A kora reggeli napsugarak lapos szögben tűztek be a sötétítőfüggöny résén keresztül, egy vékony, de határozott csíkot megvilágítva az ágy közepén. A férfi a bal könyökére támaszkodva kissé felemelkedett az ágyban és a jobb kezével leárnyékolta a szemét az egyenesen rá tűző napsugaraktól. Így jobban szemügyre tudta venni a mellette, nyugodt szuszogással alvó nőt. A takaró félig lecsúszott a háta közepéig, látni engedve halovány, puha bőrét a ráomló szőkésbarna hajzuhatag alatt. Enyhén oldalra billent testhelyzetének köszönhetően feszes melle oldalsó sziluettje is jól kivehető volt, ahogy a fehér lepedőn keresztül az ágynak feszült. A férfi óvatos, lassú mozdulattal, nehogy felébressze a szeretett nőt, még lejjebb húzta a takarót, amíg az a kemény, izmos popsi vonala alá nem ért. Hosszan elgyönyörködött a látványban, miközben mélyen erotikus gondolatok ütötték fel a fejüket az agyában. Mielőtt azonban kosza vágyát elkezdhette volna valóra váltani, hirtelen megszólalt a mobiltelefonja az ágy melletti éjjeliszekrényen.
- Mi történt? - motyogta a nő szinte öntudatlanul, az alvó állapotát csak egy szemvillantásnyira felfüggesztve.
- Nem tudom, de mindjárt megnézem. - jött a válasz. A férfi felemelte az telefont és ránézett a kijelzőre és gyorsan elolvasta a frissen érkezett szöveges üzenetet. - Alfa és Béta tűkön ülve várják a központban, hogy jelentést tehessenek neked. Ezt az SMS-t egyébként te kaptad volna, ha nem kapcsolod ki éjszakára a telefonodat.
- Hány óra van? - érkezett a következő kérdés, még mindig valahonnan az álmok határmezsgyéjéről.
- Reggel hat óra huszonöt.
- Én igazán szeretem a szorgalmas beosztottakat, de most valahogy úgy érzem, hogy kicsit túlzásba viszik a dolgot. - mondta Vicces és lassan, komótosan felült az ágyban.
- Szerintem nem tehetnek róla, hogy jelenleg kissé megnövekedett az alvásigényed. Megyek csinálok kávét és valami reggelit, amíg összeszeded magadat.
Viccesnek végül is úgy-ahogy sikerült felébrednie mire, egy óra múlva, belépett az irodája ajtaján, nyomában Alfával és Bétával. Ideg kissé lemaradva követte őket.
- Nos, mi volt az a rendkívül sürgős, fontos információ, amiért olyan korán meg kellett zavarnotok a parancsnokhelyettes pihenését? - szegezte Vicces a kérdést a két operatívnak.
- Bocsánat, igazán nem tudhattuk, hogy megzavarunk benneteket. - válaszolt Alfa kaján mosollyal.
- Bennünket? - kérdezett vissza a parancsnok. - Ezt hogy érted?
- Semmi, semmi. - vette át a szót gyorsan Béta. - Úgy gondoltuk, hogy minden értékelhető információ rendkívül fontos és sürgős. Ezért küldtünk üzenetet azonnal amint visszatértünk ide a bázisra.
- Tehát találtatok valamit. - szögezte le Ideg.
- Így van. Nagyon nagy szerencsénk volt. Alig érkeztünk meg a címen szereplő, régi építésű klasszikus, polgári bérházhoz, ami egyébként egy kis zsákutca végében áll, nem messze a kormányzati negyedtől, amikor befutott egy sötét üvegezésű böhöm nagy Audi. - kezdett bele a beszámolóba Béta.
- Talán nem is lett volna feltűnő a nagyvárosi éjszakában, ha nem két, hivatalból ideges sötétöltönyös fószer pattan ki belőle, akik nyugtalanul vizslatták a környéket. - folytatta Alfa. - A mozgásuk, tartásuk profira vallott, még szerencse, hogy mi nagyon alaposan álcáztuk magunkat.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy valami nagyon nagy kutya jelent meg a külföldről bérelt testőreivel pont ott? - kérdezte Ideg hitetlenkedve.
- A nagykutya stimmel, de a nehézfiúk, egyáltalán nem külföldiek, hanem magyar szakemberek, méghozzá a legelitebb rétegből.
