Temetés, feltámadás és keresztelő
A Hacktion kft. tanácsterme zsúfolásig volt a megjelentekkel. Ezt a helységet nem ilyen létszámra tervezték, különös tekintettel arra, hogy az egész cég leginkább csak egy kifinomult díszletként szolgált eddig az IVO részbeni eltakarására. Az izgatott sugdolódzás és fojtott beszélgetés azonnal elnémult, amikor Gréta belépett.
- Jó estét mindenkinek. - köszönt és helyet foglalt az asztalfőn. - Igen fontos ügyben hívtalak ide mindannyiotokat mostanra. Közületek nem mindenki rendelkezik azonos mennyiségű és minőségű információval a közel és a valamivel távolabbi múlttal kapcsolatban, amit éppen most fogunk egyszer és mindenkorra eltemetni, de most igyekszem majd a legfontosabb tudnivalókat megosztani mindannyiotokkal.
- Az nagyon-nagyon jó lesz végre, mert például én már egy hete várom, hogy végre valaki tájékoztasson valamiről. - fakadt ki András, bár látszott, hogy nagyon igyekszik türtőztetni magát. - Az átkozott ügyészségi meghallgatáson is csak hülyébbnél hülyébb kérdésekkel álltak elő ahelyett, hogy mondtak volna bármi értelmeset arról, hogy mi történt veletek.
- Nyugalom András, minden fontos dolgot megtudsz most. Feltéve, hogy nem vágsz folyton a szavamba, mert akkor reggelig se jutunk egyről a kettőre.
- Bocsánat, hogy én is közbevágok, de szeretném tudni, hogy én mit keresek itt, amikor már hetekkel ezelőtt kiléptem a cégtől? Már most jelezni szeretném azt is, hogy bármi is történjék, én biztosan nem maradok itt reggelig. - vetette közbe halkan, de határozottan Zoli. - Akár fegyverrel is fenyegethetsz, akkor is lelépek max másfél óra múlva.
- Nyugalom! Mindenki fogja vissza az egóját legalább tíz percre, vagy valóban fegyverhez nyúlok, ha nem hagytok beszélni. - emelte fel a hangját Gréta, lévén türelme kezdett fogyni. - Elég bonyolult a helyzet anélkül is, hogy ti bonyolítanátok tovább a számomra.
- Mindenkinek lakat a szájára srácok, mert sohasem tudjuk meg, hogy mi a szitu. - támogatta Daemon élénken a parancsnokot, így mindenki, ha vonakodva is, de hallgatásba burkolódzott.
- Köszönöm. - eresztett el egy félmosolyt Gréta Daemon felé. - Tehát a legfontosabbal kezdem. Az IVO nem szűnik meg. Sőt jelentős bővülés elé néz. Azonban ezzel együtt a hírszerzéstől az elhárítás kötelékébe kerültünk át. A nevünk Informatikai-infrastruktúra Védelmi Osztályra módosult és kaptunk egy új főnököt.
- Igen? És ki az? - kottyantotta közbe Wotan, nagyra kerekedett érdeklődő szemekkel.
- Ő úgy hívja magát, hogy A Szem. Ez minden amit tudok róla. És persze még azt, hogy valahol odafent, nagyon magas körökben igen nagy súlya van a szavának. Ugyanis kizárólag az ő közbenjárásának köszönhető, hogy a történtek után az egész csapatot, velem együtt, nem eresztették szélnek.
- Nem semmi. - biccentette félre a fejét Béta, aki az egyik sarokba húzott széken talált magának helyet.
- Tehát az IVO marad, de a Hacktion Kft.-nek annyi. Túlságosan exponálódott a Puli és Karola körüli felfordulásban. - folytatta Gréta. - Szép csendben lehúzza a rolót, miközben egy másik helyen, más néven egy ugyanilyen profilú céget hozunk létre, új fedőcégnek. Szükségünk van rá több szempontból is, de ezt közületek is tudja szinte mindenki.
