HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

13. fejezet Borbarátok

2013.01.28. 21:05 csaki-de

A legtöbb borozó délután öt és este hat óra között nyitott ki a városban. Maya és Wotan fél hat körül indultak el a Guillard Jean-Marc nevével fémjelzett közepes befogadó képességű felé, amely a Rue de la Chapelle-n fekszik. A város alapos körüljárása után esett erre a helyre a választásuk, mivel ez esett a legközelebb a város széléhez és nem mellesleg az Orbacsics villához is. Úgy ítélték meg, hogy ha Orbacsics első embere és társai kellően lusták, akkor nem mennek messzebbre az első szóba jöhető helynél, tehát itt van a legnagyobb esély megtalálni őket.

A fiatalok egy kétszemélyes asztalt választottak, közel a bejárathoz. Így könnyen szemmel tudtak tartani mindenkit aki belépett. Egyenlőre, röviddel a nyitás után szinte még senki sem volt a borozóban, rajtuk kívül. Rövid tanakodás után egy palack félszáraz vörösbort rendeltek, amihez kis tányérokon, apró sajtfalatkákat is kaptak, valódi svájci sajtféleségekből. Lassan kortyolgatták az italukat, miközben apródonként újabb vendégek érkeztek, néhányan egyedül, mások kisebb társaságba tömörülve. Fél hét után néhány perccel, szokatlanul nagy lendülettel nyílott az ajtó és három férfi lépett be rajta, akik a kora-nyári kellemes meleg ellenére is sötét öltönyt és kalapot viseltek. Az egyikük jó ismerőse ként köszöntötte a tulajdonost, aki szintén ott tartózkodott egy távoli sarokban álló magányos asztalnál ülve, majd a társaság letelepedett egy nagyobb, fal mellett álló asztalhoz, nem túl messze Mayáéktól. A fiatalok összenéztek.
- Mit gondolsz drágám? - kérdezte Maya jelentőségteljesen.
- Azt amit te édesem. - válaszolta Wotan.
- Te kis perverz, hát mindig ugyanazon jár az eszed? - kacsintott a lány fejét az újonnan jöttek felé biccentve.
- Nem tudom, veled is megtörtént már, hogy valaki akit még sohasem láttál azelőtt, nagyon ismerősnek tűnt a számodra? - vette a lapot Wotan.
- Igen, amolyan dezsavű szerű érzés néha engem is elkap. Mi lenne ha rendelnénk még egy üveg bort? Ezek a palackok úgyis csak fél literesek, nem tartanak ki túl sokáig.
- Ahogy parancsolod szívem. Ugyanebből, vagy valami más fajtát szeretnél kipróbálni?

- Ez az első vörös volt és nem rossz. Most talán egy fehéret is illene megkóstolni. - morfondírozott Maya. - Vagy talán valami Rosé-t jobb választásnak tartanál?
- Mindjárt átfutom az itallapot és meglátom melyik tűnik ígéretesebb választásnak.
- Rendben. Én addig kiszaladok a mosdóba.

Maya az asztaltól felállva úgy helyezkedett, hogy a háromtagú sötét-öltönyös társaság asztala mellett haladjon el, így a szeme sarkából egészen közelről is megfigyelhette az arcukat. Visszafelé úton a mosdóból ugyanígy tett, mintegy leellenőrizve saját maga előzetes megfigyeléseit. Wotan eközben mélyen az itallapba temetkezett, de érezte, hogy a feszültségtől lassan apró izzadságcseppek ütköznek ki a homlokán.
- Nos drágám, mit választottál nekünk?
- Van itt egy tavalyelőtti szüretelésű félédes fehérbor. Azt hiszem azt lesz a leginkább érdemes kipróbálni. - válaszolt Wotan.
- Amíg várunk az italra, mutatok neked egy érdekes alkalmazást, amit tegnap este találtam a mobilomhoz. - mondta Maya és átnyújtotta a bekapcsolt telefonját az asztal másik oldalára.
- Érdekes. - mondta Wotan amikor a megnyitott jegyzetben elolvasta az üzenetet; „Tuti, hogy Mirics az, alaposan megnéztem magamnak.” - Át tudnád küldeni nekem Bluetooth-on?
- Persze, csak kapcsold be a tiédet. - vette a lapot a lány, hogy Bluetooth chatet használjanak a dolog megbeszélésére.

„Wotan: A másik kettőt felismerted?
Maya: Nem, róluk nem volt fénykép. De logikus, hogy ők is ugyanoda tartoznak, ha Miriccsel lógnak itt.

