A tavaszi zápor kíméletlen egyenletességgel verte a szürke betont az ugyancsak szürke vasbetonkerítés mögött, az egykori szovjet laktanya végtelenül nagynak tűnő udvarán. A részben omladozó, másrészt viszont szépen felújított épületek között döcögött a kopott-fehér mikrobusz az IVO kis csapatával. Sok hasonló jármű ácsorgott mindenfelé, nagyobbrészt a felújított épületek mellett, ahol kisebb-nagyobb táblák, esetenként világító feliratok hirdették az ilyen-olyan kft.-k, bt.-k, üzletek és raktárak jelenlétét, ahogy a versenyszféra lassacskán birtokba vette az egykor szigorúan titkos katonai létesítményt.
A mikrobusz lassan maga mögött hagyta a különböző általános rendeltetésű épületeket és az egykori alakulótéren átvágva a terület legtávolabbi sarkához érkezett, ahol egy, látszólag egy darabból öntött óriási betontömb terpeszkedett ötven-hatvan méterre a kerítéstől, egy nagyobb dombnak is megfelelő földhányással félig betakarva. Az objektum körül embermagas drótkerítés húzódott , a kerítés oszlopainak tetején pedig ipari kamerák pásztázták szüntelenül a környéket. Ezen felül minden öt méteren óriási felirat függött a kerítésre erősítve, miszerint: ”Vegyi és biológiai veszély miatt a kerítésen belül tartózkodni, csak külön engedéllyel szabad.”. Wotan és Daemon kikerekedett szemmel bámulták az óriási vörös betűs feliratokat, miközben mindannyian kikászálódtak a járműből. A kis csapat lassan körülsétált a kerítés mentén. Vicces kulcsot vett elő a zsebéből és kinyitotta a kerítés legtávolabbi sarkánál lévő, félig rozsdás vaskaput.
- Mindenki kapni fog egy kulcsot ehhez a kapuhoz. - mondta, miközben egy, a betontömbön kissé távolabb lévő beszögeléshez vezette a csoportot. A négyzet alapú bemélyedés nagyjából egy méterszer egyméteres volt és alig magasabb két méternél. Teljesen sima, résmentes falai semmiben sem különböztek a tömb körös-körül húzódó egyéb külső felületeitől. Vicces megállt pontosan az egy négyzetméternyi terület közepén és felfelé nyújtott tenyérrel megérintette a hideg betont a feje felett. Szinte alig hallható zizegés sejlett fel valahonnan a masszív felület mögül, majd légyzümmögésnél nem erősebb zaj kíséretében a szembelévő felület ajtó szerűen elkezdett megnyílni. Lassú siklása és a talajon érződő finom remegés egyértelművé tette, hogy jelentős tömeg mozdul meg a művelet közben. Négy-öt másodperc múlva már egy ember számára kényelmes bejárat vált láthatóvá a tömör betonfal helyén. Bentről gyenge fény szűrődött ki és az alig több mint félhomályban néhány méternyire egy lefelé vezető lépcsőt lehetett látni.
- Biometrikus szkenneléssel azonosít a berendezés, amint valaki a mélyedésbe lép. A tenyérlenyomat csak a szkennelt eredmény jóváhagyásához kell. Ezután a rendszer automatikusan nyitja a bejáratot. - magyarázta a parancsnok, miközben mindannyian beljebb sétáltak a rejtélyes objektumba és a fal lassan visszazáródott mögöttük. - A rendszerben egyenlőre egyedül az én adataim vannak regisztrálva. Természetesen az egészet előkészítő technikusok minden adatát és hozzáférési lehetőségét is azonnal töröltem tegnap, amikor végeztek a központ rendszerbe állításával. A szükséges szkenner természetesen itt van, tehát első dolgunk lesz mindenkit betáplálni a rendszerbe, hogy szabadon tudjatok ki-be járni.
- Apám... Nem semmi, ez aztán a csúcs biztonság. - forgatta a fejét Daemon körbe-körbe.
