- Tudod nekem még így, közel egy hét után is az jár az eszemben, hogy azon az éjszakán nem először találkoztam a Szellemmel. - szólalt meg váratlanul Maya Wotanhoz fordulva, miközben a gépük egyenletesen suhant a felhők fölött, a ragyogó napsütésben.
- Különös, de nekem is ez volt az érzésem. A hangja valahogy olyan ismerősnek tűnt.
- Gondolod, hogy Vicces esetleg elárulja majd nekünk, hogy ki is volt az aki végül kisegített minket a szorult helyzetünkből?
- Én a helyedben nem számítanék erre. - csillapította le kedvese kíváncsiságát Wotan. - Már eddig is elég sok idő telt el a történtek óta, de mivel most sem egyenesen hazamegyünk, hanem előbb a jól megérdemelt pihenésünket töltjük pár napig Bécsben, az izgalom otthon már régen lecseng mire mi hazaérünk. Márpedig egy nyugodt kiegyensúlyozott helyzetben a főnök még véletlenül sem szólja el magát.
- Ez igaz. - törődött bele a megmásíthatatlanba Maya, aztán tekintetét az ablak felé fordítva elmerült a felhők fantasztikusan változatos látványában.
A pihenés napjai gyorsan elrepültek és egy kellemes nyári napon Maya és Wotan újra találkoztak közös főnökükkel, még ha nem is egészen olyan keretek között, ahogyan arra előzetesen számítottak. Vicces a hazaérkezésük utáni estén meghívta őket a saját otthonába, vacsorára. A rendezvény zártkörűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Ideggel együtt, összesen négyen voltak jelen.
- Remélem ízlik a haza főzt a távol töltött napok után. - mondta Vicces, miközben a levest kanalazgatták.
- Igazán nagyon örülünk, hogy főztél, külön direkt miattunk. - válaszolt Maya mosolyogva. - De éppenséggel az étkezésre végig semmi panaszunk sem lehetett.
- Nagy szerencsétekre és némi nemzetközi nyomás hatására a svájci fogda kosztot nem kellett kipróbálnotok. Lehet, hogy az azért nem ízlett volna annyira. - poénkodott Ideg.
- Végül is semmi okuk nem lett volna arra, hogy őrizetbe vegyék őket. - jelentette ki Vicces. - Ők csak ártatlan vendégek voltak abban a házban, ahol a fegyveres rablótámadás történt. És semmit nem láttak, legfeljebb csak hallottak. A személyzet semmi rájuk nézve terhelőt nem mondott. És az Orbacsics halálával kapcsolatos nyomozást egyébként is a francia rendőrök végezték, mivel a hajó a határ francia oldalán robbant fel.
- Gondolom nem véletlenül. - jegyezte meg Wotan.
- Az most mellékes. - vonta meg a vállát Vicces. - Bár akkor természetesen nem volt az. Egy felől nem hagyhattuk, hogy Orbacsics esetleg lelépjen az anyaggal, másfelől pedig a franciák sokkal készségesebben együttműködtek velünk, mint ahogyan azt a svájciak tették volna.
- És végül azt sikerült kideríteni, hogy pontosan mire is készült az ellopatott adatokkal? - érdeklődött Maya.
- Nos, a különböző módszerekkel megszerzett információk szerint, az ellopott számlaadatok segítségével megtévesztő tőzsdei aktivitást akart produkálni, ami egy kiadós értékpapír-piaci pánikhoz kellett volna, hogy vezessen.
- Szerintem vezetett is volna, ha okosan csinálja. - szúrta közbe Wotan.
- Ő és a köré csoportosult érdekkörök, röviden és magyarul a cimborái és üzlettársai, ezt a pánikot kihasználva fillérekért felvásároltak volna néhány stratégiai fontosságú céget kis hazánkban. - fejezte be a gondolatmenetet Ideg. - Közöttük olyanokat is amelyeknek a határainkon túl is jelentős érdekeltségei vannak.
- Gyakorlatilag átvette volna a régió gazdasági életének az irányítását. - vonta le a konzekvenciát Vicces. - És biztosak lehetünk benne, hogy nem lettek volna gátlásai, ami a rablógazdálkodást illeti.
- Ezt akkor most megúsztuk. - merengett el Maya. - És hogyan úsztuk meg mi ketten Wotannal a rendőrségi vizsgálatot?
- Nem volt különösebben bonyolult. - legyintett Ideg a kérdésre. - A francia kollégákat nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy valószínűleg valami rejtett hiba volt a hajó konstrukciójában és egyszerű üzemanyag-szivárgás okozta a tragédiát. A Svájciak pedig a saját részükkel nem nagyon tudtak mit kezdeni, így be kellett érniük azzal, hogy egy ismeretlen tettesek által elkövetett rablótámadás ként zárják le az ügyet.