- Azért ne általánosítsunk. - morogta az orra alatt Ariel, aki kissé kényelmetlenül érezte magát a nagy tömegben.
- A fedőcég új telephelye egy-két héten belül rendelkezésre fog állni, addig a Hacktion felszámolását kell előkészíteni és megfelelően adminisztrálni a nyilvánosság felé. - részletezte tovább Gréta, a félhangos megjegyzést elengedve a füle mellett. - Az IVO viszont már holnap után be kell, hogy költözzön az új bázisára, ami sokkal szigorúbb biztonsági protokoll alapján fog működni. Ahogy te is mondtad már egyszer András, ”nem szeretnénk, hogy még egyszer ebben az életben, valaki a saját bázisunkon térdeltessen le minket, tarkóra tett kézzel”.
Úgy látszik az emlékek minden érintettben élesen éltek még, mert ezekre a szavakra, most csak csendes bólogatás volt a reakció többektől is, míg mások csak zavartan pislogtak egymásra.
- Ami a beköltözés mellett a másik, de legalább ugyan olyan fontos feladatunk, az az, hogy az állományt feltöltsük az új szervezeti struktúrának megfelelően. És ez az amiért most ennyien ülünk itt, ezen a szűkös helyen. A Szem határozott kívánsága volt, hogy olyan emberekkel töltsem fel az állományt, akik már dolgoztak az IVO-nál, vagy az IVO-val és legalább részben ismerik a dörgést.
- Na ja. - röhögcsélt elégedetten Tom.
- Az új szerkezeti modell szerint az aktív állomány öt operatív személyt és öt operátort kell, hogy számláljon. Emellett újabb öt-hat személy tevékenykedik az új kft. alkalmazottja ként. Az operatív egységet én vezetem, egy esetleges bevetés esetén is. Bétával és Tommal együtt egyenlőre hárman vagyunk, illetve négyen, de erről később. Tehát eggyel rövidebbek vagyunk. - összegezte Gréta. - Az operátorok vezetője András, mellé kerül beosztásra, Wotan, Daemon és Zsuzsi, amint teljesen felépült a sebesüléséből. Amint látjátok itt is kevesebb az ember, mint az elérendő létszám.
- Ha azért hívtál ide, mert velem akarod betölteni az üres helyet, akkor tegyél le róla. - emelkedett meg a székén Zoli. - Én kiszálltam és megmondtam, hogy részemről befejezve.
- Engem sem ártana megkérdezni arról, hogy akarok-e az IVO állományába kerülni. - berzenkedett Daemon is. - Eddig is többször megmondtam, hogy nem bírom az ilyen fajta kötöttségeket és ez mostanra sem változott.
- Attól tartok Daemon, hogy nincs választásod. A Szem megüzente neked is és mindenki másnak is, hogy aki nem képes együtt működni, azt ha nem is likvidálják, de pokollá teszik az életét. Egyébként pedig ne aggódj, lesz részed olyan szakmai kihívásokban, amik minden erőszak nélkül is itt fognak tartani. - mondta Gréta szigorúan, de egy apró mosolykezdemény azért bujkált a szája szegletében. - Zoli, neked pedig nem kell aggódnod, nem kényszerítelek vissza a kemény-magba. Legutóbb azt mondta a reménybeli barátnőd úgy tudja, hogy egy kft.-nél dolgozol. Nos, most egycsapásra valóra válik az elképzelésed, ugyanis az új fedőcég állományába kerülsz Ariellel és Mayával együtt. Napi nyolc órás munkaidővel, gyakorlatilag rizikómentes feladatkörrel, kifelé is vállalható munkakörben. Viszont erre sajnos nem mondhatsz nemet, ahhoz túl sokat tudsz az IVO-ról. Veled Ariel ugyanez a helyzet. Nem mellesleg úgysincs rendes munkád, ezért aztán a tisztességes fix fizetés sem mellékes neked.