- Ez már csak azért is biztos, mert lecsekkoltuk az Audi rendszámát és a köztársasági őrezredhez van lajstromozva. - tette hozzá Béta társa válaszához.
- Volt valaki más is a kocsiban a testőrökön kívül? - kérdezte Vicces.
- Igen és ki is szállt. Amikor az ideges srácok kellően tisztának találták a levegőt, kinyitották a jobb hátsó ajtót és emberünk szépen belibbent a ház kapuján.
- Felismertétek esetleg?
- Igen, minden különösebb erőlködés nélkül rá lehetett ismerni, annak ellenére, hogy sötét napszemüveget és mélyen a homlokába húzott kalapot viselt.
- És hajlandóak is vagytok elárulni, hogy ki volt az, vagy szeretnétek, ha tovább barkochbáznánk? - kérdezte Ideg türelmetlenül.
- Az az igazság, hogy annyira nagykutyáról van szó, hogy még ezek között a biztonságos falak között sem szívesen mondanánk ki hangosan a nevét. - szabadkozott Alfa, tőle teljesen szokatlan módon.
- Csak nem maga a kegyelmes atyaúristen volt az személyesen? - kérdezte Vicces kicsit kötekedőleg.
- Ha nem is ő a maga fizikai valójában, de valaki olyan aki szerintünk azt gondolja magáról, hogy ők ketten egy és ugyanaz. - mondta Béta teljes meggyőződéssel.
- Na jó, kezdem ezt már unni egy kicsit. - mondta Ideg kelletlenül. - Csak, hogy ne húzzuk egymás idejét teljesen feleslegesen, valamelyikőtök súgja gyorsan a főnök fülébe azt a nevet, aztán ő majd eldönti, hogy mindannyian tudhatunk-e róla ezek között a falak között.
- És ez teljesen biztos? - kérdezte Vicces kissé idegesen, miután Béta a füléhez hajolva közölte vele a szigorúan bizalmas információt. - Nem lehet, hogy mégis összekevertétek valaki mással, aki nagyon hasonlít rá?
- Főnök, ugyan ki hasonlítana rá annyira, aki nem mellesleg kormányzati autóval és gorillákkal jár? - kérdezett vissza Alfa enyhe fejcsóválás közepette.
- Jogos. Viszont a nevet ebben a pillanatban felejtsétek el, én is ezt teszem. Ezentúl csak „teniszező” néven beszélünk róla, úgy négyszemközt, mint az állomány más tagjai előtt.
- Ajajj, ennyire belenyúltunk a szarba? - kérdezte Ideg a feje búbját vakargatva.
- Azt hiszem jobb ha nem tudod, hogy mennyire. - szögezte le Vicces, majd újabb kérdéssel fordult a két operatívhoz. - Van valami elképzelésetek arról, hogy mit keresett ott?
- Egy perccel azután, hogy bement az épületbe, megjelent némi halvány fény egy első emeleti ablak mögött. Lévén a nagyon késői időpont és az egyébként teljesen csendes ház, arra tippeltünk, hogy abba a lakásba ment, amihez az az ablak tartozik. - mesélte Alfa. - Ez később, bizonyos félreérthetetlen jelekből helytálló elképzelésnek bizonyult.
- Gondolom megnéztétek, hogy kinek e nevén van az a lakás. - vonta össze a szemöldökét Vicces.
- Természetesen. Nagyjából egy óra múlva amikor a Teniszező az ideges gorilláival angolosan távozott, kicsit körülnéztünk odabent. A lakás ajtaján egy Kovács Marianna nevét hirdető névtábla áll, az operátorok lehet, hogy már le is futtatták az ellenőrzését a belügyi adatbázis alapján.
- Egy pillanat. - mondta Ideg és felemelte az asztalán lévő vezetékes telefont. - Wotan, ha megvan az adatlap, amit Alfáék kértek, azonnal hozd be. Köszönöm.
- Valami egyéb használhatót találtatok? - kérdezte Ideg miközben a parancsnok lerakta a telefont.
- Igen, volt ott még valami. - válaszolt Béta. - A ház kapuja ugyan videokamerás kaputelefonnal van biztosítva, de a házban más egyéb, extra biztonsági rendszer nincs beépítve, ha a lakók egyéni lakásriasztóját leszámítjuk. Viszont ennél az első emeleti lakásnál, diszkréten, de azért észrevehetően megbújik egy biztonsági kamera, ami éppen az ajtóra és annak a környékére van irányítva.