- Apropó ismeretlen tettesek... Mindkettőnknek nagyon ismerősnek tűnt a Szellem, bár az arcát nem láthattunk. - vetette fel Maya. - Biztosan találkoztunk már vele előzőleg. Megtudhatjuk esetleg, hogy ki volt az, aki a beavatkozásával megoldotta a számunkra meglehetősen előnytelen helyzetet?
- Sajnálom, de ez az információ több mint bizalmas természetű. Egyébként is, éppen eleget beszéltünk már erről az azóta lezárt ügyről. - mondta Vicces. - Inkább együnk, mert teljesen kihűl a sült és én eredetileg nem hideg-sültnek szántam.
- Gratulálok öregem, szerencsésen megúsztátok a dolgot. - fogadta másnap reggel Wotant Alfa a központban.
- Mi itt halálra izgultuk magunkat miattatok. - mesélte Daemon nagy átéléssel. - A szemünk guvadt ki, úgy lestük a monitoron a műholdképeket, hogy lássuk ha éppen kísérnek benneteket a kertvégébe fejbe lőni, vagy hasonló céllal tuszkolnak be titeket egy kocsiba, ami elfurikázik egy nagyon távoli, nagyon néptelen helyre.
- Lenyűgöző ez e pozitív hozzáállás és gondolkodásmód, amit így utólag megosztasz velem. - jegyezte meg Wotan kissé epésen. - Még a végén kiderül, hogy nem is nekünk szurkoltál.
- Eszednél vagy cimbora? Persze, hogy nektek szurkoltam, ahogy mindenki más is itt az IVO-ban. De nem tűnt úgy, hogy túl sok esélyetek van.
- Naná, hogy szurkoltunk nektek. - csatlakozott Malacpofa is a beszélgetéshez. - Én magamban még imádkoztam is értetek.
- Lehet, hogy akkor az hatot és azért úsztátok meg ép bőrrel. - élcelődött kicsit Alfa. - És nem a Szellem, hanem az Isteni gondviselés oldotta meg a helyzetet.
- Csak óvatosan az ilyen viccekkel. - mondta az időközben megérkező Vicces. - Vannak akik véresen komolyan hisznek az imádság erejében és nézeteik helyességéről igyekeznek mindenki mást is bármi áron meggyőzni ha kell.
- Én is találkoztam már néhány ilyen szentfazékkal. - bólintott rá Alfa. - De szerintem itt házon belül nincs ilyen, úgyhogy szerencsére nem kell ilyesmivel foglalkoznunk.
- Az a helyzet, hogy nagyon is kell. - mondott ellent a parancsnok. - Ugyanis most éppen egy ilyen ügyet kaptunk a nyakunkba. Tíz perc múlva eligazítás az irodámban.
Vicces egy vékony dossziét tett az asztalra és néhány papírlapot vett ki belőle. Tekintetét végighordozta az összegyűlt állományon, aztán lassan megfontoltan beszélni kezdett.
- Egy olyan feladatra kértek fel minket, ami nem áll túlságosan közel a mi profilunkhoz, ugyanakkor a jelenlegi helyzetben mi vagyunk azok akik leginkább alkalmasak vagyunk az elvégzésére.
- Már megint ki lőcsölte ránk a saját, el nem végzett munkáját? - kérdezte Ideg kedvetlenül.
- A felkérés konkrétan A Szemtől érkezett, de a probléma amit meg kell oldanunk a Belügyminisztérium rendvédelmi szervét, vagyis a Rendőrséget érinti. Azonban az ügynek vannak távolabb mutató aspektusai is, amelyek már sokkal inkább A Nemzetvédelmi Hivatal hatáskörébe tartoznak.
- Akkor nem valami kis csip-csup ügyről van szó. - vonta le a következtetést Béta.
- Eddig azt gondolták, hogy igen. - mondta Vicces. - Az egész egy Internetes vallási mozgalom formájában indult, amire sokáig senki fel sem figyelt. Néhány hónapja kezdett a mozgalom olyan mértéket ölteni, hogy már felkeltette a közvélemény és a hivatalos szervek érdeklődését is. Nagyjából ekkor kezdett a csoportosulás radikális hangot megütni a vallásosság terén. Ezt később fokozatosan felváltotta egyfajta agresszivitás, amit más vallások, illetve egyházak irányába mutattak. És egy hete megtörtént az első olyan tényleges támadás a szervezet nevében, amely emberéletet követelt.
- Ez eddig egy szimpla előre kitervelt gyilkosságnak hangzik. - foglalta össze Tomcat az eddig hallottakat. - Mióta nyomozunk mi gyilkossági ügyekben?
- Egészen pontosan ma reggeltől. - szögezte le a parancsnok. - Mivel az egész szervezet és a tevékenységének nagy része is az Interneten keresztül szerveződik, a legkézenfekvőbb, hogy a tagjait, közöttük a feltételezett gyilkosokkal, az Interneten keresztül a legesélyesebb megtalálni.
