HTML

(H) Reinstall

Ez a blog a két évadon keresztül az M1-en vetített sorozat írásos formájú továbbvitele.

Friss topikok

  • csaki-de: @egri bálint: Kedves Bálint, megtisztel, hogy olvasod a történetet a blogon és méginkább megtiszte... (2012.12.13. 14:26) Kékhalál
  • ejszi: Nekem is tetszik. :) (2012.11.14. 09:53) Hacktion - Újratelepítve

Címkék

Hacktion - Újratelepítve

2012.09.24. 21:05 csaki-de

Tűzbefagyva


 

 

    András arcából kifutott a vér, meg kellett kapaszkodni az asztal szélébe, nehogy rongybaba ként hulljon a földre. A kijelzőn jól látszott ahogyan a bomba visszaszámlálója a három perchez közelít. A többiek egy kicsit lassabban fogták fel amit látnak, de két másodperc múlva már mindannyiukat kiverte a hideg verejték, amikor ráébredtek, hogy Grétára és Bettyre a biztos halál vár, alig több mint három perc múlva a szerverszobában, a bombával összezárva.
- András, csinálj már valamit! - törte meg a fagyos csendet Maya.

- Mit? És miért pont én? - jött a válasz síron túli hangon, mintha nem is egy máskor csupa indulat és energia parancsnokhelyettes sajkait hagynák el a szavak.

- Ha nem Te, akkor valaki más, csak állítsa már már meg azt az átkozott visszaszámlálást. - üvöltött Wotan a hangját vesztett András helyett is.

- A liftaknához vezető folyosó részben beomlott, valószínűleg az akna maga is. Ezen kívül az egész létesítmény súlyosan rongálódhatott, ezért nem tudnak ők sem a szerverszobából a bomba mellől kimenekülni. Ember nincs aki oda tudna jutni 3 percen belül . - referált Kelemen százados tárgyilagosan.

- Akkor most tétlenül kell végignéznünk ahogy az idő lepereg és jön a nagy bumm? - kérdezte Daemon bizonytalanul.

- Miért nagyokos, Te talán bombaszakértő vagy, így csak az tart vissza a segítségben, hogy nem tudsz lejutni hozzájuk? - fakadt ki András, aki közben kezdte újra megtalálni a megszokott hangját.

- Ezt nem állítottam. - húzta el a száját Démon kedvetlenül. - De legalább gondolkodjunk, hátha sikerül kitalálni valamit.

- És ha kisütünk valami okosat azzal mire megyünk? Kommunikálni sem tudunk velük. A kapcsolat teljesen egyirányú, mi látjuk őket és slussz. - állapította meg a könyörtelen tényeket Wotan. - A legjobb ötlettel sem mennénk semmire, mert ha van is egy mentőötletünk, azt maximum megtarthatjuk magunknak.

- Kispajtás, Te egy géniusz vagy. Nobel díjat akarsz esetleg kapni azért, hogy ilyen szépen összefoglaltad mindazt amit magunktól is nagyon jól tudunk? - üvöltötte András vörösödő fejjel, már szinte száz százalékig visszatalálva a régi önmagához.

- Hűtsétek már le magatokat! Az, hogy itt versenyt üvöltöztök egymással az nem segít rajtuk ott lent. - próbálta a beszélgetést értelmesebb mederbe terelni Daemon.

- A C4-es és a hozzá hasonló plasztikus robbanóanyagok reakcióképessége jelentősen romlik extrém hideg környezetben... - motyogta maga elé Maya üveges tekintettel.

- Mi van? - zökkent ki András a saját maga gerjesztette dührohamából. - Miről zagyválsz itt?

- Azt hiszem azt akarja mondani, hogy ha sikerülne alaposan lehűteni a bombát 1-2 percen belül, akkor lenne esélyük arra, hogy egy kisebb detonációt valahogy túléljenek.. - élte bele magát Wotan gyorsan szerelme ötletébe.

- Lehűteni? Mennyire? - kérdezte Daemon.

- Nem tudom. Sohasem foglalkoztam ennyire behatóan robbanóanyagokkal. -bizonytalanodott el Maya. - Mínusz ötven, vagy még inkább száz fok... mit tudom én. De minél hidegebb annál jobb.