Az érintettek ugyan morgolódtak kissé, de további érdemleges ellenvetés végül nem hangzott el a részükről.
- Maya, a te helyzeted természetesen kicsit más. Senki nem várja el tőled, hogy a szakmai karrieredet felrúgd és elásd magadat egy kamu kft.-ben. Ezért, az elképzelésem szerint, Te amolyan protokoll arca leszel az új cégnek, akit megcsillogtathatunk amikor kell. És persze nem mellesleg a szakmai tudásodat is igénybe vesszük, amikor szükséges és lehetséges.
- Persze, részemről rendben van a dolog. Úgysem tudnék nagy hirtelen teljesen kiszállni. Ahhoz már túl sokat formált az életemen ez a csapat és az amiken együtt keresztülmentünk. - mondta Maya és az asztal alatt megszorította Wotan kezét.
- Ezzel együtt is az úgynevezett adminisztratív részleg jelenleg a legsoványabb ebből az egész felállásból, úgyhogy kérek mindenkit, hogy gondolkodjon, járjon nyitott szemmel, hogy mihamarabb fel tudjuk tölteni az állományt a kellő szintre. Nem mondom, hogy vakon megbízok mindenkiben akit ti ajánlotok, de minden javaslatot mérlegelni fogok.
- És mi van a mi kis Bettykénkkel? - kérdezett közbe András. - Vele éppen egy helyet be tudnánk tölteni akármelyik részlegen belül. Már persze ha időközben feladtátok azt a terveteket, hogy kinyírjátok egymást az első adandó alkalommal.
- Betty már nincs az IVO állományában semmilyen formában. És nem is tudok róla semmit. Akkor láttam utoljára amikor a kórházba vittek mind a kettőnket. - válaszolt Gréta kissé feszülten. - Viszont van valaki akire már utaltam előzőleg. Bizonyos okok miatt nem volt itt a megbeszélés kezdetétől, de nincs értelme, hogy továbbra is távol maradjon, hiszen velünk fog dolgozni a jövőben... is. Kérek mindenkit, hogy őrizzétek meg a nyugalmatokat, annak ellenére, hogy nem lesz könnyű amikor megérkezik. A többit majd utána.
Gréta felemelte az asztalon heverő adó-vevőt és beleszólt:
- Gyere be!
Csak két reccsenés volt a válasz az éterből, de Gréta valószínűleg nem is várt mást, mert azonnal visszatette a készüléket az asztalra. Mindenki értetlenül pislogott körül. Egymástól vártak volna valami magyarázatot, vagy minimális információt, de egyikük sem rendelkezett ilyennel. Kivéve Grétát, aki viszont nyugodtan ült az asztalfőn és türelmesen nézte az ajtót, már-már jéghideg tekintettel. Aztán nagyjából két perc múlva az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt és egyet előrelépve a kinti félhomályból, megállt a küszöbön... Alfa.
- Alfa operatív, szolgálatra jelentkezem. - mondta jól ismert mély hangján, némi szándékos hatásszünet után.
András szemei elkerekedtek és elrugaszkodott, hogy felpattanjon a székéből, de mozdulata valahol félúton lendületét vesztette, így élő kérdőjelként állt, hajlott háttal az asztalra támaszkodva. Maya felsikoltott, majd kezét a szájára tapasztva zokogni kezdett. Wotan zavarodottan bámult az ajtóban álló alakra, még arról is megfeledkezett, hogy szerelmét igyekezzen megnyugtatni valahogy. Mindenki más is zavartan kapkodta a fejét, hol az ajtóra, hol Grétára nézve. Csak Béta ült értetlenül a hisztérikus tömegben.
- Helló nagy-ember. - nyögte ki végül zavartan.
- Helló cica. Látom téged szerencsésen nem ért el a halálhírem. - mosolygott csibészesen Alfa.