- Tehát erre az egy lakásra valaki, vagy valakik fokozott gonddal ügyelnek. Ez viszont azt jelenti, hogy annak a kamerának a felvételein mindenkinek szerepelnie kell aki csak megfordult a lakásban. És így az is rajta kell, hogy legyen, aki a hírszerzés adatbázisát megdézsmálta, hacsak nem feltételezzük, hogy maga a Teniszező, vagy a Marianna nevű hölgyemény volt az.
- Azzal a Mariannázással én azért várnék, amíg kiderül, hogy egyáltalán valós személyről van-e szó. Nem ez lenne a történelemben az első eset, amikor titkos lakások nem létező személyek nevére lettek kibérelve, vagy megvásárolva. - Ingatta a fejét ismét Ideg.
- Tessék, a kért anyag. - nyitott be ebben a pillanatban Wotan az irodába és átnyújtott Viccesnek néhány papírlapot és egy pendrive-ot. - A legfontosabb információkat gyorsan kinyomtattam, a teljes anyagot meg megtalálod a sticken.
- Köszönöm, elmehetsz. - vette át a dolgokat a parancsnok. Majd a papírokat gyorsan átfutotta miközben Wotan távozott. - Nos úgy tűnik, hogy a hölgy nagyon is tétezik. Harminckét éves, gyermektelen, öt éve elvált és az Országház titkárságán dolgozik.
- És vajon mi köze lehet ehhez a Teniszezőhöz, bárki is legyen az? - morfondírozott Ideg.
- Hármat találgathatsz főnök. - vigyorgott Alfa szélesen. - Ha éjjel egy órácskára meglátogat egy férfi egy nőt, biztosan az okkultizmus szerepéről beszélgetnek a modern társadalomfejlődésben.
- Ez finoman szólva is roppant kínos, mivel a Teniszező nős és példás családapa... - tűnődött el Vicces. - A hírszerzés eleve abból indul ki, hogy teljes mértékben feddhetetlen, ha még plusz ott van egy magánéleti botrány veszélye is, akkor a tábornok képes akár teljes egészében lenyelni az ügyet.
- Lehet benne valami. - bólogatott Alfa. - Ugyanis akármennyire körül is szaglásztunk és minden létező trükköt bevetettünk, nyomát sem láttuk semmiféle megfigyelőnek a nagy ember érkezése előtt és távozása után.
- Viszont akkor van arra esély, hogy még senki sem nézte át a felvételeket és sem a hírszerzés, sem más szervezet nem tette rá a kezét. Különös tekintettel arra, hogy ha Hajnal tábornok úr rá is ugrasztotta az embereit az ügyre, a teljes igazságot rajta kívül biztosan senki sem ismeri, így jobbára csak sötétben tapogatóznak. - foglalta össze a parancsnok. - Tehát gyorsan beszéljétek meg a dolgot Kiképzővel és Tomcattel és próbáljátok bármi áron megszerezni azokat a felvételeket, még ma ha lehet.
A nő kéjesen nyújtózkodott az ágyon a kellemes délelőtti napsütésben. Lefekvés előtt mindig széthúzta a sötétítő függönyt, olyankor már úgysem gyújtott lámpát és reggelente szeretett a kellemesen melengető napsugarakra ébredni. Most azonban már nem reggel volt, hanem sokkal inkább dél felé járt az idő. Szerencsére hétvégenként nem nagyon volt hová sietnie és így nyugodtan kipihenhette a múlt éjszaka mozgalmas első felét. Éppen a televízió távkapcsolója után matatott az éjjeli szekrényen, amikor megszólalt az ajtócsengő. Kissé elcsodálkozott, mert ma napközben nem várt semmiféle látogatót. Gyorsan magára kapta a selyem köntösét és kisietett az előszobába.
- Ki az? - kérdezte, de közben válaszra sem várva résnyire nyitotta az ajtót.
- Elnézést hölgyem, a gázművektől jöttünk. - mondta az ajtóban álló, megnyerő külsejű férfi. - Több bejelentést is kaptunk, hogy a környéken gázszagot lehet érezni, ezért most átvizsgáljuk a szóba jöhető házak gázvezetékeit.
- Értem, de én itt a lakásban semmiféle gázszagot nem érzek. Szerintem nálam minden rendben van.