- Ahhoz elég sok információt kell összegyűjteni róluk, hogy a valós életben is meg tudjuk találni őket. - mondta Véráldozat. - És ha ez egy jelentős létszámú és erősen összetartó csoport, ahogyan mondtad, akkor nem lesz könnyű megtalálni közöttük azt, vagy azokat, akik a tényleges támadást végrehajtották.
- Ezzel én is tisztában vagyok. Viszont a Rendőrség szakemberei már az első lépéseknél elakadtak. Egyszerűen képtelenek bármit is kihámozni a csoport Internetes kommunikációjából. Néhány felhasználónéven és egy-két elcsípett emailen kívül gyakorlatilag semmi sincs a kezükben, aminek a nyomán el lehetne kezdeni felgöngyölíteni a szálakat.
- Szóval most akkor mindenki tőlünk várja a csodát? - kérdezett rá Daemon.
- Igen, kétségtelenül. Ugyanis ha ez a fajta erőszakos fellépése tovább harapódzik ennek a csoportnak, akkor széleskörű, vallási alapú terrorizmusra lehet számítani az országban. Ez hosszabb távon az államrend megingásához is vezethet, a nemzetközi visszhangokról nem is beszélve.
- És mégis mi az amit tudunk ezekről a vallási fanatikusokról? - kérdezte Kiképző.
- Egy keresztény szellemi alapokkal rendelkező szervezetről van szó, ami azért néha, nyomokban kikacsintgat a Scientológia felé is. - olvasott bele Vicces a kezében tartott dokumentumokba. - Céljukul tűzték ki, hogy harcoljanak a modern életvitel vallásellenessége és más vallások túlzottan megengedő hozzáállása ellen. A kezdeti időszakban elsősorban arról győzködték egymást és a rájuk figyelő más személyeket, hogy az imádságok ereje képes megtisztítani a mai, bűnös világot. Később már inkább arra koncentráltak, hogy az egyházakat kellene megtisztítani, a gyengekezű, korrupt, bűnös vallási vezetőktől. Most pedig már ott tartanak, hogy Magyarországot kellene megtisztítani minden idegen, nem katolikus vallástól és azok követőitől.
- Látványos ideológiai fejlődés. - röhögött fel Tomcat.
- Nekem az az érzésem, hogy nem látványos, sokkal inkább csalóka látszatú. - húzta el a szája szélét a parancsnok. - Akik ezt az egész mozgalmat elindították, valószínűleg már a kezdetekkor is ezt az ideológiát vallották, de ha már az elején így kezdik, akkor valószínűleg sokkal kevesebben álltak volna be a soraikba. Így viszont van egy eléggé jól kiépített követőtáboruk akiket már rábeszéléssel, különböző trükkökkel, esetleg némi nyomás gyakorlásával sok mindenre rá lehet venni.
- És hogyan történt a támadás? Ki volt az áldozat? - kérdezte Wotan.
- Egy kisebb muzulmán közösség volt a támadás elszenvedője, akiket már hetekkel korábban elkezdtek fenyegetni az Interneten, mivel az imaház gyanánt szolgáló helységük egy keresztény középiskola közvetlen szomszédságában van. Végül ultimátumot küldtek nekik, hogy azonnal zárják be az imaházat, amire ők nem reagáltak. Ezt követően egy istentisztelet után álarcosok csoportja támadta meg az Imámot botokkal, láncokkal felfegyverkezve. A segítségére siető hívőknek köszönheti, hogy nem verték agyon a helyszínen. Viszont az öt védeni igyekvő hívők közük az egyik, súlyos koponya sérüléseket szenvedett és meghalt mire a mentők a helyszínre érkeztek. A támadók természetesen még időben nyomtalanul eltűntek a helyszínről. Ugyan egyértelmű bizonyíték nincs rá, egyenlőre, de szinte teljesen kizárható a véletlen egybeesés az ügyben érintett csoporttal, akik egyébként „Isten Tudós Népé”-nek nevezik magukat.
- Ez emlékeztet engem a régi, „Ki, miben tudós” vetélkedőkre. - tűnődött el Kiképző. - Úgy látszik ők husángban és marhaláncban vannak jól kiművelve.
- Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket egy szervezet közkatonáinak cselekedeteiből. - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetőleg Ideg. - Biztos vagyok benne, hogy a vezetőik ennél sokkal rafináltabb szarháziak.
- Minden esetre itt tartunk most. - sóhajtott fel Vicces. - Itt vannak ezek a papírok az eddig begyűjtött szűkös információkkal. Olvassátok át őket, aztán az operátorok zúduljanak rá az ismert csatornákra és próbálják kiszűrni a számunkra legfontosabb személyeket. Az operatív egység pedig készüljön fokozottan veszélyes bevetésre. Könnyen alakulhat úgy, hogy többszörös túlerővel szemben kell harcba bocsátkoznunk.