- Bocs, de egy időre kikerültem a cég palástja alól... És ugyebár egymással is felfüggesztettük az információcserét. - vonogatta a vállát a lány. - De mi ez a halálhír dolog?
- Gyere beljebb Alfa és szoríts egy helyet magadnak. - mosolygott Gréta. - A többieket meg megkérem, hogy hagyják abba a hisztit és próbáljanak meg felnőtt ként viselkedni.
- Felnőtt ként?! - csattant fel András még mindig jól láthatóan remegve. - Alfa meghalt. Te is ott voltál velem, amikor megtaláltuk. Nem lélegzett, nem volt pulzusa. Most meg itt jó pofizik valaki aki a megszólalásig, sőt azután is hasonlít rá. Szerinted ez egy jó vicc?
- Ha kapsz egy istenes jobb-horgot tőlem, majd rájössz, hogy mekkora vicc ez. - vette kötözködősre a figurát Alfa. - Mellesleg arról minden kétséget kizárólag rám ismersz majd.
- Ez nem vicc százados. Még csak nem is csoda, még ha valóban nehezemre esett nekem is első olvasásra elhinni. - vágott közbe Gréta. - A Szem utasítása szerint nem faggathatjuk Alfát arról, hogy pontosan mi is történt, de önként megoszthat velünk bizonyos információkat, ha akar.
- Az mondjuk jó lenne, mert ez így határozottan horror feeling. - dadogta Wotan.
- Nem horror kisgyerek, sci-fi. - oktatta ki Alfa. - Sajnos az egész cucc jobbára szigorúan titkos. Még a TEK-nél szolgáltam amikor önkénteseket kerestek egy speciális kísérlethez. Jelentkeztem és végül kiválasztottak másik három sráccal együtt. Valamit beültettek a testünkbe, valami mikro-elektronikus, meg nano kütyüt. Közben átkerültem hozzátok, de azt mondták ezért nem állítják le az egészet, mert túl drága a cucc és az eljárás. Szóval maradt minden bennem és valami bogyót is kellett szednem folyamatosan. Szóval azt mondták, hogy arra jó az egész, hogy ha komoly sérülés ér harci helyzetben, akkor meghosszabbítja a rendelkezésre álló időt, mielőtt visszafordíthatatlan folyamatok kezdődnének. Vagy valami ilyesmi. Azt is mondták, hogy ez az egész lelövi az idegrendszert, hogy az oxigénhiányt jobban tűrje az agy és akadályozza a jelentős vérveszteséget is. Egyébként láttam utólag a helyszínen készült képeket, csodálkozom, hogy nem tűnt fel nektek, nagyfőnök és kis-főnök, hogy egy olyan mellkaslövés után gyakorlatilag semmi vérzés nem volt. Vagy ti láttatok vért körülöttem?
- Szerinted, akkor, ott ezzel voltunk elfoglalva? - tette fel András kedvetlenül a költői kérdést.
- Na mindegy, szerencsére a mentők hamar ott voltak és a dögcédulámon lévő különleges jelzés alapján, beszállítottak a kísérletet végző intézménybe. - folytatta Alfa. - Aztán azok ott több órás munkával visszapofoztak az életbe. Mondjuk ehhez az a szerencse is kellett, hogy a székbe kötözve, abnormális testhelyzetben kaptam a golyót, így az csak súrolta a szívburkot és nem tett komolyabb kárt a fene nagy jó szívemben.
- Hát ez tényleg sci-fi apám. - nyögte Daemon elképedve.
Maya felugrott a székéből és Alfa nyakába borult, aki ettől kissé zavarba jött. Maya válla felett pislogott a többiekre, leginkább Wotanra, mintegy bocsánatkérőleg, miszerint ő nem tehet erről az egész felhajtásról.
- Köszönöm. - nyögte ki végül Maya a sírástól még mindig el-elcsukló hangon.
- Ugyan már. Nincs mit. - morogta Alfa zavarodottan. - Karola mindenképpen engem puffantott volna le, mivel veled ellentétben, én nem sokat értem volna, amikor üzletelni akart az amcsikkal.
- Már ha akart, nem csak rafinált terelés volt az is. - jegyezte meg András fanyarul.
- Így utólag már mindegy is. - mondta Gréta. - Viszont azt hiszem nyugodtan mondhatom mindannyiunk nevében, hogy örülünk, hogy visszatértél a sírból hozzánk. Apropó sír, mi értelme volt a temetésnek, ha egyszer életben maradtál?
- Először is a kísérlet szigorúan titkos lévén, túlságosan sok kérdés merült volna fel, ha ilyen hirtelen feltámadok, röviddel a halálom után. Másrészt pedig Karola könnyen megszagolhatta volna a dolgot és mivel nem tudta volna mire vélni, valószínűleg azonnal nyomtalanul eltűnik. - vonogatta a vállát Alfa. - Ez akkor fontos szempont volt, ugyanis akkor még hivatalosan is el akarták kapni...
- Világos. - hagyta rá Gréta. - Nos tehát az operatív létszám, így Alfával kiegészülve, most négy, így ezen a területen is egy kicsit jobban állunk. Van még viszont néhány dolog, amit A Szem külön a lelkemre kötött, hogy el kell rendeznem veletek kapcsolatban.
- Éspedig? - érdeklődött kissé gyanakodva András.
- Jobbára az emberi tényezők, ahogy fogalmazott. - mondta Gréta és kissé megkeményedtek az arcvonásai. - Az új titkos központból nem csinálhatunk átjáróházat, mint ahogy néha a régivel megtörtént. Nincs látogatóba érkező öcsike a fedőcégnél, hacsak nem volt előre jelezve mindannyiunk felé, nincs szeretett nővér, aki éppen csak leugrik takarítani a titkos objektumba és nincs olyan sem, amit én tettem, hogy egy be nem avatott személyt úgy viszünk be, hogy lehetőséget adunk neki a hely külső-belső felmérésére. Ezen kívül A Szem határozottan közölte azt is, hogy a titkos objektumba semmilyen felettes szerv semmilyen funkcióval sem küldhet senkit. Illetve küldhet, de nem kap bebocsájtást. Tehát ha a jövőben bárki, bármikor letérdeltet minket a saját bázisunkon belül, azt csak a saját ordító hülyeségünknek köszönhetjük majd. Remélem ilyesmi nem fog előfordulni.
- Elsőre egy szimpatikus ötlet az új főnöktől. - bólogatott András. - Lehet, hogy mégsem adom be a leszerelési kérelmemet, ahogyan eredetileg terveztem.
- Azt a leszerelési kérelmet most gyorsan felejtsd el, mert én személyesen tekerem ki a nyakadat, mielőtt a papír a főnökhöz érne. - mondta Gréta egy vérfagyasztó mosoly kíséretében.
- Jól van, nyugi. Én magam sem gondoltam komolyan.
- Helyes. A másik dolog, amit mindenkinek nagyon komolyan kell vennie, a főnöknek az figyelmeztetése, hogy mi itt mindannyian munkatársak vagyunk és amikor dolgozunk, tehát gyakorlatilag mindig, a magánéletet, illetve a személyes érzelmeket teljes mértékben félre kell tennünk, mindannyiunknak.
- Ez például a mi esetünkben, Mayával eléggé nehéz lesz. - vetette közbe félszeg mosollyal Wotan.
- Elhiszem, de ez van. Ezt a dolgot A Szem annyira fontosnak tartja, hogy beígérte a saját kezű likvidálást annak, aki megszegi.
- Ajajj... - kapta fel a fejét erre Daemon is.
- Nos, a harmadik és egyben utolsó sarkalatos pont a névhasználat. - folytatta Gréta töretlen lendülettel. - Igen súlyos hibaként értékelte az új főnökünk, hogy az előzetes tevékenységünk során többször, több csatornán keresztül is használtuk saját magunk, vagy egymás valódi, vagy hivatalosan alkalmazott álnevét. Így könnyítve meg másoknak személyek, álnevek és fedőnevek beazonosítását. Ez a jövőben többet nem fordulhat elő. Mindenki kap egy szolgálati álnevet, teljes hiteles személyes dokumentumcsomaggal együtt, kivéve akik az új fedőcégnél fognak dolgozni. Ezenkívül mindenki kap egy személyes fedőnevet, azok is akik a kft.-nél fognak tevékenykedni. Belső kommunikációban mindig kizárólag a fedőneveket használjuk, míg kifelé kizárólag az álnevek élnek. Aki erről elfeledkezik nyugodtan érezheti úgy, hogy figyelmetlenségből hozzájárult egy társa halálához.
- Nem túlzás ez egy kissé? - kérdezte Ariel durcásan.
- Sajnos egyáltalán nem. - szögezte le Gréta. - Ezért itt és most szépen nekiállunk és átbeszéljük ezt a dolgot. És senki sem hagyja el ezt a tárgyalót anélkül, hogy egy megfelelő, rögzített fedőnévvel rendelkezne.
- És mi a bánatos lótúrót fog rajtunk segíteni a fedőnév, ha egyszer bajba kerülünk? - fortyant fel András szokásához híven.
- Ha bajba kerülünk akkor már nem olyan sokat. Viszont abban igenis sokat segíthet, hogy ne olyan könnyen kerüljünk bajba. - válaszolt Gréta. - Egyébként az állandó idegeskedésed és kiabálásod miatt neked máris javasolnám az Ideg fedőnevet, bár kissé aggodalmas, hogy túl könnyen rád ismernek róla.
- Vicces, nagyon vicces főnökünk van srácok. Ugye? - pufogott tovább András, miközben idegesen a hajába túrt.
- Ha veled megegyeztünk az Idegben, akkor én lehetek a Vicces. - bólintott Gréta. - Kettővel akkor máris beljebb vagyunk. Lássuk a többieket. Apropó Wotan, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy amikor Karola faggatott a neved felől, honnan jött a Wozniczky Tamás Nándor név?
- Arra hamar ráébredtem, hogy fogalma sincs róla, hogy Wotan kicsoda is a mitológiában, viszont az is biztos volt, hogy begurul, ha nem mondok neki valami elfogadhatót. - húzta el a szája szélét Wotan. - Így gyorsan kreáltam egy nevet, ami a Wotan mozaikszót adja ki. Ennyi.
- Bravúros rögtönzés, gratulálok. - mosolygott Gréta. - Úgy tűnik van érzéked a konspirációhoz. Úgyhogy nemsokára vasat is kapsz majd. A hirtelen kitalált neved maradhat egyenlőre a hivatalos álneved és persze Wotan továbbra is a fedőneved, amíg a körülmények mást nem követelnek.
- Ok.
- Daemon, veled ugyanez a helyzet. Amíg nincs gond, ezt a nevet használjuk a fedőneved ként.
- Hát nem is szívesen mondanék le róla, amikor annyi év kitartó munkával építettem egy legendát köré. - poénkodott a név büszke tulajdonosa.
- Ariel, a Te esetedben kissé bizonytalan vagyok. Ugyan nem exponáltad magadat túlságosan velünk kapcsolatban, de ugyanakkor a civil nevedet esetleg többen is tudják társítani ehhez a fedőnévhez. Azért egyenlőre maradjon, de ha felbukkan valaki, aki nagyon érdeklődik Ariel után, akkor sürgősen választanod kell egy másik mosószer márkát.
- Kössssz... - mondta Ariel egy kicsit sértődötten, amiért a nickjével viccelődnek.
- Tom, a te neveddel van némi probléma.
- Ugyan miért? Szerintem nagyon pöpec. - értetlenkedett tátott szájjal az erőszakember.
- Kicsit túlságosan is. - szögezte le Gréta. - Sok alvilági és félvilági figura ismeri és azonosítja veled ezt a nevet. Szóval kicsit módosítani kell rajta. Nekem az jutott eszembe, hogy legyen belőle Tomcat. Ennek az az előnye is megvan, hogy könnyen összekeverhetnek a már régebben is ezen a néven futó rossz fiúval. És nem hiszem, hogy ő elég tökös lenne ahhoz, hogy megkeressen és nálad reklamáljon emiatt.
- Király. Komálom az új nevet. - vigyorgott a Tomból lett Tomcat.
- Zoli, veled kapcsolatban viszont ötletem sincs. Esetleg valami saját elgondolásod van?
- Mielőtt kiléptem az IVO-tól, Daemeno azt mondta rám, hogy igénytelen vagyok. - válaszolt Zoli némi gondolkodás után. - Akkor legyek Igénytelen.
- Ha neked ez megfelel, akkor legyen. - húzta fel a szemöldökét Gréta. - Maya, te továbbra is a civil neveden szerepelsz majd, hiszen bármilyen álnév esetén azonnal kibukna, hogy valami turpisság van körülötted. Viszont egy megfelelő fedőnév neked is kell csapaton belüli használatra.
- Méhecske? - kérdezte Maya bizonytalanul.
- Túlságosan egyértelmű. - válaszolt Gréta.
- Nem szívesen emlegetem fel, de az elmúlt rövid időszakban két embert is eltettél láb alól, plusz egyszer Wotant is kivont karddal fenyegetted... Szóval alkalmazhatnánk a nevet Gyilkos-méh változatban. - mondta András, miközben bocsánatkérő arccal fordult a lányhoz.
- Nem is tudom. Talán... - bizonytalankodott a megszólított. - De jobb ötletem most nekem sincs, úgyhogy legyen.
- Zsuzsi szerintem rászolgált az Véráldozat névre, több szempontból is, így már ezen a néven fog visszatérni közénk. Alfa, Béta, ti természetesen továbbra is ezeket a fedőneveket használjátok.
- Értettem. - vágták rá mindketten, szinte egyszerre.
- Ezen kívül van még egy, úgymond külsős tagja is az osztálynak, akit egyedül csak én ismerek és alkalomadtán én tudom aktiválni és segítségül hívni. Nevezzük őt Szellemnek. Az ő bevetése olyankor jön szóba, ha mi valamilyen okból nem tudunk egy akciót végrehajtani, mert mondjuk az országhatáron túl van a bevetés helye, vagy éppenséggel túl könnyű lenne velünk kapcsolatba hozni az eseményeket. Tehát ő a mi meghosszabbított kezünk, aki akár még rajtunk is segíthet, ha esetleg bajba kerülünk. Remélem erre nem lesz példa.
- Húúú, de titokzatos. - jegyezte meg Béta némi gúnnyal a hangjában.
- Nos, akkor úgy tűnik rekord gyorsan megvagyunk a mára kitűzött feladatokkal. - engedte el a füle mellett a megjegyzést Gréta. - És ne felejtsétek, mostantól fejvesztés terhe mellett, csakis és kizárólag ezeket a neveket használjuk egymással kapcsolatban, bármilyen szóbeli, írásbeli, vagy online kommunikációban. És rangok sincsenek. Ideg nem százados többé és én nem vagyok őrnagy.
- Bizony, pontosan ahogyan Vicces mondja. És a többiek ne is számítsanak arra, hogy valaha is lesz rangjuk, ha egyszer eddig sem volt. - kontrázott rá Ideg.
- Tehát mára akkor befejeztük. Az operatívokkal és az operátorokkal holnap reggel találkozunk és beköltözünk az új bázisra.