Wotan: És most mit csináljunk?
Maya: Ha közelebb akarunk kerülni a tűzhöz akkor valahogy fel kell hívni magunkra a figyelmüket. De úgy, hogy ne legyen a dolog nagyon átlátszó.
Wotan: Lövésem sincs, hogy mi lenne a megfelelő módszer.
Maya: Majd Improvizálunk.”

-Megvan, köszönöm. - mondta Wotan hangosan és eltette a telefonját.
- Nagyon szívesen. - mosolygott Maya, majd frissen kitöltött fehérborral koccintásra emelte a poharát. És szinte ugyanazzal a lendülettel sikeresen Wotan ölébe löttyintette a pohár tartalmának legalább a felét.
- A fenébe. - mondta Wotan és felpattant, mint akit darázs csípett. Nagy igyekezetében még a székét is felborította, ami hangos csattanással dőlt a kőpadlóra.
- Ne haragudj drágám, néha nagyon ügyetlen tudok lenni. - sajnálkozott a lány. - Tessék itt van ez a szalvéta, töröld le gyorsan.
- Köszönöm. Semmi baj, mással is előfordul az ilyen.
- Igen, tudom, de akkor is nagyon kellemetlen. Főleg, hogy ez egy igazán kellemes bor, nem illene locsolkodásra használni. - mondta Maya enyhén emelt hangon, de nagyra kerekedett bánatos boci-szemekkel. Időközben a közeli asztaloknál is felfigyeltek erre a kis kalamajkára. A három sötét-öltönyös közül is hátrafordult ültében az egyik és érdeklődéssel figyelte a fiatalokat, majd felállt és odasétált az asztalukhoz.
- Ti vagytok magyar? - kérdezte erős akcentussal a még mindig serényen szárítkozó Wotantól.
- Igen. - jött a kurta válasz az elfoglalt fiatalembertől.
- Én ott születtem a Vajdaságban, közel magyar határ. Ezert beszélek kicsi magyar. - mondta a férfi széles mosollyal. - Nektek ott Magyarország van sok jó bor, jobbak mint iszunk itt most.
- Nagyon hízelgő amit mond. - mosolygott rá vissza Maya. - De ezek is igazán jó borok. Nekem például nagyon ízlenek.
- Jó-jó, persze. De a magyar borban van tűz, mint magyar lányokban is. - hízelgett tovább a férfi. - Az itteniek nem olyan tartalmasak, vagy hogy mondja magyar.
- Ennyire még nem vagyunk itt ismerősek, hogy erről eleget tudjunk. - jegyezte meg Wotan és a székét felállítva visszaült a helyére.
- Ő lenni neked barátnő? - kérdezte tőle a férfi fejével Maya felé intve.
- Nem. Ő a feleségem.
- Feleség? Az komoly dolog. De te jó választottál barát. - bólogatott a férfi. - Az én főnököm is azt mondta, ha egyszer megnősül, csak szőke magyar lány lesz felesége.
- Bölcs ember lehet a főnöke. - jegyezte meg Maya.
- Igen, van bölcs és nagyon gazdag. - mondta a férfi komoly arccal. - Éppen most vásárolt egy szép, nagy, új luxus yacthot ide a tóra, mert szereti a szép lányokat.
- Ezt most nem értem. - nézett rá fel Wotan ültéből.
- Mit nem értem? Szép lányok szeretik szép nagy hajók. Ha van nagy hajó, jönnek sok szép lányok. - vigyorgott a férfi elégedetten. - Tied feleség nem akarja megnéz?
- Nem hiszem. - válaszolt Wotan morcosan. - Ugye szívem?
- Talán majd máskor. - szabadkozott Maya kedves mosollyal.
- Pedig van nagyon új, két napja hozni gyárból.
- Biztosan gyönyörű lehet. - hagyta rá Wotan. - Viszont nekünk lassan mennünk kell, ideje hazasétálnunk, mielőtt fejünkbe száll a bor.
- Hát jól van. Örülök találkozás veletek. És, hogy tudni én nevem, engem hívnak Vladko.
- Én Tamás vagyok. - fogadta el a felé nyújtott kezet Wotan.
- Én pedig Maya. Nagyon kellemes beszélgetés volt. - mondta a lány, miközben mindketten felálltak az asztaltól. Wotan a pulthoz sétált és kifizette a fogyasztásukat. Vladko az ajtóig kísérte őket.
- Remélem találkozunk máskor is. - mondta.
- Talán. - mosolygott rá még egyszer Maya, aztán kiléptek az utcára.




