HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

1. fejezet Csontváz a szerverszekrényben

2014.01.31. 14:55 csaki-de




 - Régi kenyéradó gazdánk, a hírszerzés bajban van és a mi segítségünket kérték. - kezdte Vicces az eligazítást.
  - Atya ég, ezt is megértük? - álmélkodott Ideg. - A mi drága tábornokunk személyesen, aki majdnem a levesbe küldte az egész csoportot, most hirtelen a mi segítségünkre szorul?
  - Ha a levesbe nem is szánt minket, de az élet posványosabb régióiba az biztos. - húzta el a száját Vicces. - Kevésen múlott, hogy nem valami idétlen rendőri különleges alakulatnál folytattuk a pályafutásunkat annak idején.
  - Mi meg mehettünk volna vissza a balettbe ugrálni. - nézett Alfa fancsali képpel Bétára. - Akarom mondani a TEK-hez homokzsákokat cipelni.
  - Viszont a felkérés nem is személyesen a hajnalok Hajnalától jött, hanem A Szem keresett meg az üggyel. - szögezte le Vicces.
  - Na de mégis miről van szó? - türelmetlenkedett Wotan.
  - Múlt éjszaka valaki behatolt a hírszerzés egyik titkos szerverére, ahol több, különleges titkosítás alatt álló adatbázist megnyitott, esetleg le is másolt. - foglalta össze Vicces. - Egyenlőre még ők sem tudják pontosan. Többet között ennek a kiderítése is a mi feladatunk lesz.
  - Szép kis kupleráj. - nevetett fel Daemon. - Valaki besétál egy szigorúan titkos szerverre és azt birtokló hírszerzés még azt sem tudja, hogy pontosan mit is csinál ott.
  - A helyzet nem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. Ugyanis az adott szerverre még akkor sem tudsz simán belépni, ha ismered a jelszavakat, amelyekből egyébként három különbözőt kell használni a belépési folyamat során, mert a rendszer a belépő gépet is azonosítja hardverkonfiguráció és MAC cím alapján. Ezen felül az adott gépekbe utólagosan beépítettek egy egyedi biztonsági chipet, aminek a meglétét a rendszer szintén ellenőrzi, mielőtt a hozzáférést biztosítja.
  - Akkor meg közel lehetetlen betörni a rendszerbe, hacsak nem szerez az ember egy ilyen gépet, tokkal vonóval. - gondolkodott el Ideg. - Azt lehet tudni, hogy hány ilyen ketyere van forgalomban?
  - Nagyjából egy tucat gépet, kivétel nélkül mindegyik laptop, tettek alkalmassá az elérésre. - mondta Vicces. - Természetesen mindegyik gyanú felett álló, megbízható személyekhez kerül.
  - Hogy is mondta Virág elvtárs A Tanú című filmben; „Az a gyanús aki nem gyanús.”. - élcelődött Kiképző.
  - Szóval ha jól vágom, nekünk kellene kideríteni, hogy ki a hunyó a sok gyanútlan gyanúsított közül. - vonta le a következtetést Malacpofa.
  - Valahogy úgy. - bólintott rá a parancsnok. - És méghozzá mindezt lábujjhegyen lopakodva, ugyanis az IT ügyeletesen és Hajnal tábornok úron kívül csak A Szem és mi tudunk a dologról. És ez így is kellene, hogy maradjon, ameddig fel nem tudunk mutatni valami eredményt az ügyben.
  - Szóval akkor az ki van csukva, hogy odamenjünk és közvetlenül túrjunk bele a gép memóriájába? - kérdezte Wotan bátortalanul.
  - Attól tartok, hogy igen. - tippelt Ideg magabiztosan. - De azt remélem, hogy nem várják el tőlünk, hogy betörjük arra a szerverre, mert a végén még csapdát sejtenék a dolog mögött.
  - Miféle csapdát? - értetlenkedett Véráldozat.
  - Mondjuk, hogy megvárják amíg bepróbálkozunk és akkor lecsapnak ránk. - ecsetelte Ideg. - Aztán csak egyszerűen azt kell állítaniuk, hogy mindkét alkalommal mi voltunk a behatolók és máris sikeresen letudták az ügy felderítését.
  - Ne legyél már ennyire paranoiás. - hűtötte le Vicces. - Nem kell sehová sem betörnünk. A tábornok küldött nekünk egy laptopot, amely rendelkezik a szükséges jogosultságokkal. Huszonnégy órán át használhatjuk, aztán vissza kell szolgáltatni. És külön kikötés, hogy meg se próbálja egyikőtök sem felnyitni a titkosító chip iránti kíváncsiságában.
  - Huszonnégy óra nem túl sok. A legjobb ha most rögtön nekiugrunk akkor. - emelkedett fel a székéről Daemon. A többiek egyetértő bólogatások közepette szintén kászálódni kezdtek, miközben Vicces elbocsájtólag intett a kezével.