- Ez nagyszerű. De azért ha megengedi körbeszaglászunk a lakásban a műszereinkkel is, azok mégiscsak megbízhatóbbak, mint az emberi orr. - mondta az overálos férfi egy kedves mosoly kíséretében.
- Rendben van, ha muszáj. - vonta meg a vállát a nő és oldalra lépve sarkig nyitotta a bejárati ajtót. - De nem nagyon nézzenek körül, mert rendetlenség van. Még nem volt ma idő takarítani.
- Semmi gond hölgyem, nem zavarunk sokáig ígérem. - bólintott a férfi, majd intett a folyosón ácsorgó kollégájának. - Gyere Lajos, gyorsan szaladjunk végig a műszerekkel, hogy ne legyünk itt a fogyasztó terhére sokáig.
- Jövök már. - dörmögte a magas, sötét hajú társa, miközben a vállán lévő táskából egy gázdetektort kotor elő.
- Ha nem probléma, akkor én készítek magamnak egy kávét, amíg maguk méricskélnek. - mondta a nő és egy tétova mozdulattal a konyha irányába indult. - Esetleg kérnek maguk is?
- Nagyon kedves, de nem, köszönjük. - jött a válasz. - De annak nagyon örülnénk ha megmondaná, hogy a gázóra merrefelé található a lakásban. A szivárgások egy része éppen a mérőberendezéseknél szokott keletkezni.
- A kamrában van felszerelve, ott balra van a bejárata.
- Köszönjük.
- Biztos vagy benne, hogy a rögzítő berendezés itt van a lakáson belül? - kérdezte Tomcat Kiképzőtől, amikor a nő eltűnt a konyhaajtó mögött.
- A vezeték ugyan rejtve lett átvezetve a folyosó mennyezetén, de azért éles szemmel jól kivehető, hogy ide fut be, méghozzá közvetlenül a bejárati ajtó felett. Tehát a rögzítő berendezésnek is itt kell lennie az ajtó közelében, hacsak nem akarták szétvésni a falat a fél lakásban, hogy messzebbre vezessék a jelet.
- Akkor akár a kamra is lehet esélyes, hiszen annak az ajtaja itt van éppen a bejárat mellett.
- Helyes, oda úgyis be kell néznünk a gázóra miatt. - mondta Kiképző és már nyitotta is a helység ajtaját. - Én elengedek egy kis gázszagosító vegyületet itt szépen, csakhogy fokozzam a helyzet valószerűségét, te addig nézz körül beljebb.
- Itt van valami kis műanyag dobozka a falra szerelve, ez alatt a polc alatt. - mondta Tomcat, miközben már nyitotta is a falra szerelt tárolót. - Ez az öregem. Egy kis hipermodern digitális rögzítő.
- Mázli, hogy nem valami régifajta szalagos, akkor jóval bonyolultabb lenne gyorsan leszedni róla az anyagot.
- Így viszont pofon egyszerű. - emelte fel a mutatóujját Tomcat, majd a táskájába túrva előhúzott egy adatkábelt, amit gyorsan a rögzítőhöz csatlakoztatott. - Már töltöm is. Fél perc és végeztünk.
- Halló srácok! - szólalt meg ekkor Béta hangja a Kiképző fülébe rejtett hallgatón keresztül. - Úgy tűnik társaságot kaptunk. Most szállt ki két nehézfiú egy kamurendszámos kocsiból és a kapu felé tartanak. Első blikkre is a nyakamat tenném rá, hogy a hírszerzés emberei. Jobb lesz ha gyorsan lepattantok.
- Rendben, máris felszívódunk. - suttogta Kiképző az overálja ujjába rejtett mikrofonba. Majd a kamrából kilépve megnyugtató mosollyal fordult a lakás tulajdonosához. - Itt minden rendben van hölgyem. A gázórája mellett volt ugyan egy szóra sem érdemes kis szivárgás, de egy kicsit jobban meghúztuk a rögzítő gyűrűket, úgyhogy ezzel nem lesz semmi gondja a továbbiakban. Most viszont mennünk kell tovább, hogy a valódi szivárgás forrását mielőbb megtaláljuk.
- Rendben van, köszönöm. - mondta a nő és becsukta a távozók mögött az ajtót, aztán beleszagolt a levegőbe. Kissé elfintorodott, de aztán csak megrántotta a vállát és visszament a hálószobába.
