Malacpofa és Véráldozat egy viszonylag félreeső terminál mellett igyekezett a rájuk váró feladatra összpontosítani. Nem volt könnyű dolguk, hiszen külön-külön és együtt is arra kellett törekedniük, hogy az általuk jegyzett hecckampány tökéletesen spontánnak és egyetlen ember által kivitelezettnek tűnjön, tehát még az ő kettejük együttműködése se lássék át a bejegyzéseken.
- Mivel kezdjük? És főleg hol? - kérdezte Malacpofa egy adag tanácstalansággal a hangjában.
- Szerintem az a leglogikusabb, ha az általuk leggyakrabban használt „Itt vagyok” fórumon visszük be az első ütést. - nézett bele a jegyzeteibe Véráldozat. - Ott található a legtöbb általuk indított téma és számszerűen a legtöbb bejegyzés is. Gyakorlatilag folyamatos az ottani jelenlétük, így biztosan és gyorsan észreveszik az ott megejtett kritikát.
- Rendben, máris regisztrálok egy felhasználót oda. És ha megvan mehet is a bejegyzés. Csak azt nem tudom, hogy miről kellene elsőre írni.
- Éppen ezen a fórumon van egy bejegyzés az „Okostojás” nevű vezéregyéniségüktől, amiben azt fejtegeti, hogy isten színe előtt minden ember egyforma. Az a bejegyzés olyan hat héttel ezelőtti keltezésű. Ehhez képest szintén ő produkált egy másik bejegyzést, alig egy hete arról, hogy a barbár muszlimoknak semmi helye sincs isten kék ege alatt.
- Oké akkor ezt a motívumot veszem alapul és domborítok rajta egy kicsit.
- Tiéd a pálya, de azért mielőtt elküldöd, hagyd, hogy elolvassam. - mondta Véráldozat egy biztató mosoly kíséretében.
- Úgy lesz. - bólintott a testes hacker és vaskos ujjaival szántani kezdte a billentyűzetet. - Nem esik túlzottan nehezemre kiosztani az ilyen kétszínű, mások jóhiszeműségével visszaélő álszenteket, mert alapból rühellem a fajtájukat.
- Csak vigyázz, nehogy az érzelmeid annyira elragadjanak, hogy valami hibát véts.
- Maximum helyesírási hibát, de az meg belefér, a bloggerek, fórumozók és chatelők között úgysem dívik túlságosan a magyar helyesírás szabályainak pontos követése. - vigyorgott Malacpofa. - És már készen is van.
- Mutasd csak! - hajolt a monitorhoz Véráldozat és lassan, aprólékosan, félhangosan olvasni kezdte a hozzászólást. - „Már régóta figyellek te okos nevű tojásfejű és beigazolódni látszik a gyanúm, hogy te csak szeretnél okos lenni, de az erőlködésed nem sok eredménnyel jár. Már viszonylag szerény szellemi képességekkel rendelkező emberek is képesek arra, hogy legalább saját maguknak ne mondjanak ellent, de te például erre is képtelen vagy. Egyik alkalommal arról szónokolsz, hogy isten színe előtt minden ember egyforma, legközelebb meg azzal jössz elő, hogy Isten nem bocsájt meg a tévelygőknek, akik más hamis vallások tanait követik. Én személy szerint nem hiszek benne, hogy Isten ilyen hirtelen és szélsőséges módon változtatja a hozzáállását az emberekkel kapcsolatban. És abban még kevésbé hiszek, hogy bármilyen hasonló esetben éppen téged kérne fel személyes szóvivőjének Sokkal inkább hajlamos vagyok azt hinni, hogy Isten idővel majd küld egy jólfelkészült pszichiátert aki képes lesz segíteni rajtad.”
- Remélem, hogy elégedett vagy a teljesítményemmel. - nézett várakozólag Malacpofa Véráldozatra.
- Helyenként erős, de meggyőzően egyéni. Ha tudod tartani ezt a stílust a továbbiakban is, akkor szerintem meggyőző lehet.
- Köszönöm, majd igyekszem. Akkor ezt most szépen elküldjük és várunk, ha jól gondolom.
- Pontosan.
- Az erősen kritikus, vagy ha úgy tetszik; kötekedő hangvételű hozzászólásunk alig egy órán keresztül volt olvasható, azután nyomtalanul, minden látható reakció nélkül eltüntették. - számolt be a fejleményekről Véráldozat valamivel később Viccesnek.
- Történ valamilyen hackelés, vagy arra irányuló kísérlet? - kérdezte a parancsnok.
- Semmi. Egyszerű moderátori beavatkozás volt. - jött a válasz malacpofától. - A portál üzemeltetője, vagy jóval valószínűbb, hogy egy általa megbízott személy, simán törölte a bejegyzést, még a felhasználónevet sem tiltották ki.
- Ezek szerint akkor elsőre nem vettek túl komolyan. - vonta le a következtetést Vicces.