- És mégis mivel, amikor egy kis szobában vannak összezárva egy nagy rakás szervergéppel, amik éppenséggel még a saját hűtésükkel együtt is inkább meleget termelnek, mint hideget. Esetleg úgy gondoltátok, hogy majd felváltva fújják, amíg le nem megy mínusz ötven alá? - fanyalgott András.

- A szervergépek az elektromos áramot alakítják hővé, mintegy mellék hatáskén, miközben dolgoznak. Viszont éppen emiatt az elektromosság miatt van tele a szerverszoba széndioxidos oltókészülékekkel. Amik viszont működési elvüket tekintve éppen hogy nagyon is komoly hideget termelnek használatuk során. Egészen pontosan nem emlékszem, de valahol mínusz kilencven fok körül van az oltási hőmérsékletük. - csapott a homlokára mosolyogva Daemon.

- Bocs cimbi, de a széndioxid felejtős. Lehet ugyan, hogy egy-két készülék felhasználásával sikerülne a cuccot kellő mértékben lehűteni, bár valószínűleg csak rövid időre, de a helyiség levegőjébe kerülő rengeteg széndioxid ugyanúgy kinyírná őket, mint a bomba. - hervasztotta le a mosolyát Wotan gyorsan. - Főleg most, hogy a robbanás miatt a szellőztető rendszer valószínűleg leállt, illetve csökkent hatékonysággal működik, ha működik.

- A francba, erre nem gondoltam.

- Várjatok gyerekek! A folyékony nitrogén az ugye hideg? - tette fel a rendkívül egyszerű kérdést András.

- Mi az, hogy hideg... A nitrogén mínusz százkilencvenkét fokon válik folyékonnyá. De a gyakorlatban általában pár fokkal hidegebb az egyszerűbb tárolhatóság végett. - villogtatta ismereteit Wotan. - De miért kérdezed? Van esetleg a zsebedben egy termoszra való belőle?

- Ha lenne se tudnám eljuttatni a lányokhoz ebben a másfél percben ami még a rendelkezésükre áll. De szerencsére erre nincs is szükség, mert egy 20 literes tartályra való van belőle éppen a szerverszobában. Talán egy éve szereztük be, amikor Zoli különlegesen magas órajelű processzorral szerelt nagy teljesítményű szervergéppel kísérletezett. Ennek a specilális processzornak a hűtéséhez kellett folyékony nitrogén. De végül is alig használt el belőle valamennyit, mert persze nem volt igazán ideje a projecttel foglalkozni.

- Akkor van esély. - ujjongott Maya. - Illetve... Mi már tudjuk a megoldást, de hogyan fognak ők is tudomást szerezni róla?

- Ezt bízzátok rá. - mondta Daemon. - Van egy ötletem, aminek működnie kell. Feltéve, hogy nem becsülöm túl Grétáék szellemi teljesítőképességét stresszhelyzetben. Megjegyzem az ő érdekük, hogy ne csalódjak bennük.

- Nem tudom, mi a terved, de tartsd észben, hogy a bombának kell a tartályba kerülnie és nem pedig a gázt a bombára önteni, ha optimális hatást akarunk elérni. - jegyezte meg Maya aggódó arccal.

Daemon bólintott, de ujjai közben már sebesen szántották a laptop billentyűzetét. Versenyt futott az egyre fogyó idővel.




A két nő szótlanul ült a vészvilágítás által biztosított fálhomályban, miközben a szállongó por lassan, de folyamatosan ülepedet le rajtuk.
- Ezt jól elszúrtuk. - törte meg a csendet végül Gréta. - Az állandó nagy kakaskodásnak az lett a vége, hogy itt fogunk kipurcanni összezárva teljesen egyszerre, kábé két perc múlva.
- Tyúkok nem tudnak kakaskodni kedves őrnagyom. És ha nagyon akarod, akár most azonnal is fejbe lőhetlek, akkor tied a vitathatatlan elsőség és még a végzet sem sodor velem sorközösségbe. - válaszolta Betty tettetett flegmasággal.
- Köszönöm, ezt inkább kihagynám. Viszont valami építő jellegű ötletet szívesen vennék, amivel kimászhatnánk a szarból.
- Ugyan mire gondolsz? Két perc alatt ássam ki az ajtót eltorlaszoló törmeléket pusztakézzel, minimum a liftaknáig, vagy még inkább a felszínig? Vagy szeretnéd ha megpróbálnám szétszerelni a bombát? - paprikázta fel magát Betty. - Sajnos drágám, el kell, hogy áruljam neked, hogy túlságosan mélyreható tűzszerész kiképzést sohasem kaptam. És bármiféle, minimális szerszám nélkül még kiképzetten se lenne sok esélyem. De esetleg Te, a mindenben jártas zseni, megpróbálhatod a tíz ügyes kis ujjacskáddal, ha gondolod.
- Örömmel nyugtázom, hogy még itt a halál torkában is én vagyok a legfájóbb pont az életedben. - futott át egy keserű mosoly Gréta arcán.

