Vicces lassan, nyugodtan sétált lefelé a lépcsőházban. Csendes, nyugodt kis ház volt, még a szomszédaival is csak ritkán találkozott, akik úgy látszik más időbeosztás szerint éltek mint ő. Csak megszokásból nézett bele a postaládájába, mivel ilyen kora reggeli órán a postás még semmiképpen sem járhatott a házban. Legnagyobb meglepetésére egy közepes alakú borítékot talált a levelesládában. Sem címzett, se feladó nem volt a a borítékon, csak a hátoldalon, a bal felső sarokban egy apró szemet ábrázoló pecsét. Ahogy megtapintotta a borítékot határozottan érezte, hogy egy optikai adathordozót, vagyis CD, vagy DVD rejlik benne. Gyorsan becsúsztatta a táskájába, kisietett a kapun és beült a kocsijába. A reggeli forgalomban nem haladt ugyan túlságosan gyorsan, de azért egy fél óra alatt sikerült beérnie a központba. Éppen csak áthajtott a kapunál lévő sorompón, amikor a telefonja szöveges üzenet érkezését jelezte. Az üzenetet már csak akkor olvasta el, amikor a lépcsőházban lefelé tartott. Mindössze tizenhat szám, kis és nagybetűk kusza keveréke volt az üzenet, de egyértelműen A Szemtől érkezett.
- Jó reggelt! - köszönt az operátor-ügyeletben lévő Idegnek. - Szólj mindenkinek, hogy egy fél óra múlva állománygyűlés az irodámban.
- Neked is jó reggelt. - válaszolt Ideg. - Semmi puszi, csak állománygyűlés?
- Munkaidőben még mindig nem puszilkodunk, de este esetleg elmehetünk valahová együtt.
Kilenc órakor az utolsó beérkező is elfoglalta a helyét a főnöki irodában. Vicces átnyújtotta a disc-et Daemonnak.
- Indítsd el a lejátszást és tedd ki a kivetítőre. Itt van a kód, mert jelszót is fog kérni. - mondta és lerakta a mobiltelefonját a laptop mellé.
- Máris indítom. - válaszolta Daemon.
A kivetítőn egy, a filmtekercsek elejéről ismert visszaszámlálás kezdett el peregni, majd egy nagy bőrfotel vált láthatóvá, amelynek felső pereme felett egy kopasz fejbúb kandikált ki.
- Üdvözlöm az állományt és gratulálok a jól végzett munkához. - a tiszta, jól érthető hang elárulta, hogy ugyan a kamera a beszélő háta mögött helyezkedik el, de a mikrofon, amibe beszél, minden bizonnyal előtte van. - Az önök hatékony felderítésének a nyomán, a tegnapi nap folyamán, nemzetközi együttműködéssel, Párizsban sikeresen elfogtuk a kutatási dokumentáció és vele együtt a gyártási technológia megszerzésére szervezett csoport jó néhány tagját, éppen amikor a Magyarországról érkezett küldeményt kézbesítették a számukra. Sajnos nem sikerült minden egyes tagot lefülelni, mert egy Ázsiából szervezett csoportról van szó, akik a megszerzett információkat japán, illetve kínai érdeklődőknek szándékoztak továbbadni. A tényeket ismertettük a kutatás vezetőjével is, aki így belátta, hogy a munkájuk eredménye valóban nincs biztonságban megfelelő őrizet nélkül, tehát mostantól az önök fedett tevékenységére nincs szükség, a további védelmet az elhárítás hivatalosan delegált tagjai fogják ellátni. Természetesen amikor a tényeket ismertettük Tapasztó úrral, nem említettük Kress Maya szerepét az ügyben, így az ő személye nem kompromittálódott és a továbbiakban sem fogják összefüggésbe hozni az önök osztályával. A különleges helyzetre való tekintettel úgy döntöttem, hogy az önök által begyűjtött, Malacpofa fedőnéven dolgozó hacker három hónapos próbaidőre felkerül az állománylistára. A próbaidő alatti tevékenysége alapján fog eldőlni, hogy azután véglegesítésre kerül-e, vagy valamilyen egyéb, szigorúan őrzött objektumba, nagyon hosszú időre. Természetesen az IVO központon kívüli minden lépését pontosan követi majd az elhárítás, de az objektumon belül az önök feladata lesz a megfelelő felügyelet biztosítása. Ezen kívül az osztályuk részéről felmerülő egyéb személyi igényeket is alaposan átgondoltam, így a holnapi naptól az önökkel előzőleg együtt dolgozó kiképző is az IVO állományába kerül át hivatalosan. Továbbá a hét végével Szabó úr is távozhat a szanatóriumból, hogy a jövő hét elejétől átvegye az IT-tkok Kft. vezetését. Ennek tükrében most egy ideig ne legyenek különleges igényeik, kéréseik, mert előfordulhat, hogy úgy kezdem majd érezni, hogy kissé elszemtelenedtek. További eredményes, jó munkát kívánok maguknak. A disc-et hagyják a meghajtóban, automatikusan felülírja magát semleges információkkal. Utána természetesen semmisítsék meg.
