- Te biztos vagy abban, hogy ez az az izgalom és kihívás, amiről Vicces beszélt, amikor kvázi rákényszerített, hogy belépjek a testületben. - kérdezte Daemon a mellette lévő munkaállomásnál ülő Idegtől.
- Tessék? - kérdezett vissza az értetlenül.
- Hát ez az, hogy nem nagyon tetszik. Már egy hete csak bámulunk bele a nagy semmibe és várjuk, hogy történjen végre valami. Az, hogy néha rácsapok a kezére pár felbátorodott kezdő hackernek, akik mondjuk a nemzeti bank szerverét próbálgatják törni, az nem az a kihívás, mitől borsódzni kezdene a hátam és megremegne a kezem a billentyűzet fölött.
- Neked már az is baj, ha egy hétig senki sem támadja meg komolyan szegény kis hazán informatikai infrastruktúráját? - csóválta a fejét rosszallóan Ideg. - Szerintem te valahogy fordítva vagy bekötve. Mindenki a helyedben röpködne a boldogságtól. Itt vagyok például én...
- Ne is mondd, látom. Csak nehogy belealudj a végén a nagy röpködésbe. Esküszöm ennél még az IT-tkok-nál is izgalmasabb dolgok történnek mostanában.
- Na az biztos. - vigyorodott el a kis-főnök. - Igénytelen biztosan el van olvadva a régi-új főnökétől és attól, hogy újra a keze alatt dolgozhat. Biztosan alig tudták abbahagyni egymás kezének szorongatását amikor hosszú idő után szerencsésen viszontlátták egymást.
- Nem vagy te egy kicsit rosszindulatú véletlenül?
- Ugyan már. Maximum realista. - röhögött most már teli szájjal Ideg. - Mit nem adnék érte, ha láthatnám, mi folyik ott most. Bár ha jobban belegondolok, ez nem is olyan lehetetlen kívánság.
- Csak nem akarsz beállítani oda váratlanul, hívatlanul és minden különösebb ésszerű ok nélkül?
- Nem venném magamra, hogy a személyes jelenlétemmel megzavarjam az éppen csak alakulóban lévő érzelmi viszonyokat. Viszont amióta az internetet és a web-kamerát kitalálták, azóta nem is kell az embernek a lábát koptatnia ilyen ügyekben.
- Rosszat sejtek... - egyenesedett fel a székében Daemon. - Csak nem akarod feltörni a saját fedőcégünk rendszerét a saját központunkból?
- Miért ne? Sehol sem olvastam a szabályzatban, hogy nem ellenőrizhetjük a saját külső egységeinket az interneten keresztül.
- Először is ez nem ellenőrzés, hanem kíváncsiskodás. Másodszor egy be nem jelentett ellenőrzés általában a bizalmatlanság érzését kelti az ellenőrzöttekben.
- Hogy te milyen aggályos és erkölcsös hacker vagy... Nem is értem, hogy ilyen magas szintű morállal hogyan vetemedhettél olyasmire anno, amiért elkaptunk.
- Ha most velem is elkezdesz személyeskedni, akkor bokán rúglak. És a Blackbox-ért ígért összeget is leverem rajtad.
- Jaj de megizmosodtál ebben a nagy tespedésben itt. - képedt el Ideg. - Esetleg eljött az idő, hogy tartanom kell tőled? Egyébként pedig, amint azt már többször is tisztáztuk, az a pénz nem jár neked, lévén, hogy az eszközt nem kaptuk kézhez használható állapotban. Mert te szépen össze törted az utolsó pillanatban.
- Ha esetleg egyedül nem lennék elég fenyegetés neked, majd megkérem a srácokat az operatív részlegből, hogy segítsenek egy kicsit. Alfa úgyis beígért neked nemrég némi ingyenes arcplasztikát, ha esetleg elfelejtetted volna. A gépet pedig igenis megkaptad. Az más kérdés, hogy nem tarthattad meg.- vágott vissza Daemon.
- Jól van na, nem kell mindent véresen komolyan venni. - fintorodott el Ideg. - Inkább nézzük meg, hogy mit is csinálnak a mi kis szorgos munkatársaink az ország legmenőbb informatikai kft-jénél. Jó kis ujjgyakorlat lesz neked is, nehogy elrozsdásodj.
- És azt honnan veszed, hogy én ebben segíteni fogok neked? - húzta fel meglepetten a szemöldökét Daemon. - Ha Ariel nem is, de Igénytelen simán kiszúrhatja, hogy valami nem stimmel. És ha lebukunk, akkor a főnök lekap minket a tíz körmünkről.