- Innen ugyan egyetlen lépcső vezet csak az első előtérbe, de onnan már két, párhuzamos lépcsőház áll rendelkezésre, arra az esetre, ha bármi akadályozná az egyikben a közlekedést. Lift nincs, de nem is feltétlenül szükséges, mivel a központ maga csak nagyjából négy emelet mélyen van. - folytatta az információk megosztását Vicces. - A lépcsőzés egyébként is egészséges.
- Micsoda rendes dolog már a cégtől, hogy most hirtelen így elkezdtek odafigyelni az egészségünkre. - fanyalgott kicsit Ideg.
- Na mozgás, mert sohasem érünk le. - taszította meg Alfa finoman, amitől majdnem lebukfencezett a lépcsőn.
- Ezen a szinten van a fő munkatér, a kihallgató helység, valamint egy teakonyha és egy vizesblokk mindenki kényelmére. - magyarázta tovább Vicces, amikor az egész csapat leért a lépcsőházban. - A teakonyha és a vizesblokk között egy újabb lépcső vezet egy szinttel lejjebb, ahol a szerverterem van és az én irodám, egy nagyobb konyha és étkező, külön pihenő az operatívoknak és külön az operátoroknak. Ezenkívül egy második vizesblokk zuhanyzóval. A szerverterem mellett egy rejtett vészkijárat is van, ami szintén biometrikus szkennelés után nyitható és kizárólag csak belülről.
- Ötcsillagos luxus. - jelentette ki Béta miközben körbejárt a tágas, bár kissé kopár munkatérben. - Azért legalább valami eredetibb festéssel feldobhatták volna egy kicsit a helyet. Ez a közepes szürkéskék eléggé lehangoló.
- Ha a festés lehangol, akkor koncentrálj a munkádra, az majd feldob. - kacsintott rá Vicces barátságosan. - Ott a sarokban az a nagy szürke kasztni a bioszkenner, máris elkezdjük az adatok rögzítését, mert az jelenleg a legfontosabb.
- És ki kezdje? - kérdezte Wotan.
- Akár te is kezdheted. - vágta rá a főnök. - Erről jut eszembe. A központi katonai kórházban már előjegyeztettem neked egy időpontot a jövőhétre, amikor is szépen befekszel 3 napra és rendbe teszik a sérült ujjadat, hogy ne kelljen többet azt az igencsak feltűnő vackot hordanod rajta. A legrosszabb különleges ismertetőjel. Növeszthetsz álszakállt, hordhatsz színezett kontaktlencsét és lehet akármilyen álneved, bárki könnyedén felismer az ujjvédődről.
- Jajj ne már... Utálom a kórházakat. - nyafogott Wotan.
- Ez engem a legkevésbé sem érdekel. Amit hallottál az parancs. A pontos időpont és hogy kit kell keresned, itt van ezen a cédulán. Tedd el és irány a szkenner. Amikor Wotan végzett, akkor pedig a többiek is szépen sorban.
Ideg óvatosan becsukta maga után az iroda ajtaját, majd várakozó arckifejezéssel megállt a főnöke asztala előtt.
- Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy a szkennertől azonnal hozzád kellett rohannom? - kérdezte kissé cinikusan.
- Ülj le. Egy fontos kérdéssel kapcsolatban akarom a véleményedet hallani, mielőtt a dologgal előrukkolok az állomány előtt.
- Éspedig? Meg akarod kérni a kezemet, de bizonytalan vagy, hogy igent mondok-e?
- Hagyd most a marháskodást! Sem időm, sem kedvem nincs hozzá ebben a pillanatban.