Kisvártatva folytatta volna, de a Puli elektromotorjai felzümmögtek és a kis szerkezet megmozdult. Mindketten felkapták a fejüket és odafordították a tekintetüket.
- Hihetetlen, hogy ezeknek odafent most sincs jobb dolguk, mint a Pulival szórakozni. Jegyezte meg lemondóan Betty.
- Várj csak... - mondta Gréta és feltérdelt.

A puli lassan, de határozottan megközelítette a bombát, majd éppen csak egy leheletnyit neki koccant. Ezután hirtelen eliramodott az ellenkező irányba a félig bedőlt ajtó felé. Egy gyors manőver után fémes csattanással nekiütközött valaminek a félhomályban. Ezután ismét irányt váltott és visszaszáguldott a bombához és hajszálnyira előtte megpördült és újra célba vette az ajtót. És néhány méteres vágta után újabb, még hangosabb fémes csattanás következett. Ezután az apró szerkezet őrül pörgés-forgásba kezdett egy helyben. Apró fényszórója másodpercenként újra és újra végig söpört valami nagy fémes felületen, alig karnyújtásnyira az ajtó jobb oldalán.
- Az meg mi a franc ott? - kérdezte Betty nagy adag bizonytalansággal a hangjában. De közben már féltérdre emelkedett, majd lassan felállva, görnyedt testtartásban elindult az ajtó felé.
- Óvatosan. - suttogta Gréta, de már maga is talpon volt és követte. Betty közben felemelte a Pulit, hogy a fényszóróját zseblámpaként használhassa.
- Egy fémtartály. - állapította meg Betty.
- Egy tartály folyékony Nitrogén. - mondta Gréta, amint elolvasta a tartály nyakán függő tanúsítványt.
- Mutasd csak. - mondta Betty és letette a Pulit a padlóra és átvette Grétától a a fém lapocskát, amit az a tartály nyakáról emelt le. - Húsz liter folyékony nitrogén. De mi a fenét kéne kezdenünk vele? Vagy miért igyekeznek azok, onnan fentről felhívni rá a figyelmünket?

Mintegy válaszként a Puli elrugaszkodott a lába mellől és ismét a bombához gördült és most ott kezdett eszeveszett pörgésbe, hogy aztán kisvártatva újra veszett kutyaként a tartálynak rontson.
- Azt hiszem már értem. - szólalt meg Gréta ekkor. - Azt akarják, hogy a rakjuk a bombát a tartályba.
- Annak meg mi értelme lenne? Egy ilyen jó kis acéltartály csak a repeszhatást fokozza a robbanáskor.
- Én sem tudom, de bízzunk benne, hogy ők tudják. Különben sincs semmi egyéb ötletünk sem, tehát, kövessük azt akinek van. - mondta Gráta, miközben már a bomba mellett térdelt. - Csavard le a tartály fedelét. Igyekezz, már csak 45 másodperc van a detonációig. De vigyázz, hideg lehet a gáz, ami kiáramlik.
- Van itt valami kesztyű szerűség a felette lévő polcon, szerintem ezt ehhez találták ki.
- Rendben, akkor hozom Karola ajándékcsomagját.
- Add ide, rajtam van a kesztyű, Te csupasz kézzel nem rakhatod bele, ha nem akarok szó szerint lefagyasztani a kezeidet. - mondta Betty és a robbanószerkezetért nyúlt.
- Tessék, de vigyázz, ki tudja mi történik.
- Jó majd vigyázok. - kelletlenkedett Betty, majd lassan a tartály fölé emelte a csomagot.
- Várj! - kiáltotta hirtelen Gréta.
- Mi van? - rezzent össze Betty a váratlan kiáltásra.
- Bármi is történik most azt akarom, hogy tudd... - kezdte Gréta.
- Mondd, neked teljesen elment az eszed? Ez az átkozott kijelző 30 másodpercet mutat és Te most akarsz elkezdeni moralizálni, vagy mifene? - kérdezte Betty, miközben lassan beleengedte a bombát a tartályba. - Most pedig a fedelet gyorsan... Így ni. Zárva.
- És most? - kérdezte Gréta zavartan.
- Húzódjunk a legtávolabbi sarokba a gépek mögé.
- Ha ezt most véletlenül megússzuk, szeretnék majd leülni veled négyszemközt egy nyugodt beszélgetésre.
 - Majd meglátjuk. Először is ússzuk meg, ha lehet. - morogta Betty miközben mindketten bepréselték magukat a fal és a szerverpolcok közötti szűk résbe.