A borozóból távozva egymásba karoltak az ifjú házasok és lassú nyugodt léptekkel sétáltak a szálloda felé, miközben a völgy nyugati végénél a nap lassan alábukni készült.
- Mit szólsz, milyen jól bevált az ötletem, hogy meglocsollak némi borral? - kérdezte Maya suttogva, amikor már két saroknyira maguk mögött hagyták rövid kis esti kalandjuk helyszínét.
- Hát nem véletlen volt? - kérdezett vissza Wotan megrökönyödve.
- Ugyan már drágám, csak nem gondoltad, hogy a te kis feleséged tényleg ennyire kétbalkezes? - nevette fel Maya.
- Nem is tudom... Olyan váratlanul történt. Miért nem mondtad előre, hogy mi a terved?
- Akkor nem lett volna ennyire természetes a reakciód.
- Ez igaz. Viszont így olyan megalázó érzés volt nedves nadrágban mások előtt. Mintha csak összevizeltem volna magamat.
- Ugyan már... Mindenki levette, hogy mi is történt valójában. Már aki egyáltalán foglalkozott velünk. Szerencsére a célszemély érdeklődését felkeltette a mi kis duettünk. - mondta Maya jó adag elégedettséggel a hangjában.
- Nem tudom, az érdeklődése mennyire szólt a mi duettünknek és mennyire a te elbűvölő személyednek. - morgolódott Wotan. - Tíz másodpercen belül élő-egyenesben udvarolni kezdett neked, ha nem vetted volna észre.
- De észrevettem, sőt rá is játszottam. Nekünk most éppen kapóra jön, ha közelebbről is meg szeretne ismerkedni velünk. Vagy legalább velem...
- Nem tudom, hogy zavar-e egy kicsit legalább, hogy minimum papíron a feleségem vagy pár napja.
- Nem zavar, sőt örülök neki. Viszont ez, ebben a speciális esetben most nem igazán elsődleges szempont.
- Akkor mi az elsődleges szempont? - kérdezte Wotan, immár némi sértődöttséggel a hangjában.
- Az, hogy a feladatot, amit ránk bíztak, lehetőleg sikeresen meg kell oldanunk.
- És úgy gondolod, hogy ezt a sikert akár a női bájaid bevetésével is kész vagy elérni?
- Drága férjuram, attól, hogy kedvesen mosolygok egy, vagy akár több férfire is a nemes cél elérése érdekében, még senkinek sem lesz semmi baja. Alávetődni meg nem szándékozom egyiknek sem, mert nem csak játékból vagyok hűséges típus. Egyébként is egy ilyen manőver ebben a helyzetben, nagy valószínűséggel éppen a visszájára sülne el.
- Áldom a helyzetet, hogy megment a felszarvazástól. - emelte tekintetéét az égre Wotan.
- Ne legyél már ilyen undok, tudhatod, hogy nem így értettem. - kezdett most már az ifjú feleség is duzzogni.
- Sajnálom. De tudod mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Ez nem csak szerelemféltés a részemről, de féltés a veszélytől is. Hiszen tudod, hogy a tűzzel játszunk.
- Mindketten tudjuk, amióta elvállaltuk. De majd vigyázunk egymásra. Remélem. - mosolyodott el újra Maya.
- És most hogyan tovább? Holnap visszajövünk ugyanide és onnan folytatjuk, ahol ma este abbahagytuk?
- Az szerintem nagyon feltűnő lenne, vagy legalábbis könnyen elkönyvelnének minket, mint ivó cimborákat, aztán annyi. Soha sem jutnánk sokkal közelebb a főnökükhöz. Viszont ez a hajó érdekes lehet.
- Gondolod, hogy Orbacsiccs a frissen vásárolt hajóján rejtegeti a lopott adatokat? - kérdezte Wotan hitetlenkedve.
- Nem azt nem hiszem. Ha igaz amit Mirics mondott, akkor a hajón eleve nagy jövés-menés van tervezve. Én nem tartanám kellően biztonságos helynek az ő helyében. Talán csak az szól mellette, hogy kellően kényelmes és mobilis. És ha kint van a nyílt vízen, akkor feljutni sem olyan egyszerű rá, főleg észrevétlenül. Viszont ha az adatokat nem is lehet a hajón megtalálni, a tulajt annál inkább. És nekünk most ez a fontos.
- És azt honnan tudjuk meg, hogy melyik hajó az övé és pontosan hol is van?
- Amiatt már had ne fájjon a mi fejünk. Adunk az otthoniaknak is egy kis munkát. Amint visszaértünk a szállodába, felhívom Viccest. - mondta Maya vidáman és arcon csókolta a szerelmét.