- Marháskodás? - kérdezte Ideg összeszorított fogakkal és az arcszíne kezdett lassan vörösre váltani. - Először is, alighogy hihetetlen szerencsével megmenekülsz a biztos halálból, szőrén-szálán eltüntetnek mindannyiunk szeme elől. Ezután több mint egy hétig hiába várom, hogy előkerülj, vagy legalább hírt adj magadról. Most pedig egyik pillanatról a másikra akcióba lendülsz, mint egy megállíthatatlan gőzhenger, de arra most sem jut időd, hogy legalább nagy vonalakban elmeséld, hogy mi is történt időközben veled. És ha már az állománynak általánosan nem is akarsz beszámolni a történtekről, legalább nekem mondhatnál valamit. Tekintettel a közöttünk lévő, nem csupán munkatársi kapcsolatra.
- Ha lecsillapodtál egy kicsit, akkor akár beszélgethetünk arról is, ami itt most kibukott belőled. - válaszolt Vicces rendíthetetlen nyugalommal. - Attól függetlenül, hogy a magánéleti viszonyunknak semmi köze sincs és A Szem nyomatékos utasítása alapján nem is lehet ahhoz, hogy munkatársi, illetve főnök-beosztotti viszonyban milyen információkat osztok meg veled.
- Te ezek bedugtak téged egy hétre valahová és teljesen átmosták az agyadat? - kérdeztet elképedve a nyomatékosan helyretett beosztott.
- Nem, nem volt agymosás. De megfelelő odahatással elérte az új elöljáróm, hogy belegondoljak az elmúlt időszakban elkövetett súlyos szakmai hibáimba és teljes erőmmel igyekezzek elkerülni őket a jövőben.
- Ha te mondod... - morogta az önérzetében sértett férfi és legyintett.
- Nagyszerű, most, hogy ezen sikerült túllendülnünk, akkor lássuk azt a sokkal fontosabb kérdést, amiért idekérettelek. - mondta Vicces miközben az összekulcsolt kezeit az asztalra helyezte. - Az új fedőcégnek napokon belül meg kell kezdenie a működését, még ha csak formálisan is. Ehhez képest jelenleg ketten, illetve ha Gyilkos-méhet is beleszámítom, akkor két és felen vannak a feladatra.
- Karcsú, az kétségtelen. A felső-vezetésnek mi a véleménye a helyzetről?
- Semmi. A Szem egyértelművé tette, hogy ez a mi, vagyis az én problémám. Tehát csak magunkra számíthatunk.
- Akkor mi lesz? Feladunk egy újsághirdetést? Mert én sajnos senkit sem ismerek, akit nyugodt szívvel be lehetne venni ebbe a partiba.
- Már megint hülyeséget beszélsz, pedig jó lenne, ha komolyan vennéd a dolgot és kicsit koncentrálnál.
- Bocs. Már rájöhettél volna, hogy én alapvetően alkalmatlan vagyok az általam betöltött pozícióra. Sőt erre az egész szakmára. - vonogatta a vállait Ideg.
- Most szakadjunk el tőled. - ugrotta át az intermezzót Vicces. - Mivel nekem sincs sok olyan ismerősöm akinek ezen a területen hasznát vehetnénk, arra gondoltam, hogy hozzuk ki Szabót a szanatóriumból és ültessük be a főnöki székbe.
- Bocsánat, azt hiszem rosszul hallottam valamit. - mondta elkerekedett szemmel Ideg, miközben olyan lendülettel dőlt előre a székben, hogy majdnem lefejelte a főnöki íróasztalt. - Valami Szabót, meg szanatóriumot említettél?
- Igen. Egészen pontosan az egykori Szabó alezredesről beszélek, aki azóta már persze nem birtokolja ezt a rangot, de a mi szempontunkból ez nem is igazán fontos. Viszont jó szakember, kiválóan konspirál és a megjelenése tekintélyt parancsoló, ami egy cégvezetőnél fontos.
- Az előbb tévedtem amikor agymosásra gyanakodtam. Te simán bekattantál a történtek hatására és valami skizofrén jellegű elmebaj ütött ki rajtad, amit láthatóan nem sikerült kikezelni az eddig eltelt szűkös időkereten belül. - üvöltötte Ideg magából kikelve, miközben az arca hisztérikusan rángatódzott.
