseim felé.
Előbb a küldöttség orosz vezetője, majd sorra a többiek is bólintottak, amiből a fehérköpenyes azt szűrte le, hogy megértették és tudomásul vették, ezért kitett egy tucat apró tárgyat maga elé az asztalra.
- Ezek itt dózismérők. Mindenki vegyen egyet magához. Ugyan a reaktortérbe nem fogunk bemenni, mert ez az önök számára nem szükséges a jelen pillanatban, de az érvényes biztonsági rendszabályok értelmében a komplexumban mindenkinek kötelező ilyet használnia. És távozáskor a kapott sugárdózist le kell ellenőriznünk, hogy teljes biztonságban legyenek. - magyarázta továbbra is angolul a férfi. - A kódkártya, amivel a biztonsági zsilipeken át lehet jutni nálam van, ezért kérem, hogy senki se maradjon le a csoporttól, így elkerülhetjük a kellemetlen helyzeteket. Ha valakinek valahol hosszabb időre van szüksége jegyzet készítéshez, kérem jelezze, megvárjuk. Fényképeket természetesen nem készíthetnek, de a rendelkezésükre bocsájtandó információs csomagban bőséges fotódokumentációt is találnak mindenről. Most pedig kérem kövessenek.
A kis csoport lassan libasorban kiaraszolt a tárgyalóból és mindannyian elindultak a folyosókon a kalauzuk nyomában.
A szürke Opel lassú, de egyenletes tempóban gördült be a hatalmas, többszörösen széttagolt parkolóba. Végül a park felőli oldalon leparkolt egy vörösesbarna kisáruszállító mellett. Miközben leállította a motort, Vicces alaposan körülkémlelt, majd a kocsiból kiszállva még egyszer körülhordozta a tekintetét az egész térségen, majd amikor meggyőződött róla, hogy senki sem látja, kettőt koppantott a furgon oldalán. Az oldalsó csúszóajtó lassan félresiklott de éppen csak annyira, hogy egy gyors mozdulattal be tudjon rajta csusszanni a belső térbe.
- Jó reggelt főnök. - köszöntötte Kiképző, kissé félrecsúsztatva a fejhallgatót a füléről.
- Történt valami említésre méltó? - tért a lényegre Vicces köszönés nélkül.
- Semmi különös, azon kívül, hogy a tucatnyi magasan kvalifikált szakember, nagyjából egy órával ezelőtt behömpölygött a főbejáraton. - referált Alfa. - A megfelelő helyeken elrejtett kamerák segítségével, mindegyikről készült jó minőségű felvételt, amit már át is küldtünk az IVO központba, hogy a srácok utánuk tudjanak nézni a nyilvántartásokban. De gondolom azért a hírszerzés főnöke sem annyira amatőr, hogy olyan ügynököt küldjön ide, akinek az anyagát egyszerűen meg tudnánk találni bármiféle nyilvántartásban.
- Ez valószínű, de azért egyetlen esélyt sem szabad kihasználatlanul hagyni. Gyilkosméhet megfelelően felszereltétek és útnak indítottátok?
- Természetesen. És már küldött is némi anyagot, amikor egy asztalnál ült az egész társaság. Ugyan sok minden nem történt, de ezzel együtt Véráldozat már elemzi az asztalnál ülők viselkedését a felvétel alapján, hátha talál valami apró jelet.
- Nagyszerű. Béta és Tomcat merre vannak?
- Tomcat a helyi energiaszolgáltató emberének álcázva fontos tevékenységet imitál a kapu közelében lévő elosztó állomásnál, így közvetlen vizuális kapcsolata van mindenkivel, aki ki és be közlekedik a komplexumba. Béta pedig elment az igazgatóság munkaügyi részlegére, ha minden igaz, van felvétel takarítói munkakörbe. - válaszolt Kiképző.
- Tiszta szerencse, hogy most nem nekem kell a padlót sikálni, mint a legutóbbi hasonló akciónk során. - jegyezte meg Alfa.
- Nem az a fontos, hogy kicsoda, hanem az, hogy legyen valaki közülünk a falakon belül, aki fedezheti Gyilkosméh hátát, ha úgy alakul a helyzet. - magyarázta a parancsnok.
- Ez csak egy gyakorlat, nem hiszem, hogy Gyilkosméh igazán veszélyben lenne. - mondta Alfa.