  Karikás szemekkel meredtek az operátorok a monitorjaikra, amikor hajnaltájban Vicces besétált közéjük. Még a kezük ügyébe készített étel és ital is jobbára érintetlenül állt az asztalaikon.

 - Nem akarok ebben a nehéz helyzetben a türelmetlenségemmel a lelketekbe taposni, de lassan reggeledik és délben vissza kell vinnem a gépet. - szólalt meg a parancsnok halkan. - Remélem tudtok valami biztatót mondani...
  - Rajta vagyunk a dolgon.- morogta Daemon. - De ezek a százszorosan titkosított fájlok és átjárók zabálják az időt.
  - Nem lett volna sokkal egyszerűbb ha megkapjuk a titkosító kódokat is a géppel együtt? - kérdezte Ideg, gyakorlatilag válaszra sem várva. - Évekkel előrébb lennénk már ebben a katyvaszban, ha nem mindent magunknak kellene megoldani.
  - Sajnos a kódokat még a tábornok úr sem tudta volna észrevétlenül a kezünkre játszani. - jött a magyarázat. - De azért van ebben a csapatban egy fél tucat az ország legjobb hackereiből, hogy egy ilyen feladatot is meg tudjunk oldani.
  - Rövid határidővel nehezítve azért így sem olyan egyszerű ám. - jegyezte meg Malacpofa.
  - Minden esetre megosztottuk a feladatokat. - nyugtatta meg a parancsnokot Daemon. - Minden részinformációt amit sikerül kibányásznom, továbbküldök a többiek gépeire és ők dolgoznak vele, amíg én igyekszem mélyebbre ásni.
  - Rendben. De azt ne felejtsétek, hogy magukat a titkos jelentéseket nem feladatunk megnyitni és olvashatóvá tenni. Mi több kifejezetten tilos. A hírszerzés csak arra kíváncsi, hogy mely adatbázisokat és azon belül melyik jelentéseket nézte meg a behatoló.
  - Szerintem egy-másfél órán belül már meg tudjuk majd mondani. - nézett fel a munkájából Wotan.
  - Nagyszerű. Akkor ha észen vagytok, várlak benneteket az irodámban. Utána pedig mindenki elvonulhat pihenni.




  Odakint már világosodott mire az operátorok összegyűltek a parancsnoki irodában, de persze ők semmit sem láttak a hajnalpírból az IVO betonbunkerjének mélyén.