- Nem is tudtam, hogy ideg- és elmeorvosi szakdiplomával is rendelkezel, hogy ilyen magabiztosan állítasz fel diagnózist rólam.
- Ez annyira egyértelmű, hogy még egy párhetes gyakorlattal rendelkező betegszállító is kiszúrná. Nem kell hozzá szakorvos. Az az ember a régi IVO központban szemrebbenés nélkül letérdeltette majdnem az egész állományt amiatt az átkozott Blackbox miatt. Ha Alfa és Béta nem olyan hihetetlenül gyors és profi, akkor mi most valószínűleg nem beszélgetünk itt. És te ezt az embert akarod megtenni újra főnöknek közöttünk? Szerinted például Igénytelen hogyan fogja érezni magát amikor a munkahelyén nap mint nap egy olyan emberrel kell együtt dolgozni aki egyszer már a fejéhez nyomta a pisztoly csövét?
- Nem tudom, de meg fogom kérdezni tőle hamarosan. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanez az ember volt az, aki a saját lányával szemben is igyekezett az IVO-sokat megvédeni. Sőt, Betty életét is gyakorlatilag ő mentette meg. Tehát én úgy gondolom, hogy legalább részben kiegyenlítette a számlát.
- Az jó, hogy te úgy gondolod, mert én például egyáltalán nem gondolom úgy. És abban sem vagyok biztos, hogy a többiek úgy gondolják ahogyan te. - vitatkozott Ideg.
- A többiek is lehetőséget fognak kapni arra, hogy elmondják a véleményüket, de elsőként téged kérdeztelek, mint a helyettesemet és az ügyben személyesen is érintett tisztet. - mondta Vicces tárgyilagosan. - Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy Igénytelen eléggé fiatal ahhoz, hogy nagyobb cégek régi vágású vezetői komolyan vegyék mint cégvezetőt az IT-tkok kft. élén.
- IT-tkok kft.? - kérdezte Ideg teleszájjal röhögve. - Ki találta ki ezt a rendkívül frappáns nevet az új fedőcégünknek?
- Nem tudom, de nem is érdekel. Egyébként meg van annyira frappáns, mint a Hacktion volt. - vonogatta a vállát Vicces. - Az viszont érdekel, hogy Szabó, Igénytelennel ellentétben határozott, tekintélyt parancsoló jelenség és messziről látszik rajta, hogy erős, rátermett vezető. És abban is biztos vagyok, hogy megbízhatunk abban, hogy bármilyen körülmények között fedezni fogja a hátunkat.
- Látom, hogy nem hagyod magadat lebeszélni erről az ötletről általam. Remélem, hogy a többiek együttes ereje elég lesz ahhoz, hogy kiverje a fejedből ezt a hajmeresztő gondolatot.
- Majd meglátjuk. Mindenesetre szólj mindenkinek, hogy fél óra múlva megbeszélés lesz itt az irodámban.
Hat szempár meredt várakozólag a főnökasszonyra a kis irodában. Egy maroknyi tettre kész, de kissé bizonytalan munkatársa egy hányatott múltú és várakozásokkal teli jövőjű különleges egységnek.
- Daemon, végeztetek az adatok bevitelével és a regisztrációkkal a biztonsági rendszerhez. - kezdte Vicces a megbeszélést a legfontosabb kérdéssel.
- Igen. Öt perccel ezelőtt rögzítettük Alfát, utolsó ként. Természetesen Zsu... , illetve Véráldozat még hiányzik a rendszerből, mivel távollétében nem lehetséges a szkennelés.
- Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Nagyjából egy hét múlva munkaképes lesz újra, akkor majd velem együtt jön ide először és megejtjük a regisztrálását. - bólintott a parancsnok. - Ehhez kapcsolódó fontos információ mindannyiotoknak a biztonsági rendszerről, hogy minden alkalommal amikor valaki a fenti beléptető-szkenner elé kerül, itt lent az ügyeletes operátor monitorján azonnal megjelenik az azonosítási folyamat és egy figyelmeztetés érkezik az operatívok pihenőjébe is arról, hogy valaki érkezik.