Egyszerre nyolc ököl emelkedett a magasba az asztal körül és férfias üvöltés keveredett női sikongatással.
- Megcsinálták. - nevetett felszabadultan András.
- Én tudtam, hogy Gréta megérti majd, hogy mit akarok mondani a Pulival. - vigyorgott Daemon szélesre húzott szájjal.
- Várjatok srácok, még nincs igazán vége. A kütyü még kábé tíz másodpercig ketyeg... aztán meg... ki tudja. - szakította félbe Wotan egymás önfeledt hátba veregetését.
- Tíz, kilenc, nyolc... - kezdett Maya visszaszámolni kissé remegő ajkakkal.
- Hét, hat, öt, négy, - vették át a többiek is az időzítő szerepét, mintegy megbabonázva. - három, kettő, egy …

Visszafojtott lélegzettel meredtek a monitorra mindannyian, aztán... Nem t9rtént semmi. A Puli által sugárzott képen semmi, de semmi változás nem látszott az előzőekhez képest. Minden ugyanolyan nyugodt volt és a por is zavartalanul szállongott tovább a levegőben.
- Talán csak lelassult... Vagy én számoltam el magamat az idővel kapcsolatban. - hebegte Wotan.
- Végül is az volt a cél, hogy lelassuljon. Úgy néz ki, hogy sikerült időt nyernünk. - nyugtatta meg Maya. - A kérdés az, hogy mire használjuk ezt az időt.
- Egy különleges műszaki egység mát megkezdte a csatorna rendszer felőli folyosó átjárhatóvá tételét. - szólt közbe Kelemen százados. - Azt sajnos nem tudjuk mennyi időre lesz szükségük, de feszített tempóban dolgoznak.
- Ezt aztán gyors volt. - húzta fel a szemöldökét meglepetten András.
- Már akkor riasztotta őket, amikor az őrnagy megemlítette a folyosó létezését. Szerencsére alig 15 perc alatt ideértek a riasztás után.
- Tehát már az első robbanás előtt munkához láttak?! Ember, ezt miért nem mondta eddig? - kérdezte András feszülten.
- Nem éreztem különösebben fontosnak. És mindaddig nincs is igazán nagy jelentősége, amíg nem sikerül a szerverszobába bejutniuk. - felelte a százados szárazon. - Ugyanis a bomba továbbra is bármelyik pillanatban felrobbanhat.
- Igaz. Bólintott rá Daemon. - Most már valóban nincs más amit tehetnénk, minthogy várunk.