A felvétel elsötétült, majd a lejátszás leállt. Kisvártatva surrogás hallatszott az optikai meghajtóból, amint az adathordozó felülírása megkezdődött.
- Nos mindenki hallotta. - törte meg a csendet Vicces. - A főnökünk elégedett velünk. Szerencsére.
- Tehát ő lenne A Szem? - kérdezte Ideg. - Mondjuk eléggé érdekes, hogy a felvételen többek között a szemét sem láthattuk.
- Úgy tűnik, hogy végtelenül elkötelezett híve a teljes fedésben való tevékenykedésnek. - jegyezte meg Béta. - A régi iskola szerint bármilyen fedett tevékenység esetén az a legbiztosabb, ha az érintettek a lehető legkevesebb valós, könnyen beazonosítható információval rendelkeznek egymásról, így esetleges lebukásukkor semmilyen körülmények között sem áll módjukban a csoport, vagy szervezet más tagjait, azonosítani, vagy lebuktatni.
- Ez mondjuk ott biceg egy kicsit, hogy mi ugyan semmit sem tudunk róla, de gyanítom, hogy ő bőven mindent tud rólunk. - vetette közbe Wotan.
- Hagyjuk most a nagyfőnök vesézését és foglalkozzunk inkább lényegesebb dolgokkal. - javasolta Vicces. - Holnaptól beül Malacpofa is az operátorok közé és amint hallottátok, házon belül a mi felelősségünk, hogy mit és hogyan csinál. Tehát figyeljetek oda, hogy sohase maradjon egyedül sem a munkatérben, sem egyéb helyen.
- Akkor a WC-re is kísérjük el? - élcelődött Daemon.
- Oda talán nem szükséges. - vonta meg a vállát Vicces. - Bár ki tudja. Egyenlőre még nem ismerjük eléggé pontosan sem őt, sem a képességeit. Minden esetre nem kell neki mindent teljes részletességgel, tövéről-hegyére elmesélni velünk és az objektummal kapcsolatba. Elég, ha mindig csak annyi információt kap, ami az éppen végzendő munkához feltétlenül szükséges. Az pedig, különösen az első két hétben nagyjából a semmivel lesz egyenlő, mivel Véráldozattal együtt az első két hetüket a Kiképző keze alatt fogják tölteni, a bázison kívül.
- Nagyszerű. Akkor van extra két hetünk amikor nem kell senkit pesztrálgatni és lazíthatunk egy kicsit. - összegezte Alfa.
- Egyenlőre úgy tűnik. - mosolyodott el Vicces. - De tudjátok, hogy a mi szakmánkban semmit sem lehet pontosan előrelátni.
- Segítsek vinni a csomagját? - kérdezte Vicces udvariasan.
- Nagyon köszönöm, de igazán nem nehéz. - felelte az egykor volt alezredes. - Különben is hogy nézne ki, hogy én, a szemre életerős férfi hagyom, hogy egy csinos, fiatal hölgy cipelje a csomagomat?
- Nyugodjon meg, azok akik ezt hivatalból szemmel tartják, tisztában vannak a valós helyzettel. A be nem avatott szemlélőket viszont valószínűleg nem nagyon érdekli a mi kis kettősünk.
- Minden esetre nagyon kedves öntől, hogy eljött értem ide. - mondta Szabó miközben a szanatórium kapujában állva még egyszer visszanézett az épületre. Aztán mindketten beültek Vicces gépkocsijába és elindultak a város felé.
- Azt ön is tudja, hogy az udvariasságon és a kedvességen túl, más, sokkal praktikusabb oka is van annak, hogy én fuvarozom haza. - mondta Vicces, miközben a lassan csordogáló forgalomban haladtak a belváros felé. - Mostantól hivatalosan is munkatársak vagyunk, egész pontosan ön az én beosztottam, ugyanakkor nem sok információval rendelkezem magáról, azokat kivéve, amiket a személyi anyagában olvastam.
- Ezzel tisztában vagyok.
- Eddigi rövid találkozásainkból annyit minden esetre le tudok szűrni, hogy nagyon hihetően tud hazudni, szemrebbenés nélkül.
- Nem kell magának magyaráznom, hogy ez a szakmánkkal jár, hiszen maga ugyanezt az ipart űzi, még ha nem is olyan régóta, mint én.
- Valóban. - hagyta rá Vicces. - A mostantól betöltött pozíciójában is ez lesz az elsődleges, de nem az egyetlen feladata. Az IT-tkok kft.-t remélhetőleg sok kisebb-nagyobb, informatikai vonalon érintett cég fog ja a jövőben különböző megbízásokkal megkeresni. Ennél fogva nagy az esély arra, hogy miközben mi segítünk nekik a titkaikat mások előtt biztonságban tudni, mi magunk képesek leszünk értékes, vagy éppen életbevágóan fontos információkhoz jutni tőlük. Viszont ha erre a tevékenységünkre fény derül, akkor sokkal többet veszíthetünk, mint a fedőcégünk jó hírnevét. Tehát remélem, hogy számíthatok arra, hogy mindig, minden körülmények között a szakmai tudása legjavát fogja beleadni a munkájába. Természetesen mindig, minden információt, ötletet velem fog megosztani elsőként, önálló akcióról, vagy akárcsak kezdeményezésről, szó sem lehet.
- Kérem ne nézzen kezdőnek, tisztában vagyok a feladatommal és a lehetőségeimmel is. Sőt az sem titok előttem, hogy az én beszervezésemmel maga mekkora felelősséget vett a vállára. Megnyugtathatom, hogy nem kell semmitől tartania velem kapcsolatban, minden körülmények között az elvárásainak megfelelően fogok helytállni.
- Megnyugtató ezt hallani öntől alezredes úr.
- Ne szólítson így kérem. Pontosan tudja, hogy a rangomtól hivatalosan megfosztottak, röviddel az elfogásom után. - mondta Szabó rosszkedvűen. - Én pedig azt tudom pontosan, hogy az ön újonnan felállított egységében nem szokás rangokat használni.
- Nocsak. Honnan veszi ezt az információt?
- Maga sem gondolja komolyan, hogy el fogom árulni. - mosolyodott el elégedetten az immár rang nélküli egykori hírszerző. - Legyen elég annyi, hogy pusztán azért mert hosszabb ideig gyengélkedtem, a látásom, hallásom és a sok mindenre kiterjedő érdeklődésem továbbra is megfelelően működik.
- Ennek örülök. Már csak az kell, hogy mindezen képességeit az IVO szolgálatába állítsa újra. - szögezte le Vicces. - A hétvége a pihenésé, de hétfőn meg fogom látogatni az új munkahelyén.
- Az ön látogatását mindig örömmel fogadom.
Ideg lezser mozdulattal huppant a székre Viccessel szemben a színes hangulatvilágítású csendes kis bárban.
- Remélem főnök, elnézed nekem, hogy késtem öt percet, de a váltás későn érkezett és a péntek esti forgalom is lassabban csillapodik a városban mint általában.
- Te már megint kevered a helyszíneket és a helyzeteket. - vonta fel a szemöldökét Vicces. - Itt és most nem vagyok a főnököd és nem is igazán érdekel, hogy mi volt a váltással.
- Hát hallod, rajtad is elég nehéz eligazodni. - nevetett Ideg.
- Pedig szerintem nagyon egyszerű, van egy nő, aki a munkaidőben a főnököd, munkaidőn kívül pedig a kedvesed. És a kedvesed nagyon udvariatlan dolognak tartja hogyha megváratod a randevún. Viszont szerencsédre ezért a főnöködtől nem kapsz semmiféle elmarasztalást.
- Kissé skizofrénnek érzem a helyzetet. - csóválta meg a fejét Ideg. - És ez nem javulni, hanem romlani fog érzésem szerint ha elveszlek feleségül és gyerekeink is születnek.
- Ez most honnan jutott eszedbe?
- Lehet, hogy a főnököm már elfelejtette, de te igazán emlékezhetnél rá, hogy a nem túl távoli múltban, amikor láncra fűzve töltötted az idődet, mint valami élő medál, azt ígérted, hogy amennyiben megszabadítalak, hozzám jössz feleségül.
- Lehet, hogy csak a pánik, a félelem mondatta velem. - kacsintott Vicces.
- Nem hinném, nekem, nagyon meggyőzőnek tűnt, hogy komolyan gondolod.
- Na jó, komolyan gondoltam. Viszont azt sem akkor sem azóta nem kérdeztem meg, magadtól pedig nem mondtad el, hogy neked van-e ilyen irányú, mármint házasodási, szándékod velem kapcsolatba.
- Az elmúlt hetekben történtek bizonyos zavarba ejtő változások a viselkedéseddel kapcsolatban. - komolyodott el Ideg. - De én továbbra is szeretlek téged. Viszont a kapcsolatunkat szerintem nem ártana újra alapozni, ha hosszabb távra tervezünk egymással.
- Korrekt megfogalmazás a részedről. A végén még megérjük, hogy benő a fejed lágya és elkezdesz komoly férfi módjára viselkedni.
- Te most hízelegsz. Vagy csak nem meg akarsz főzni engem?
- Téged nem, de esetleg egy vacsorát neked igen. Úgyhogy, ha van kedved nálam vacsorázni, akkor igyunk valamit, aztán haza kísérhetsz. - mosolyodott el Vicces.
Ideg óvatosan kinyújtotta a karjait, hogy mozdulatával fel ne ébressze a mellette alvó nőt, majd könyökeit újra behajlítva a tarkója alá tette a kezeit. Lassan nyugodtan lélegzett és közben a kelő nap visszfényeinek a játékát bámulta a plafonon. Kipihent volt és kellemesen ellazult. Úgy érezte lassan visszatalál majd régi önmagához, visszatér eddig veszni látszott magabiztossága. A szeretett nő mocorogni kezdett mellette, ő átölelte a derekát és belecsókolt a nyakába.
- Jó reggelt kedvesem. - mondta.
- Máris reggel lenne? Biztos vagy benne? - kérdezte Vicces még félálomban.
- A nap már kisütött, a madarak csiripelnek, meg minden hasonló. Én pedig rohadtul éhes vagyok.
- Micsoda romantikus férfi... - jegyezte meg vitriolosan a nő miközben felült az ágyban. - Csak úgy árad minden szavadból a szerelmi harmónia.
- Miért, szerelmes férfi nem lehet éhes? Vagy pusztán arról van szó, hogy a szerelmes nők sohasem éhesek, ezért várnak el valami hasonlót a párjuktól is?
- Ne forgasd ki a szavaimat, mert mindjárt lelöklek az ágyról. - mondta Vicces tettetett agresszivitással a hangjában.
- A lökdösődésre semmi szükség, felkelek magamtól is és csinálok egy kávét, ha kérsz akkor neked is.
- Köszönöm, kérek.
- Esetleg hozhatok neked reggelit is az ágyba, ha akarod. - mondta a férfi az hálószoba ajtóból visszakacsintva.
- Tudod, jól, hogy én mást szeretek az ágyban tőled, nem a reggelit.
- Majd igyekszem nem elfelejteni. - jött a válasz már a konyhából.
- Ajánlom is, hogy ne felejtsd el. Ahogy azt sem, hogy hétfőn reggeltől megint a főnököd vagyok, amíg a munkaidő le nem telik.
- Ne is mondd, borzasztó még belegondolni is. - fanyalgott Ideg. - Szerencse, hogy addig még éppen huszonnégy óránk van hátra.