- Nagyszerű. - bólintott rá Alfa. - Kivéve persze, ha éppen alszok.
- Sajnálom, de a biztonság mindenek felett. - tárta szét a karjait Vicces. - Amennyiben az érkező nincs egyedül és aki, akik vele vannak nem regisztráltak a rendszerben, az operátor egy úgynevezett késleltetett nyitást tud kezdeményezni, ami azt jelenti, hogy a tenyérlenyomat leolvasása után a bejárat negyven másodperc késéssel kezd el kinyílni. Ez az idő elég arra, hogy az ilyenkor elhangzó figyelmeztető jelzésre az ügyeletes operatív elfoglalja a helyét a munkatér bejárata előtt lévő megerősített fedezék mögött. A fedezék jó célzási lehetőséget kínál mindkét lépcsőház leérkezési pontjára, emellett minden szokványos kézifegyver és a legtöbb gránát ellen is megfelelő védelmet biztosít. Gyakorlatilag egyetlen ember is képes biztosítani az objektum belsejét egy kívülről jövő támadás ellen.
- Király. A hívatlan vendégeket szépen lepuffantjuk, amint a lépcsőn leérnek. - vigyorgott teleszájjal Tomcat.
- Szükség esetén. - hűtötte le a parancsnok. - De azért nem kell mindig, mindenkit lelőni, aki nincs a biztonsági rendszerben regisztrálva, amint beteszi a lábát, mert nem biztos, hogy ellenség. Viszont az óvatossági rendszabályok betartása rendkívül fontos mindannyiunk számára. Tehát mindenki a saját és a többiek életével játszik, ha megszegi a biztonsági protokollt, ezt jegyezzétek meg nagyon jól.
- Természetesen értettük. - mondta Béta kissé durcásan, úgy látszik kicsit magára vette ezt a nagyon részletekbe menő biztonsági ismertetőt.
- Egy másik szintén fontos opció pedig az operátorok munkáját és a hálózati biztonságot érinti. És szintén kérem, hogy vegyétek nagyon komolyan. - folytatta Vicces. - A Szem határozott utasítása volt és én magam is azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a saját belső hálózatunk védelmét ne csak szoftveres alapokra fektessük, hanem bizonyos egyszerű, de hatékony fizikai gátakat is használjunk végső esetekre, amikor egyéb módon már képtelenek vagyunk megállítani a rendszerünkbe betörő hackert.
- Ez alatt pontosan mit is értesz? - kérdezte Wotan, aki nem igazán tudta követni a főnöke gondolatmenetét.
- Egészen pontosan azt, hogy egy a számítástechnikai rendszertől független vész-szelep is beépítésre került az új központunkban. Illetve nem egy hanem kettő, amelyek akár párhuzamosan, akár egymástól függetlenül is használhatóak vészhelyzetben. Minden operátorállásban, közvetlenül a monitor mellett van két egyszerű elektromos kapcsoló, egy vörös és egy fekete. A vörös kapcsoló egy szervomotort működtet, ami fizikálisan megszakítja a hálózati kapcsolatot az IVO központ és a külső hálózat között. Magyarul kihúzza a dugaszt a központi hálózati csatlakozónkból. A fekete kapcsoló ugyanezt teszi a drótnélküli hálózattal és a mobiltávközlési rendszer átjátszójával, ami eredendően lehetővé teszi, hogy például innen a föld alól is mobil-telefonálhassunk. Tehát ha a szükség úgy hozza, ennek a két kapcsolónak a segítségével, hermetikusan elzárhatjuk magunkat a külvilágtól.
- És akkor korlátlanul élvezhetjük kizárólag egymás társaságát. - ironizált Ideg.
- Akár azt is. De minimum teljes biztonságban tudhatjuk azokat a titkos adatokat, amiket egyébként egy túlságosan ügyes hacker, minden egyéb erőfeszítésünk ellenére is, megszerzett volna. Elég egy pöccintés a vörös kapcsolón és már csak a „no connection” feliratot bámulhatja a képernyőjén.