 

 

 

 - Te is hallasz valami zajt? Vagy csak az én fülem cseng a süket csendtől? - kérdezte Betty lélegzetvisszafojtva.
- Igen, mintha valami kopogtatás szerű lenne. - válaszolt Gréta kisvártatva. - De nem az ajtó felől jön az biztos.
- Akkor marad a fal, vagy a mennyezet. Mert alattunk már csak az édes anyaföld van. - mondta Betty szarkasztikusan.
- Azt hiszem valaki bontja a menekülő alagút torlaszát. - gondolkodott Gréta hangosan. - Jönnek értünk.
- Éppen ideje. Már több mint egy órája vagyunk ebbe a szűk résbe bepaszírozódva. Alig kapok levegőt.
- Alig ismerek rád. Te nyafogsz. - nevetett Gréta halkan. - A kőkemény Kőrösi Betty nyafog. Ha ezt elmondom a srácoknak odafent, hát nem fogják elhinni.
- Először is nem nyafogok, csak átkozottul unom már a helyzetet. Főleg, hogy veled vagyok itt összezárva. Másodszor én is emberből vagyok, még ha nehéz is elhinned. Harmadszor pedig, ha bármit is mondasz azoknak odafent akkor halott ember vagy. Ezt viszont ne vedd fenyegetésnek, inkább egy rendkívül komoly ígéretnek. - duzzogott Betty.
- Ha lenne kedvem, akár meg is ijedhetnék. De abból mára már volt éppen elég. Úgyhogy majd gondolkozom azon amit mondtál. - jött a flegma válasz. - Egyébként miért térdeltettél le engem is Karolával együtt? Be akartál paráztatni, vagy komolyan gondoltad, hogy mint egyetlen élő szemtanút, engem is elteszel láb alól?
- A helyzet az, hogy az eredeti tervem szerint, – kezdett bele Betty kisvártatva az egyre fokozódó kopogás és csörömpölés közepette, - a dolgoknak úgy kellett volna történnie, hogy...

        Ebben a pillanatban betondarabok repültek szerteszéjjel nagy porfelhő kíséretében és dübörögve átszakadt a fal alig egy méterrel mellettük. Majd egy másodperc múlva egy védősisakos fej jelent meg a résben és sisaklámpájának erős fény végigpásztázott a helyiségben.


Betty és Gréta hunyorogva lépett ki a napfényre, a műszaki alakulat katonái támogatták őket mindkét oldalról. Lassan körülhordozták a tekintetüket az elhagyatott környéken.
- Ez azért egy tűzforró helyzet volt, csak szerencsére fagyos véget ért. Azt se hittem volna, hogy még egyszer a saját szememmel fogom látni ezt a szívmelengető, csodás helyet. - jegyezte meg Betty epésen, de jó adag megkönnyebbüléssel a hangjában.
- A környék valóban nem egy Rózsadomb, de én igazán örülök, hogy láthatom, mert ez azt jelenti hogy élek. Hacsak nem álmodom éppen... - reagált Gréta. - És annak is örülök, hogy minket nem sokan láthatnak, ahogy most kinézünk. Van annak némi előnye, hogy a cég hermetikusan lezáratta a környéket.
- Látod, egyszer az életben hasznát veszed a hírszerzős kapcsolataidnak. - nevetett Betty felszabadultan. - Ajánlom becsüld meg magadat. És, hogy én is hozzájáruljak a jó közérzeted elmélyüléséhez, megígérem, hogy most egy jó ideig nem fogsz engem látni.

Ezekkel a szavakkal kezet nyújtott Grétának és sarkon fordult, miközben az IVO maroknyi csapata éppen feltűnt az út végén és lélekszakadva rohant feléjük. Ekkor azonban csikorgó gumikkal egy fekete furgon fordult be a sarkon és éles fékezéssel éppen mellettük állt meg. A jármű oldalajtaja hangos csattanással csúszott félre, a tábornok ült benne két kommandós társaságában.
- Azonnal szálljanak be mind a ketten. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a maszkos intervenciósok lövésre emelték a fegyvereiket. A két nő egymásra nézett, majd vállat vonva beszálltak a kocsiba. Az ajtó újra csattant mögöttük és a sofőr gázt adott. A fekete furgon öt másodperc múlva eltűnt a rohanva közelítő IVOsok elől.
- Ez meg mi a franc volt már megint? - kérdezte András üvöltve és dühösen toppantott. De a kérdésére csak a furgon távolodó motorzaja felelt. A társai csak értetlen arccal pislogtak körbe.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://hreinst.blog.hu/api/trackback/id/tr474800345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

atomantal 2012.10.01. 11:50:54

Ez egészen jó. Jöhet a többi! :)

ejszi 2012.11.14. 09:53:00

Nekem is tetszik. :)