- Ne siránkozz már annyit, úgyis tudom, hogy a becsvágy fűt téged eléggé ahhoz, hogy segíts. Különben is majd megöl az unalom, alig várod, hogy csinálhass végre valamit.
Vicces behúzta a cipzárt a kézitáskáján és felállt a székéről. Rámosolyodott az asztal másik oldalán ülő férfire és kezet nyújtott neki.
- Nagyon köszönöm Szabó úr, hogy időt tudott rám szakítani, de most sajnos mennem kell. Amint valami fontos adódik, jelentkezni fogok megint.
- Én örülök, hogy be tudott nézni hozzánk. - mondta a férfi miközben a szeme az előtte lévő monitorra tévedt. - Várjon csak egy pillanatot legyen kedves.
- Mi történt?
- Semmi rendkívüli, de erre szánnom kell egy percet, ha megengedi. - mondta az egykor volt alezredes, miközben géppuskaropogásnak ható billentyűzet nyomkodást produkált. - Azután természetesen kikísérem.
- Lenyűgözően gyorsan tud gépelni. - jegyezte meg Vicces.
- Ezt bóknak veszem. Bár kétségtelenül az egyik legjobb voltam az alosztályon annak idején, még a hivatásos gépírónők sem tudtak versenyre kelni velem. De a szanatóriumban töltött idő ennek a képességemnek sem kedvezett. Nem tudtam gyakorolni, mert persze nem engedtek gép közelébe. Még írógép közelébe sem. Biztos attól tartottak, hogy hirtelen felindulásból megírom a memoárjaimat.
- Ilyen veszélyesek lennének az emlékei?
- Veszélyesnek talán nem veszélyesek, de sokaknak esetleg kényelmetlenek lehetnek. - futott át egy fanyar mosoly a férfi arcán. - De hagyjuk. Ezzel már meg is vagyok. Mehetünk.
Kisétáltak az irodából, keresztül a ügyfél-téren és a recepción a bejárathoz. Út közben Ariel és Igénytelen elköszönt Viccestől, ahogyan egy ilyen helyen az ügyfelektől szoktak, annak ellenére, hogy most éppen senki sem volt jelen, aki ne lett volna ebbe a kis játékba beavatva. Sohasem lehet tudni, hogy ki, honnan és hogyan figyel éppen. A bejáratnál Vicces és Szabó még egyszer kezet ráztak.
- Mielőtt elfelejteném, legyen kedves megmondani az egykori első-helyettesemnek, hogy meglátásom szerint a munkaidejét hasznosabban is eltölthetné és, hogy én elméleti vonalon még a szanatóriumban is továbbképeztem magamat. - súgta Szabó a nőnek, majd jól hallhatóan, hangosan annyit mondott. - Köszönjük, hogy hozzánk fordult és remélem máskor is állhatunk szolgálatára. Viszont látásra!
- Nem tudom mire gondol a volt beosztottjával kapcsolatban, de átadom az üzenetét. - súgta vissza Vicces, aztán jól hallhatóan ő is a szerepe szerint válaszolt. - Nagyon köszönöm. Viszont látásra!
- Történt valami a távollétemben? - kérdezte Vicces a munkatérben tartózkodóktól, valamivel később, amikor megérkezett a központba.
- Semmi. - felelte Daemon.
- Az ég világon semmi. Agyon untuk magunkat. - toldotta meg Ideg a rövid választ. - Malacpofa és Véráldozat a kiképzést gyűrik a lőtéren, Wotannak szabadnapja van, úgyhogy mi ketten unatkozunk itt duóban. Valahol lent a pihenőben megtalálod Tomcatet és Alfát is, ha látni akarsz még néhány unatkozó IVOst.
- Köszönöm, de nem vágyom rá. Viszont veled szeretnék beszélni, úgyhogy légy kedves kísérj el az irodámba.
- Parancs, értettem főnökasszony, máris repülök.
- Elég ha lépdelsz, de azt szaporán.
- Mi a probléma? - kérdezte Ideg amikor behúzta maga mögött a főnöki iroda ajtaját.
- Nem tudom. De remélem, hogy Te majd elmondod nekem.
- Én? De nekem semmilyen problémám sincs. Legalábbis ami a munkát vagy a szolgálatot illeti. A magánéleti dolgokat meg munkaidőben hanyagolnom kell, azt mondta legutóbb is.
- Ez nem is változott, azóta sem. Viszont most jövök a kft-től és Szabó a búcsúzáskor diszkréten megkért, hogy adjak át neked egy üzenetet, miszerint hasznosabb dolgokkal is tölthetnéd a munkaidődet. Viszont azt nem mondta, hogy mit tart haszontalannak. Nem hiszem, hogy mélyreható információi lennének arról, hogy Ti itt éppen unatkoztok. Hacsak nem beszéltél vele anélkül, hogy azt velem előre egyeztetted volna. - húzta fel a szemöldökét kérdően Vicces.
- Dehogy beszéltem vele, eszem ágában sem volt. Azt hittem levetted már, hogy én addig vagyok boldog amíg nem kell vele semmilyen formában sem érintkeznem. - fintorgott Ideg. - Mást nem mondott neked?
- Sokat nem, csak még annyit, hogy elméleti vonalon még a szanatóriumban is képezte magát. Bár nem egészen értem, hogy pontosan milyen elméleti vonalra utalhatott.
- Biztosan nem marxista-leninista szabadegyetemre... - vigyorgott Ideg. - Mondjuk az, hogy elméleti vonalon képezte magát, nem lep meg, mert gyakorlatra nem nagyon adtak neki ott lehetőséget, bármiről is legyen szó.
- Ne próbáld nekem elviccelődni a dolgot. Továbbra is felvilágosítást várok tőled arra nézvést, hogy mi történt köztetek és mikor.
- Hát a legutóbbi, amire tisztán emlékszem az az volt, amikor úgy egy éve berongyolt a régi központunkba és mindenféle idétlen tornagyakorlatokat végeztetett többek között velem is, mint például a térdepelés. Az után meg amikor legközelebb beszéltem vele, akkor már Te is ott voltál és úgy gondolom, hogy legalább annyira jól emlékszel rá, hogy mi történt, mint én.
- Látom, hogy hülyére akarsz venni és még a szavaimat is kiforgatod. - mondta Vicces kissé ingerülten. - De nem hagyom, hogy kihozz a sodromból. Ha se ő, se te nem vagytok hajlandóak konkrét információval szolgálni arról, hogy mi folyik köztetek, akkor nem erőltetem a dolgot. De amennyiben az összeférhetetlenségetek veszélybe sodorja az osztály biztonságos működését, akkor valamelyikőtök repülni fog. És közel sem biztos, hogy ő lesz az...
- Ne csináld már. Nincs itt semmi gond és nem is lesz. Igaz, hogy bizonyos érthető okokból nem lelkesedet érte és valószínűleg ő sem tartozik az én legodaadóbb rajongóim közé, de nem fogjuk kitörni egymás nyakát. És eszünk ágában sincs bárki mást a csapatból bajba sodorni. - ütött meg békülékeny hangot Ideg. - Rólam egyébként is tudod már, hogy olyan vagyok mint egy sündisznó. Kívül kemény, szúrós, de belül puha és meleg.
- Akkor ideje lenne mielőbb kifordítani magadat, mert a környezeted egyre kevésbé tolerálja a kemény szurkálódásaidat, ha eddig még nem vetted volna észre.
- Lehet, hogy igazad van, de mint parancsnokhelyettesnek, célszerű keménynek mutatkoznom, hogy az állomány előtt tekintélyem legyen. Különben nehéz lenne a fegyelmet fenntartanom. - adta elő az indoklását Ideg komoly képpel.
- Olyan érzésem van, hogy te nem tudod miről beszélsz. - válaszolt a főnöke. - Ebben az egységben semmi probléma sincs a fegyelem fenntartásával, az egy szem parancsnokhelyettest, vagyis téged, kivéve.
- Na ez azért már túlzás. - dohogott a férfi. - Egy jó szavad nincs ma hozzám.
- Adj rá okot és majd lesz.
- Majd igyekszem. Viszont most kérek engedélyt lelépni. - Ideg válaszra sem várva sarkon fordult és kisietett az ajtón.
- A mai, rendkívüli állománygyűlést azért tartjuk, mivel a csapatunk a mai nappal kiegészült és az újonnan érkezett, illetve a frissen visszatért három emberrel az állománytáblánk immár teljes. - kezdte mondandóját Vicces a székéről felemelkedve. - Legalábbis ami a központot illeti. A kft. helyzetére majd később visszatérek egy kisebb létszámú megbeszélésen. Nagyon örülök, hogy régi kolleginánkat újra a körünkben üdvözölhetem és remélem, hogy az IVO iránti önfeláldozó magatartásában a továbbiakban is bízhatunk.
- Én meg remélem, hogy a Kiképzővel töltött két hét után, legközelebb nem önfeláldozza magát, hanem lepuffantja a rossz-fiúkat mielőtt azok észbe kaphatnának. - jegyezte meg Wotan.
- A szándék eddig is megvolt, remélem mostanra a képesség is a helyére került. - mosolyodott el Véráldozat.
- A tudást a legjobb forrásból meríthetted az elmúlt két hétben. - mosolygott rá vissza Vicces. - Méghozzá egy olyan forrásból, ami mostantól, meghatározatlan ideig, csak nekünk áll majd rendelkezésünkre, mivel a kiképzőnk, Kiképző fedőnéven, mostantól szintén az IVO állományába tartozik.
- Így van. - biccentett a férfi barátságosan.
- És végül, egyenlőre ugyan csak jelölt ként, de szintén hozzánk került a nem olyan régen általunk begyűjtött Malacpofa, aki egyenlőre ugyan csak az ellenfeleink oldalán bizonyította tudását, de remélem, hogy a mi alkalmazásunkban is ugyanúgy, vagy még jobban helyt fog állni.
- Ez igazából az ő érdeke is, mert ha itt nem válik be, akkor olyan helyre fog kerülni, ahol sem ez a fene nagy barátságos légkör, sem a bőséges étel-ital ellátmány nem lesz jellemző, úgy mint itt. - szúrt oda egyet Ideg a túlsúlyos hackernek. - És akkor majd nicket módosíthat Malacpofáról, mondjuk Zörgőcsontra.
- Én már most, így az elején szeretném javasolni, hogy az étkezési szokásaimmal való viccelődést a jövőben inkább mellőzzük. Én sem foglalkozok azzal, hogy a többiek mit és mennyit esznek, jó lenne, ha ők sem foglalkoznának az én ilyen irányú viszonylataimmal. - szívta fel a vizet Malacpofa.
- Ígérem, hogy a jövőben nem fog előfordulni. - nyugtatta meg Vicces. - Csak a parancsnokhelyettes úrnak még nem sikerül kellően kifordítania magát. De ha nem boldogul vele hamarosan, akkor majd én besegítek neki.
- Hoppá... - reagált a hallottakra Alfa félhangosan.
- Talán akkor haladjunk tovább a gyűlés anyagával. - mondta Ideg, aki láthatóan kissé zavarban volt.
- Helyes. - hagyta rá Vicces. - Tehát, mivel az operátorok munkaterületén összesen négy munkaállomás van kialakítva és ez a négy bőven elégséges is minden lehetségesen felmerülő feladat ellátására, ezért az öt operátor közül mindig csak négy dolgozik, az ötödiknek huszonnégy órás szabadidő van biztosítva, amennyiben semmiféle rendkívüli esemény sem történik. Ettől csak Malacpofa beosztása tér el, aki az elkövetkező két és fél hónapban gyakorlatilag napi huszonnégy órában, heti hét napot dolgozik, vagyis tartózkodik a bázison, mivel számára az a legbiztonságosabb, ha most egy hosszabb időszakra teljesen eltűnik mindenki szeme elől, kivéve persze a miénket. Az éjszakai és hétvégi ügyeletet két operátor adja normál esetben. Természetesen rendkívüli helyzetben ez is módosulhat.
- És mi a helyzet az operatív részleggel. - kérdezett rá Béta.
- Az operatívoknak házon belül nem sok tennivalójuk akad, ezért munkaidőben hárman, ügyeletben csak ketten kell, hogy bent tartózkodjanak. Természetesen amennyiben akciót hajtunk végre akkor könnyen előfordulhat, hogy mind az öten csak álmodozni tudunk az otthoni, kényelmes ágyikónkról hosszú napokon keresztül. De azt hiszem egyikőtöknek sem újdonság, hogy ez egy ilyen szakma.
- Na tessék a végén még azt is megértem, hogy szakmám lett. - csóválta meg a fejét Tomcat. - És méghozzá ilyen...
- Legyél nyugodtan büszke rá öregem. - lapogatta meg a hátát Alfa. - Esélyed van rá, hogy úgy kikupálódsz, hogy már senki meg nem tudja majd mondani, mekkora csirkefogó voltál előtte.
- Gondolod? - kérdezte Tomcat, aztán egymásra vigyorogtak Alfával.
- Örülök, hogy kellően oldott hangulat kezd kialakulni az állomány körében .- mondta Vicces elégedetten. - Azt hiszem ezzel le is zárhatjuk az állománygyűlést. Mindkét csoport beosztását kifüggesztem a pihenőkben. Akinek éppen szabadnapja van az most azonnal el is mehet. Viszont mindig mindenki legyen kész rendkívüli riasztásra, nem szeretném, ha szükség esetén nem jönne össze a megfelelő létszám egy komoly akcióhoz.