- Hatékony, viszont apró árnyoldala a dolognak, hogy így mi is bukjuk az internet kapcsolatot, amíg a dugasz vissza nem kerül a helyére. - jegyezte meg Daemon.
- Azt hiszem ez egy ilyen helyzetben majdnem hogy mellékes. - zárta rövidre a dolgot Vicces. - Az viszont nem mellékes, hogy a főnökünk döntése alapján az egész állomány némi extra kiképzést kell, hogy kapjon fegyverhasználatból, csapat-taktikából és különleges helyzetek kezeléséből. Tehát holnap mindenki, kivéve az egy ügyeletes operátort és szintén egy operatívot, velem együtt, találkozik egy kiképzővel, akit A Szem jelölt ki erre a feladatra.
- És ugyan honnan jön az a csóka aki nekem, speciális kiképzés, több év TEK-es szolgálat és számtalan bevetés után, újat akar mondani. - méltatlankodott Alfa. - Talán a holdról?
- Azt sajnos nem kötötték az orrunkra, de szerintem nem is érdekes. A parancs az parancs, erre neked is emlékezned kell, mert nem fejbe lőttek, hanem mellkason, tehát az agyad, elvileg, kifogástalanul kell, hogy működjön.
- Pfffff... - fújt egyet az önérzetében sértett ex-kommandós.
- És ha már fókuszba helyezted magadat, akkor szeretnék előhozni valamit, ami többek között téged is talán valamivel közelebbről érint. Úgy döntöttem, hogy Szabót visszahozom a céghez. Ha nem is közvetlenül az IVO-hoz, de a fedőcéghez az IT-tkok kft.-hez.
- Ami drága Szabó alezredesünket? - kérdezte Béta kikerekedett szemekkel. - De hiszen olyan beteg, hogy a fél HM őrzi miatta a szanatóriumot ahol fekszik.
- Na de az a fickó elég gázos ha jól vettem le a sztorit. - csodálkozott Tomcat is.
- A fickó gázos is, meg nem is. Viszont szükségünk van rá, ha sínre akarjuk tenni a dolgokat az új fedőcégnél. És persze neki is szüksége van ránk, ha még egyszer ebben az életben ki akar jutni abból a szanatóriumból, ami számára gyakorlatilag a börtönnel egyenlő. - szögezte le Vicces. - Ezenkívül pedig én határozottan úgy gondolom, hogy megbízhatunk benne. Nem fog még egy, a Blackboxhoz hasonló eset előfordulni.
- Én ennyire nem lennék ebben biztos. De én egyszer már lőttem rá amikor kellett. Legfeljebb legközelebb nem a kezére, hanem a fejére célzok majd. - vonta meg a vállát Alfa.
-Ennyi? - kérdezte Ideg kétségbeesetten. - Srácok, ennyire rossz a memóriátok? Az az ember egy vacak gép miatt majdnem kinyírt jónéhányunkat.
- A Blackbox nem egy egyszerű vacak gép volt. Azért a technikáért sokan sokkal többre is képesek lettek volna, mint megölni egy maroknyi embert. - igazította helyre Daemon.
- Te már csak tudod, hiszen te törted ripityára. - tromfolt vissza Ideg.
- Nos ha kiveszekedtétek magatokat, akkor azt hiszem be is fejeztük mára. - szólalt meg Vicces a pillanatnyi csendben. - Az ügyeleti beosztás itt van. Aki nincs most szolgálatban az hazamehet pihenni. A központ egy hét múlva kezd teljes kapacitáson működni, addig az extra kiképzésé a főszerep. Holnap, korán reggel, találkozunk a lőtéren. Béta és Daemon, ti ketten ügyeltek holnap reggeltől, de délben leváltunk benneteket Ideggel és akkor nektek is irány a lőtér. Most pedig mindenki leléphet.