 - Nos kihoztuk a maximumot magunkból és a szerver adatállományából. - kezdte Ideg a beszámolót. - Túl sok nyitott kérdés nem maradt amit ebből a forrásból meg tudnánk válaszolni.
  - Nagyszerű. Akkor had halljam a válaszokat. - élénkült fel Vicces.
  - Tehát az illetéktelen behatoló éjjel kettő óra előtt három perccel jelentkezett be a rendszerbe és a délszláv háború hírszerzési anyagait nézte át. - kezdte Daemon. - És két fájlt lemásolt.
  - Csak azt nem értem, hogy ennyi évvel a háború után, ki és miért érdeklődik ennyire ezek után az anyagok iránt. - morfondírozott Malacpofa.
  - Erre könnyebb lenne válaszolni, ha tudnánk, hogy milyen információkat is tartalmaznak ezek a jelentések.
  - Szerintem jobb ha nem megyünk bele vad találgatásokba. Elvileg bármi lehet azon a szerveren, ami akár politikai, akár gazdasági tőkét jelenthet a megfelelő személy, vagy személyek számára. - mondta a parancsnok. - Azt tudjuk, hogy melyik fájlokat másolták le?
  - Mivel azt mondtad, hogy ne nyitogassuk a fájlokat, így nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, de még csak azt sem, hogy mivel kapcsolatosak. - mondta Wotan. - Viszont az azonosítójukat lejegyeztük, itt van ezen a papíron. És felírtuk az adott eszköz különleges chipjének az azonosítóját is, ennek alapján meg lehet találni, hogy ki a hunyó ebben az egész felfordulásban.
  - Majd meglátjuk. Hamarosan kiderül. Ugyanis három-négy órán belül találkozok A Szemmel és Hajnal tábornokunkkal.
  - Feltétlenül add át neki mindannyiunk üdvözletét. - élcelődött Ideg.
  - Nem hiszem, hogy nagyon mélyen megérintené bármiféle információ velünk kapcsolatban. - legyintett rá Véráldozat. - Most sem fordult volna hozzánk ha nem lenne nyakig a lecsóban.
  - Nem hiszem, hogy az állomány bármely tagjának foglalkoznia kellene a volt főnökünkkel kapcsolatos érzelmi viszonyunkkal. - zárta rövidre a dolgot Vicces. - Nem kell, hogy szeressük egymást, de szükség esetén, mint például most is, feltétel nélkül együtt kell működnünk egymással.
  - Hallottátok srácok, a parancsnok kiadta a mostantól érvényes irányelvet, vitának helye nincs. - mondta Ideg beletörődőleg. - Most pedig mindenki mars pihenni! Gondolom délután, amikor a mi drága főnökünk visszatér hozzánk, akadhat még bőven munkánk.
  - Ezt egyenlőre nem tudom, de kaptok hat órát pihenésre, aztán mindenki álljon készenlétben. - mondta Vicces, már az ajtóból visszafordulva. - Nekem sem árt most hazamennem és felfrissítenem magamat a főnökkel való találkozás előtt. Viszlát később.



  Különös, mondhatni kissé zavaros gondolatok cikáztak Vicces agyában, miközben lassú, egyenletes léptekkel haladt a folyosón a kettős biztonsági ajtó felé. A több mint huszonnégy órás folyamatos ébrenlét kissé eltompította, ugyanakkor nagyon is élessé tette az elméjét. Még nem igazán tudta pontosan, hogy a volt parancsnoka mibe is rángatta bele őt és az embereit, de valahogy határozottan rossz érzése volt az üggyel kapcsolatban. A közel két évtizede zajlott délszláv háborút még egyszerű középiskolásként élte meg, az eseményekről leginkább csak a médián keresztül értesült. De azzal így is tisztában volt, hogy rengeteg szenvedés, álnok cselvetés és kegyetlenkedés volt jellemző erre a mondhatni kicsi, helyi háborúra. Bárki és bármilyen okból is kezdett ennyi év után érdeklődni ezzel kapcsolatos, titkosított hírszerző jelentések után, valószínűleg nem a puszta kíváncsiság vezette. A jól ismert szörnyű tények mellett kitudja mennyi, eddig eltitkolt szörnyűség kapcsolódhat ahhoz a négy évhez. És ezeknek a titkoknak egy része akár éppen ezen a magyar hírszerzők által használt titkos szerveren is lapulhat. Mint megannyi néma, de az enyészet által megérintve is félelmetes csontváz, vagy akár bőszen vicsorgó vérszomjas fenevad. Abban ugyan biztos volt Vicces, hogy ez az egész közvetlenül őt magát vagy a beosztottait nem fenyegeti ugyan, de a katonai hírszerzés és elhárítás és persze az egész ország ügyeibe komoly zavart is okozhat.

  Miközben mindez végig pergett a fejében, meg is érkezett a nagy fémajtó elé. Egykedvű, kissé elgyötört arccal belenézett a kamerába, majd a zár kattanása után gyorsan belépett a zsilipbe.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hreinst.blog.hu/api/trackback/id/tr935791573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása