Az ajtót résnyire nyitva kukucskált be a laborba Maya. Erre ugyan semmi szüksége nem volt, hiszen bármikor örömmel fogadták az itt dolgozók, de mostani céljának elérése érdekében szüksége volt rá, hogy még az átlagosnál is aranyosabbnak, cukibbnak hasson, ha az esetleges gyanút el akarja altatni, még mielőtt az egyáltalán felébredhetne.
- Üdvözlet a nagy fehér tudósoknak! - köszönt kisvártatva, még mindig az ajtórésből befelé pislogva. - Esetleg jelentéktelen, de mégis szerénytelen személyem beléphet ebbe a szentélybe?
- Jajj, ki tisztelt meg minket a látogatásával?! Nem is merem elhinni. - örvendezett az ajtóhoz legközelebb álló, harminc év körüli szemüveges férfi munkájából felnézve.
- Vigyázat kollégák, berepült egy méhecske! Nehogy megcsípjen valakit! - viccelődött egy másik, fiatalon kopaszodó, fehér-köpenyes kollégája egy plafonig érő berendezés mögül kikukucskálva.
- Hát téged mi szél fújt erre, matematikusok gyöngye? - kérdezte a laborvezető aki ebben a percben lépett be a még mindig nyitva lévő ajtón.
- Hallottam, hogy Ti itt nagy dolgokat visztek végbe, szégyenszemre teljesen nélkülem. - mondta Maya látványosan mű-durcásnak mutatva magát.
- A grafén áttörésre gondolsz?
- Igen, pontosan arra. Állítólag egy halom új elméletet kreáltatok, szaftos kis matematikai problémákkal megfűszerezve és én ebből a jó kis buliból maradtam ki. Méghozzá önhibámon kívül.
- Igazán ne haragudj kérlek, amiért ezt most kivételesen házon belül oldottuk meg és nem rohantunk a matematika élő istennőjének a lába elé borulni, hogy segítségéért könyörögjünk. - szúrt oda játékosan a laborvezető. - De most, hogy itt vagy, kérdezz bátran és mi elmondjuk, hogy hogyan lettünk ennyire zseniálisak. Csak aztán ki ne fecsegd amit hallasz, mert ez a nagyvilág számára még le nem leplezett titok.
- Ha ekkora titkokat őriztek, akkor nem kellene ide néhány marcona, állig felfegyverzett őr a teljes biztonság kedvéért? - kérdezte Maya tettetett csodálkozással.
- Nekünk bőven elég, ha Te magadtól lakatot teszel a szádra. - mondta a szemüveges kolléga, játékosan nyelvet öltve a lányra.
- Azt hiszem azt mindenki tudja rólam itt, hogy nem vagyok egy pletykás típus. - mosolygott Maya. - De ezt azért komolyan gondolom, hogy a kutatási eredményeteknek komoly értéke van és biztosan nem árt vigyázni rá, nehogy valaki megdobbantsa és aztán világgá kürtölje, mint saját szerzeményt.
- E miatt nem aggódunk. A tudás nagy része úgyis a fejünkben van. Amit lejegyeztünk az itt van merevlemezeken és egyéb adattárolási formátumokban. - nyugtatta meg a laborvezető. - Senki semmit ki nem vihet a laborból. Illetve idegen nem léphet be a laborba, még a takarító személyzet sem. Inkább magunk takarítunk. Hosszú idő óta Te vagy az egyetlen aki bejött, de majd rajtad tartjuk a szemünket.
- Kössz... - fanyalgott egy kicsit Maya a látszat kedvéért.
- Azért ha gondolod, takarítani segíthetsz. - szállt be az ugratásba a kopaszodó ifjú tudós is. - Seprűt, lapátot ott találsz a szekrény mellett.
- Te csak nyugodtan matassál tovább a spektrométereden, én meg majd szólok, ha takaríthatnékom támad. - feleselt Maya, belemenve a kölcsönös ugratásba. - És egyébként is mi van ha olyankor jön be valaki amikor Ti nem vagytok itt? Én munkaidőben jöttem, egyértelmű, hogy nem vezethet hátsó szándék.
- Az ajtó dupla vastag acél- és ólomlemezzel bélelt. Csipkártyás ajtózár, tizenkét jegyű PIN kóddal és ujjlenyomat leolvasóval. Ez védi a labort amikor éppen egyikünk sincs itt. Természetesen a riasztórendszer jelez illetéktelen behatolás esetén és kint a folyosó végén éjjel nappal egy fegyveres biztonsági őr posztol. - summázta a laborvezető. - Ha sikeresen megnyugtattalak a biztonságunkkal kapcsolatban és az is érdekel, hogy mit hoztunk össze grafén ügyben, akkor gyere be velem az irodámba, megmutatom a legérdekesebb részleteket.
- Naná, hiszen ezért jöttem. - mosolygott lány és követte a házigazdáját.
… ezért úgy gondolom, hogy bárki legyen is az, aki meg akarja szerezni a kutatási dokumentációt, személyesen, a maga fizikai valójában kell, hogy odamenjen érte. - összegezte Maya a tapasztalatait alig másfél órával később az IVO központban a többiek számára. - Más járható út nem látszik.
- Igen, eddig is ez volt az elképzelésünk, de Te most megerősítetted a feltevésünket. - bólintott rá Vicces. - A dolog természetéből kifolyólag azt is kizárhatjuk, hogy valamilyen erőszakos akció keretében próbálna valaki, vagy valakik behatolni a laborba, ez a tudományos-ipari kémkedés területén egyébként sem jellemző megoldás. Tehát marad a beszivárgás, vagy az észrevétlen behatolás.
- A beszivárgást felejtsétek el. A kutató csapat összeszokott társaság. Csakúgy nem lehet hozzájuk csatlakozni, maximum, ha ők kérnek fel rá valakit. Megkérdeztem Leventét, de azt mondta, hogy erre már nem fog sor kerülni, mivel a munka nehezén már túl vannak és jelenleg nincs olyan részfeladat amit maguk ne tudnának megoldani. Egyébként is ha felkérnének valakit, az mindenképpen olyan kaliberű tudós lenne, aki nem hiszem, hogy akár gondolna a dokumentáció ellopására.
- Ebben az esetben valami trükkös, lehetőleg észrevétlen behatolás az egyetlen út amivel a rossz fiúk megpróbálkozhatnak. - vonta le a következtetést Ideg.
- Akárhogyan is legyen az egyetlen lehetőségünk, hogy nyakon csípjük őket az, ha ott vagyunk beavatkozásra készen. - mondta Vicces. - Maya, te igyekezz minél több időt tölteni az intézetben, találj ki valamit, hogy ésszerűnek tűnjön a jelenléted és amikor teheted nézz be a laborba is, de vigyázz ne vidd túlzásba a jelenlétet, nehogy akárki gyanút fogjon. Lehet, hogy már jó ideje figyelik a labort akik be akarnak hatolni, nem lenne jó ha megzavarnánk őket és kicsúsznának a markunkból.
- Rendben, nem lesz gond.
- Daemon, Wotan, ti a álljatok rá az intézet biztonsági rendszerére, ha lehet kövessük figyelemmel a mozgást az egész épületben. Ahol nincsenek biztonsági kameráik oda majd mi csempészünk be néhány rejtett kamerát.
- Máris kezdjük a munkát. - válaszolta Daemon és kisietett az irodából, nyomában Wotannal.
- Alfa, te takarítani fogsz és ezt most nem lőcsölheted rá Wotanra, ugyanis, holnaptól a MTA által hivatalosan alkalmazott takarító személyzet tagja vagy, az adminisztrációt a megbeszélés után megejtem. A padlósikálás mellett a legfontosabb feladatod a rejtett kamerák elhelyezése lesz, ezen felül pedig szemed, füled nyitva tartod és azonnal jelentesz, ha a legkisebb gyanús jelet észleled.
- Parancs, értettem. - jött a rövid, katonás válasz.
- Ideg, te pályát módosítasz és elhelyezkedsz, papíron, a biztonsági cégnél, aki az épületet felügyeli. Természetesen azt a posztot fogod állandóra megkapni, ami a laborhoz a legközelebb esik. Remélem nem esik majd nehezedre a laza, linkeskedő, fél-profi biztonsági őrt eljátszani.
- Úgy ismersz főnök? - vigyorgott kajánul a megszólított. - ha akarod még le is ittasodom szolgálatban.
- Arra semmi szükség, józanul is elég idétlen tudsz lenni. A tiszta fejre egyébként is szükséged lesz, mert ha valami fontos dolog elkerüli a figyelmedet, akkor kitekerem a nyakadat. - öltött szigorú arckifejezést Vicces. - Maya mit gondolsz mennyi ideig kell majd pesztrálnunk a labort, mire értelmét veszíti bármilyen behatolási kísérlet?
- Ha arra gondolsz, hogy mikor fogják az anyagot hivatalosan, a maga teljességében publikálni, nem tudok semmi biztosat mondani. Minden estre a srácok úgy gondolják, hogy talán harminc-negyven nap kell még mire mindent lezárnak.
- Nos akkor a legjobb ha úgy kalkulálunk, hogy egy nagyon hosszú hónap elébe nézünk. Munkára mindenki és folyamatos jelentést kérek mindenről.
- Nos, hogy haladtok a feladat megoldásával? - állt meg Vicces Daemon mellett, aki elmerülten tanulmányozta a képernyőjén futó adatokat.
- A biztonsági rendszerben már bent vagyunk. Az össze riasztó és tűzjelző jeleit nyomon tudjuk követni. Itt vannak a biztonsági kamerák képei is. Sajnos olyan kamera nincs ami direkt a labor ajtajára irányulna, de olyan van ami nagyjából elfogadható betekintést enged arra a folyosóra. Azért ha biztosra akarunk menni, akkor legjobb ha felteszünk egy saját kamerát az ajtóra irányítva.
- Nem gond, Alfa ezzel fogja kezdeni holnap. - bólintott a főnökasszony. - Mi a helyzet a bejáratokkal?
- Az épületnek két nagyobb bejárata van, úgy is mondhatjuk két főbejárat, az egyik az északi, a másik a keleti oldalon, de az északit szinte állandóan zárva, gondolom nem akarnak két recepciót fenntartani egy intézményen belül. Ezen kívül van még néhány kisebb közvetlen bejárat egyes műszaki részlegekhez. A főbejáratok jól be vannak kamerázva. A műszaki bejáratok pedig vagy mágneskártyával, vagy chipkártyával működnek és rá vannak kötve a központi riasztórendszerre. - referált Wotan. - Folyamatosan figyelünk minden bejutási lehetőséget. Szerencsére az épület körüli parkolók miatt kívül is elég sok biztonsági kamera van, így szinte mindent látunk.
- Nagyszerű. Akkor már csak az a fontos, hogy éberek legyetek. Osszátok be úgy az időtöket, hogy mindig legyen valamelyikőtök a monitor előtt, ne maradjon a rendszer őrizetlenül egy pillanatra sem.
- Rendben főnök, úgy lesz. - mondta Daemon.
- Ha pedig bármi rendkívülit tapasztaltok, azonnal hívjatok. Nem számít, hogy mennyire apróság, nyugodtan ébresszetek fel akár az éjszaka közepén is. Világos?
- Mint a nap. - darálta Wotan a választ.
Reggel hét óra múlott néhány perccel, az épület lassan elkezdett ébredezni. Az emberek sűrű egymásutánban érkeztek munkába, gyakran még álmos tekintettel pislogva az erős reggeli napfényben és tűntek el különböző különböző ajtók mögött, hogy megkezdjék a napi tevékenységüket. Ajtók nyíltak és csukódtak, néha csendesen, néha hangosabban, a rajtuk keresztül sietők egyéni habitusától függően.
A főfolyosó egyik kereszteződésében álló biztonsági őr mellett egy takarító sietett el, kézikocsin tolva a kellékeit, igyekezett, hogy még időben letudja a reggeli reszortját. Siettében a biztonsági őr hangja állította meg.
- Cimbora, figyelhetnél kicsit jobban is. Majdnem áttoltad a lábamon azt a batárt.
- Elnézést, nem volt szándékos, csak el voltam gondolkozva. - válaszolt kelletlenül a széles vállú takarító.
- Gondolkozás helyett inkább nézz az orrod elé, mert a végén még elgázolsz valakit azzal az egylovas kocsival. - poénkodott az egyenruhás.
- Csak legyen vége ennek az egésznek, majd jól kicsipkézem a szád szélét. Nem érdekel, hogy a főnököm vagy. - morogta maga elé a tisztasági felelős távoztában.
- Hallottam ám. - szólalt meg a fülében a mini adó-vevőn Ideg. - Nem szép dolog az elöljáródat fenyegetni.
- Nem érdekel. Baromira unom már ezt az egészet. Két hete esz itt minket a penész és semmi sem történik. Lehet, hogy vaklárma volt az egész. Én meg az MTA legjobban fizetett takarítója vagyok, a nagy semmire. Egyébként sem kifejezetten vágytam takarítói karrierre.
- Én sem azért jelentkeztem hírszerző tisztnek, mert egyenruhás díszpinty akartam lenni. Arra a célra a díszszázad sokkal megfelelőbb lett volna. Most mégis itt feszítek élére vasalva, mint valami kirakati próbababa. Úgyhogy száj becsuk, szem kinyit.
- Ne privát-beszélgessetek a rádión, mert valakinek még feltűnik és a jobbik eset, ha csak azt hiszi, hogy meg vagytok zakkanva és magatokban beszéltek. - reccsent bele Vicces hangja a fiúk társalgásába.
- Bocs főnök, de rohadtul unjuk már magunkat. - mondta Ideg kedvetlenül.
- Az a ti bajotok. De ha elszúrtok valamit és bukik az akció az meg mindannyiunk komoly baja lesz. Szóval rádiócsend mindaddig amíg valami valóban fontos dolog nem történik. - mondta Vicces ellentmondást nem tűrő hangon. - És ha Maya megérkezik, jelezzétek neki, hogy ne felejtse el szokás szerint átnézni a mai napra várt látogatók listáját. Ideg, csak bólints ha hallottad, látlak a monitoron.
Ideg bólintott, aztán egy gyors körbepillantás után nyelvet öltött a biztonsági kamerára és elégedett vigyorral az arcán arrébb sétált.
- Gyerekes vagy, mint mindig. - szögezte le Vicces. - Én most kiszállok, beszélünk, ha van valami.
Az ebédidő közeledtével egyre többen jelentek meg a büfé-étkezde környékén. Néhányan kezükben az otthonról hozott, vagy reggel menet közben vásárolt étellel kerestek helyet maguknak az asztaloknál, míg mások beálltak a lassan növekvő sorba, hogy helyben vásároljanak valami harapnivalót. Az egyre növekvő forgalomra való tekintettel valaki kitámasztotta az ajtót, hogy ne kelljen folyamatosan nyitogatni. A nyár eleji kellemes melegben egyébként is jólesett némi extra légmozgás a bent tartózkodóknak.
A recepciónál posztoló biztonsági őr is úgy érezte, hogy ideje lenne előszedni a hazait a táskából, ebédidőben úgysincs soha semmi dolga, a kutya se zavarja. Egész nap sincs túl nagy jövés-menés, de ilyenkor délidőben mindenki eszik, vagy sziesztázik, nem érkezik vendég sem. Éppen kicsomagolta volna a szalámis zsömlét a szalvétából, amikor két, festékfoltos kezeslábasba öltözött alak lépett be a főbejáraton egyikük vállán egy kétágú létrával, kezében festő szerszámokkal, és egyenesen a pultjához siettek.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte kissé kelletlenül, a szendvicset letéve.
- A központi karbantartástól jöttünk. Tegnap ránk telefonáltak, hogy a száztizenhármas irodában elszállt a kávéfőző és kávé került a falra, azt jöttünk felülfesteni. - mondta a nagyobbik darab munkásember, miközben igazolványt és lepecsételt munkalapot tett a biztonsági őr elé a pultra.
- Rendben. - vetett egy pillantást az a dokumentumokra. - Itt jobbra a lifttel fel az első emeletre és ott az „A” folyosón balra a második ajtó a száztizenhármas. Gondolom nem lesz gond megtalálniuk.
- Ne aggódjon, kiismerjük magunkat. - morogta a nagydarab festő szakmunkás miközben hatalmas kezével besöpörte a pulton heverő papírjait, majd döngő léptekkel elindult a lift felé, nyomában a létrát cipelő társával.
- Gondolom a létrára nem te mászol fel apukám, mert utána már csak tűzifának lenne jó. - morogta az őr a távozó húshegy után, aztán figyelmét újra a szalámis zsemle felé fordította, jóízűen enni kezdett.
Daemon egy tálcát egyensúlyozva érkezett vissza a konyha irányából. Kistányéron egy szendvicset és egy nagy csésze kávét tett a billentyűzet mellé az asztalra, miközben letelepedett a helyére.
- Tessék, hoztam neked egy csésze forrócsokit. - nyújtotta át az italt Wotannak. - Történt valami amíg távol voltam?
- Semmi különös. Mindenki tömi a fejét. Két fószer érkezett egy perce, valami karbantartónak nézem őket. Rendben becsekkoltak a portán, úgy tűnik, hogy rendben vannak. Éppen most szálltak be a liftbe. Az első emeletre mennek, ha igaz amit a gép mond.
- Csak a biztonság kedvéért kövessük őket a videó hálózaton keresztül. Egyébként úgyis csak unatkoznánk. - mondta Daemon és begépelt néhány parancsot a terminálba. Aztán félretolta a billentyűzetet és maga elé húzta a tányért. Kényelmesen hátradőlt és beleharapott a szendvicsébe. Közben a monitoron egymást váltva villantak fel a az általa meghatározott szekciót mutató kamerák képei. Daemon szájában hirtelen megállt a falat. Előre dőlt a székén és szokatlanul közelről vizslatta a képernyőt, aztán letette a szendvicset és a telefonért nyúlt.
- Főnök, ide kellene jönnöd sürgősen. - mondta amikor a hívására válasz érkezett.