- Klasszikus értelemben valóban nincs is veszélyben, hiszen senki sem fogja lepuffantani, vagy egyéb módon veszélyeztetni a testi épségét. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a tudományos körökön belüli megítélésének és azon keresztül a karrierjének sem tenne jót, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válna, hogy együttműködik az elhárítással. Amilyen paranoiás a mi társadalmunk, bármi ami összefüggésbe hozható megfigyeléssel, vagy ahhoz hasonló tevékenységgel, egy életre elvághatja az embert a nyilvánosság előtt.
- Értem. Akkor reméljük, hogy Béta szerencsésen felvételt nyer a padlósikálók népes csapatába.
- Így van. Most visszamegyek a központba, de ha bármikor új információ merül fel, azonnal hívjatok. Addig is viszlát. - búcsúzott Vicces.
Még delet sem harangoztak, amikor Vicces már az IVO főhadiszállásán volt. Első útja az operátor terembe vezetett.
- Mi a helyzet a felvételekkel, amiket Alfáék küldtek át ma reggel? - szegezte neki a kérdést Daemonnak.
- Egyenlőre nem jutottunk túl messzire velük, de dolgozunk rajta. A küldöttség több mint a fele az oroszok által van delegálva és van még két fószer a nemzetközi atomenergia ügynökségtől is. Nem hiszem, hogy a magyar hírszerzés közülük vont volna be valakit. A maradék három tag magyar, de köztük van a minket képviselő Gyilkosméh is. Így gyakorlatilag két személyre szűkíthetjük a potenciális hírszerzők számát.
- A logikád helytálló ugyan, de azért ebben a játszmában semmit sem vehetünk biztosra. - gondolkodott el a parancsnok. - Természetesen az oroszok anyagait nehéz lesz megszerezni, de tegyetek meg mindent, ami még nem veszélyeztet nemzetközi bonyodalmakkal.
- Az nem túl sok, mivel elfogadható hivatalos indoklással nem tudunk előállni anélkül, hogy a nemzetközi partnereket meg ne sértenénk. - jegyezte meg Wotan. - Az adatbázisaik meghackelése pedig már kifejezetten barátságtalan lépésnek számít, amit csak súlyosbíthat az a tény, ha le is bukunk vele.
- Egyenlőre tartózkodjunk a hackeléstől. Próbáljatok szabad hozzáférésű adatbázisokban keresgélni, mint például nyilvános projektek, vagy nagy egyetemek bemutató oldalai. - fogalmazta meg az irányelvet a parancsnok. - Ezek elvileg mind magasan képzett szakemberek, akik már jelentős múlttal rendelkeznek a saját szakterületükön. Ennek csak kell, hogy valami nyoma legyen valahol.
- Ez is egy járható út, de persze jóval lassabb, mint a vonatkozó nemzetvédelmi szervezetek ez irányú adatbázisainak az átnézése. - vonta meg a vállát Malacpofa. - És ebből a szempontból még a nemzetközi atomenergia ügynökség a legegyszerűbb feladvány, mert ők hozzáférhetővé teszik a legfontosabb információkat a munkatársaikkal kapcsolatban.
- Akkor kezdetnek koncentráljunk rájuk és a két magyarra. - hagyta jóvá Vicces. - A többiekről pedig próbáljatok valamit találni, ami legalább fogódzónak elég, hogy legyen min elindulnunk. Véráldozat, te kiszúrtál esetleg valamit a Gyilkosméh által küldött anyagban?
- Semmi különöset nem látni, csak egy tucat kissé unott és türelmetlen embert. Reakcióik, viselkedésük teljesen adekvát az adott helyzetben, egyikük sem tesz semmi olyat ami alapján gyanúsabb lehetne bárki másnál. Tehát ha köztük van az akit mi keresünk, akkor az illető egy hidegvérű profi, aki nem fogja egykönnyen elárulni magát.
- Nem túl jó hír. Ez azt jelenti, hogy minden az operatívokon és Gyilkosméhen múlik, hogy leleplezzék, hogy ki a hunyó, vagy legalább visszatartsák, amíg mi valami használható információt nem találunk. És az idő sajnos ellenünk dolgozik. - zárta le Vicces a rögtönzött megbeszélést.