- Valószínűleg nem egyszer akadt már dolgok olyanokkal, akik unalmukban kötekedni járnak különböző on-line platformokra és nem akarták túlreagálni a dolgot. Vagy egyszerűen csak semmi kedvük sem volt foglalkozni az egésszel.
- Így egy elegánsnak hitt mozdulattal a szőnyeg alá söpörték a dolgot. - mondta Véráldozat.
- És akkor most mi a tervetek a továbbiakra nézve?
- Kicsit keményebb hangot fogunk megütni és személyes sérelem ként hivatkozunk majd arra, hogy ezt a bizonyos bejegyzést szó nélkül törölték. - fejtette ki a taktikai terveket Véráldozat. - Már nem csak az „Itt vagyok”-on, de minden általuk látogatott oldalon és hálózaton keresztül bombázzuk meg őket. Annyi bejegyzést kapnak rövid időn belül, hogy beleunnak az egyenként való törölgetésébe.
- Szerintem logikus, hogy az első néhány után egyszerűen kitiltják majd a felhasználót. - jegyezte meg Vicces.
- Természetesen. - bólintott rá Malacpofa. - De már regisztráltam néhány tucat alternatív felhasználónevet minden érintett helyre, így az elárasztást maximális intenzitással tudom folytatni akár napokon keresztül is.
- Ha már kellően felbosszantottuk őket a levakarhatatlan troll figurájával, biztosan rászánják majd magukat valami komolyabb lépésre. - tippelte Véráldozat.
- Néhány tucat felhasználónév nem hiszem, hogy elég lesz több napos intenzív jelenléthez, ha átlag tíz-tizenöt percenként tiltanak ki egyet. - aggályoskodott a parancsnok.
- Nem csak a felhasználóneveket készítettem el jó előre, de megírtam néhány általános jellegű hozzászólást is, amik kevés, az adott helyzethez igazodó módosítás után fél perc alatt bedobhatóak. - magyarázta Malacpofa. - Így a tiltásig rendelkezésre álló tíz percben legalább tíz, vagy akár annál több hozzászólást is el tudok küldeni. Így egy tucat nick generál több mint száz új bejegyzést, ami azért már elég tekintélyes mennyiség.
- Megnézhetnék néhányat ezekből az előre elkészített írásokból? - érdeklődött Vicces.
- Természetesen. - mondta malacpofa és átnyújtott egy pendrive-ot a főnökének. - A troll mappában vannak, mindegyik külön, számozott text fájlban.
Malacpofa kezdte magát igazán elemében érezni. Az, hogy Vicces is elégedett volt az általa kitalált szöveggel, csak még tovább növelte az önbizalmát. Még egyszer visszaolvasta a hozzászólást, mielőtt elküldte volna;
„Úgy tűnik, a legújabb kor keresztényei a cenzúrát a régi idők hagyománya ként megőrizték, mi több tovább is fejlesztették. Más magyarázata nem igazán van annak, hogy az előző hozzászólásom, mindenféle figyelmeztetés, vagy vita nélkül, egyszerűen szőrén-szálán eltűnt. Szeretném eme tudós társaság figyelmét felhívni arra, hogy a keresztény hitgyakorlatban még az oly sötétnek tartott középkorban sem volt szokás magába az ördögbe sem belefojtani a szót. Mi több szükség esetén még ügyvédet is kapott, bár igaz, hogy mindig távollétében ítélkeztek felette. Úgy tűnik nekem, hogy Isten Tudós Népe még nem érte el ezt a középkori szintet sem, vagy ha el is érte, mostanra visszahanyatlott az alá.”
Elégedetten csettintett a nyelvével és rákattintott az „elküld” gombra. Aztán sebesen megnyitotta a következő, előkészített fájlt és néhány kattintással új információt osztott meg egyszerre három különböző közösségi oldalon a nagyközönséggel, aminek a tartalma a következő volt: „Érdekes történelmi tény, hogy miközben a keresztény vallás és egyházak a toleranciát és a békés egymás mellett élést hirdetik tanaikban, addig az újra és újra felbukkanó, magukat kereszténynek nevező szekták, legújabban például az <<Isten Tudós Népe>> nevű, a másokra való acsarkodásban mutat jó példát. Valószínűleg Isten nagyon gondosan járt el amikor megteremtette a gyűlölet érzését. Sikerül egy olyan tökéletes dolgot alkotnia, amit azóta is a legtöbb ember készségesen igyekszik magáévá tenni. Állhatna akár a Biblia klasszikus sorai között is: <<És Isten megteremté a gyűlöletet és látá, hogy a gyűlölete jó és az emberek kedvelik azt. Az ember kipróbálá a gyűlöletet és érzé, hogy a gyűlölet jó és fennen hirdeté; imhol gyűlöljük egymást feleim.>>. Arra, hogy ez a dolog mennyire jól működik, a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy Káin és Ábel óta az egymást gyűlölők száma folyamatosan növekszik. Én a magam részéről nem is látok esélyt a folyamat visszafordítására, vagy akár csak a lelassítására, hacsak nem lépünk fel világszerte, társadalmi szinten a különböző szekták ellen.”.