- Szerintem itt az ideje, hogy ágyba bújjunk. - mondta Maya az órájára nézve.
- Édesem, veled bármikor megfelelő az időpont az ágyba bújásra. - kacsintott rá Wotan.
- Nem vagy te egy kissé szexuálisan fixált? - évődött a lány. - Egyébként most kifejezetten a késői időpontra való tekintettel javasoltam, mivel már elmúlt tíz óra.
- Én még nem vagyok álmos, az elfogyasztott bor ellenére sem. Még szerencse, hogy az ágyban nem csak aludni lehet. - mondta a vehemens férj és félreérthetetlen mozdulatot tett a párja irányába.

Mintha valaki kandi-kamerán keresztül figyelt volna, a megfelelő pillanatra várva, hirtelen megcsördült Maya telefonja. Ő ügyes mozdulattal tért ki a lendületesen közeledő Wotan elől és a következő másodpercben már bele is szólt a készülékbe.
- Jó estét nagyi. Már vártam a hívásodat.
- Sajnálom kislányom, nagyanyád most éppen nagyon elfoglalt, ezért én hívtalak. - hallatszott a telefonból egy határozott férfi hang. Még Wotan is tisztán hallotta. Közelebb is hajolt, így a fejüket összedugva mindketten hallhatták ami elhangzik.
- Jól van nagypapi, akkor mesélj te arról, hogy mi újság. - válaszolt Maya érdeklődve.
- Nos a hajó, amiről beszéltetek, valóban néhány napja érkezett Svájcba, egy olaszországi hajóépítő műhelyből. Orbacsics kifizette a borsos vámot utána és beregisztráltatta Villeneuve kikötőjébe. Ez utóbbi nem volt túl egyszerű, mert a kikötő létesítményei nem igazán megfelelőek egy ekkora yacth számára, de némi plusz pénzzel és egy ígérettel a kikötő fejlesztésére, végül is keresztül vitte a szándékát. Így most alig tíz kilométerre a villájától horgonyoz a legújabb luxus yacth-ja. Dióhéjban ennyi.
- Valamit tudunk esetleg a hajó személyzetével kapcsolatban? - kérdezett rá Wotan.
- Ha helyesek az információink, akkor Orbacsics nem bérelt fel külön személyzetet a hajóhoz. Ő maga rendelkezik a megfelelő vizsgákkal a kapitányi és kormányosi teendők ellátására. Gépész és matróz könnyen kerül a sleppjéből, a szakács és a felszolgáló feladatköröket pedig a villájában is hasonló tevékenységet végző alkalmazottai látják el, csakúgy mint a világ egyéb helyein lévő más hajóin is.
- Gondolom a hajót akkor is őrzi valaki, amikor ő nincs a fedélzeten... - gondolkodott hangosan Maya.
- Ezt nem tudjuk. Én az ő helyében vigyáznék rá, bár neki nem okoz gondot egy másikat venni, ha ezzel történik valami. Amellett, hogy a dokumentumok tanulsága szerint mindenre kiterjedő, nem olcsó, biztosítást kötött rá. - reagált Ideg a vonal túloldaláról.
- Rendben, köszönjük az információkat és ha sikerül még valami érdekeset kiásnotok, mindenképpen juttassátok el hozzánk mihamarabb. - mondta Wotan.
- És ti mit terveztek most? - érdeklődött a parancsnokhelyettes.
- Szerintem megnézzük az a csoda hajót egy kicsit közelebbről. - válaszolt Maya.
- Csak okosan és óvatosan. Most pedig jó éjszakát. - zárta le Ideg a beszélgetést és bontotta a vonalat.
- Mégis hogyan gondolod? Lemegyünk a kikötőbe és felsétálunk a fedélzetre. - kérdezte Wotan, amikor a telefon elhallgatott. - Vagy az éj leple alatt akarsz fellopakodni rá?
- Egyiket sem. A legegyszerűbb szerintem, ha meghívatjuk magunkat valakivel. Esetleg egyenesen a tulajjal.
- Az érdekes lesz, mivel, hogy az ürge még csak nem is ismer minket.
- Majd teszünk róla, hogy megismerjen. - mondta Maya magabiztosan.
- Lemegyünk a kikötőbe és striptease-t rendezel a mólón? - kérdezte Wotan rosszat sejtve.
- Így is mondhatjuk. De nem vetkőzök, csak fürdőruháig. És te is velem tartasz majd. Feltérképezzük a környékbeli vízi-sport lehetőségeket.
- Jobb ha bele kalkulálod, hogy én nem nagyon tudok úszni. - jegyezte meg Wotan bátortalanul.
- Majd ezt is figyelembe vesszük a legmegfelelőbb forma kiválasztásánál. - simogatta meg a férje arcát Maya. - Most viszont aludjunk. Vagy folytassuk ott, ahol a telefonhívás félbeszakított minket?
- Hááát...



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hreinst.blog.hu/api/trackback/id/tr375049611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása