A Lufthansa menetrend szerinti járata néhány perccel este nyolc óra előtt szállt le a Lausanne-i repülőtéren. Odakint lassan már sötétedett, amikor az utasok elhagyták a gépet és túlestek az úti okmányok ellenőrzésén. Maya és Wotan, konszolidált méretű csomagjaikkal megálltak a nem túlzottan nagy utasterminál kijáratának közelében.
- Mi legyen édesem? Fogjunk egy taxit? - kérdezte Wotan.
- Nem hiszem hogy túl jó üzlet lenne nagyjából ötven kilométerre eltaxizni. - mosolyodott el Maya. - Szerintem inkább béreljünk egy autót, annak az egész itt tartózkodásunk alatt hasznát vehetjük majd.
- Talán valóban az lesz a legjobb. Remélem, akad valami kicsi, keveset fogyasztó modelljük itt az autókölcsönzőben.
- Ha akarod, akár vonattal is mehetünk, de a csomagokkal nem lesz túl kényelmes...
- Jaj dehogy szívem, nem úgy gondoltam, tudod. - szabadkozott Wotan. - Csak sem költekezni, sem feltűnősködni nem akarok.
- Értelek, ne aggódj. Nézzünk be a kölcsönzőbe, aztán majd meglátjuk milyen lehetőségek adódnak.
Húsz perc múlva elégedetten rakták be a két bőröndöt és a kézitáskákat egy okkersárga Citroën C2-esbe a repülőtér melletti parkolóban.
- Ez az ár nem is vészes, rosszabbra számítottam. - jegyezte meg közben Wotan.
- Na ugye?! - öltött nyelvet rá Maya. - Te vezetsz drágám. Én a tájat szeretném csodálni.
- Nem hiszem, hogy arra nagy esélyed van, mivel már erősen sötétedik, talán csak az itteni erős világítás miatt nem vetted észre.
- A távolabbi fehér hegycsúcsok a sötétben is elég jól látszanak majd. A többit meg odaképzelem. Na induljunk, mert nem akarok késő éjszaka megérkezni a hotelbe.
- Ahogy a szépséges kisasszony óhajtja. - mondta Wotan és indított.
- Mondhatom szép dolog, lekisasszonyozni az újdonsült feleségedet. - nevetett fel Maya.
- Ezer bocsánat, új vagyok még ebben a férj szerepben. - nevetett a férfi is, miközben kikanyarodtak a parkolóból a széles útra. - Melyik hotelben is foglaltak szobát nekünk?
- A Les Messageries Hotelben, a városközpontban.
- Megtennéd szívem, hogy beütöd a címet a GPS-be?
- Azt hiszem a városközpontot a GPS nélkül is meg tudjuk találni, de hogyan is mondhatnék ellent az én drága férjuramnak, tehát máris bepötyögöm.
- Igazán köszönöm. Ismeretlen helyen mindig annyira leköt az útra való figyelés, hogy a tájékozódással néha meggyűlik a bajom. - magyarázta Wotan.
- Értem. - bólogatott az ifjú ara. - Nem árt, ha betartod a szabályokat és tartózkodsz a gyorshajtástól is. Micsoda szégyen lenne, ha az elszámolásnál némi büntetést is ki kellene egyenlítenie az IVO-nak.
- Még csak az hiányozna. El tudom képzelni, hogy a srácok mennyire cikiznének miatta.
- És a főnök sem veregetné meg a válladat, az biztos. - mosolyodott el Maya újra.
Az út közben lassan kiért a város keleti szélére és elmaradtak mögöttük a házak, beépített területek. Az autópálya egy rövid szakaszon szinte közvetlenül a Genfi-tó mellett futott, amelynek az átellenes partja már Franciaországban van. Újabb néhány kilométer később, amint elhagyták Vevey-t, valamivel távolabb, északi irányban, feltűntek a mindig hóval fedett hegycsúcsok is. Az út itt erőteljesen délnek kanyarodott, hogy még egyszer érintse a tó partját, mielőtt végleg elhagyná azt. Innen már csak egy utolsó nekirugaszkodás maradt hátra a völgyben futó autópályán és máris megpillantották a lehajtót amely Aigle-hez vezetett.
Kilenc órakor már ott is álltak a szálloda recepciójánál. A recepciós kedvesen mosolygott rájuk amikor átvette a kitöltött bejelentkező lapjaikat.
- Nászutasok? - kérdezte franciául.
- Igen. Alig egy napja keltünk egybe és úgy döntöttünk, hogy közös életünk első napjait az önök csodálatos országában fogjuk eltölteni. - válaszolt Wotan szintén franciául. - De az én drága feleségem, sajnos inkább csak angolul kommunikál, remélem ez nem jelent gondot itt önöknél.
- Természetesen nem. És nagy megtiszteltetés a számunkra, hogy éppen ránk esett a választásuk. - mondta a recepciós angolra váltva. - Parancsoljanak, a tizenkettes szoba az önöké az első emeleten. Érezzék jól magukat, és ha bármiben a szolgálatukra lehetünk, csak emeljék fel bátran a szobában lévő telefont.
- Nagyon köszönjük. - mondta Maya mosolyogva. Majd a fiatalok egymásba karolva elindultak a lift felé. A londiner, kezében a csomagjaikkal, követte őket.
- Mit gondolsz, öt frank borravaló nem volt túl kevés ennek a szálloda-szolgának a csomag cipelésért? - kérdezte Wotan aggodalmas arccal, amikor a londiner becsukta maga után az ajtót és kettesben maradtak.
- Nem tudom, nekem sincs túl sok gyakorlatom az ilyesmiben. Én ha utazom, mindig magam viszem a csomagjaimat mindenhová. De ha kevés is volt esetleg, egy ifjú nászutaspárral csak elnézőek errefelé is.
- Ez az én nagy szerencsém, hogy te vagy nekem. Így mindent könnyebben megúszok. - mondta Wotan miközben átfogta kedvese derekát és magához húzta őt. Ajkuk hosszú csókban forrott össze, amit kisvártatva Maya mobiltelefonjának csörgése szakított félbe.
- Igen, tessék. - szólt bele a készülékbe pihegve.
- Itt a te nagyon vicces nagymamád beszél. - hallatszott Vicces hangja a vonal túlsó végéről. - Jól vagytok? Rendben megérkeztetek?
- Szia nagyi. - vette a lapot Maya. - Igen. Éppen most pakoltunk le a szobánkban.
- Nagyszerű. De azért vigyázzatok, mert még a legjobb szállodákban is előfordulhatnak apró vértszívó rovarok, amik kellemetlen perceket tudnak okozni az embernek.
- Rendben nagyi, majd odafigyelünk.
- Remélem is. Egyébként pedig küldtem neked egy emailt, néhány érdekesebb képpel arról, hogy mit érdemes arrafelé elsősorban megnézni. Ha időtök lesz, majd olvassátok el.
- Reggel az lesz az első dolgunk. De most pihennünk kell ezután a hosszú nap után.
- Jól van kislányom, csak okosan. - mondta Vicces kedves-szigorú hangon. - Aludjatok jól, jó éjszakát!
- Neked is nagyi. - mondta Maya. - És üdvözöljük a családot.
- Átadom. - hallatszott a vonal másik végéről, majd egy kattanás jelezte, hogy a hívó fél bontotta a vonalat.
- Melyik nagymamád hívott? - kérdezte Wotan kicsit csodálkozva, mivel a beszélgetésből ő csak Mayát hallhatta.
- A vicces, Pestről. Tudod...
- Ahh... És mit mondott?
- Azt, hogy vigyázzunk a vérszívó rovarokkal.
- Mint például a szúnyogokkal és a bolhákkal?
- Meg a poloskákkal. - kacsintott Maya.
- Értem. Szerencsére hoztam magammal rovarirtót. - mondta Wotan. - Itt van a bőröndömben.
Ezekkel a szavakkal kivett a csomagjából egy apró készüléket, majd óvatosan, lépésről-lépésre átvizsgálta előbb az egész szobát, azután a hozzá tartozó fürdőszobát is. Végül újra a bőröndbe süllyesztette a műszert.
- Úgy tűnik minden patyolat tiszta. Nem kell amiatt aggódnunk, hogy valaki kiles, vagy kihallgat minket. - összegezte a kutatása eredményét.
- Nagyszerű. Vicces azt is mondta, hogy elektronikus levélben küldött nekünk olvasni és nézegetni valót. Reggel azzal fogjuk kezdeni a napot, hogy átnézzük az anyagot.
- Reggel? Miért nem most?
- Mert most más, fontos dolgunk van.
- És mi az? - kérdezte a hackerek ifjú gyöngye őszinte érdeklődéssel a hangjában.
- Egy gyors zuhany és utána a nászéjszakánk, mivel arra mára virradóra nem sikerült időt kerítenünk. - válaszolt Maya erotikától túlfűtött hangon.
Maya szokása szerint viszonylag korán ébredt. Lassan felnyitotta a szemeit, majd oldalra sandított. Megnyugodva tapasztalta, hogy nincs egyedül az ágyban és az egész, mámorító éjszakát, ezek szerint nem csak álmodta. Lassan, gyengéden megrázta a férfi vállát.
- Ébredj drágaságom, hasadra süt a nap. - suttogta a fülébe.
- Engem nem zavar, a napot szerintem nem zavarja... akkor minek csináljunk belőle ügyet? - kérdezte Wotan még félálomban.
- Az a helyzet szívem, hogy kezdek éhes lenni.
- Az más. - ült fel a férfi hirtelen az ágyban. - Máris összekapom magamat.
- Azért annyira sietni sem kell, csak gondoltam jobb ha időben szólok.
- Szerinted a szobába kérjük a reggelit, vagy menjünk le az étterembe enni? - morfondírozott az újdonsült férj. - Bár ha a szobába hozatjuk, akkor megint gondban leszek a borravalóval. És még a te szépséged és kedvességed sem ment meg attól, hogy előbb-utóbb leszóljanak a hátam mögött a sóherségem miatt.
- Talán akkor itt lenne az ideje, hogy felhagyj vele. Mármint a sóherséggel.
- Nagyszerű ötlet. Csak egy baj van vele; engem gyermekkoromban sem kergetett szobalány az ezüst étkészlettel terített nagy ebédlőasztal körül, mert nem akartam megenni a kaviáros szendvicset és jelenleg sem vet fel annyira a pénz, hogy könnyű lenne hozzászoknom az elszórásához.
- Rendben, értelek drágám. Akkor készülődjünk, öltözzünk, aztán irány az étterem. A reggeli úgyis benne van a szoba árában.
- Így igaz. Viszont akkor nekem feltétlenül meg kell borotválkoznom, így mégsem mehetek emberek közé. - állapította meg Wotan.
- Amíg készül a babapopsi-arc én gyorsan elolvasom a tegnap este érkezett emailünket. - szólt Maya a fürdőszobába siető párja után. Az ágy mellől felemelte a válltáskáját és egy apró tabletet vett elő belőle. A gép bekapcsolása után gyorsa felcsatlakozott a szálloda WiFi hálózatára és máris meg tudta nyitni az újonnan érkezett elektronikus leveleit. Mire sikeresen kipucolta a postafiókját a spamszűrő ellenére beszivárgott kéretlen reklámlevelektől, már Wotan is ott ült mellette az ágyon és együtt olvasták Vicces sorait:
„ Kedves Ifjú Pár! Remélem minden rendben van veletek és nem feledkeztetek még annyira bele egymásba, hogy a rátok bízott feladat teljesen kiment volna a fejetekből. Mi, itthon maradottak, lankadatlanul dolgozunk tovább, hogy minél inkább a segítségetekre tudjunk lenni. Némi külső segítséggel sikerült nagyjából feltérképeznünk Orbacsics környezetét. A mellékelt képeken őt és a hozzá legközelebb álló belső embereit láthatjátok. A képeket tanulmányozzátok, az arcokat véssétek az emlékezetetekbe, aztán a fájlokat töröljétek nyomtalanul a levéllel együtt, nehogy rossz helyen, rossz időben gondot okozzanak nektek. Orbacsics első embere, hivatalosan a személyi titkára, szintén egy Szerbiából elszármazott félvilági figura, Vladko Mirics, a főnöke, ha kimozdul otthonról, egy lépést sem tesz nélküle. De ő gyakran egyedül is, vagy a slepphez tartozó más alakokkal eljárogat az óvárosban lévő vendéglőkbe, borozókba. Ott valószínűleg nem lesz túl nehéz rájuk találnotok. De legyetek óvatosak, minden hájjal megkent társaság, akik az erőszak semmilyen formájától sem riadnak vissza. Természetesen bármilyen fejleményről azonnal küldjetek jelentést, e-mailben, sms-ben, vagy ha lehetőség van rá, akkor szóban, telefonon keresztül. Az egész IVO nevében kívánok nektek sok sikert és még több szerencsét. Rátok fér.”
- Hasznos információk. - konstatálta Wotan. - De azt már nem állíthatom ugyanilyen bizonyossággal, hogy bátorító szavak.
- Ha elbátortalanodsz én mindig itt vagyok, hogy bátorítsalak. - mosolygott rá Maya.
- Nagyon köszönöm, akkor itt és most szeretném jelezni, hogy folyamatosan szükségem van a bátorításodra és majd szólok, ha abbahagyhatod, vagy szünetet tarthatsz. De az nem most lesz, mert jelenleg eléggé be vagyok rezelve, ezektől a szerb maffiózóktól.
- Akkor azt javaslom, hogy kezdjük egy bátorító reggelivel. Megígérem, hogy közben az asztal alatt folyamatosan szorongatom majd a kezedet, hogy bátorságot meríthess belőle.
Maya és Wotan a kellemesen elköltött reggeli után, az étteremből egyenesen a recepcióhoz sétáltak, kéz a kézben. A korai időpontra való tekintettel még ugyanaz a recepciós volt szolgálatban aki este fogadta őket.
- Jó reggelt. - köszöntötte a fiatalokat előzéken mosollyal.
- Jó reggel. - válaszolt Maya. - Tudna nekünk segíteni egy kicsit?
- Természetesen. Amennyiben lehetséges, állok a rendelkezésükre. Miről lenne szó?
- Hallottuk, hogy ez a város és a környéke híres bortermő vidék, de nem tudjuk, hogy hol lenne a legérdemesebb megkóstolnunk a környék jellegzetes borait.
- Nos, nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. - gondolkodott el a recepciós egy pillanatra. - Minden jelentősebb borgazdaságnak van természetesen saját borkimérése, ahol az ott termelt borokat kóstolhatják meg. De átfogó képet leginkább egy-egy vendéglőben, vagy borozóban kaphatnak az itteni borokról, hiszen ezekben az összes pincészet boraiból tartanak jó néhány palackkal. A legjobban talán akkor járnak, ha az óvárosban ülnek be egy csendes, tradicionális borozóba. Ezek viszont csak kora este nyitnak ki. Addig talán sétálgassanak a városban, nézzék meg például a híres kastélyunkat.
- Nagyon köszönjük a kimerítő felvilágosítást. - mondta Wotan. - Azt hiszem az ön tanácsai szerint fogunk eljárni.
- Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni. Kellemes napot kívánok. - köszönt el a recepciós a fiataloktól, akik a szobájuk irányába távoztak.
A nap lassan, de határozottan kúszott felfelé az égen, amikor Maya és Wotan kiléptek a szálloda kapuján. A kellemes kora-nyári időben könnyed, kiránduló öltözetet viseltek, Wotan nyakában turistához méltóan egy digitális fényképező gép lógott, tekintélyes méretű objektívvel. Séta közben szorosan egymáshoz simultak, fejük szinte egymás vállán nyugodott, ahogy az igazi szerelmeseknél ez szokás. Az sem mellékes, hogy így senki sem hallhatta azt a leginkább suttogásnak nevezhető eszmecserét, amit közben, alig mozgó ajkakkal folytattak.
- Szerinted van esélyünk rá, hogy Orbacsics villájából lássunk valamit anélkül, hogy túlságosan közel kellene mennünk? - kérdezte Wotan miközben teljesen mellékesen a fényképezőgépen babrált.
- Jóval magasabban van a városnál a hegyoldalban, de sűrű erdő veszi körül. Nagy a valószínűsége, hogy a fák lombjai szinte teljesen kitakarják. Télen, amikor nincsenek levelek a fákon, talán több esélyünk lenne.
- Én igazán szívesen várnék itt a tél beköszöntéig is, de nem hiszem, hogy az otthoniak értékelnék, ha ilyen szép komótosra vennénk a tempót.
- Szóval akkor közel kell mennünk. Ha nem most akkor egy későbbi alkalommal, de mihamarabb. - szögezte le Maya.
- Igazad van. Viszont akkor most mihez kezdjünk?
- Ha már reklámot csináltunk neki a szállodában, hogy mennyire érdekel minket a város és a környéke, akkor nézzünk körül alaposan. Jó turistákhoz illően a kastélyt mindenképpen alaposan körbe kell járnunk és fotóznunk.
- Az útikönyvek szerint nem túl nagy...
- Az nem baj, kis kastélyból is lehet nagy felhajtást csinálni. - nevetett halkan Maya. - Azután alaposan körbejárjuk az óvárost és igyekszünk kitalálni, hogy az általunk keresett jómadarakat nyitás után melyik vendéglőben, vagy borozóban van a legnagyobb esélyünk fellelni.
- Ha elsőre nem jön be amit tippelünk, akkor majd végig isszuk az összes szóba jöhető helyet. - kacsintott Wotan.
- Lehet, de nem egyetlen este alatt szívem. Mert számomra nem szimpatikus a részeg férfi, főleg ha nem mellesleg még a férjem is.
- Csak vicceltem drágám. Nem szokásom leittasodni.
- Nagyon helyes. - bólintott rá a szigorú nej. - Jut is eszembe, te mit gondolsz, ebédre menjünk vissza a szállodába, vagy együnk valami más helyen, amit útközben találunk?
- Nem is tudom, mindkettőnek megvan a maga előnye. Szerintem bízzuk a véletlenre, majd ha megéhezünk meglátjuk melyik megoldás válik be jobban az adott pillanatban.
-Rendben, de akkor most lépjünk ki egy kicsit, az már a kastély egyik tornyának a csúcsa, amit ott a háztetők felett látni.