Véráldozat, aki mindvégig figyelte a hackerből lett troll munkáját, elismerően bólogatott és megveregette a férfi vállát.
- Bicskanyitogatóan stílusos tudsz lenni, ha arra kerül a sor. - mondta mosolyogva. - És nem mellesleg átkozottul gyorsan is kezeled a rendszert.
- Köszönöm az elismerést. Már csak az van hátra, hogy őszintén bevalld nekem, én vagyok álmaid férfija.
- Kérlek ne vedd nagyon a szívedre, hogy arra még várnod kell. - nevetett a fiatal nő.
Ideg felállt, hogy kinyújtóztassa kicsit az egész napos ücsörgéstől elgémberedett lábait. Mivel az idő már erősen délutánba hajlott, titokban bízott benne, hogy a munkaidő lejárta előtt már nem áll be érdemleges változás és szépen csendben hazamehet pihenni.
- Tegnap hallottam a főnöktől, hogy egy rakat szöveget megírtál előre a szentfazekak bosszantására. - lépett oda Malacpofához, aki még mindig szorgalmasan küldözgette a bejegyzéseit a különböző platformokra. - De hogy a fenébe tudtál olyan dolgokra választ írni, amik még meg sem történtek, vagy olyan kérdésekre felelni, amiket még fel sem tettek?
- Először is nagyon sokat köszönhetek Véráldozat segítségének, mert a jó pszichológiai háttér-információk alapján jó eséllyel lehet következtetni a másik fél soron következő lépéseire. Másfelől pedig a magam tapasztalatai alapján az ember egy eléggé egyszerű szerkezet. Ugyanazok a dolgok, az emberek kilencvenkilenc százalékánál ugyanazokat a reakciókat váltják ki. Semmi ördöngösség sincs benn. Csak az első lépésemnek olyannak kell lennie, ami kényszerpálya jelleggel meghatározza az egész folyamatot és onnantól kezdve csak akkor van gond, ha a másik fél valami teljesen váratlant improvizál.
- Értem. És ezek a tudós istenhívők még nem leptek meg semmivel?
- Eddig semmi. Eléggé fantáziátlanok. - húzta fel a vállait Malacpofa. - Amit tudnak kitörölnek, a maradékot meg agyonhallgatják, maximum néha lehülyéz egy-egy „közkatonájuk”. De szerintem ahogy egyre inkább szaporodnak az olyan bejegyzéseim, amiknek a törléséhez nincs megfelelő hozzáférésük, kénytelenek lesznek valami drasztikusabbat lépni.
- Unalmas meló ez a trollkodás, ha két nap kemény munka ellenére, ennyire semmi sem történik. - csóválta meg a fejét Ideg, majd vissza indult a helyére, de a válla felett még hátraszólt Malacpofának. - Sok szerencsét és kitartást a továbbiakhoz.
- Úgy látszik csak a te szerencse kívánásod hiányzott eddig is. - szólt utána a testes hacker. - Kapás van srácok, valaki pedzegeti a fantomgépet.
A munkatérben hirtelen felpezsdült az élet. Minden operátor nagy lendülettel csapott le a billentyűzetre, hogy nyakon csípjék az illegális módszerrel próbálkozó „cenzort”
- Dobj át egy induló IP tükröt a támadóról. - kiáltotta át Daemon Malacpofának. - Megpróbálom lépésenként visszafejteni az útvonalát.
- Ide hozzám meg egy fantom-klón kellene. - jelezte Wotan. - Ha sikeresen pingpongozunk a virtuális gépek között, akkor szerintem hamar meg fog keveredni a tag. Az pedig egyenes út ahhoz, hogy megfeledkezzen a kellő óvatosságról és akkor a nyaka közébe csapunk.
- Beindultatok srácok, mint vadászkutya a vérszagra. Azért én közben figyelek arra is, hogy szükség esetén leválasszuk magunkat még időben, nehogy annál az odacsapásnál az derüljön ki, hogy mi az ostor rossz végére kerültünk közben. - jegyezte meg Ideg.
- Guru -féle fantomon még nem ment át senki, pedig nem szimpla hackerek is próbálták már. - legyintett rá Daemon.
- Azt hiszem ideje áttennem a fantomgép tartózkodási helyét Rákospalota-Kertvárosból, mondjuk Vecsés központjába. - mondta Malacpofa. - Így ha nálad Wotan már túl közel van az Érdi címhez, akkor passzolhatod vissza nekem.
- Nem nyomja rosszul a tag, de a kamu szolgáltatói szerver megfogta egy kicsit. - elemezte a helyzetet Wotan. - Guru papa pakolt a rendszerbe némi extra turpisságot.
- Rendeben srácok, nem kell tovább labdázni vele, lekapcsolódhattok, megtaláltam, hogy honnan nyomja. - mondta Daemon kisvártatva. - De nem fogtok örülni neki.
